Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-14 / 113. szám
Pályázati felhívás a mezőgazdaság és élelmiszeripar tartalékainak feltárására r Újítók - név nélkül Azért keresem fel a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai alagút- vázkerámiagyártó üzemét, hogy ismét találkozzak azokkal a karbantartó lakatosokkal, akik kiváló munkájuk mellett újításaikkal is hírnevet szereztek maguknak. Amikor néhány éve ott jártam, derűs és bizakodó volt a hangulat. Gondoltam, most sem lesz más. Ám az egyik műhelyben, ahol — ahogy tájékoztatnak — Molnár László, Lugosi Gyula, Légrádi István és Res- tye László dolgozik és ott van éppen Kaíszler János üzemvezető, mély csend fogad. Ketten mindjárt ki is jelentik, hogy nekik semmi' mondanivalójuk nincs. Az újságban ne is említsük meg a nevüket. Egyikük még folytatja: — Az ember belefárad, hogy bizonygassa azt, amiről mindenki tudja, hogy jó. Tavaly év közben nemcsak a vitát, hanem az újítást is befejeztük. Meglepődöm, hogy éppen az beszél így, aki azelőtt a legismertebb újító volt. Próbálom is mindjárt kiszedni belőle, hogy mi az oka a kedvetlenségüknek. Ö azonban nemigen hajlandó válaszolni. Csak, egyszer-egyszer mond valamit. — Tavaly tavasszal kijöttek ide hozzánk. Közölték, hogy hárman megkapjuk a Kiváló újítói jelvényt. Másnap valami vitánk támadt... A jelvényátadás elmaradt. — Vagy itt van a kerámia szellőzőnyílás... Elkészítettük hozzá a gyártó présgépet. Csináltak néhány ezer szellőzónyílást és vége... — Beszéljünk róla részletesebben — javasolom és javasolja Huszár Pál, a gyár pártalap- szervezetének titkára is, de a névtelenséghez ragaszkodó két újító tiltakozik. — Semmi értelme. Mi húznánk a rövidebbet. __ 7 — Na persze, nem nyíltan, hanem burkoltan. Kétségbe vonom ezt a feltételezést, Akik fizikai dolgozók és ráadásul olyan szilárdan állnak a talpukon, mint ők, másokkal aligha helyettesíthetők. Kinek lenne az érdeke, hogy elvegye a kedvüket a nagy szakértelemmel végzett munkájuktól, a melyen szinte áll vagy bukik az üzem sorsa ? És éppen a nevükhöz fűződő újítások a bizonyságai annak, hogy a vázkerámiagyártó üzem gépeinek, berendezéseinek, az egész _ termelési folyamatnak a kitűnő szakértői. Ez az alapja a sok ötletnek, amelyeknek a megvalósítása után könnyebbé, termelékenyebbé, biztonságosabbá válik dolgozótársaik munkája. Lipcsei Mihály műszaki vezető csak a legnagyobb elismerés hangján tud róluk beszélni; R rr I r r jnyiras — birkákkal Franciaország egyik repülőterén nemrég szokatlan verseny zajlott le. Egy 600 fős birkacsapat versenyzett néhány fűnyíró- géppel. A feladat nem any- nyira az volt, hogy a lehető leggyorsabban távolítsák el a repülőtérről a füvet, hanem inkább az, hogy gondosan és takarékosan végezzék ezt a munkát. A birkák kerültek ki győztesen. Minőségileg, zajtalanul és üzemanyag-ráfordítás nélkül végezték el munkájukat. Most szakemberei: komolyan gondolkoznak azon, hogy széles körben bevezetik a „birka- módszert”. ......................... A z újságírónak nem dolga az igazságszolgáltatás. Nem is hatalmazta fel erre senki. De az bizonyos, hogy valami nincs rendjén. Lehetséges, hogy túlságosan érzékeny emberek az újítók, bár az sincs kizárva, hogy kissé elfelejtkeztek róluk. Nem tájékoztatták kellően őket. Valahogy a biztatásuk is elmaradt, ami miatt talán most egy kicsit lebecsülve érzik a sok gonddal, fáradtsággal, tanulással járó munkájukat. Kár lenne ,ha abbahagynák az eddigi nagyszerű törekvésüket, amelynek eredményeként sok tíz- vagy százezer forinttal gyarapodott a vállalat kasszája. De az újítói kedvet feléleszteni, a hangtalan „vitát” megszüntetni csak az üzemben lehet. Az idősebbeknél sűrűn hallhatunk történteket, melyek a valamikori varrónő arany kezéről, a sarki hentes mérte gyönyörű húsokról, a szomszéd utcabeli pék feledhetetlen ízű cipójáról szólnak. Vonjuk le ebből a megszépítő messzeség hatását, ám még altkor is marad valóságmagva az elbeszéléseknek. Mégpedig az, hogy a varrónő, a hentes, a pék — persze, nem mindegyik — igazodott a vevő igényeihez, munkájának, termékének minősége nagyjából azonos volt, betartotta a maga vállalta határidőket, azaz megbízhattunk benne. Szó sincs arról, hogy egyenlőséget tegyünk a varrónő s mondjuk, a ruházati ipar közé, ahol — sok más mellett — például februárban «64 ezer női kosztümöt és ruhát készítettek. Azt a megállapítást azonban bátran vállalhatjuk, hogy mindenfajta termelésnek — és áru- ,jellegű szolgáltatásnak — vannak azonos jellemzői, s ezek egy része sikert ígér. másik része a kudarc lehetőségére figyelmeztet. A vállalati ered- | mény — ahogy arról előző cikA Somogy megyei Tanács, a [ Magyar Közgazdasági Társaság j és a MTESZ Somogy megyei j elnöksége pályázatot hirdetett műszaki és gazdasági szakem- j berek, mezőgazdászok részére a ; megye gazdaságaiban levő tartalékok, adottságok feltárására és a jó tapasztalatok hasznosítására. Egyéni és csoportos pályamunkák küldhetők be 1976. szeptember 15-ig a MTESZ, 7400 Kaposvár, Bajcsy Zsilinszky u. i 1/c. sz. alá. Általános témák- [ ban, köztük ipari, mezőgazda- : sági termelő egységek, intéz- I menyek gazdaságos termék- és ; künkben szóltunk — függ a ráfordítás és a hozam arányától, azaz a termelési költségek alakulásától, de nagy hiba lenne azt gondolni, hogy más tényezők nem hatnak közre. A termelőmunka hasznának — nyereségének — kereteit a szabályozó rendszer — az árvetéstől az adózásig, az elvonásoktól a támogatásokig — adja meg. Azon belül azonban a termelő dolga, hogy miként él lehetőségeivel, fölismeri-e az eredmény gyarapításának sokféle módját, mit hasznosít, s mit hagy veszni azokból. Tetszetős és kelendő a kötöttholmi. Aki ilyet készít, számíthat az üzleti sikerre. Csakhogy: a fazon, a színezés, az anyag bolyhosodása stb. mind-mind befolyásolja a vevő magatartását. Ázaz előfordulhat, hogy a termék ugyan korszerű — anyaga, technológiája is az —, de a kikészítési mulasztások, a konzervatív fazon miatt használati értéke és ára csökken, s nem nyújt akkora hasznot, amennyit reméltek. Másfajta, de végeredményében azonos eset: a silány csomagolás miatt az exenergiaszerkezete kialakításának komplex tervezési, végrehajtási és gyakorlati módszereiről. A DÉLVIÉP Vállalat a törpevíz- mű-vézeték és házi bekötése, építése, az előregyártott panelek alkalmazásainak témaköréből, míg az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat a szerződéses kapcsolatok realizálásának biztosítékáról, a szállításszervezésről várja a pályamunkákat. Az első, második és harmadik helyezést elért pályamunkák szerzőit pénzjutalomban' részesítik. (MTI) zett még a vevőhöz, hogy csupán a kikötött ár felét adta meg érte. Folytathatjuk: a kiváló fogyasztási cikk azonnal elveszti vonzerejét, ha a gyártó nem ad folyamatosan pótalkatrészeket, s így versenyképes áruját versenyképtelenné teszi. Az ilyen termelő rövid időn belül elveszti megbízhatóságát is, ahogy az szintén, aki a megszabottnál gyengébb anyagot használ fel vagy nem tartja be a szállítási határidőket. Beszédek, újságcikkek, televízió- és rádióriportok visszatérően szokványos kérdése, hogy mi a siker titka? Nos, a sikernek — ahogy a kudarcnak úgyszintén — nincs titka, nincs semmiféle kideríthetetlen oka. Magyarázata, feltárható eredője annál inkább van. Sűrűn a közgondolkozásban is. a termelők magatartásában is — s nem kevésbé a kereskedőknél — az a látszat uralkodik, hogy „szeszélyes” meg „kiszámíthatatlan” a siker, nem tudni, mi válik be s mi nem. Kétségtelen, akármilyen fejlesztésről, termelési lépésről legyen szói a kockázat jelenlétét nem vitathatjuk, s ezt a kockázatot vállalni kell. Aligha következik azonban ebből, hogy a termelés és értékesítés összefüggő folyamata pusztán kockázatok tömegéből áll. Ha ez igaz lenne, akkor sehol semmiféle tervet nem készíthetnének, akkor — az abszurdumig A Szovjet Irodalom májusi száma A Szovjet Irodalom májusi számában a próza rovat igazi csemegéje, Vlagyimir Tyendrja- kov: „Három zsák szemetes búza” című kisregénye éppen a győzelem napjaiban, a háború utolsó néhány hetében játszódik. De nem a győzelmes harcokat idézi fel, hanem az elszegényedett, a háborút megszenvedett hátországba vezet el, ahol már a béke, az újjáépítés gondjai, problémái érlelődnek, ahol már jelentkeznek a háború utáni élet első konfliktusai. A főhős és megcsontosodott bürokrata ellenfele közötti küzdelem: a legutolsó, sőt olykor már nem is létező gabonatartalékok mindinkább feleslegessé váló begyűjtése kapcsán különös élességgel mutatja meg a világban emberi módon való berendezkedésre törekvő és a pusztán végrehajtóként élő. dolgozó emberek konfliktusát. Borisz Vasziljev e számban közölt elbeszélésének, „Az öreg 01ympiá”-nak a főszereplője Kátya, a gépírónő, aki ugyan „csak” mint irodai alkalmazott „harcolta” végig a háborút, mégis életét áldozta a győzelemért, hiszen semmi más nem maradt meg számára, mint az írógép, a munka. Személyes életét, sorsát kettétörte a háború. A líra rovatot Jevtusenko versei teszik különösen értékessé, és igen érdekes a versek bevezetéseként a költővel készített beszélgetés, amelyben Jevtusenko, aki nemrég még a fiatalok egyik vezéralakja volt, a mai fiatalokról beszél. A májusi számból kiemelésre méltó Szimonov „Jött a katona” című filmjével foglalkozó cikk és a Moszkvai Nagy Színház kétszáz éves fennállása alkalmából a színház igazgatóhelyettesével, Venedikt Bonyival készített beszélgetés. menve — fejleszteni sem érdemes, s beruházni még kevésbé. Vannak előre látható, kiszámítható tényezői a sikernek, az üzleti eredménynek, s akadnak bizonytalan, tehát több féle módon figyelembe veendő mozzanatok. E kettő elegyítése, egészséges aránya a feltétele annak, hogy a termelő kialakíthassa megfelelő stratégiáját és taktikáját, azaz hosszú távon is biztosan alapozhasson az erkölcsi és pénzbeni elismertségre. A nemzetközi kereskedelem „goodwill” kifejezése — üzleti jóhírnév — azt sűríti magába, amit a fejlesztés első pillanatától az áru eladásáig, a termelő tevékenység egész« átfog. Ma még a vállalati magatartás nem igazodik eléggé a siker sokféle, s egymással bonyolult kölcsönhatásban álló összetevőihez. Jogos követelmény ezért, hogy növekedjék a vállalatok érzékenysége mind a költségekkel, mind az értékesítési lehetőségekkel szemben. A szabályozó rendszer változása ebbe az irányba mutat. Ahhoz azonban, hogy hatása nagy erejű legyen, elengedhetetlen a vállalati tevékenység tökéletesítése is. Mégpedig úgy, hogy necsak kívánják a termelők a sikert — mert ez ma sem hiányzik —, hanem tudják, jól megfontolt, konkrét térvek, távlati programok alapján, hogy mit kell tenniük érte. (Folytatjuk) Gyermeknapi előzetes Pásztor Béla A békéscsabai Városi Tanács szakszervezete és KISZ-alaps*er- vezete az elmúlt vasárnap az intézménynél dolgozók gyermekeinek vidám gyermeknapot rendezett. A program keretében Ma- day Emőke és Forgács Gábor, a Jókai Színház művészei vidám műsorral szórakoztatták az apróságokat, majd aszfaltrajzversenyen vettek részt a gyerekek. A legjobb rajzok készítői könyvjutalomban részesültek Fotó; veress Erzsi HATÉKONYSÁG e A sikernek nincs titka portra szállított áru úgy érkeZ. L. kát tettek az üzemért — állapítja meg. — Az állandó üzemképesség a gyártást kiszolgáló készülékek, berendezések elkészítése roppant pontos mtmkát kíván. Itt — durva kerámia viszonylatban, mondjuk egy 60x 20x20 centiméteres készüléknél — milliméteres eltérés nem lehet. Kissé csodálkozik, »mikor tájékoztatom arról, hogy milyen lehangoltak a szóbanforgó újítók. — Nem éltem őket. A legtöbb újításukat elfogadta a vállalat. Igaz, az idén semmilyen javaslatot nem adtak be. De nekem nem mondták, hogy befejezik az újítást. Nem is fogják. Nekik alaptermészetük az új keresése. Ha valami a kezükbe kerül, máris azt vizsgálják, hogyan lehetne jobban, okosabban csinálni — magyarázza Lipcsei Mihály. — Akkor mégis mi lehet a baj? — Vegyük például a kerámiaszellőzőrácsot. Megpróbálták, présgépet is készítettek a gyártáshoz. Ezért különdíjat kaptak. Kiderült azonban, hogy a békéscsabai agyag nem alkalmas ilyen termék gyártására, mert ki- pattogzik. Van az országban olyan hely, ahol jó minőségben készül a szellőzőráes.
