Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-04 / 131. szám

Jubileumi ünnepség a forgácsoló- és szerszámgyárban Az állategészségügy helyzetét vizsgálta és értékelte a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság A Békés megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság a KNEB vizsgá­latának részeként ez év áprilisá­ban vizsgálatot végzett a megye jelenlegi állategészségügyi hely­zetéről. Ennek eredményeit, ta­pasztalatait csütörtökön bizott­sági ülésen elemezte. A felmérés — mint arról Kul- kai Sándorba megyei NEB elnö­ke tájékoztatott — felölelte az 1973-tól napjainkig tartó idősza­kot. Kiterjedt a megye tíz ter­melőszövetkezetére, egy SEF- TÖV-re, egy állami gazdaságra, az állategészségügyi állomások­ra, állatkórházak munkájára, va­lamint a megyei és néhány járá­si hivatal ez irányú tevékenysé­gére. A bizottság ezenkívül tá­jékozódó jellegű felmérést vég­zett száztíz háztáji gazdaságban. A vizsgálatok felölelték a szarvasmarha-, a sertés-, a juh- és baromfitenyésztő telepeken folytatott munka állategészség­ügyi helyzetét. A megyei NEB elnöke hangsú­lyozta: jelenleg az állategészség­ügyi helyzet megyénkben lénye­gében kielégítő. Sehol nincs jár­ványos megbetegedés, fertőzés, jelentősebb elhullás. Gondok azonban vannak. Az állatok el- hullási és kényszervágási okai­nak elemzése azt mutatja, hogy a veszteségek többségét az állat­higiéniai előírások megszegése okozza. Az is problémát jelent, hogy a gyógyszer- és műszer­ipar kereskedelmi háttere nem biztosított. Akadozik a gyógy­szerellátás, néhány gyógyszer hi­ányzik, a műszerellátás pedig' tejesen rendezetlen. A szakosított sertéstelepeken, illetve azok egy részénél nem megoldott a karantónozás, az el­különítés. A vizsgált üzemekben rendkívül alacsony a szakkép­zett állatgondozók aránya, leg­több helyen alig 15—20 százalék. A vizsgálat alapján a megyei NEB a központi NEB-nek, a MÉM-nek és saját hatáskörében az államigazgatási szerveknek, gazdaságoknak javaslatokat tett a gondok megszüntetésének módjára. Megalakulásának 25. évfordu­lója alkalmával a forgácsoló és szerszámgyár ma, pénteken dél­után fél három órakor ünnepsé­get rendez a gyárban. Az ünne­pi megemlékezést követően ju­talmakat, kitüntetéseket adnak A Műszaki és Természettudo­mányi Egyesületek 'Szövetségi­nek Békés megyei szervezeté­nek elnöksége június 2-án ülést tartott. Napirendjén — a tit­kári tájékoztató mellett — a Magyar Iparjogvédelmi Egyesü­let, a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei csoportjai munkájának, a műszaki fejlesz­tési hónap tapasztalatainak, va­lamint a II. gépészeti gyártás­technológiai szeminárium előké­szítésének megvitatása szere­pelt. Ami az iparjogvédelmi egyesü­let tevékenységét illeti, a cso­port kétéves munkáról adott számot. Mint a tájékoztató hangsúlyozta, eseményekben gazdag időszak volt ez, iparjog- védelmi tanfolyam, tapasztalat­csere-látogatás, újítóankét, a szabadalmazással kapcsolatos előadások és gépbemutató sze­repelt a programban. A mind nagyobb érdeklődésre jellemző, hogy két év alatt húsz száza­lékkal nőtt a csoport taglétszá­ma. A tervek szerint tovább kí­vánják fejleszteni kapcsolatai­kat a megye vállalataival, szövetkezeteivel és újabb jogi tagvállalatot is be akarnak szer­vezni. Ezzel fokoznák a csoport aktivitását, javítják a tájéko­zottságot. A másik, az agrártudományi egyesület megyei szervezetének tevékenységét ugyancsak két évvel ezelőtt tárgyalták. Azóta erősödött a csoport, míg 1974- ben harminchat, addig tavaly 53 rendezvényt szerveztek a szakosztályok. Az idei program is jelentős, amelyből kiemelke­át. Az eseményen részt vesz dr. Betlej Sándor kohó- és gép­ipari miniszterhelyettes. A jubi­leum alkalmából az elmúlt ne­gyedszázad fejlődését bemutató kiállítás is nyílik a gyárban. dett az állattenyésztési szakosz­tály rendezvénysorozata. A me­gye valamennyi településén tar­tottak tájékoztató jellegű elő­adásokat, vitaesteket a háztáji állattartással összefüggő kérdé­sekről. Ezzel nem csupán az ér­deklődést keltették fel, hanem számos szakmai kérdésben nyúj­tottak segítséget. A célkitűzé­seknek megfelelően, a szerve­zeti élet is fejlőlött. Megalakult a Gödöllői Agrártudományi Egyetem megyei ifjúsági cso­portja. amelv 87 tagot számlál. Létrejött a 158 tagú szarvasi vá­rosi-járási, a 136 tagú mezőko­vácsházi csoport, valamint a szarvasi főiskola 55 tagú if júsági csoportja. Az elmúlt időszak­ban nagy gondot fordítottak a mezőgazdasági szakemberek egyesületbe történő szervezésére, melynek eredményeként a ko­rábbi 745-ről ezret meghaladóra nőtt a taglétszám. A mennyiségi növekedéssel együtt járt az ak­tivitás fokozódása, az együttmű­ködés szélesítése a mezőgazda- sági üzemekkel, intézményekkel éppúgy, mint a társszervezetek­kel. Az elnökség a továbbiakban meghallgatta a műszaki fejlesz­tési hónap tapasztalatait össze­foglaló jelentést és megállapítot­ta, hogy a hónap rendezvény- sorozata gazdag, sokrétű prog­ramjával hozzájárult a műszaki kultúra, az új ismeretek terjesz­téséhez. Bizonyítja ezt, hogy a hónap hatvannégy rendezvényén — amelyből három kiállítás volt — csaknem négyezren vettek részt. S. F. iiimiuiMuiiiiuit «laaaaaMaaMaiaiaaaaflaaaaa«» aaasaaaaaaaaaaaaaaasaaa Bővült az iparjogvédelmi és az agrártudományi egyesületek tevékenysége, sikeres volt a műszaki fejlesztési hónap Ü/ést tartott a MTESZ elnöksége Vágják a lucernát Bucsán A bucsai Űj Barázda Terme lőszövetkezet modern szárítóüzeme többek közt luccrnalisztet is készít. Ehhez az alapanyagot a szövekczet táblái adják. A lucernát modern gépekkel taka­rjak be. ami feleslegessé teszi a nehéz fizikai munkát tFotó Lányai) Ez a munkásmuvelödes Évenként másfél millió forintot fordít oktatásra a Békés megyei Tégla­A két békéscsabai téglagyár­ba 1959-ben került az első dip­lomás gépészmérnök. Az akkori idők technikai és technológiai színvonala — mint a spájszer, a nagykalapács, a lóvontatás, va­lamint a hagyományos tégla- és cserépgyártás — még olyan ala­csony volt, hogy a főmérnöki munkakört egy négy polgárival és nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező lakatos töltötte be, mégpedig kitűnő hozzáértéssel. Az okleveles gépészmérnök — beosztottként — előbb különböző beosztásokban szakmai gyakorla­tot szerzett. Több év alatt meg­ismerte a tégla- és cserépipart, amely időközben átszerveződött. Ma a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnak ő a fő­mérnöke. Rajta kívül 28 egye­temi és főiskolai végzettséggel rendelkező szakember is dolgo­zik a vállalatnál, amelyhez Bé­kés és Csongrád megye tégla­gyárai tartoznak. Középfokú, építőanyagipari technikusi kép­zettsége 30 dolgozónak van. A nagy változás viszonylag rö­vid idő alatt ment végbe, mert a technikai és technológiai fej­lesztés lényegében csak 1963-ban kezdődött. Akkor létesült az or­szág első alagútkemencés tégla­gyára Mezőberényben, aminek eleinte sokan a csodájára jártak. Nemsokára azonban a békés­csabai Il-es számú téglagyárban egy még korszerűbb alagútke­mencés üzem épült. Kokavecz Lászlónak, a válla­lat személyzeti és oktatási osz­tályvezetőjének jóval a fejlesz­tés előtt meg kellett tennie az előkészületeket. Az alagútke­mencés gyártási technológia irá­nyításához ugyanis már építő- anyagipari technikusra volt szükség, a tanulás pedig négy év. A vállalkozó kedv nem hiány­zott. Az üzembe helyezéskor a termelést mindkét alagútkemen­cés téglagyárban hozzáértő szak­emberek irányították. Még nagyobb gondot jelentett, amikor a vállalat távlati elkép­zelésként több kemence gázége­tésre való áttérését, valamint egy korszerű eserépgvár létrehozását jelölte meg, majd el is határozta. A cserépgyár létesítésének gondolata egyébként egy ju­goszláviai látogatás alkalmával merült fel. Nagykikindán láttak egy modern cserépgyárat a vál­lalat vezetői, s Berki László igazgató akkor kijelentette: „Ilyet kell nálunk is építeni.” Kokavecz László alaposan szét­nézett a gyárban. Tájékozódott arról, hogy az egyes munkakö­rökben milyen szakképzettségűek dolgoznak, hány mérnökre, tech­nikusra, szakmunkásra van szük­ség. A kérdés ez volt: vegyen fel vagy képeztesssen mérnököt a vállalat? A válasz: inkább ké- peztessen a fiatalabb „téglások­ból” és az idősebbek gyermekei­ből, akik ebben a légkörben ne­velkedtek. így is történt. Tég­lagyári munkásokat és olyan fi­atalokat választottak ki, akik mint szakközépiskolások, a tég­lagyárba jártak politechnikai ok­tatásra és kedvet éreztek a to­vábbtanulásra. Érettségi után ösztöndíjjal egyetemre, főiskolá­ra kerültek. Amikor az új cserepgyár építé. se elkezdődött, már öt felsőfokú képzettségű fiatal vett részt a gépek, berendezések szerelésé­ben. Közreműködésükkel vált lehetővé a beruházás határidő előtt való befejezése, valamint az, hogy a próbatermelés a várt­nál jóval eredményesebb volt. A szakmunkások felkészítésére olyan nagy teljesítményű cserép­prést vásárolt a vállalat, mint amilyen később a cserépgyárba került és a békéscsabai I-es szá­mú téglagyárban helyeztek és Cserépipari Vállalat üzembe. Három hon apónként! váltással dolgoztak rajta a mun­kások, hogy alaposan megismer­jék. Már előbb — 1969-ben — meg­valósult a két békéscsabai tég­lagyár kemencéinek gáztüzelésű­re való átalakítása. Azok, akik addig szénnel égettek, valamenv- nyien átképzésben részesültek és szakmunkás-bizonyítványt kap­tak. Közülük többen az új cse­répgyárba kerültek. A techniku­sok közül sokan felsőfokú gáz­technikái tanfolyamot végeztek. Húsz szakmunkás — főként la­katos és vízvezetékszerelő — gázvezeték- és készülékszerelő szakképzettséget is szerzett, szá­mos segédmunkásból pedig gép­kezelő lett. Az előrehaladásban nincs meg­állás. A vállalat az V. ötéves tervidőszakban a békéscsabai li­es és a szentesi III-as számú téglagyár, valamint a gépgyártó üzem fejlesztését, továbbá a bé­késcsabai új cserépgyár mellett egy korszerű téglagyár létreho­zását határozta el. Az újabb feladat végrehajtá­sában — ahogy eddig volt — a személyzeti munkának most ép­pen olyan, fontos szerepe van, mint a műszaki fejlesztésnek. Abból kell kiindulni, hogy a leg­főbb termelőerő az ember. Vi­szont az is igaz, hogy az embe­rek kifejlesztett tudásában és képességeiben rejlő értékek jó része veszendőbe menne, ha nem párosulna megfelelő szín­vonalú technikával, technológiá­val. Mi tehát a‘tennivaló? — A kérdésre Kokavecz László a kö­vetkező választ adja: — Hét ösztöndíjasunk van fő­iskolán, egyetemen, akik közül évenként egy-kettő fejezi be a tanulmányait és kezd dolgozni. A békéscsabai I-es számú tégla­gyárban a szakmunkás szakkö­zépiskola kihelyezett két levele­ző tagozatú osztályába ötven má­sodikos tanuló jár. Belőlük lesz­nek majd a művezetők, techno­lógusok, meósok és közülük né- hányan — akik vállalják a ta­nulást — főiskolára kerülnek. Rajtuk kívül a két megye tég­lagyárainak a dolgozói közül még mintegy 400-an járnak kü­lönböző középfokú iskolába, mű­vezetői, könnyű- és nehézgép­kezelői és más szaktanfolyamra. Mind több segédmunkás szak­munkásvizsgára való jelentkezé­se is várható. Közülük nem egy felnőtt korában fejezte be az ál­talános iskola nyolcadik osztá­lyát. A vállalat szorgalmazza és segíti a törekvésüket. Mindez fo­lyamatos, új azonban, hogy az egyik ösztöndíjasunk az egye­tem^ munka- és üzemszervezési karán fanul, két mérnök pedig a gazdasági mérnöki diploma meg­szerzését is célul tűzte. Ez az igazi munkisművelődés. — Mennyi a vállalat évenkénti oktatásra fordított költsége? — 1963-ban csak 480 ezer fo­rint volt, ma pedig több mint másfél millió. Ennyi azonban el­engedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a technikai és technológiai fejlesztés kellő gazdasági hatás­fokú legyen. Ez az összeg a vál­lalat leggyorsabban visszatérülő befektetése és szerintem a jövő­ben egyre többet kell majd ál­dozni rá — mondja Kokavecz László, s a véleményével csak egyetérteni lehet. A tanulással pedig — amelyet a termelés, a gazdaság fejlettsége igénye) és a laépzéshez a dolgo­zok támogatást is kannak — a munka és a művelődés közötti kapcsolat szorosabbá válik, s nem kell erőltetni a kultúráló dást sem. Pásztor Béla 1976. JÚNIUS 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom