Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-04 / 131. szám
Jubileumi ünnepség a forgácsoló- és szerszámgyárban Az állategészségügy helyzetét vizsgálta és értékelte a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság A Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a KNEB vizsgálatának részeként ez év áprilisában vizsgálatot végzett a megye jelenlegi állategészségügyi helyzetéről. Ennek eredményeit, tapasztalatait csütörtökön bizottsági ülésen elemezte. A felmérés — mint arról Kul- kai Sándorba megyei NEB elnöke tájékoztatott — felölelte az 1973-tól napjainkig tartó időszakot. Kiterjedt a megye tíz termelőszövetkezetére, egy SEF- TÖV-re, egy állami gazdaságra, az állategészségügyi állomásokra, állatkórházak munkájára, valamint a megyei és néhány járási hivatal ez irányú tevékenységére. A bizottság ezenkívül tájékozódó jellegű felmérést végzett száztíz háztáji gazdaságban. A vizsgálatok felölelték a szarvasmarha-, a sertés-, a juh- és baromfitenyésztő telepeken folytatott munka állategészségügyi helyzetét. A megyei NEB elnöke hangsúlyozta: jelenleg az állategészségügyi helyzet megyénkben lényegében kielégítő. Sehol nincs járványos megbetegedés, fertőzés, jelentősebb elhullás. Gondok azonban vannak. Az állatok el- hullási és kényszervágási okainak elemzése azt mutatja, hogy a veszteségek többségét az állathigiéniai előírások megszegése okozza. Az is problémát jelent, hogy a gyógyszer- és műszeripar kereskedelmi háttere nem biztosított. Akadozik a gyógyszerellátás, néhány gyógyszer hiányzik, a műszerellátás pedig' tejesen rendezetlen. A szakosított sertéstelepeken, illetve azok egy részénél nem megoldott a karantónozás, az elkülönítés. A vizsgált üzemekben rendkívül alacsony a szakképzett állatgondozók aránya, legtöbb helyen alig 15—20 százalék. A vizsgálat alapján a megyei NEB a központi NEB-nek, a MÉM-nek és saját hatáskörében az államigazgatási szerveknek, gazdaságoknak javaslatokat tett a gondok megszüntetésének módjára. Megalakulásának 25. évfordulója alkalmával a forgácsoló és szerszámgyár ma, pénteken délután fél három órakor ünnepséget rendez a gyárban. Az ünnepi megemlékezést követően jutalmakat, kitüntetéseket adnak A Műszaki és Természettudományi Egyesületek 'Szövetséginek Békés megyei szervezetének elnöksége június 2-án ülést tartott. Napirendjén — a titkári tájékoztató mellett — a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei csoportjai munkájának, a műszaki fejlesztési hónap tapasztalatainak, valamint a II. gépészeti gyártástechnológiai szeminárium előkészítésének megvitatása szerepelt. Ami az iparjogvédelmi egyesület tevékenységét illeti, a csoport kétéves munkáról adott számot. Mint a tájékoztató hangsúlyozta, eseményekben gazdag időszak volt ez, iparjog- védelmi tanfolyam, tapasztalatcsere-látogatás, újítóankét, a szabadalmazással kapcsolatos előadások és gépbemutató szerepelt a programban. A mind nagyobb érdeklődésre jellemző, hogy két év alatt húsz százalékkal nőtt a csoport taglétszáma. A tervek szerint tovább kívánják fejleszteni kapcsolataikat a megye vállalataival, szövetkezeteivel és újabb jogi tagvállalatot is be akarnak szervezni. Ezzel fokoznák a csoport aktivitását, javítják a tájékozottságot. A másik, az agrártudományi egyesület megyei szervezetének tevékenységét ugyancsak két évvel ezelőtt tárgyalták. Azóta erősödött a csoport, míg 1974- ben harminchat, addig tavaly 53 rendezvényt szerveztek a szakosztályok. Az idei program is jelentős, amelyből kiemelkeát. Az eseményen részt vesz dr. Betlej Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes. A jubileum alkalmából az elmúlt negyedszázad fejlődését bemutató kiállítás is nyílik a gyárban. dett az állattenyésztési szakosztály rendezvénysorozata. A megye valamennyi településén tartottak tájékoztató jellegű előadásokat, vitaesteket a háztáji állattartással összefüggő kérdésekről. Ezzel nem csupán az érdeklődést keltették fel, hanem számos szakmai kérdésben nyújtottak segítséget. A célkitűzéseknek megfelelően, a szervezeti élet is fejlőlött. Megalakult a Gödöllői Agrártudományi Egyetem megyei ifjúsági csoportja. amelv 87 tagot számlál. Létrejött a 158 tagú szarvasi városi-járási, a 136 tagú mezőkovácsházi csoport, valamint a szarvasi főiskola 55 tagú if júsági csoportja. Az elmúlt időszakban nagy gondot fordítottak a mezőgazdasági szakemberek egyesületbe történő szervezésére, melynek eredményeként a korábbi 745-ről ezret meghaladóra nőtt a taglétszám. A mennyiségi növekedéssel együtt járt az aktivitás fokozódása, az együttműködés szélesítése a mezőgazda- sági üzemekkel, intézményekkel éppúgy, mint a társszervezetekkel. Az elnökség a továbbiakban meghallgatta a műszaki fejlesztési hónap tapasztalatait összefoglaló jelentést és megállapította, hogy a hónap rendezvény- sorozata gazdag, sokrétű programjával hozzájárult a műszaki kultúra, az új ismeretek terjesztéséhez. Bizonyítja ezt, hogy a hónap hatvannégy rendezvényén — amelyből három kiállítás volt — csaknem négyezren vettek részt. S. F. iiimiuiMuiiiiuit «laaaaaMaaMaiaiaaaaflaaaaa«» aaasaaaaaaaaaaaaaaasaaa Bővült az iparjogvédelmi és az agrártudományi egyesületek tevékenysége, sikeres volt a műszaki fejlesztési hónap Ü/ést tartott a MTESZ elnöksége Vágják a lucernát Bucsán A bucsai Űj Barázda Terme lőszövetkezet modern szárítóüzeme többek közt luccrnalisztet is készít. Ehhez az alapanyagot a szövekczet táblái adják. A lucernát modern gépekkel takarjak be. ami feleslegessé teszi a nehéz fizikai munkát tFotó Lányai) Ez a munkásmuvelödes Évenként másfél millió forintot fordít oktatásra a Békés megyei TéglaA két békéscsabai téglagyárba 1959-ben került az első diplomás gépészmérnök. Az akkori idők technikai és technológiai színvonala — mint a spájszer, a nagykalapács, a lóvontatás, valamint a hagyományos tégla- és cserépgyártás — még olyan alacsony volt, hogy a főmérnöki munkakört egy négy polgárival és nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező lakatos töltötte be, mégpedig kitűnő hozzáértéssel. Az okleveles gépészmérnök — beosztottként — előbb különböző beosztásokban szakmai gyakorlatot szerzett. Több év alatt megismerte a tégla- és cserépipart, amely időközben átszerveződött. Ma a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnak ő a főmérnöke. Rajta kívül 28 egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkező szakember is dolgozik a vállalatnál, amelyhez Békés és Csongrád megye téglagyárai tartoznak. Középfokú, építőanyagipari technikusi képzettsége 30 dolgozónak van. A nagy változás viszonylag rövid idő alatt ment végbe, mert a technikai és technológiai fejlesztés lényegében csak 1963-ban kezdődött. Akkor létesült az ország első alagútkemencés téglagyára Mezőberényben, aminek eleinte sokan a csodájára jártak. Nemsokára azonban a békéscsabai Il-es számú téglagyárban egy még korszerűbb alagútkemencés üzem épült. Kokavecz Lászlónak, a vállalat személyzeti és oktatási osztályvezetőjének jóval a fejlesztés előtt meg kellett tennie az előkészületeket. Az alagútkemencés gyártási technológia irányításához ugyanis már építő- anyagipari technikusra volt szükség, a tanulás pedig négy év. A vállalkozó kedv nem hiányzott. Az üzembe helyezéskor a termelést mindkét alagútkemencés téglagyárban hozzáértő szakemberek irányították. Még nagyobb gondot jelentett, amikor a vállalat távlati elképzelésként több kemence gázégetésre való áttérését, valamint egy korszerű eserépgvár létrehozását jelölte meg, majd el is határozta. A cserépgyár létesítésének gondolata egyébként egy jugoszláviai látogatás alkalmával merült fel. Nagykikindán láttak egy modern cserépgyárat a vállalat vezetői, s Berki László igazgató akkor kijelentette: „Ilyet kell nálunk is építeni.” Kokavecz László alaposan szétnézett a gyárban. Tájékozódott arról, hogy az egyes munkakörökben milyen szakképzettségűek dolgoznak, hány mérnökre, technikusra, szakmunkásra van szükség. A kérdés ez volt: vegyen fel vagy képeztesssen mérnököt a vállalat? A válasz: inkább ké- peztessen a fiatalabb „téglásokból” és az idősebbek gyermekeiből, akik ebben a légkörben nevelkedtek. így is történt. Téglagyári munkásokat és olyan fiatalokat választottak ki, akik mint szakközépiskolások, a téglagyárba jártak politechnikai oktatásra és kedvet éreztek a továbbtanulásra. Érettségi után ösztöndíjjal egyetemre, főiskolára kerültek. Amikor az új cserepgyár építé. se elkezdődött, már öt felsőfokú képzettségű fiatal vett részt a gépek, berendezések szerelésében. Közreműködésükkel vált lehetővé a beruházás határidő előtt való befejezése, valamint az, hogy a próbatermelés a vártnál jóval eredményesebb volt. A szakmunkások felkészítésére olyan nagy teljesítményű cserépprést vásárolt a vállalat, mint amilyen később a cserépgyárba került és a békéscsabai I-es számú téglagyárban helyeztek és Cserépipari Vállalat üzembe. Három hon apónként! váltással dolgoztak rajta a munkások, hogy alaposan megismerjék. Már előbb — 1969-ben — megvalósult a két békéscsabai téglagyár kemencéinek gáztüzelésűre való átalakítása. Azok, akik addig szénnel égettek, valamenv- nyien átképzésben részesültek és szakmunkás-bizonyítványt kaptak. Közülük többen az új cserépgyárba kerültek. A technikusok közül sokan felsőfokú gáztechnikái tanfolyamot végeztek. Húsz szakmunkás — főként lakatos és vízvezetékszerelő — gázvezeték- és készülékszerelő szakképzettséget is szerzett, számos segédmunkásból pedig gépkezelő lett. Az előrehaladásban nincs megállás. A vállalat az V. ötéves tervidőszakban a békéscsabai lies és a szentesi III-as számú téglagyár, valamint a gépgyártó üzem fejlesztését, továbbá a békéscsabai új cserépgyár mellett egy korszerű téglagyár létrehozását határozta el. Az újabb feladat végrehajtásában — ahogy eddig volt — a személyzeti munkának most éppen olyan, fontos szerepe van, mint a műszaki fejlesztésnek. Abból kell kiindulni, hogy a legfőbb termelőerő az ember. Viszont az is igaz, hogy az emberek kifejlesztett tudásában és képességeiben rejlő értékek jó része veszendőbe menne, ha nem párosulna megfelelő színvonalú technikával, technológiával. Mi tehát a‘tennivaló? — A kérdésre Kokavecz László a következő választ adja: — Hét ösztöndíjasunk van főiskolán, egyetemen, akik közül évenként egy-kettő fejezi be a tanulmányait és kezd dolgozni. A békéscsabai I-es számú téglagyárban a szakmunkás szakközépiskola kihelyezett két levelező tagozatú osztályába ötven másodikos tanuló jár. Belőlük lesznek majd a művezetők, technológusok, meósok és közülük né- hányan — akik vállalják a tanulást — főiskolára kerülnek. Rajtuk kívül a két megye téglagyárainak a dolgozói közül még mintegy 400-an járnak különböző középfokú iskolába, művezetői, könnyű- és nehézgépkezelői és más szaktanfolyamra. Mind több segédmunkás szakmunkásvizsgára való jelentkezése is várható. Közülük nem egy felnőtt korában fejezte be az általános iskola nyolcadik osztályát. A vállalat szorgalmazza és segíti a törekvésüket. Mindez folyamatos, új azonban, hogy az egyik ösztöndíjasunk az egyetem^ munka- és üzemszervezési karán fanul, két mérnök pedig a gazdasági mérnöki diploma megszerzését is célul tűzte. Ez az igazi munkisművelődés. — Mennyi a vállalat évenkénti oktatásra fordított költsége? — 1963-ban csak 480 ezer forint volt, ma pedig több mint másfél millió. Ennyi azonban elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a technikai és technológiai fejlesztés kellő gazdasági hatásfokú legyen. Ez az összeg a vállalat leggyorsabban visszatérülő befektetése és szerintem a jövőben egyre többet kell majd áldozni rá — mondja Kokavecz László, s a véleményével csak egyetérteni lehet. A tanulással pedig — amelyet a termelés, a gazdaság fejlettsége igénye) és a laépzéshez a dolgozok támogatást is kannak — a munka és a művelődés közötti kapcsolat szorosabbá válik, s nem kell erőltetni a kultúráló dást sem. Pásztor Béla 1976. JÚNIUS 4.