Békés Megyei Népújság, 1976. június (31. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-02 / 129. szám

Elsődleges a bűnmegelőzés Figyelmeztető adatok Megyénkben a múlt évben 258 fiatalkorút vontak felelős­ségre bűncselekmény elköveté­se miatt. Az előző évhez képest elsősorban a vagyon elleni bűn­tettek száma emelkedett. Je­lentős hányadot képviselnek a gépjárműlopások. Nem egy olyan eset fordult elő, amikor a tettes a lopott járművel ad­dig közlekedett, amíg az üzem­anyag el nem fogyott, majd el­hagyta, s másikat lopott helyet­te. Az elkövetők többségének nem volt jogosítványa, s itta­san ültek a járműre. A .gépko­csikat meg is rongálták. Galeribűnözés ugyan ,a múlt évben nem fordult elő, de sok bűncselekményt csoportosan kö­vettek eL a fiatalok. önkéntelenül adódik a kérdés, milyen okok és körülmények játszanak szerepet a bűncselek­mények elkövetésében? A me- gvei rendőr-főkapitányság a nyomozás során nagy gondol fordít ezeknek a feltárására. Hiszen a bűncselekmények meg­előzése elképzélhetetlen az al­kalmat adó okok ismerete nél­kül. A rendőr-főkápitányság ál­tal feltárt körülmények között első helyen a család kellő go'n- doskodásának a hiánya szere­pel. A bűnelkövető fiatalok többsége rendezett anyagi kö­rülmények között él. A szüleik megfelelően gondoskodnak ró­luk. Nevelésük azonban sok kí­vánnivalót hagy maga után. Gyakran sem rendszeres tanu­lásra, sem munkára nem ősz­{Jegyzet A menetrend és a valóság... Nem sikerült a rajt, így jelle- mezhétjük mi, ingázók az új menetrend szerinti első utazási munkanapot, azaz május 31 ét, Békéscsabán. Megmondom őszintén, amikor megtudtuk, hogy a délután 4 óra 35 perces vonat indulási idejét az új me­netrendben 4 óra 53-ra tették, vegyes érzelmekkel fogadtuk. Annyiban azért mégis megnyug­tatott, hogy a változtatás előtt is gyakran indultunk 4 óra 50-kor, vagy éppen 5 órakor. Ezt már megszoktuk, úgy vettük, Csabán ez a hivatalos menetrend. Am jött a szép kivitelű új menetrend. A sok-sok munkát igénylő precíz könyv, melynek szerkesztőit a perceknek a per­cekhez passzítasáért valóban el­ismerés illeti. Különben is sze­retem a jó könyvet, s ez még nevezetes is, mert az ünnepi könyvhét idejen jelent meg. Iz­galmas, mert megállapítja az utazási lehetőségeket. Sajnos a valóságban csak a lehetősége­ket. Mert a gyakorlat semmivé zúzza a szerkesztők odaadó, lel­kiismeretes munkáját. így volt ez az említett napon, amikor 16.53 helyett 17.12 perckor in­dult a békéscsabai vonat Oros­házára. így változik át az értel­mes menetrend az utazók ré­szére mesekönyvvé. Vagy talán mégsem? Cehet, mert a menet­rend 5. oldalán a tájékoztató utolsó bekezdése előtt ez olvas­ható: „A menetrendek megvál­toztatásának, vagy a személyfor­galom bármely okból való kor­látozásának jogát a1 közlekedési vállalatok fenntartják maguk­nak” — hát a csabaiak fenntar­tották! Továbbá: „Az ilyen vál­tozásokról az utazóközönség tá­jékoztatása az állomásokon ki­függesztett hirdetmények és a sajtó útján történik.” Én éltem a lehetőséggel, sajtó útján tájékoztatom az utazókö­zönséget a vonatkésésröl. — roeskár — fiatalkorú bűnözésről tönzi őket a család. Ezt még tetézi az is, hogv igen hamar kikerülnék a szülői felügyelet alól. Legalább ilyen következ­ménye van a szétzilált családi életnek. Nyolcvanhárom fiatal­korúnak a szülei elváltak. Hu­szonhatnak az édesapja, tizen­négynek pedig az édesanyja volt büntetve. Huszonnyolcnak a szülei alkoholisták. Tapasztalat igazolja, hogy a helytelenül ne­velt és a szétzilált környezet­ben élő fiatalok igen könnyen keverednek rossz baráti társa­ságba. Végeredményben a fia­talkori bűnözéseknek ez a táp­talaja. Különösen a csoportos bűnözésnél tapasztalható egy- egy felnőtt korú — nem egy esetben — büntetett előéletű személy — káros befolyása. A barátkozások legtöbbször italo­zással párosulnak. A vendég­látóipar dolgozói sem tartják be rpindig a szeszes ital ki­szolgálását tiltó szabályt. Igaz, az italt a fiataloknak gyakran a felnőttek rendelik meg. A vizsgálat szerint a rossz bará­ti társaság befolyása és az ita­lozás legtöbbször bűnözésnez vezeti őket. A tapasztalatok félreérthetet­lenné teszik, hogy a megelőzés­ben elsődleges szerepe a neve­lésnek, valamint a felvilágosí­tásnak van. Mindazt, amit a család elmulasztott, pótolni kell, különben a fiatal élete félresik- lik. A rendőr-főkapitányság nagy részt vállalt ebből a mun­kából. A múlt évben megyénk ■ középiskoláinak és szakmunkás, képző intézeteinek 291 osztályá­ban mintegy nyolcezer tanuló­nak tartottak osztályfőnöki órát az állampolgári jogokról és kö­telességekről, valamint a fia­talkorú bűnözésről. A fiatalok többsége ugyanis, csak a vád­lottak padján döbben rá, hogy mit követett el. Magatartásának: következményét ismeretek hiá­nyában sokszor fel sem tudja mérni. Éppen ezért van olyan nagy jelentősége ezeknek az osztályfőnöki óráknak, melyeket a rendőr-főkapitányság tisztjei tartanak. Az utóbbi években tovább erősödött a rendőrség és a la­kosság kapcsolata. Nem egy bűncselekményt éppen bejelen­tés alapján derítettek fel, il­letve a továbbterjedést megaka­dályozták. Nagyon hatékony az 'állami és társadalmi szervekkel való együttműködés is. Különö­sen a KISZ-bizottságokkal, a tanácsok művelődésügyi osztá­lyaival és a gyámhatóságokkal. Sok segítséget nyújt a rendőrség a bűnelkövető fiatalok utógondo- . zásához. A gyermek- és ifjú­ságvédelmi albizottságok tevé­kenységéből is kiveszi , részét. Igen jelentős a bűncselekmé­nyek megelőzése terén az ifjú­ságvédelmi önkéntes rendőri csoportok munkája. Megyénk négy városában ötvenkét ön­kéntes rendőr végez ifjúságvé­delmi feladatokat. Többségük pedagógus és KISZ-tag. Nem kell a harangot félre­verni. Noha 1975-ben valamivel, több fiatal követett el bűncse­lekményt, mint az előző évben, számuk nem nagy. Az adatok viszont figyelmeztetnek. A bűn­cselekmények megelőzéséért so­kat tett és sokat tesz a rendőr­főkapitányság és a különböző társadalmi és állami szervek. A feladat azonban az egész tár­sadalomé, de elsősorban a csa­ládé! A környezettanulmányok nagy nyomatékkai hívják fel erre a figyelmet. (Serédi) 4 Bítísmemjzsr 1976. JÚNIUS 2. Jó ütemben holad az erdőtelepítés az országban Eredményes volt az erdőtele­pítés: az ország erdősített terü­lete az ötödik ötéves tervben 1976-ra előirányzott program­nak megfelelően bővült az el­múlt hetekben: a kedvező idő­járást kihasználva, mintegy 10 000 hektárra ültettek új er­dőt. Több mint tízezer hektá­ron erdőfelújításra került sor. Ily módon az idei tavaszon húszezer hektáron kezdhették meg a szakemberek a fiatal er­dők gondozását, nevelését. Az új erdők felét a fenyve­sek teszik ki, de nagy területe­ket foglalnak el a nyárfák és a tölgyesek is. Az erdészek a telepítéskor meghatározott területekre kon­centrálták az erőket. Báds-Kis- kun megyeben például 2550 hektárt hasznosítottak erdésze­ti termelésre, s nagy kiterjedé­sű földrészeket ültettek be cse­metékkel Szabolcs-Szatmár és Pest megyében. Hír a Zalka- filmről Julij Dunszkij és Valet ij Frid forgatókönyvírók arról a nehéz munkáról számolnak be, ame­lyet Zalka Máté három életé­nek megfilmesítése jelent: mint Frankel Béla harcolt önkéntes­ként az I. világháborúban az olasz, majd az orosz fronton, a fogságban bolsevik lett, a vö­rösök mellett harcolt, Vörös Zászló érdemrendet kapott. A húszas években mint Zalka Má­té színházigazgató, író, külügyi futár. .. 1936-ban Spanyolor­szágban Lukács tábornok néven tűnik fel és ott is leli halálát. Barátai és bajtársai, főként A. V. Ejszner és lánya. Natalja Matvejevna Zalka visszaemlé­kezéseire támaszkodnak. A film szovjet—magyar koprodukció Maniosz Zaharisz és Kő Sán­dor rendezésében. Az operatőr Kende János. A könyvvásárló Nagy a forgalom ezekben a napokban a könyvesboltokban. Érthető, a könyvhéten mindig többen vásárolnak, olyanok is. akik egyébként ritkább látoga­tók a könyvespultok körül. * Találomra szólítottam meg az orosházi szövetkezeti könyves­boltban Lénárt Sándornál, amint a legfrissebben érkezett kötetek közt válogatott. Arra számítottam, őt is a könyvheti propaganda „csábította” ide. Nyomban kiderült, hogy erről szó sincs. Lénárt néni egyik legrégibb törzsvendég itt, s majd huszonöt éve könyvtári tag is. — Sűrűn be-benézek. Hogy mikor szerettem meg az olva­sást? Nem is tudom. Talán gye­rekkoromban. Én voltam a lei- olvasó, amikor kukórieafoszlás- ra összegyűltek nálunk a szom­szédok. Ne nevessen ki. Jókait szeretem á legjobban, de min­denfélét olvasok. Van úgy, hogy többször is ugyanazt. Tudja, áp­rilisban betöltöttem a hatvan- kilencet. Néha már bajban va­gyok a nevekkel. — Most mit vásárolt? Kockás írkalapot vesz elő. melyen szép gyöngy betűkkel irt hosszú lista áll. — Felírtam én magamnak előre, de nem mindet kaptam meg. Nem baj, majd jövök új­ra, hiszen nap közben van időm. Reggel elindítom az uno­kákat az iskolába, ellátom az aprójószágokat, utána ráérek. Szóval mit is vettem? Lakatos Menyhért könyvét, a Füstös ké­peket, aztán B. Rajkov: Három találkozás a felügyelővel meg itt van a Lila ákác, Szép Ernő ir­ta, biztos ismeri. V. Hugo Ki- lencvenhárom című regénye is itt van még. Amit tovább ke­resek, Balzac: A betörök irály, aztán az Üvöltő szelek és az Elíújta a szél. — Van nekem máshonnan is könyvem. Az egyik unokahú­gom Pesten tanít az Eötvös egyetemen, rendszeresen küld, meg néha én is neki,, legutóbb a vásárhelyi pusztáról megje­lent könyvet küldtem el. Lénárt néni gyakran jár szín­házba és ott van az orosházi író-olvasó találkozókon. — Sok okosat lát. hall az em­ber az ilyen helyeken. Látom, Lénárt néni nem is nagyon érti, miért faggatom, hiszen magától értetődő az, ha az embert érdeklik a világ dol­gai. Zavartan rakosgatja szem­üvegét egyik kezéből a másik­ba. Még egy kérdést azért meg­kockáztatok: — Mikor tetszik leginkább olvasni ? — Mindig este. amikor lefek­szem. El sem tudnék tán alud­ni olvasás nélkül. — Még sok szép könyvél­ményt, Lénárt néni! * Elcsomagolja a most vásárolt könyveket, megigazítja szem­üvegét. Elköszön. Felszáll a ke­rékpárjára és elkarikázik. Ta­lán arra gondol, miért akarnak őróla írni az újságban, talán arra, miről olvas ma este, ami­kor lefekszik. F. T. Politika és fodemány Politika és tudomány kapcso­latáról írva könnyen áldozatai lehetünk annak a tévedésnek, mintha a közvélemény szemé­ben két magasztosnak tűnő dol­got kapcsolnánk össze, amelyek aztán igy egymás fölerösitett, fényében ragyognak. Azt még’ inkább képesek vagyunk elfo­gadni, hogy minden politikai lépés logikus okfejtéssel is iga­zolható. De az már határozot­tan új jelenség — és ezért erre érdemes figyelni —, hogy a tu­dományba vetett hit korántsem rendíthetetlen a közvélemény szemében. Az atombombától a DDT-ig a tudomány már igen sok olyan eredményt mutatott föl, ame­lyek konkrét politikai fölhasz­nálása nemcsak a fölhasználás mikéntjét, hanem egyesek sze­mében a tudomány világmegvál­tó megítélését is kérdéssé tet­ték. Az ügy azonban annál szö­vevényesebb. A politika általá­nosságán belül az ágazati poli­tikák intézményesen különböz­nek, ami a tudományos kuta­tással való együttműködésben is differenciáltabb szemléletet igényel. Nagy összefüggésekben biz­tonsággal állíthatjuk, hogy a politika nem azonos a tudo­mánnyal (bár ugyanakkor van politikai tudomány is), de a politika és a tudomány között szükségszerű valamilyen együtt­működés, ami aztán kölcsönös felelősséget is föltételez. A po­litika és a kutató munka elté,- rő minőségű és felelősségű mun­kák, de az eltérések a közös egymásrautaltságon belül érten­dők. Tovább színezi e kapcso­latrendszert az összpolitika és az ágazati politikák összetettsége. Az úgynevezett . összpolitika fogalma ebben az összefüggés­ben a szintetizáló és vezérlő, általános állampolitikára vonat­kozik. Ez az a szint, ahol vala­mely ideológiai koncepció ke­reteiben, azok által meghatáro­zottan a stratégiai súlyú célté- telezések kialakulnak. A mi esetünkben ez a magyar szocia­lista társadalom fejlesztése. Eh­hez viszonyítva az úgynevezett ágazati politikák viszonylagos különállásukban — többnyire miniszteriális szervezetekben — államigazgatási értelmű munka- megosztást jelentenek, és éppen ezeknek a sajátos politikai fo­lyamatoknak az összefüggései­ben testesül meg az a bizonyos összpolitika. Ilyen ágazati poli­tikák, mint ismeretes, az ipar- politika vagy az oktatáspolitika, az agrárpolitika vagy a szociál­politika. Az összpolitika egyik felada­ta éppen a politikai és a tu­dományos alternatívák egymás­ra találásának biztosítása, nem utolsósorban az ágazati politi­kák konkrét ügyeiben haszno­sítható optimális döntések ér­dekében. Ehhez természetesen már eleve „a tudományosságra nyitott” szemléletre van szük­ség. Az összpolitikai folyama­tok irányítói saját tevékenysé-1 gükben így, mint a tudományos kutatások megrendelői lépnek fel. Azon kívül persze, hogy íölkészültségüknek elengedhe­tetlen része a politikai tudo­mányokban való jártasság. Az általános politika szintjén főként a különböző, társadalom- tudományok eredményei érté­kesíthetők amelyeket politikára összpontosított szemlélettel, a marxista—leninista politikai tu­domány képes leginkább közve­títeni. A társadalomtudományok' közvetlenül politikára irányuló elméleti alternatívái közül, a politikai vezetés szükségszerű megkötöttségeinek és elméleti fölkészültségének függvényében választhat valamilyen elképze­lést a politikai tervezés segítsé­géül. Ilyen esetként fogható föl például, amikor a politikai ve­zetés az ipari és agrárgazdaság arányosításának kérdésében, an­nak minden társadalompolitikai következményével együtt elkö­telezi * magát a leghelyesebbnek tartott variáció mellett. Mivel az „abszolút” igazságra a tudomány is legfeljebb csak törekszik, könnyen elképzelhető, hogy mily nagy fölkészültség kíván­tatik meg a politikustól magá­nak a döntés tárgyának szöve­vényessége miatt, és milyen nagy a felelőssége, a döntés ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom