Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-05 / 105. szám
Eletet adtam, Fészekalja, Együtt a csatád Békéscsabai fotókiállítás anyák napján Békés megyében gyakori vendégek a művészfptók készítői. Az ország legtávolabbi vidékeiről is érkezik fotósüzenet az ott élők hétköznapjairól, érzéseiről. A Kulich premfotó-kiállítás Békéscsabán, Szarvason a paraszti életet rögzítő képek bemutatása már megtörtént, augusztusban Gyulán les« a XI. Székely Aladár országos fotókiállítás. Most Békéscsabán harmadszor hirdette meg a város Társadalmi Ünnepségeket é« Szertartásokat Szervező Irodája a „Termő ékes ág” című országos fotópályázatot. 260-nál is több kép érkezett 72 alkotótól, díjazásukat a Népművelési Intézet és a Fotóművész Szövetség munkatársai döntötték el. Május legszebb napja az édesanyáké. Anyák napján láthattuk először a békéscsabai Kossuth téren a „Termő ékes ág” című fotópályázat képeit. Dr. Becsei József, az MSZMP békéscsabai bizottságának titkára ünnepi beszédében a szeretet és tisztelet hangja mellett arról szólt, hogy ma már anyának lenni nem mellékes lét, hanem társadalmi rang. A kiállított képek a családi élet ezer apró jelenetén át tükrözik az anyaság testi-lelki szépségét, boldogságát, az apaság büszkeségét, a kiteljesedett harmóniát. Néhányan a legjobbak közül: Engi László: Eletet adtam, Fejér Gábor: Póz, Kozák Albert: Kontaktus, s a békéscsabai Sipos József: Nézzük csak! című képét mindenkinek látnia kellene. Művészi fotókat leírni hiábavaló fáradozás. Álljon itt néhány gondolat alkotóktól, nézőktől, szervezőktől. Balogh Ferenc békéscsabai fotóművész: — A látáskultúra fejlesztésében sokat tehet a fotózás. Ezek a képek tömegekhez jutnak el, művészi igényt fejlesztenek az amatőrökben, közelebb kerül nézőjük az elvon- tabb művészetekhez is. Zsedényi Ferenc Budapestről érkezett. Fészekalja című képe rangos elismerést érdemeit. Így vélekedik a kiállításról: — Az eddig megrendezett csabai kiállításokon mindig részt vettem, de az országban máshol, s külföldön is jelentkezem munkáimmal. Ez a békéscsabai ötletben, szervezésben a legjobb az egész országban, itt úgy érzem, művésznek tisztelnek bennünket, fotósokat. Technikailag sokat tanulunk egymástól, kár, hogy az igazi profik, a fotóriporterek ritkán szerepelnek kiállításokon. Jó gondolat szabad ! téren rendezni fotókiállítást. Még a legjobban siető járókelő sem megy el a képek mellett anélkül, hogy ne nézné meg őket. Deák Ferenc, a Békés megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetőhelyettese: — Nagyon megnyerő a kiállítás. Jobb mint az eddigiek, emelkedik a művészi színvonal, egységesebb, áttekinthetőbb az elhelyezés. A képeket nézve hitelesebb a törekvésünk, ifjúsági és nőpolitikáról nemcsak beszélünk, hanem teszünk is érte. Szcmenkár Mátyás, a TÜSZSZI vezetője: — A jövőben is minden évben megrendezzük a kiállítást. Érzelemgazdag tanulság ez fotósnak, népművelőnek, szülőnek. Május 22-ig a Kossuth téren mindenki megnézheti. Sokan eljöttek a megnyitóra, a képek alkotói közül. Néhányan gyermekeikkel érkeztek Budapestről, Törökbálintról. A fényképezőgép már a legfiatalabbak válláról sem hiányzik. Családi hobbi, családi művészet. Bedc Zsóka Sípos József díjnyertes képét a családi tanács is jónak tartja... Sikeres első negyedév a battonyai asztalosok szövetkezetében A battonyai Asztalos Kis- j ipari Termelő Szövetkezet dolgozó kollektívája a termelő munka hatékonyságának, gazdaságosságának fokozását szorgalmazó párthatározatok széliemében nagy lendülettel fogott hozzá az idei tervek teljesítéséhez. így már az első negyedévben is figyelemreméltó eredményeket értek el. A szövetkezet az idei év első három hónapjában több, mint 10 millió forintos termelési értéket állított elő, szemben az egy évvel korábbi hat és fél millió forinttal. Fokozódott a gazdálkodás nyereségessége is. A szövetkezet az 1975. első negyedévi 300 ezer forinthoz képest most csaknem 1 millió forintnyi haszonra tett szert. Fűre lépni szabad...? a környezetvédelem pedagógiája címmel, nemzetközi tapasztalatcsere folyt a napokban Budapesten. Előbb a Bulgáriából, Csehszlovákiából, az NDK-ból, a Szovjetunióból jövő vendégek számoltak be arról, mit kezdtek meg eddig, s mit terveznek még a környezetvédelem iskolai helye, felhasználása, alkalmazása tekintetében, majd magyar pedagógusok ismertették a hazai gyakorlatot, a kísérleteket és kezdeményezéseket, a szakkörökben és a tanórákon, a biológiában, a földrajzban, társadalomtudományokban, a környezetismeret tanításakor. Természetesnek tűnhetne, hogy az iskolai élet különféle alkalmain a környezet tisztasága és védelme szót kap. az ember és a természet összhangja, együttműködése, mondhatni, barátsága a pedagógiában helvén van. Csakhogy az ember önhitt lény. s a történelemnek legutóbbi néhány évtizede, legutóbbi évszázada azt bizonyítja, hogy a technikai fejlődés során az ember zsarnokává Vett a természetnek és nem barátja, elmulasztotta a legelemibb óvatosságot is, hogy a fejlődés hátrányait kivédje. Füstbe burkolta a földgolyót, mérgezi' a levegőt, a földet, szemétből emel hegyeket; harácsolja a javakat, nem törődik a hulladékkal. De hát mit tehet ez ügyben az iskola? Mit tehet a gyermek? A környezetvédelem elsősorban társadalmi, állami feladat, intézmények dolga inkább, és nem egyéneké, még akkor is, ha a gyárak vagy az intézmények szennyezése vagy tisztasága az emberek kezemunkájának a következménye is. Szemlélet dolgában persze van mit tenni. Először annak a személetnek kell gátat vetni, amely senkivel-semmivel nem törődik, csak a világtól, a természettől a maga pillanatnyi hasznát behajthassa. Fűre lépni szabad — forradalmi jelszó, s nagy tett volt ez, kiváltságokat szüntetett meg, egyenrangúságot teremtett. Csakhogy az évek során sokak számára nem szabad lehetőség, hanem hányaveti közöny megnyilvánulása, lett a fűre lépés szabadsága. Akár kellett, akár nem, lépett a fűre sok ember. Mit lépett: taposott, szemetelt, tépte a füvet, gyakran csak azért, hogy egy lépéssel arrébb eldobja! Lépett a fűre, irtotta a fákat, pusztította az erdőt, eldobta a konzervdobozt vagy a műanyag flakont, vállatvont, ha autó vagy autóbusz kék füstből húzót zászlót maga mögött, mert hiszen a bűzt is az érezte, aki hátrébb jött. Tobzódott az ember abban, hogy fűre léphi szabad, de óvta-e a füvet, ápolta-e, gondoskodott-e a kivágott fa helyén új palántáról, vesződött-e addig-addig, amíg csökkent a füst, el is takarodott talán? É lni kell tudni a természet és a technika javaival, s ez azt jelenti: nem visz- szaélni velük. Egymásra is tekintettel lenni. Szemlélet dolga is ez, humanizmusé. S ha a pedagógusok most többet tesznek majd a környezetvédelemért, a ' humanizmus, az igaz emberiség térhódítását szolgál- gálják vele. Mert a füvet, a természetet, a világot óvni, ápolni annyi,, mint az embert emberségében tisztelni, szolgálni, megerősíteni. (zay) 4 1976. MÁJUS 5, Szarvas, r r wrfr rr ovonokepzd Látogatás a könyvtárban (Fotó: Dcmény)) Fény árad be a hatalmas ablakon, a vázákban mindenütt virág. A falakat régi kódexek fényképei díszítik, s a finom ízléssel berendezett termek olvasásra csábítanak. Dankó Ervinné, a Szarvasi Óvónőképző Intézet könyvtárának vezetője a házigazda biztonságával kalauzol birodalmában. — Polcainkon mintegy 27 ezer kötet könyvet és 2500 bekötött folyóiratot őrzünk, ezenkívül értékes mikrofilm-, fotókópia- és kottagyűjteményünk is van — mondja Dankó Ervinné. — Legrégebbi könyvünk az 1746-ban Budán, a királyi egyetem betűivel nyomtatott Hat hangú ének című bölcsészeti munka. Átdolgozott kiadásban van meg Tes- sedik Sámuel önéletírása és a magyar óvodai nevelés megteremtőjének, a 200 éve született Brunszvik Teréznek is őrizzük a naplóját, valamint a levelezését. A könyvészeti ritkaságokon kívül gazdag anyagunk van a pedagógiai irodalom legkülönbözőbb területeiről. Kezdetben a szarvasi és a gyulai tanítóképzők könyvtáraiból átvett művekre alapoztuk állományunkat. Pedagógiai jellegű szakkönyvtár vagyunk, ezért a rendelkezésünkre álló fejlesztési keretből — évi 30 ezer forintból — főképp pedagógiai műveket vásárolunk. —, Hogyan segíti az intézeti könyvtár az óvónőképzést? — Legfőbb feladatunk, hogy biztosítani tudjuk intézetünk oktató-nevelő és tudományos munkájához szükséges szaktárgyi, ideológiai irodalmat, valamint az általános műveltséghez nélkülözhetetlen szépirodalmi és ismeretterjesztő műveket. A gyakorló óvodákban használt képes- és meséskönyvek beszerzésével is segíteni szeretnénk a jövő óvónőit hivatásukra való felkészülésükben. Hallgatóink tudományos diákköri foglalkozásokon ismerkednek a könyvtárhasználattal, az önálló kutatómunka szépségeivel. Kollégista diákjaink számára kihelyezett - kézikönyvtár működik, ahol a hallgatók látják el a ] könyvtárosi teendőket. Szakdolgozatok készítése idején különösen nagy a forgalom, sajnos a levelező hallgatók kölcsönzési igényeit nem is tudjuk mindig kielégíteni. — Túljutnak-e az intézet falain a könyvtári polcokon felhalmozódott szellemi értékek? — Megyénk pedagógusai gyakran fordulnak hozzánk különböző szakkönyvekért. Különösen népszerű az a nálunk ösz- szeállított folyóiratcikk-katalógus, amely a forrásanyagok gyűjtését segíti. Azt hiszem, kevés könyvtárban vezetnek a miénkhez hasonló rendszerességgel külön katalógust a hazánkban megjelent idegen nyelvű könyvekről. Állandó kapcsolatot tartunk a nagy országos könyvtárakon kívül megyénk számos könyvtárával is. A kölcsönzésen és a helybenolvasáson túl is igyekszünk kiszélesíteni könyvtárunk közművelődési tevékenységét. Irodalmi délutánokat, kiállításokat, író-olvasó találkozókat szervezünk. Legutóbb a költészet napján volt sikeres kiállításunk, azt megelőzően pedig Mikes Lilla előadóművész gyermekverseket mondott diákjainknak! Szeretnénk, ha egyfajta információs központ volnánk megyénk pedagógusai számára, s a hozzánk forduló hallgatóink nemcsak a keresett műveket találnák meg polcainkon, hanem kellemesen és hasznosan töltenék az időt a könyvtárban, A. T, TÁJÉKOZTATÓ A FÁKLYA 9. számának tartalmából: — A szovjet külkereskedelmi miniszterhelyettes a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásárról — Beszélgetés a Magyar Úttörő Szövetség főtitkárával — Pataki Ferencről, a legendás életű magyar internacionalistáról ' — Vetélkedő a baranyai DÉ- DÁSZ-nál A Fáklya május 2-án megjelenő 9. száma vezető helyen köszönti a Budapesti Nemzetközi Vásárt, amely a Szovjetunió 12 külkereskedelmi vállalatának több mint kétezer áruját mutatja be. Leonyid Zorin külkereskedelmi miniszterhelyettes a szovjet—magyar áruforgalomról nyilatkozik. Interjút közöl a lap Szűcs Istvánnéval, a Magyar Üttörö Szövetség főtitkárával. Cikksorozat mutatja be Pataki Ferenc magyar internacionalista életét. A sorozat első része megismertet a Komintern magas beosztású munkatársával, az ejtőernyős partizánnal, a kispesti partizán-rádióadó megszervezőjével.
