Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

Miért nem teher az export a szarvasi egyesült szövetkezetben? — Mire kíváncsi? — A tőkés exportra. — Miért éppen arra? — Mert fél évvel ezelőtt is arra voltam kíváncsi. — Akkor mit mondtak ? — Hogy terhes, és szeretné­nek megszabadulni tőle. — Most nem mondjuk ezt. — Hanem? — Az ellenkezőjét. — Fél év alatt ekkora válto­zás? — Azóta sok víz lefolyt a Kö­rösön... Egyesülés után Nézzük, mit vitt, mit hozott az a víz. Kun Sebestyén Géza. a Szarvasi Szirén Ruházati és Há­ziipari Szövetkezet néhány hó­napja választott új elnöke az­zal kezdi, hogy ez az esztendő döntő változást hozott. Egyesült a két hasonló profilú szövetke­zet. a ruházati és a háziipari. Azt is mondja, ne hánytorgassuk a múltat, de — kommentár nélkül — mégis ide kívánkozik egy adatpár. A ruházati szövetkezet tavaly 114,3 millió forint terme­lési érték mellett 8.8 millió fo­rint nyereséget ért el, a házi­ipari pedig felényi termelési ér­ték mellett is csaknem ugyan­ennyi eredményt produkált. S most nézzük a jelent. — Ezt egy tíz fejezetből álló terv szabályozza, amely tartal­mazza a termelési, értékesítési, üzleti, munkaügyi és más fel­adatokat — folytatja az elnök. — Idei termelési tervünk 201 millió forint, amely mellett 14 millió nyereséget várunk. To­vábbi gyarapodást is ígér ez az év, 16 millió forintos beruházás megvalósítása előtt állunk. Az utca felőli fronton az első szintnél tartanak az új szabász­részleget, szalagtermeket, cso- magolót magába foglaló rész építésénél. Bent az üzemben, ki tudja hányadik toldalékként, egy szociális létesítményféle ké­szül, azért csak afféle, mert hely és pénz is kevés van rá, de a jelenleginél ez is jobb lesz. Épí­tésre így is elmegy 10—11 mil­lió. gépekre pedig csak 5—6 millió forint jut. Erre pedig sok kellene, mert a növekvő hazai és külföldi igényeket csak na­gyobb, korszerűbb gépparkkal tudják kielégíteni. A iót keresik Apropó, külföld, export. Rész­let a tervből: „Sürgősen meg kell vizsgálni annak a lehetősé­gét. hogyan lehet növelni az ing. gyártás exportját. Szükséges ez azért is. mert egyre nagyobbak az igények a nyugati szállítás- na . íme hozzá a bizonyság: ta­valy 20 millió forint volt a tő­kés export, az idei terv 35 mil­lió forint. Ebből két következte­tés is adódik. Az egyik: a tőkés országoknak legalább annyira érdekük a velünk való gazda­sági kapcsolat mint nekünk. A másik: a versenyképes, jó minő­ségű termékek iránt mindenütt növekszik a kereslet. Mert nem­csak a nyugati, hanem a leg­alább olyan igényes szocialista piacra is több mint 31 millió fo­rint értékű árut szállítanak az idén. Valóban nem szabadulni akarnak tehát az exporttól, ha­nem fokozni. A hogyanról pe­dig ezt mondja az elnök: — Tulajdonképpen az eddig elmondottak, az új csarnok épí­tése a gépvásárlás, mint a ter­melés technikai-műszaki felté­teleinek javítás^ is. a hogyan része. Emellett azonban egy sor üzem- és munkaszervezési in­tézkedésre, a munkafegyelem szilárdítására is szükség van. Az egyesülés eleve magával hozta az új üzemi szervezet kialakítá­sát, amelyben minden részleg megkapta az önállóságot és a vele járó felelősséget. A munka- fegyelem javítása szintén indo­kolt volt, hiszen a korábbi mi­nőségi kifogások zöme emberi mulasztásokból eredt. Ezért kel­lett tavaly több mint másfél millió forint bírságot fizetni. In­tézkedéseink hatékonyságát bi­zonyítja, hogy az idén vala­mennyi tételt határidőre, az elő­írt minőségben szállítottunk. Új szellem Az üzemben nyoma sincs a tavalyi nyomasztó hangulat­nak. Osgyán Lajos, a konfekció üzem vezetője kísér a techno­lógiai sornak megfelelően, az alapanyag raktártól a készáruig. Fent, a munkatermekben keres­ném az exportmunkára tavaly alakult rohamcsapatot, de az is megszűnt, illetve jól dolgozó brigáddá szerveződött. Tari Jó- zsefné, aki tavaly az export- munkák irányítója volt, moso­lyogva mondja, hogy vége a rendkívüli állapotnak; Osgyán Lajos pedig hozzáteszi, nézzük meg a készáru raktárt. Ez most szinte kong az ürességtől, így nem tudja megmutatni, miket visznek az üzletekbe, meg kül­földre, de nem is baj, egy üzem akkor termel jót, hasznosat, ha üresek a készáruk raktárai. Mi is változott meg alig több mint fél év alatt a Szarvasi Szi­rén Ruházati és Háziipari Szö­Vítafórum a város fejlesztéséről Békéscsabán Békéscsabán, május 3-án dél­után 7 órakor a II. kerület párt- alapszervezet vezetősége és a Hazafias Népfront kerületi bi­zottsága vitafórumot szervez az Irányi utcai pártházban. A város vezetői találkoznak a kerület la­kosaival, s válaszolnak közérde­kű kérdéseikre, és megvitatják Békéscsaba fejlesztésének főbb célkitűzéseit. A fórumon részt vesz dr. Becsei József, az MSZMP városi bizottságának tit­kára, Araczki János a városi ta­nács elnöke, Duna Mihály, a KISZ megyei bizottságának tit­kára, Banadics Antalné, a Haza­fias Népfront városi bizottságá­nak titkára és dr. Gally Mihály, a városi tanács osztályvezetője. Miniszteri elismerés A Békés mevvei Szilc''z- és Szeszipari Vállalat az 1975-ös népgazdasági terv«ne*c nwauek- talan teljesítéséért és a szocialis­ta munkaversenyben kifejtett eredményes munkájáért meg­kapta a mezőgazdasági és élei • mezésiigyi miniszter, valamint az ÉDOSZ főtitkárának dicsérő oklevelét. Az elismerő oklevelet Murányi Miklós, a megyei ta­nács mezőgazdasági- és élelme­zésügyi osztályának a vezetője adta át a vállalat igazgatójának. Az ünnepségen a munkaver­sen vben élenjáró dolgozók közül ketten érdemelték ki az Élelmi­szeripar Kiváló Dolgozója, tizen pedig a vállalat kiváló dolgozó­ja kitüntetést. Pénzjutalomban 74-en részesültek. vetkezetben ? Nemcsak a név, vagy mindaz, amit az elnök az új vezetőség nevében felsorolt, hanem a legdöntőbb, a szellem. Az exportmunka nem teher töb­bé, hanem — mert jól csinálják —• jövedelmező a népgazdaság­nak. a szövetkezetnek és ebből eredően az itt dolgozóknak. A változásra utalva, jól mond­ta az eleién az elnök: fél év alatt sok víz lefolyt a Körösön. Vitt is, hozott is. Csak ne fe­ledjék a kétezer éves igazságot, hogy kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba! Seleszt Ferenc Penzai vendégek a Volánnál A Volán 8. sz. Vállalatnál áp­rilis 29-én, a békéscsabai Jókai Színházban tartották a május 1-i megem lékezést. Békési és szarvasi főnökségük elnyerte a „Kiváló Főnökség” cí­met. A viharsarki Volánnál 1’5-en kaptak „Kivíló dolgozó” kitünte­tést, ketten érdemelték ki a SZOT elnöksége dicsérő okleve­lét. Kiváló újítókat is jutalmaz­tak; összesen 716 ezer forintot osztottak ki a munkában élenjá­róknak, a díjazott 95 brigád 870 tagjának. A legmagasabb elismerést a Jedlik Ányos és a Rakéta kiváló szocialista brigád érdemelte ki, elnyerték a Vállalat Kiváló Bri­gádja kitüntetést. A Jedlik Ányos kétszeres kiváló szocialista bri­gád pedig kiérdemelte a megyei KlSZ-bizottság, „Békés megye legjobb ifjúsági brigádja” ván­dorzászlaját. Másnap, április 30-án Penzá- ból, testvérmegyénkből érke­zett delegáció egy csoportja lá­togatásával folytatódott az ün­nepségsorozat. A vállalat veze­tőinek vendégeként üzemlátoga­táson vettek részt, majd este Szarvasra látogattak és részt vet­tek a „Kiváló főnökség” ünnep­ségen. , (lázs) Ház a Móricz Zsigmond utcában Portré egy csalódról bárom tételben (Békéscsaba, VI. kerület Móricz Zsignnond utca. Újonnan épült, csinos csa­ládi házak a város szélén. Virágzó cseresznyefák, szé­les betonjárda, színes kerí­tések. Az eső elállt. A paj­kos tavaszi szél ritmust do­bol a tetőkön, az ágakon. Zene, harmónia, család. Az első tétel szólhatna a múlt­ról, a gyermekkorról, a sze­relemről. A 13-as számú ház lakóinak: Bikádi Pál asztalos brigádvezetőnek és tanárnő feleségének indulá­sáról az életbe.) Mindketten 33 évesek, s Orosházán látták meg a nap­világot. — A családi körülmény meg­határozza az ember sorsát — mondja a férj. — Mi négyen voltunk testvérek, az apám fu­varozással foglalkozott. Ami­kor kijártam az iskolát, nem is gondoltam továbbtanulásra. Kellett a pénz, ezért szegődtem el egy rokon kisiparoshoz asz­talos tanulónak. Mint kezdő szakmunkás az Orosházi Faipa­ri Vállalatnál dolgoztam 62-ig, ebben az évben vittek be kato­nának. Dúsa) hab'.* szőlőlét iszunk. A f ?. eség a megismerkedésük­ről beszél: — A hajdan volt Alföld­szálló éttermében találtunk egymásra. Igen, szerelem lett belőle. Ennek már 12 éve — sóhajt, majd így folytatja. — A Táncsics gimnáziumban érettségiztem és Szegeden a tanárképző Főiskolán szerez­tem diplomát. Számtan, fizika, orosz szakon. A pályázatot a megyeszékhelyre adtam be és a 7-es számú általános iskolába kerültem, ahol ma is tanítok. — Nemsokára, pontosabban 1965-ben összeházasodtunk — veszi át a szót Bikádi Pál. — Én akkor már a mostani mun­kahelyemen, a békéscsabai Vá­rosi Tanács költségvetési üze­ménél dolgoztam. Mit is mond­hattam volna a feleségemnek? Azt, hogy dolgozni keményen, kitartóan, akkor valóra válnak az elképzeléseink, amit oly sok­szor elterveztünk, megálmod­tunk. — Igazmondó álmok — jegy­zem meg — s végignézek a la­káson. Három szoba, szépen be­rendezve. Központi fűtés, tapé- tás falak, fényes, fával borított előszoba, ami a férj kezemun- káját dicséri. A házigazda elneveti magát. — Nem mindig volt ez így, hiszen 8 évig a Bánát utcában laktunk egy szoba kcnyhás la­kásban, a fiunk, Palika is ott született. Zsuzsa — néz a fele­ségére — néha türelmetlen volt emiatt. Nyugtatgattam: Anyuka otthon is pedagógus (Fotói Demény) meglásd, egyszer mi is egye­nesbe jutunk. (A második tétel mottó­ja Juhász Gyula gyönyörű sorai is lehetnének a mun­káról: Én őt dicsérem csak, az élet anyját, Kitől jöven­dő győzelmünk ered...” A színhely meg az üzem asztalos műhelye, a sivító gépek világa, a gyantás fű­részpor szaga, a brigádta- gok egymást értő, segítő, megtartó ereje.) — Hogy mit jelent nekem a munka? — kapja fel a fejét az édesapa. — Mindennek előtt a megélhetés. A szép szavak, a romantika, a költők világa, az enyém pedig a műhely, ahol dolgozom, a közösség, akiknek a tagjait irányítom. Az évek múlásával egyre jobban meg­szerettem a szakmát. — Minden másul, fejlődik körülöttünk. Elég csak végig­menni ezen a városon. Napról napra szépül, gazdagodik. És ez a mi üzemünktől is többet követel. Aztán újra' visszakanyarodik a 10 évvel ezelőtti esemé­nyekhez, amikor 24 évesen nemcsak elismerték a tudását, hanem igényelték a segítségét, adtak a véleményére. — Akkoriban vezették be nálunk a teljesítménybérezést — emlékezik. — Az idősebbek igyekeznek a régi szakmunká­sokat maguk köré gyűjteni, a kereset miatt. Arra gondoltam: megpróbálkozom a fiatalokkal. Hetvenkettő őszén előálltam a javaslattal: megérett az idő ar­ra, hogy szocialista brigádot alakítsunk. Tavaly elnyertük az arany, az idén az ezüstko­szorús jelvényt. Nem, nem visszafejlődésről van szó, csak a vállalt dolgok megkövetelésé­ről. A külső munkahelyeken dolgozó brigádtagok lazább munkafegyelme miatt marasz­taltak el, joggal. Nehéz ez a tudatformálás — töpreng csen­desen, miközben a munkahelyi demokráciáról kérdezem. — Sláger nálunk az üzemi demokrácia. Csak egy baj van, sokszor kész tények elé állít­ják az embert a brigádgyűlésen vagy a termelési tanácskozá­son. És a munkások sem na­gyon akarnak élni ezzel a sze­rintem óriási lehetőséggel. (S végül a harmadik té­telben térjünk vissza a 220 ezer forintért épített ház egyik szobájába. Az aszta­lon a férj kiváló dolgozó kitüntetése, a kiemelkedő szakszervezeti munkáért kapott SZOT-oklevél. A fe­leség színjeles bizonyítvá­nya, a marxizmus-leniniz- mus esti egyetemről.) — Egyszer valaki azt mond­ta: félig élsz, ha csak önma­gadnak élsz — mondja Bikádi Pál, s a felesége rábólint. — És higyje el, igaza volt. Tagja vagyok az üzem szakszervezeti bizottságának, a HVDSZ-nél pedig a sportmunkabizottság­ban tevékenykedem. — Igaz is, milyen családnak tartják magukat: munkásnak, vagy értelmiséginek? — koc­káztatom meg a kérdést. — Hivatalosan munkáscsalád vagyunk — mondja a fiatal- asszony. Férjem lát és logiku­san gondolkozva továbbfejlesz­ti tudását. A szakmájában pe­dig legalább annyira otthon van, mint én- Nem a diploma a fontos, hanem az ember, akivel megértjük egymást. — Ezek szerint boldog em­berek mindketten ? — A boldogság mindenkinek mást jelent. A mi világunk a család körül forog — bizony­gatja a férj. — Két hét múlva megszületik a kislányunk, vagy a kisfiúnk. Ugye megérti, hogy ez a legnagyobb boldogság. De az anyagiakra sem panaszkod­hatunk. Zsuzsi 2650 forintot ke­res havonta, nekem pedig 15.-50 az órabérem és még rájön a csoportvezetői pótlék, később talán autót is tudunk venni. (Ma új hónapot, új napot köszöntünk: jó reggelt má­jus elseje. A felvonulók kö­zött ott lesz sok ezer mun­kással együtt Bikádi Pál is, elől a tábla: Kiváló Válla­lat. E szép sikerhez az ő lelkiismeretes munkája is hozzájárult.) Seres Sander

Next

/
Oldalképek
Tartalom