Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-05 / 132. szám
( Lukács György és kultúránk Gyárak és iskolák A kulturális szemléletünket meghatározó tényezők között bizonyára kiemelkedő helyet kapnak azok a filozófiai és kulturális teljesítmények, amelyek korunk haladó szellemiségéből kinőve, elszakíthatatlanul összefonódtak a szocialista mozgalmak céljaival és törekvéseivel, s döntő mértékben járultak hozzá, hogy e célokat és törekvéseket megszabadítsák az ösztönös- ség esetlegességeitől s a fogal- miság és a művészi kép rangjára emeljék. Marx, Engels, Lenin neve jól mutatja ennek az összefüggésnek történelmi jelentőségét, valamint egyetemességét. Nyugodtan hozzátehetjük azonban: a szocialista mozgalom egyetlen klasszikusa sem takaríthatja meg számunkra azt a fáradságot és munkát, amelyet saját nemzeti fejlődésünk különösségének megértése igényel. Mi több: hogy mennyire értettük! meg a marxista elmélet előfeltevéseit és lényegét, azt éppen azon bizonyíthatjuk be, hogy milyen mértékben voltunk és vagyunk képesek a magyar valóság összefüggéseinek megtagadására, ellentmondásainak feltárására és problémáinak megoldására. Csak ennek a nemzeti tartalomnak alkotó feltárásával érhető el az egyetemes marxizmus eszméjének igazi életre keltése: a gyakorlati munka vezérfonalává tétele. A magyar szocialista kultúra idevonatkozó teljesítményeit nézve az öt éve elhunyt Lukács György személye és munkássága az elsők között érdemel említést. Századunk történelmi, társadalompolitikai és kulturális fejlődésének mély törései és ellentmondásai szolgáltatták gondolkodói tevékenysége számára az alapvető ösztönzéseket. Ezek feltárásán dolgozott élete végéig. De ezeknek a mély töréseknek a tőkés társadalom lényegi- ségéből eredeztetése igazgatta útját a kommunista mozgalommal való elkötelezettséghez is. Ma nem lehetséges ezekről a problémákról tudományosan, színvonalasan és kulturáltan beszélni, ha nem ismerjük mindazt, amit Lukács György filozófiai és'esztétikai munkásságával teremtett. Ez még azokban az esetekben is így van, amikor a problémák lukácsi meg- válaszolásá'hoz kritikailag viszonyulunk. Lukács György munkássága egyébként is ösztönöz a vitára. Életének folytonosságát alaptörekvése, a valóság ellentmondásos teljességének (totalitásának) gondolati megragadása és a társadalmi-emberi lehetőségek és alternatívák tudományos megalapozása adja. Ugyanakkor ez a folytonosság megannyi — tárgyában is változó — gondolati kísérletben és újrafogalmazásban realizálódik. A századelőn azoknak az értelmiségi csoportosulásoknak egyik vezéregyéniségeként tűnik fel, akiknél elméleti-kritikai programként a hagyományos — konzervatív értékelések széttörése, a politikai ( és világnézeti radikalizmus szempontjainak érvényesítése jelenik meg. Ez idő tájt a kor társadalmi valósága elleni szuhjektív — romantikus lázadását rendkívüli világirodalmi és elméleti műveltsége és Ady költészetének hatása nyomán kísérelte meg formába ölteni. További fejlődésének, világnézeti és filozófiai tájékozódásának, a marxizmushoz való közeledésének döntő ösztönzést adott a világháborús válság és az 1918—19-es eseményekben való aktív részvétele, a kommunista mozgalomhoz való csatlaRFKÉS MCYltiifáZL 1976. JÚNIUS 5. kozása. A l^or és a mozgalom ellentmondásos fejlődéstendenciái azonban csak fokozatosan tették lehetővé számára, hogy a „Marxhoz vezető utat” végigjárja, s megtalálja filozófiai és esztétikai gondolkodásában azt a mértéket, amelynek alapján életművének belső arányai végül is kiformálódtak. Európát — mindenekelőtt német — műveltsége, világirodalmi tájékozottsága és tudatos törekvése arra, hogy a német nyelviiégen keresztül utat találjon a világ felé, felvetheti azt ,a kérdést, hogy vajon az életmű teljességéhez képest nem esetleges-e Lukács Györgynek a magyar társadalomhoz és kultúrához való viszonya. Egy ilyen vélemény már kényszerűen sem igazolható. A magyar fejlődés problémái, az irodalmi-művészeti események nyomon követése és értékelése állandó összetevőjét képezik az életműnek. S ezek az értékelések minden bizonnyal az életmű elméleti-módszertani alapjainak konkretizálódása szempontjából sem hanyagolhatok el. Mert például nem joggal tehetjük-e fel. hogy .más, közvetlenebb tényezők mellett a világirodalmi rangú magyar költészet politi- kusságának, , közéleti töltetének is szerep jutott annak a mércének a kiformálódásában, amely. lyel az alkotások politikai-közéleti töltetét mindenkor számon kérte a kritika? Éppen ezért kellett megküzdenie a teoretikusnak, hogy ne maradjanak az esztétikai elismerés körén kívül azok az alkotások, amelyek egy másfajta társadalmi-politikai közeg vagy alkotói szemlélet termékeként közvetettebben — általánosabban teljesítették a művészeti megformálás mindenkori követelményeit. (Az esztétikum sajátosságának realizmuskoncepciója már ezt a tá- gabb — dialektikusabb műérzékenységet tükrözi.) Lukács György „különösségének” egy lényeges mozzanatát is. inkább csak a magyar kultúra filozófia nélküliségének tradícióján határozhatjuk meg. Lukács György az első magyai filozófus, aki európai szintű teljesítményével egyúttal elsőként szüntette meg azt az űrt, amelyet a magyar műveltség vonatkozásában még Erdélyi János vetett fel a múlt században, firtatva a magyar filozófiai teljesítmény hiányát. Ezzel olyan problémakomplex,umot közve- tített a magyar kultúrába, amelynek hatása elől nem térhet ki a kulturális-társadalmi gondolkodás egyetlen fontos területe sem. Az ösztönösség és tudatosság dialektikája és ennek érvényesülése a munkás- mozgalom politikai-intézményes struktúrájában, a szocialista demokrácia kérdése, a politikum és etikum összefüggése, a társadalmi gyakorlat alternatívákban mozgó kerete, a racionalizmus és irracionalizmus ellentéte, ' a művészet és társadalmi megbízatásának értelmezése, a szocialista értékrendszernek az emberi kultúra haladó áramlataihoz és törekvéseihez csatolása — megannyi „lukácsi” kérdés, amelyek megoldása a filozófia és szocialista fejlődésünk számára egyaránt sorsdöntő. Lukács György aktualitása iy módon napjaink eleven társadalmi-emberi problematikájában gyökerezik. Olvasnunk kell őt. Egyetértve vagy polemizálva, de semmiképpen sem az érdektelenség közönyével. Egyre szélesebb körök társadalmi szemléletének korszerűsége múlik ma azon, hogy az életmű teljesítményei megjelennek-e életünk kérdéseinek megközelítésénéL Hüvely István Foci meccs, filmvetítés, strandolás, kirándulás várja a békéscsabai gyerekeket a nyáron A jubileumi uttörőévben jubileumi úttörőnyár gazdag program lehetőségével kedveskedik az ifjúsági és úttörőház a csabai gyerekeknek. Öt lakóterületen segítik a gyerekek nyári szabad idejének eltöltését, ezek a következő helyek: Jamina 1. Padrah iskola körzete, Jamina 2. a 11. számú iskola környéke, a Ku- lich-lakótelep a 10. számú iskola körzete, az Áchim-lakótelep a 4—8 számú iskola körzete, a Penza lakótelep a 9. számú iskola és a Lencsést lakótelep a 3. számú általános iskola környéke. Folytatódik a tavalyi kispályás labdarúgó-bajnokság a fiúk részére, először területi formában, majd a döntő augusztus 20-án lesz a Békéscsabai Előre Spartacus pályáján; Miénk a stadion!- jelszóval. I Szabadtéri vetítések lesznek a lakótelepeken legalább 2-3-szor ezen a nyáron. Jó szórakozás vár az aszfaltrajzversenyek nézőire és résztvevőire, a pajtások még a strand játékparkjában is rajzolhatnak. Közösen szervezett kirándulásokra mehetnek a pajtások a Bandika-fához. Gyulára és Pós- telekre. A lakótelepeken kéthetenként együttes játékdélutáno-' kon találkozhanak a gyerekek, augusztus 23-án pedig este 8 órától vidám tábortűzzel búcsúztatják a vakációt. A sajátos érdeklődésű gyerekek szaktáborokban fejleszthetik tudásukat. Természetvédő, fúvószenekari, turista, képzőművészeti csoportok szervezését tervezik. A békéscsabai K1SZ- táborban a napközisek hírnző. a játékkészítő, a go-kart és a sakkszakkör foglalkozásain vehetnek részt. Azok a pajtások, akik nyáron a lakóterületi közös élménygyűjtésben a legügyesebbeknek bizonyainak, augusztus 31-én jutalomkirándulásra mennek Gyo- párosfürdőre. Minden program résztvevője lehet az úttörőházi évnyitó, szeptember 4-i műsoros tombolasorsolásnak. fl felszabadulást követő évektől kölcsönös barátság fűzi egymáshoz őket. A gyárakban dolgozók fiai minden idegiszálukkal arra törekszenek, hogy meghódítsák a tudás birodalmát, a kétkezi munkások pedig a munka mellé a tudást is meg ■akarják szerezni, hogy ők se maradjanak el fiaiktól. Így hát a gyár es az iskola szorosan összetartozik. Ez az együvé tartozás egyben jelképezi társadalmi rendünket is — csak az boldogulhat benne, aki dolgozik, aki tanul. Az iskolák társadalmi kapcsolatairól szólva elég csak az „Egy üzem — egy iskola” mozgalomra utalni, vagy arra a néhány éve oly divatos kapcsolat- teremtésre, amikor a „Televíziót minden tanyai iskolának!” jelszót tették magukévá a szocialista brigádok. A kapcsolatteremtésnek már eddig is számos változata vált ismertté, de hogy mindig újabb ég újabb megoldásokat kerestek és keresnek ma is, annak a mindig változó és alakuló élet az oka. Mega szülői szeretet, a gondoskodás, a törődés saját fiainkkal, lányainkkal. Mert ugyebár azt senki sem kívánja letagadni, hogy akik az iskolák segítségére sietnek, azok mások gyerekeiben is a sajátjukéra gondolnak. Joggal beszélhetünk az iskolák és a gyárak rnás kapcsolatáról is, hiszen a dolgozók általános iskoláiban szerezték meg a meglett munkásemberek azokat az alapműveltségről szóló végbizonyítványokat, amelyekre annak idején, nem jutott idő. A munkához való jogot éppen úgy a mi társadalmi rendszerünk teremtette meg, mint a tanuláshoz való jogot. És az elmúlt harminc év azt bizonyította: a gyárak munkásai éppen úgy éltek ezzel a joggal, mint az iskolák tanulói, nevelői, akik szoros kapcsolatot alakítottak ki számos gyári kollektívával. Milyen szoros ez a kapcsolat? Példákat minden városból, csaknem minden községiből sorolhatnánk. s a kapcsolatok erejének egyetlen fokmérője van. Ez pedig az emberség, a szeretet, a segíteni akarás. Vannak iskolák, ahol szerződésben rögzítették az együttműködés formáit. A jogokat éppúgy, . mint a kötelességeket. Vannak iskolák, ahol a szóbeli megállapodás a rendszeres vagy éppen alkalomszerű találkozások alapja, Több városunkban ma már társadalmi ügy a gyárak és az iskolák kapcsolata. És egyre többen úgy Ítélik meg, hogy az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom f elett már kissé eljárt az idő, áttérnek egy sokkal szorosabb és eredményesebb kapcsolat kialakítására: az egy osztály, egy úttörőraj és egy szocialista brigád baráti összefogására. Ez sokkal közvetlenebb, emberibb, és sokkal jobban kifejezi azt a törekvést, amiről napjainkban szó van. Nem az üzemvezető és az iskolaigazgató kapcsolatán alapszik ez a barátság — bár ebben az esetben ez is nélkülöz, hetetlen! —, hanem a munkások és a diákok egymást megbecsülő összefogásán, s így telítődik valódi közösségi, politikai tartalommal is. És mit tanulhatnak a tanulok a brigádok tagjaitól? Mindenekelőtt megismerkedhetnek a termelőmunkával, felhasználhatják a látottakat, esetleges tapasztalataikat a pályaválasztáskor, és megfelelő tudást szerezhetnek a pályára nevelés kérdéseiből. Ez a „gyakorlati oktatás” nemcsak a tanulók, hanem a nevelőtestület érdeke is. A fiatalok észre sem veszik, és megismerkednek későbbi munkahelyükkel. Még akkor is, ha történetesen továbbtanulnak, és mint végzett szakemberek mennek „vissza” majd valamelyik üzembe. A szocialista brigádok javára azonban nemcsak az iskolák és az ott tanuló diákok patronálá- sa írandó, hanem az a segítő szándékú építőmunka is, amelynek keretében mondjuk sokfelé bitumenes sportpályák épülnek. Az ő segítségük nélkül szegényebbek volnánk jó néhány óvodával Is. Mi történik ott, ahol történetesen nincs gyár? — kérdezhetné az olvasó. Ott a tsz-ek szocialista brigádjai sietnek a tanulók segítésére. Amint a közművelődés terén is egyre jobban hódít a kiscsoportos foglalkozás, a klubszerű tanácskozások, előadások rendszere, úgy a gyárak és az iskolák kapcsolatában is ez a forma terjed a legjobban. A brigádtagok, osztályok vagy éppen úttörőrajok tagjaival keresnek és alakítanak ki megfelelő barátságot. Ez a baráti összefogás a jövőben még inkább elősegítheti a munkára nevelést, a bri- gádtagdknak pedig megfelelő alapot nyújthat, hogy akik még nem rendelkeznek a nyolc általános iskolái végzettséggel, bátran nekivágjanak az iskolának, amely értük van, és amelyet ők szíwel-lélekkel, munkával támogatnak. Polner Zoltán A Vám- és Pénzügyőrség felvételt hirdet olyan érettségizett, katonaviselt és 26 évnél fiatalabb férfiak részére, akik egészségileg alkalmasak a szolgálat ellátására. Részletesebb tájékoztatást a megyében levő szerveknél. Szaloncimbalom A Fővárosi Művészi Kézműves Vállalatnál megkezdték egy új hangszer, a szalon,cimbalom gyártását. A kis méretű, alig 10 kilós zeneszerszám iránt nemcsak a népzenészek, hanem a modern zene képviselői is érdé klődnek. Az egyik minicimbalmot egy montreali zenésznek szállították. (MTI Fotó—Csikós Gábor—KS)
