Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-08 / 134. szám
Gondok — problémák — tévedések A cigány-lakosság beilleszkedéséről Úttörő- és kisdobosavatás Békéscsabán Szombaton, június 5-én délután több mint 170(l-an tettek úttörőfogadalmat, illetve kisdobosigéretet Békéscsabán az Előre Spartacus sporttelepén. A szinpvmpás avatóünnepség után sportbemutatót tartottak Fotó: I ónjai László Nem megoldott Gyulán a lakáskarbantartás Legtöbben az AFIT-szerviz munkáját birálják Vajon a szolgáltatás lépést 1 tud-e tartani a technika fejlődé- { sével? Van-e elegendő szakember, akikhez elvihetjük az elromlott televíziót, rádiót, porszívót, mosógépet? És ki tudná sorolni, hányféle masinát, amelyeket szolgálatunkba állítottunk a fárasztó házi munka megszüntetésére. vagy olyanokat, amelyek egyéb módon szolgálják kényelmünket. Ilyen és ezekhez hasonló, a lakosságot érintő témákat vitatott meg többek között Gyula város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a legutóbbi ülésén. A rohamosan növekvő gépkocsipark mór évekkel ezelőtt „kikényszerítette” Gyulán az AFIT- szerviz létrehozását. A kezdeti bizonytalanság után kezdi megfelelően ellátni feladatát, jó a felszereltsége és a szakember- ellátottsága. A mindennapi kis szerviz mellett, újabban lehetőség nyílt a személygépkocsik műszaki vizsgáztatására való előkészítésre, a helybeli vizsgáztatásra. Mindezek ellenére a legtöbb panasz az AFIT munkájával kapcsolatban hangzott el. Szóba került, hogy hosszú a javítási idő, és gyakran s minőség sem kifogástalan. Jobb véleménnyel voltak az elektromos gepek, felszerelések javításával foglalkozó GELKA munkájáról. Különösen sokat javult tevékenységük, amióta több, nagyobb, kényelmesebb munkahelyiség áll rendelkezésükre. Igaz, egyre többen veszik igénybe a vezetékes földgáz nyújtotta kényelmet, mégis jelentős azoknak a száma, akik olajkályhát tartanak. Ezeknek javítását a Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Vállalat végzi, eddig panaszmentesen. Az utóbbi időben javult a helyzet a texti'- tisztítás- és mosatásban is. Jól bevált a szolgáltató szövetkezet új Béke sugárúti felvevőhelye és a Patyolat is egyre inkább kielégíti az igényeket. Dicséretes, hogy a DÉGÁZ állandó ügyeleti szolgálatot vezetett be, az már kevésbé, hogy a vezetékes és a propán-bután gázkészülékek karbantartása, javítása időnként hosszabb időt vesz igénybe, mint amennyire valójában szükség van. Azt sem veszik jónéven sokan, hogy az állandó ügyelet ellenére a házhoz hívott szerelő csak napok múlva megy ki. A legnagyobb gondot a városban a lakáskarbantartási szolgáltatás hiánya okozza Sem az állami, sem a szövetkezeti igu nem foglalkozik megfelelően ezzel a fontos szolgáltatással. Különösen a szövetkezeteket marasztalták el, melyek alakuláskor éppen ezek ellátását vállalták. Nem megoldott az ÁFÉSZ boltjaiban a tartós fogyasztási cikkek házhoz szállítása. Egyre többen vannak Gyulán is, akik a megnövekedett szabad időt hasznos barkácsolással szeretnék eltölteni. Ezek számára na- gj'on hiányzik a „Csináld magad” mozgalom kiszélesítéséhez egy barkácsboH. Az utóbbi időben némi visszaesés tapasztalható a fodrászatban. A szövetkezet jelenleg négy helyen keresi a megoldás lehetőségét. A törökzugi lakótelepen szolgáltatóház építését tervezik női, férfi fodrászattal. Gondolnak a kórház és környéke ellátására is, bővíteni kívánják a vár- fürdői fodrászatot és a közeljövőben áthelyezik az állomásnál levő fodrászüzletet is. Megoldatlan az üvegző-képkeretező bolt helyzete. A jelenlegi üzlet nem jó helyen van, s emiatt a részleg nem tudja megfelelő színvonalon az igényeket kielégíteni. Megnőtt a kereslet a méretes szabók tevékenysége iránt. A szabók szövetkezete felajánlotta, hogy segít a város ebbeli igényeinek kielégítésében, de ehhez üzlethelyiségre lenne szüksége. Sok szó esett a magánkisiparosok javító, szolgáltató tevékenységéről is. Általában kielégítőnek ítélték meg működésüket. Nem kis gondot okoz a kisiparosoknál a szakember-utánpótlás. Évente csaknem 35—40 tanulóra lenne szükség, ezzel szemben az elmúlt oktatási évben csak 11, ebben az évben pedig mindössze 2 tanuló jelentkezett. Kétségtelen — állapították meg, hogy mindezek a gondok is hozzá járulnak ahhoz, hogy a kisiparosok száma nemcsak a városban, hanem az egész megyében csökken. A vita összefoglalásaként dr. Takács Lőrinc tanácselnök tolmácsolta a végrehajtó bizottság elismerését a városi szolgáltatásban, a javításokban résztvevőknek és kérte a szövetkezetek vezetőit hogy hatékonyabban tegyenek eleget az alapításkor vállalt kötelezettségüknek. A végrehajtó bizottság ezt követően megvitatta a június 25-én sorra kerülő tanácsülés elé kerülő anyagot, majd bejelentések hangzottak el. A résztvevők ismerkedtek a piactér rendezési tervével, amely előreláthatóan három ütemben valósul meg. Béla Ottó Egyre többször éS több helyen esik szó róluk és önmagukról. Legutóbb a Miniszter- tanács foglalkozott helyzetükkel. Magánbeszélgetéseknek is gyakori tárgya. A gyorsan pusztuló putrik lakói is mind sűrűbben hányják-vetik meg maguk között, hogyan lesz és legyen a holnap? Elhangzanak szenvedélytől fűtött és hideg tárgyilagossággal fogalmazott vélemények. Vannak tévedésektől hemzsegő, túlzó állítások és mindent rózsaszínűre festő ro7 mant.ikus feltételezések. A vi- tázók között megtalálható az akaratlanul is kárt okozó jámbor romantikus éppen úgy, mint \ az előítéletektől terhes, mindent elutasító ember — köztünk is, l köztük is. Legutóbb a sarkadi cigány- j klubban hallgattam végig egy ' beszélgetést. A nagyközség vezetői azokról a tervekről szóltak, amelyek a cigány-lakosság sorsát is közvetlenül érintik. A jelenlevők véleményé ennek visszhangja volt — saját nézőpontjukon erősen átszűrve. Voltak a cigányok között, akik panaszra nyíló szájjal — a lénye- | get tekintve — vádbeszédet | mondtak. Visszatérően ismétlő- ! dött náluk az a gondolat, hogy | őket mindenki lenézi. Éppen ezért nekik kétszeresen kell bizonyítaniuk az iskolában, a munkában, — mindenütt, hogy befogadják őket. De még ha bizonyítani' sikerül is. akkor sem biztos a siker, mert legfeljebb csak megtűrtekké válnak. Ezt megelőzően a békési klubban volt hasonló beszélgetés, eszmecsere. Itt is, ott is olyan volt a panasz kicsengése egyeseknél, mintha nem is ők, hanem maga a társadalom — amely nem fogadja be őket fenntartás nélkül — lenne a hibás mindazért a körülményekért, amelyek között élnek, amilyen társadalomnak nem tetsző szokások kialakultak és tovább élnek közöttük. Volt néhány, aki odáig ment el véleményében — és ezt a fővárosból ott levő vendég-cigányok némelyike táplálta is—, hogy az elkülönülés fenntartása. ősi szokásaik ápolása az a boldogító út, amelyen járniuk kell. Sőt, még valamiféle . cigány- himnusznak kikiáltott dalt is énekeltek. Vagyis eljutottak a nacionalista tendenciák kicsí- ráztatásáig. És ugyanezt az irányzatot erősítik — még ha nem is akarják — mindazok, akik valamiféle valóságot megszépítő szándékból csak a cigányélet romantikusnak tűnő vonásai „megmentésén” fáradoznak s nem veszik figyelembe, hogy mind e mögött nagyfokú elmaradottság, emberhez ma már nem méltó körülmény húzódik meg. Öntetszelgő misz- szionarizmus ez, jóvátehetetlen szeparatizmust erősítő követelményekkel. B cigányok itt élnek közöt- j tünk és itt fognak élni a jövőben is. Sem nekünk, sem nekik nem mindegy a „hogyan”. Egyre számottevőbb részük már nemcsak közöttünk él, hanem velünk együtt. Úton vannak mindannyian, de haladásuk iránya még nem egyfelé mutat. Ezért is vetődik fel mind többször ‘sorsukat eldöntő kérdés, és keresik az erre adandó egyértelműen helyes választ: milyen irányba és hogyan? Tény, hogy két választási lehetőség létezik: 'a társadalom elkülönült csoportjaként élni, idegenül, előítéletektől fertőzötten; vagy beilleszkedni, azonosulni a társadalom általános követelmény-rendszerével, szokásaival, életmódjával, kultúrájával. A választás nem kizárólag csak az ő ügyük. A társadalomé is, amelynek a döntésbe bele is kell szólnia. A befolyásolás nemcsak jogunk, de alapvető kötelességünk is. Hiszen alkotmányunk jogai rájuk is vonatkoznak. a társadalmi gondoskodás rájuk is kiterjed. És ez mind abból a társadalmi anyagi alapból ered — s ezt őszintén meg kell mondani —. amelyhez ők még kevesebbet adnak, mint amennyit kapnak. Vagyis a jogok és kötelességek egys: íré és egyensúlyára kell ez esetben is törekednünk. Nem csak részükről van előítélet. Velük szemben is sok még a fenntartás, különösen az idősebb generáció tagjai között. Van elkülönülési törekvés ellenükben is. ■ De nem ez az oka —- alapvetően nem ez — alacsonyabb műveltségi színvonaluknak, sok rossztól terhelt életformájuknak. A társadalom átlagos életmódjától eltérő életvitelük, a személyi tulajdon tiszteletének gyakran alacsony foka, a rendszeres munkától távol eső életforma és sok-sok más idegen és sokszor idegesítő vonás, amely sokuk magatartásában, szemléletmódjában még mindig elevenen él, szüli napjainkban is a fenntartásokat velük szemben. Ördögi kör lenne ez. ha j nem látnánk — tapasztalatok alapján — a kivezető utat. A megoldás semmiféleképpen nem az elkülönülésben és az ezt segítő törekvések támogatásában van, hanem a társadalmi együttélés megvalósításában rejlik. Nem a cigány-klubok, nem a cigány-iskolák és osztályok oldják meg ezt a problémát. Sőt, ezek több kárt okozhatnak a cigányoknak is, a társadalomnak is, mint hasznot, ha nem hozzáértő emberek vezetik, szervezik és töltik meg tartalommal. Ugyanis — ezt hangsúlyozni kell ismételten — nem azzal szolgáljuk beilleszkedésük ügyét, tehát a cigány-lakosság valós érdekeit, hogy klubokba, külön iskolai osztályokba tö- mörítjük őket és ezzel még szervezetebbé tesszük elkülönülésüket, vagy ennek lehetősége, it. Az ilyen formák jogosultságát nagyon szűk határok között és a helyi körülmények sok-sok összetevőjének alapos mérlegelése alapján lehet csak indokoltnak elfogadni és iákkor is csak átmeneti jellegűnek. Vagyis, csak kivétel lehet, de semmi esetre sem valamiféle művelődési divatforma. fl sarkadi cigány-klubban j többen elmondták — és ez volt a vélemények meghatározója — hogy a cigányok társadalmi becsülete egyenes arányban áll munkájukkal. Kovács Gyula, a Sarkadi Cukorgyár egyik szocialista brigádjának tagja, törzs- gárdatag, fejtette ki, hogy neki soha senki ott a gyárban nem vetette még a szemére, hogy cigány. Megbecsülik, a munkája révén. Az egyik cigányasszony szintén így vélekedett személyes tapasztalata alapján: „Több mint százan járunk ki asszonyok a termelőszövetkezetbe rendszeresen dolgozni. Nekünk nagy előrehaladás ez. Biztos megélhetést ad. Minket ott megbecsülnek. A kapanyél teremtette meg ezt a becsületet.” Volt előremutató lényeget megfogalmazó véleményük a cigány-klubról is. Horváth Zoltán, a keverőüzem munkása így fogalmazott: „Ha csak magunk között vagyunk, ugyan kitől is művelődnénk? Azt mindenki tudja rólunk, mi is tudjuk — klub nélkül is —. hogy jól táncolunk és énekelünk. Nekünk ■ más kell és több. Az, hogy lássák: egyebet Is tudunk. De ezt meg is kell tanulni. Sokak kezében ott van az iskolai felvételi papír, mégis a tarlót űzik egész nyáron, ahelyett, hogy tanulnának. Sokszor hallja még a gyerek tőlünk, hogy ne menj iskolába, vigyázz a kisebbekre, hiszen úgysem lesz belőled kántor!” Sokakat idézhetnénk még, nemcsak Sarkadról, hanem a Vésztőn, Szeghalmon, Szarvason és másutt lakó cigányok közül, akik egyre tudatosabban látják és e szerint is tesznek, hogy a problémákra adandó egyedüli helyes válasz a munkához való viszony milyenségében és tartósságában rejlik. Minden más egyéb csak kiegészítője, függvénye ennek. Társadalmunk munkaerőgondokkal küzd. A cigányok emberibb élete csak saját munkájuk ré/én teremthető meg. Az objektív érdekek találkozásának kölcsönösen széles területe ez, még akkor is, ha sokan máig sem ismerték fel. De ezen túlmenően: szocialista társadalmunknak lényegéből fakadó törekvése, hogy a társadalom minden tagja számára — a cigányok számára is — emberi életet teremtsen. Nem ajándék gyanánt, hanem a társadalom hasznára szervezett, mindenki közreműködését igénybe vevő rendszeres munka révén. Ennek nem mcnd ellent a differenciált társadalmi juttatások biztosítása a szociális körülményeknek megfe’elő- en. A hangsúly tehát a munkán, és újra csak a munkán van! Tapasztalatok által megerősített ismeret, hogy a cigány-lakosság társadalmunkba való teljes beilleszkedése csak a munka révén mehet végbe. Minden mást megelőzően éppen ezért kell a rendelkezésünkre álló minden eszközzel munkához juttatásukat, a rendszeres — és nem alkalmi — munkavégzésüket elősegíteni, és ehhez, csakis ehhez kapcsoltan nyújtani részükre az anyagi, erkölcsi, szociális támogatásokat, amelyekkel beilleszkedésüket gyorsíthatjuk. Ami a felnőtteknél a rendszeres munkaviszonyt, és munkát jelenti, az a felnövekvő nemzedék esetében az oktatási, neveiési intézményekben való rendszeres részvétel, tanulás. Bőven van teendőnk az előbbi általánossá tételében is, de még több abban, hogy minden felnövekvő cigánygyermek bölcsődébe, óvodába, majd pedig iskolába járjon, hogy „ne a tarlót űzze”. Három okból is fontos ez: a gyermekkori együttélés előítéleteket rombol le, rendszeresen végzett munkára nevel, a műveltség, a tudás szintjét jelentősen nevelni. Mindezeken túlmenően: kedvező hatással van az itt-ott megrekedő családi környezetre is. Minden egyéb csak eszköz lehet és kell legyen munkára nevelésük, munkavégzésük érdekében Ez az a terület, ahol semmiféle tetszetős, vagy divatos megoldások, formák részére engedményeket tenni nem szabad. A lényeget nem érti az, aki ezt nem érti. A célt, a cigány-lakosság körében a munkásélet általánossá tételét, összekeverni az ezt segítő eszközökkel, annyit jelent, mir»! feje tetejére állítani a dolgokat. Enyedi G. Sándor 3 un«, június s.
