Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-01 / 103. szám
Miért nem teher az export a szarvasi egyesült szövetkezetben? — Mire kíváncsi? — A tőkés exportra. — Miért éppen arra? — Mert fél évvel ezelőtt is arra voltam kíváncsi. — Akkor mit mondtak ? — Hogy terhes, és szeretnének megszabadulni tőle. — Most nem mondjuk ezt. — Hanem? — Az ellenkezőjét. — Fél év alatt ekkora változás? — Azóta sok víz lefolyt a Körösön... Egyesülés után Nézzük, mit vitt, mit hozott az a víz. Kun Sebestyén Géza. a Szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet néhány hónapja választott új elnöke azzal kezdi, hogy ez az esztendő döntő változást hozott. Egyesült a két hasonló profilú szövetkezet. a ruházati és a háziipari. Azt is mondja, ne hánytorgassuk a múltat, de — kommentár nélkül — mégis ide kívánkozik egy adatpár. A ruházati szövetkezet tavaly 114,3 millió forint termelési érték mellett 8.8 millió forint nyereséget ért el, a háziipari pedig felényi termelési érték mellett is csaknem ugyanennyi eredményt produkált. S most nézzük a jelent. — Ezt egy tíz fejezetből álló terv szabályozza, amely tartalmazza a termelési, értékesítési, üzleti, munkaügyi és más feladatokat — folytatja az elnök. — Idei termelési tervünk 201 millió forint, amely mellett 14 millió nyereséget várunk. További gyarapodást is ígér ez az év, 16 millió forintos beruházás megvalósítása előtt állunk. Az utca felőli fronton az első szintnél tartanak az új szabászrészleget, szalagtermeket, cso- magolót magába foglaló rész építésénél. Bent az üzemben, ki tudja hányadik toldalékként, egy szociális létesítményféle készül, azért csak afféle, mert hely és pénz is kevés van rá, de a jelenleginél ez is jobb lesz. Építésre így is elmegy 10—11 millió. gépekre pedig csak 5—6 millió forint jut. Erre pedig sok kellene, mert a növekvő hazai és külföldi igényeket csak nagyobb, korszerűbb gépparkkal tudják kielégíteni. A iót keresik Apropó, külföld, export. Részlet a tervből: „Sürgősen meg kell vizsgálni annak a lehetőségét. hogyan lehet növelni az ing. gyártás exportját. Szükséges ez azért is. mert egyre nagyobbak az igények a nyugati szállítás- na . íme hozzá a bizonyság: tavaly 20 millió forint volt a tőkés export, az idei terv 35 millió forint. Ebből két következtetés is adódik. Az egyik: a tőkés országoknak legalább annyira érdekük a velünk való gazdasági kapcsolat mint nekünk. A másik: a versenyképes, jó minőségű termékek iránt mindenütt növekszik a kereslet. Mert nemcsak a nyugati, hanem a legalább olyan igényes szocialista piacra is több mint 31 millió forint értékű árut szállítanak az idén. Valóban nem szabadulni akarnak tehát az exporttól, hanem fokozni. A hogyanról pedig ezt mondja az elnök: — Tulajdonképpen az eddig elmondottak, az új csarnok építése a gépvásárlás, mint a termelés technikai-műszaki feltételeinek javítás^ is. a hogyan része. Emellett azonban egy sor üzem- és munkaszervezési intézkedésre, a munkafegyelem szilárdítására is szükség van. Az egyesülés eleve magával hozta az új üzemi szervezet kialakítását, amelyben minden részleg megkapta az önállóságot és a vele járó felelősséget. A munka- fegyelem javítása szintén indokolt volt, hiszen a korábbi minőségi kifogások zöme emberi mulasztásokból eredt. Ezért kellett tavaly több mint másfél millió forint bírságot fizetni. Intézkedéseink hatékonyságát bizonyítja, hogy az idén valamennyi tételt határidőre, az előírt minőségben szállítottunk. Új szellem Az üzemben nyoma sincs a tavalyi nyomasztó hangulatnak. Osgyán Lajos, a konfekció üzem vezetője kísér a technológiai sornak megfelelően, az alapanyag raktártól a készáruig. Fent, a munkatermekben keresném az exportmunkára tavaly alakult rohamcsapatot, de az is megszűnt, illetve jól dolgozó brigáddá szerveződött. Tari Jó- zsefné, aki tavaly az export- munkák irányítója volt, mosolyogva mondja, hogy vége a rendkívüli állapotnak; Osgyán Lajos pedig hozzáteszi, nézzük meg a készáru raktárt. Ez most szinte kong az ürességtől, így nem tudja megmutatni, miket visznek az üzletekbe, meg külföldre, de nem is baj, egy üzem akkor termel jót, hasznosat, ha üresek a készáruk raktárai. Mi is változott meg alig több mint fél év alatt a Szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari SzöVítafórum a város fejlesztéséről Békéscsabán Békéscsabán, május 3-án délután 7 órakor a II. kerület párt- alapszervezet vezetősége és a Hazafias Népfront kerületi bizottsága vitafórumot szervez az Irányi utcai pártházban. A város vezetői találkoznak a kerület lakosaival, s válaszolnak közérdekű kérdéseikre, és megvitatják Békéscsaba fejlesztésének főbb célkitűzéseit. A fórumon részt vesz dr. Becsei József, az MSZMP városi bizottságának titkára, Araczki János a városi tanács elnöke, Duna Mihály, a KISZ megyei bizottságának titkára, Banadics Antalné, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára és dr. Gally Mihály, a városi tanács osztályvezetője. Miniszteri elismerés A Békés mevvei Szilc''z- és Szeszipari Vállalat az 1975-ös népgazdasági terv«ne*c nwauek- talan teljesítéséért és a szocialista munkaversenyben kifejtett eredményes munkájáért megkapta a mezőgazdasági és élei • mezésiigyi miniszter, valamint az ÉDOSZ főtitkárának dicsérő oklevelét. Az elismerő oklevelet Murányi Miklós, a megyei tanács mezőgazdasági- és élelmezésügyi osztályának a vezetője adta át a vállalat igazgatójának. Az ünnepségen a munkaversen vben élenjáró dolgozók közül ketten érdemelték ki az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója, tizen pedig a vállalat kiváló dolgozója kitüntetést. Pénzjutalomban 74-en részesültek. vetkezetben ? Nemcsak a név, vagy mindaz, amit az elnök az új vezetőség nevében felsorolt, hanem a legdöntőbb, a szellem. Az exportmunka nem teher többé, hanem — mert jól csinálják —• jövedelmező a népgazdaságnak. a szövetkezetnek és ebből eredően az itt dolgozóknak. A változásra utalva, jól mondta az eleién az elnök: fél év alatt sok víz lefolyt a Körösön. Vitt is, hozott is. Csak ne feledjék a kétezer éves igazságot, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba! Seleszt Ferenc Penzai vendégek a Volánnál A Volán 8. sz. Vállalatnál április 29-én, a békéscsabai Jókai Színházban tartották a május 1-i megem lékezést. Békési és szarvasi főnökségük elnyerte a „Kiváló Főnökség” címet. A viharsarki Volánnál 1’5-en kaptak „Kivíló dolgozó” kitüntetést, ketten érdemelték ki a SZOT elnöksége dicsérő oklevelét. Kiváló újítókat is jutalmaztak; összesen 716 ezer forintot osztottak ki a munkában élenjáróknak, a díjazott 95 brigád 870 tagjának. A legmagasabb elismerést a Jedlik Ányos és a Rakéta kiváló szocialista brigád érdemelte ki, elnyerték a Vállalat Kiváló Brigádja kitüntetést. A Jedlik Ányos kétszeres kiváló szocialista brigád pedig kiérdemelte a megyei KlSZ-bizottság, „Békés megye legjobb ifjúsági brigádja” vándorzászlaját. Másnap, április 30-án Penzá- ból, testvérmegyénkből érkezett delegáció egy csoportja látogatásával folytatódott az ünnepségsorozat. A vállalat vezetőinek vendégeként üzemlátogatáson vettek részt, majd este Szarvasra látogattak és részt vettek a „Kiváló főnökség” ünnepségen. , (lázs) Ház a Móricz Zsigmond utcában Portré egy csalódról bárom tételben (Békéscsaba, VI. kerület Móricz Zsignnond utca. Újonnan épült, csinos családi házak a város szélén. Virágzó cseresznyefák, széles betonjárda, színes kerítések. Az eső elállt. A pajkos tavaszi szél ritmust dobol a tetőkön, az ágakon. Zene, harmónia, család. Az első tétel szólhatna a múltról, a gyermekkorról, a szerelemről. A 13-as számú ház lakóinak: Bikádi Pál asztalos brigádvezetőnek és tanárnő feleségének indulásáról az életbe.) Mindketten 33 évesek, s Orosházán látták meg a napvilágot. — A családi körülmény meghatározza az ember sorsát — mondja a férj. — Mi négyen voltunk testvérek, az apám fuvarozással foglalkozott. Amikor kijártam az iskolát, nem is gondoltam továbbtanulásra. Kellett a pénz, ezért szegődtem el egy rokon kisiparoshoz asztalos tanulónak. Mint kezdő szakmunkás az Orosházi Faipari Vállalatnál dolgoztam 62-ig, ebben az évben vittek be katonának. Dúsa) hab'.* szőlőlét iszunk. A f ?. eség a megismerkedésükről beszél: — A hajdan volt Alföldszálló éttermében találtunk egymásra. Igen, szerelem lett belőle. Ennek már 12 éve — sóhajt, majd így folytatja. — A Táncsics gimnáziumban érettségiztem és Szegeden a tanárképző Főiskolán szereztem diplomát. Számtan, fizika, orosz szakon. A pályázatot a megyeszékhelyre adtam be és a 7-es számú általános iskolába kerültem, ahol ma is tanítok. — Nemsokára, pontosabban 1965-ben összeházasodtunk — veszi át a szót Bikádi Pál. — Én akkor már a mostani munkahelyemen, a békéscsabai Városi Tanács költségvetési üzeménél dolgoztam. Mit is mondhattam volna a feleségemnek? Azt, hogy dolgozni keményen, kitartóan, akkor valóra válnak az elképzeléseink, amit oly sokszor elterveztünk, megálmodtunk. — Igazmondó álmok — jegyzem meg — s végignézek a lakáson. Három szoba, szépen berendezve. Központi fűtés, tapé- tás falak, fényes, fával borított előszoba, ami a férj kezemun- káját dicséri. A házigazda elneveti magát. — Nem mindig volt ez így, hiszen 8 évig a Bánát utcában laktunk egy szoba kcnyhás lakásban, a fiunk, Palika is ott született. Zsuzsa — néz a feleségére — néha türelmetlen volt emiatt. Nyugtatgattam: Anyuka otthon is pedagógus (Fotói Demény) meglásd, egyszer mi is egyenesbe jutunk. (A második tétel mottója Juhász Gyula gyönyörű sorai is lehetnének a munkáról: Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jövendő győzelmünk ered...” A színhely meg az üzem asztalos műhelye, a sivító gépek világa, a gyantás fűrészpor szaga, a brigádta- gok egymást értő, segítő, megtartó ereje.) — Hogy mit jelent nekem a munka? — kapja fel a fejét az édesapa. — Mindennek előtt a megélhetés. A szép szavak, a romantika, a költők világa, az enyém pedig a műhely, ahol dolgozom, a közösség, akiknek a tagjait irányítom. Az évek múlásával egyre jobban megszerettem a szakmát. — Minden másul, fejlődik körülöttünk. Elég csak végigmenni ezen a városon. Napról napra szépül, gazdagodik. És ez a mi üzemünktől is többet követel. Aztán újra' visszakanyarodik a 10 évvel ezelőtti eseményekhez, amikor 24 évesen nemcsak elismerték a tudását, hanem igényelték a segítségét, adtak a véleményére. — Akkoriban vezették be nálunk a teljesítménybérezést — emlékezik. — Az idősebbek igyekeznek a régi szakmunkásokat maguk köré gyűjteni, a kereset miatt. Arra gondoltam: megpróbálkozom a fiatalokkal. Hetvenkettő őszén előálltam a javaslattal: megérett az idő arra, hogy szocialista brigádot alakítsunk. Tavaly elnyertük az arany, az idén az ezüstkoszorús jelvényt. Nem, nem visszafejlődésről van szó, csak a vállalt dolgok megköveteléséről. A külső munkahelyeken dolgozó brigádtagok lazább munkafegyelme miatt marasztaltak el, joggal. Nehéz ez a tudatformálás — töpreng csendesen, miközben a munkahelyi demokráciáról kérdezem. — Sláger nálunk az üzemi demokrácia. Csak egy baj van, sokszor kész tények elé állítják az embert a brigádgyűlésen vagy a termelési tanácskozáson. És a munkások sem nagyon akarnak élni ezzel a szerintem óriási lehetőséggel. (S végül a harmadik tételben térjünk vissza a 220 ezer forintért épített ház egyik szobájába. Az asztalon a férj kiváló dolgozó kitüntetése, a kiemelkedő szakszervezeti munkáért kapott SZOT-oklevél. A feleség színjeles bizonyítványa, a marxizmus-leniniz- mus esti egyetemről.) — Egyszer valaki azt mondta: félig élsz, ha csak önmagadnak élsz — mondja Bikádi Pál, s a felesége rábólint. — És higyje el, igaza volt. Tagja vagyok az üzem szakszervezeti bizottságának, a HVDSZ-nél pedig a sportmunkabizottságban tevékenykedem. — Igaz is, milyen családnak tartják magukat: munkásnak, vagy értelmiséginek? — kockáztatom meg a kérdést. — Hivatalosan munkáscsalád vagyunk — mondja a fiatal- asszony. Férjem lát és logikusan gondolkozva továbbfejleszti tudását. A szakmájában pedig legalább annyira otthon van, mint én- Nem a diploma a fontos, hanem az ember, akivel megértjük egymást. — Ezek szerint boldog emberek mindketten ? — A boldogság mindenkinek mást jelent. A mi világunk a család körül forog — bizonygatja a férj. — Két hét múlva megszületik a kislányunk, vagy a kisfiúnk. Ugye megérti, hogy ez a legnagyobb boldogság. De az anyagiakra sem panaszkodhatunk. Zsuzsi 2650 forintot keres havonta, nekem pedig 15.-50 az órabérem és még rájön a csoportvezetői pótlék, később talán autót is tudunk venni. (Ma új hónapot, új napot köszöntünk: jó reggelt május elseje. A felvonulók között ott lesz sok ezer munkással együtt Bikádi Pál is, elől a tábla: Kiváló Vállalat. E szép sikerhez az ő lelkiismeretes munkája is hozzájárult.) Seres Sander
