Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-09 / 109. szám

Vallomás? őszinteség? Szembenézés a valósággal? Nit alkotott az ifjúság? Békés megyeiek ez országos kiállításon Ez a polarizált fólia kiválóan alkalmazható az oktatásban. Se- KÍtséeével lineáris és turbulens mozgásokká lehet átalakítani az álló képeket. Készítői a kéícgyházi mezőgazdasági szakis­kola fiataljai; Dömösi Mária tanárnő és Hargitai Kálmán üzemmérnök Az^ Ifjúság „költözött be” a kőbányai vásárváros „B” pavi­lonjába. Pontosabban alkotása­ik, azok a pályamunkák, melye­ket a KISZ KB két évvel ez­előtt meghirdetett felhívása nyomán készítettek a 30 éven aluliak. Nyolcvanezer fiatal pá­lyamunkáiból, az ágazati sereg­szemlék után itt azokkal az al­kotásokkal találkoztunk, melye­ket „kiválóra” minősítettek. Látogatásunkkor elsősorban a Békés megyei fiatalok alkotása­it kerestük. Jobbára — s ez a megye jellegéből is következik — a mezőgazdasági és élelmezé­si ágazatban találkoztunk „ha­zai” pályamunkákkal. Nagy ér­deklődés kísérte a kétegvházi mezőgazdasági, és munkás to­vábbképző intézet traktorbemé­rő hidraulikus próbapadját, amely nemcsak javítás utáni bevizsgálásra alkalmas kiváló­an, hanem az oktatásban is jól hasznosítható. Hasonlóan a po­larizált fóliához, ezzel az okta­tó eszközzel ugyanis mozgóvá alakítható az állókép. Ezenkívül láthatjuk az iskola különböző szakköreinek munkáit, traktort és más mezőgazdasági gépmo- delleket, szemléltető eszközöket. A békéscsabai MEZŐGÉP Vál­lalat pneumatikus készüléke, egy furatsüllyesztő (készítői: Nagy Sándor és Laurinyecz Pál) már nincs ott a kiállításon — a termelésben hasznosítják. Talál­kozhattunk ezenkívül a szarva­si mezőgazdasági főiskolások kü­lönböző témájú szakdolgozatai­val, a KOVIZIG kollektívájának árvízvédelmi telep létesítmény­tervével és makettjével, Szlá­vi k Lajos mérnök árvízi táro­zóról szóló tanulmányával, a battonvai szakközépiskolások bőrdísztárgyaival, Meskó Anna gyulai pedagógus akvarelljeivel. A felsorolás, meglehet nem teljes, de bizonyítja, hogy az Alkotó Ifjúság pályázaton a Békés megyei fiatalok is letet­ték névjegyüket. Alkotásaik, pá­lyamunkáik ott voltak a többi hatezer között, s sikert arattak! A szombat este zárult kiállí­tás — melyet 100 ezren tekin­tettek meg — utolsó vendégei a KISZ IX. kongresszusának kül­döttei voltak, ök ismerkedtek meg társaik munkáival. Kép, szöveg; Fábián István Szintén kétegyházi alkotás, készítőjét. Gazdag Mihály szakok­tatót 3000 forinttal jutalmazták. A hidraulikus próbapad trak­torok bemérésére szolgál Akkordok árnyékában I Stenches masinán sokszorosí­tott felhívást kézbesített a posta néhány héttel ezelőtt 280 volt növendéknek, akik az elmúlt tíz évben jártak a békéscsabai zene­iskolába. A felhívásba Rázga József karnagy, a zeneiskola új igazgató-»a vegyeskórusba hívja azokat, akik bizonyára nem vé­letlenül áldoztak fiatal korukban hat esztendőt zenetanulásra. Az első találkozót május 3-ára írták ki, erre tizenhatan jöttek el a 280-ból. A karnagy-igazgató mégis derűs, mondhatnám majd­nem optimista. „Ha ^kétszer eny- nyien összejönnek; a jövő héten megkezdjük a munkát. Olyan vegyeskart szeretnék, mely idő­vel koncertképes színvonalra emelkedik, és együtt léphet fel a városi szimfonikus zenekar­ral.” A hagyományokat tisztelet­ben tartják. Senkit nem csábíta­nak az Általános Munkás Dal­körből, a pedagógus női karból vagy éppen a gyógyszertári kó­rusból. Tiszteletre méltó állás­pont. „Eszembe sem jutott ilyes­mi. Mi értelme lenne az egész­nek?” — mondja Rázga József. Messziről jött, Budapesten, a XVII. kerületi Bartók Béla zene­iskola igazgatója és a kerület aranydiplomás kórusának volt a karnagya. „Tudom, most azt kérdeznéd, hogy miért lőttem el Pestről Békéscsabára ? Megelőz­lek. Mert úgy éreztem, itt többet adhatok magamból. Hogy itt egy egész város zenei életét lehet megpezsdíteni. irányítani.” Nem egészen négy hónapja ér­kezett. Benyomásai, tapasztalatai rr.ár megalapozottak lehetnek. Aki érkezik, jobban látja azt, ami jó, de azt is, ami nem. Amit a hosszasan itt élők megszoknak és el is fogadnak kicsit. adott nekik és már ott is van­nak.” Es te? — kérdezem. „Jaminában lakunk egy isko­lában. De csak rövid távon lehet­séges. Derékmagasságig vizes. Különben a feleségem is itt ta­nít, szolfézst.” Aki azt állítja, hogy Miskolc- nak, Hódmezővásárhelynek, Sze­gednek sem könnyebb, az eny­hén szólva, nem mond igazat. Hol van ezektől múltban, hagyo­mányban, megalapozottságban Békéscsaba? Vajon nem köny- nyebb-e Vásárhelyen azonnal la­kást adni, ahol évtizedek óta ter­mészetes szokás, rend az ilyes­kezet a gyerekek. Muzsikálni csak tiszta kézzel szabad ... „Lakásféle lehetett ez a ház. Mindenre jó, csak zeneiskolának nem. Ha majd felépül egyszer az új megyei művelődési központ, jó lenne hozzátervezni a zeneis­kolát is. Nem árt beszélni erről, legyen csak a köztudatban. Gon­doljanak rá, akiknek az lesz majd a kötelességük.” A fuvola-tanszakon Marton György zenetanár gyakorol. Nö­vendékei délután érkeznek. A másik teremben Tóth István, a hegedűsök tanára dolgozik. Hangszerel. „Alkotóműhely vagjTjnk. A „Ami jó: közel hétszáz gyerek tanul az előkészítőkön és a hang­szeres tanszakokon. Az érdeklő­dés óriási. Nem szeretem a nagy szavakat, de tényleg az. A múlt héten volt egy felvételi vizsga. Százan jelentkeztek. Hatvan gye­reket tudunk felvenni, negyven nem alkalmas zenetanulásra. Akadnak nehéz eseteink. Ami­kor a szülő — köztük még pe­dagógus is! — körömszakadtáig harcol a gyereke felvételéért, pe­dig igaz szívvel állítjuk, hogy nincs erre tehetsége. „Mit mon­danak a többiek, a kollégák?!” Ez a gond. Mert sikk a zeneta­nulás, a különóra, még akkor is, ha teljesen értelmetlen.' Beszélgetésünk nem zavarta­lan. Tanárok jönnek, gyors ta­nácskozásokra van szükség: most zajlanak a felvételik. Újkí­gyóson 30 gyermek szeretne elő­készítőbe járni. Rázga József ugyanúgy szeretné. Csak kevés a tanár, még az óradíjas oktató is. A csabai szlovák és az álta­lános iskolai kollégium külön előkészítő csoportot szervezne. Ezt is teljesíteni szeretnék, bár egyre nagyobb gond a kihelye­zett tagozatok fenntartása és tanári ellátása. Tanítanak Jami- r.ában, a Kulich-lakótelep 10-es iskolájában, Szabadkígyóson, Te­lekgerendáson. Tagiskolájuk a gyomai. Az oktatók — Gyoma kivételével — Csabáról járnak ki órákat adni. A 23 kinevezett és 5 óradíjas tanár kevés. Négy azonnal kellene. „Csak éppen nincs. Három hó­nap alatt körbejártam az ország összes zeneművészeti tanárkép­zőjét. Ketten, hárman végeznek egy-egy helyen és nem jönnek Békéscsabára. Miskolcon például azt kérdezték tőlem: mit tudunk csinálni Csabán, tanítás után9 Elmondtam, hogy van egy fél­függetlenített szimfonikus zene­karunk, némi mellékkeresetet az is biztosít. Lakást azonban nem mondhattam, bár most talán lesz egy. Más: Szegedről szerencsé­sebb körülmények között szerez­hettem volna egy fiatal házas­párt. Vásárhely azonnal lakást mi? Vagy Szegeden, Miskolcon? Persze, valami azért igaz az el­lenvéleményből is. A „természe­tes. jó szokást” nem lehet elég korán kezdeni. Csak a felisme­rés. hogy kell. hogy nélkülözhe­tetlen. az megy nehezen. Vajon Vásárhelyen. Szegeden. Miskol­con hogyan kezdődött? És mi­kor? „Még egy tapasztalat”: Elmond­tam az altalános iskolai igazga­tók értekezletén. Ha most mégis túlzók, akkor sem tévedek so­kat, de a zeneiskola tizedrangú ügy. Megmondom, miért. Mi reg­geltől estig mást sem csinálunk, csak az iskolákhoz alkalmazko­dunk. Néha teljesen illuzórikus az, hogy órarendet készítünk, mert a növendékek képtelenek rendszeresen járni, itt lenni a ki­írt időpontban. Esetleges szerve­zések sora üti el a rendszeres és fegyelmezett zeneiskolába járást. Üttörőfoglalkozás, szakkör, egye­bek. A városi úttörőelnökségnek is az a véleménye, hogy ezek a foglalkozások, ha állandóan megszokott időpontban tartják, nem kavarhatják a zeneiskolai oktatást. Hangsúlyozom, az is fontos, sőt nélkülözhetetlen, de ez is, ha valaki vállalkozott rá. Megdöbbentő eredményre jutot­tam, amikor felülvizsgáltam a mulasztásokat. Kiderült, hogy ■ növendékeink óráik egyharma- dán nem vesznek részt. Ha most közgazdász lennék, elmélkedhet­nék azon, hogy ez mit jelent fo­rintban. Azért kiszámítottuk. Évente négyszázezer forintot dobunk ki az utcára. Ennyi a nö­vendékek taníttatására szükséges összeg egyharmada egy évben. Három év alatt új zeneiskolát építhettünk volna a majdnem másfél millióból. Hogy mi a baj? Az együttműködés hiánya, több helyen. Pedig sokat beszé­lünk róla.” Sétálunk, nézelődünk az épü­letben. Körülményeiket nem mondhatjuk Séppen korszerűnek. A tanárok a szekrényeikben tartják a mosdótalat, ott mosnak muzsika alkotóműhelye, ahol a zene szeretetére, értésére nevel­jük a gyermekeket. Azt hiszem, külön lehetne írni egyszer arról: mit jelent ez? Mivé és hogyan formálja a fiatalokat?” Messziről jött Rázga József." Lehet, hogy most talál haza iga­zán. Saen Ervin 6. bérleti hangverseny Békéscsabán Műsoron: Beethoven IX. szimfóniája Az Országos Filharmónia ha­todik bérleti hangversenyét ren­dezi meg május 12-én, szerdán este fél 8 órakor Békéscsabán, az evangélikus nagytemplom­ban. A koncert rendezői a kiadott program szerint nagyszerű kiál­lítást biztosítanak a világ zene- irodalmának két klasszikusa W. A. Mozart és L. von Beethoven egy-egy zeneművének előadásá­ra. A vendégegyüttes ez alka­lommal a Debreceni MÁV Fil­harmonikus Zenekar lesz Erdé­lyi Miklós karmester vezetésé­vel. Mozart; A-dúr hegedűver­senyét Gyarmati Vera hegedű- művész tolmácsolásában hall­hatja a közönség. A másik mű Beethoven talán legismertebb szimfóniája, a kilencedik lesz. Schiller Crömódájának szövegé­re komponált mű bemutatásá­ban a Debreceni Kodály Kórus (karigazgató: Gulyás György), valamint Adele Stolte (szoprán), Inge Schaffer (alt), Hans J. Wochsmuth (tenort és Heinz Reeh (basszus) vendégénekesek működnek közre. A bemutatás­ra kerülő művekről Laczó Zol­tán mond Ismertetőt. 4 1976 MÁJUS 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom