Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-23 / 121. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET KOMUZSIKA Az évszázad lelete a budai Várpalotában Bevallom őszintén, hogy alig tudtam leplezni izgatottságomat, meghatódáso- mat, döbbenetemet, amikor szemtől-szembe álltam fenn, a budai Várpalotában az évszázad leletével, az An- jou-kori gótikus szobrokkal. Már az út is, mely hozzájuk vezet különös hangolású: elmondja a vár teljes történetét. Rajzok, ismertető szövegek, feltárásokról készített fotográfiák tudósítanak történelmünk jelentős helyének kialaku lásáról, évszázadokon át ívelő szerepéről. 1212: a tatárjárás után IV. Béla megkezdi Buda várának építését. 1541: a török csellel megszerzi. 1849. május 21: a honvédseregek ostrommal elfoglalják... Vér, jajszó és győzelmi mámor. A falak, a most is álló bástyák látták a történelmet. Látták az építőket és újraépítőket. a törököt, a honvédrohamokat. És látták a későbbi öldöklő háborúkat is: néma tanúk. A vár Zsigmond-kori részében járunk. Folyosók, alagsorok, kitárulkozó termek. Idomtégla-frizek a XIII. századból, kályhacserepek Nagy Lajos palotájából, Mátyás király szobáiból. Jelzés, hogy nem mesz- sze innen volt a híres Corvina-könyvtár. és a börtön, ahol sokan töltötték bús napjaikat. Még néhány lépcsőfok, folyosó, és középkori kórusmuzsika siet elénk. Valaki, az égjük teremőr paoirla- pokat osztogat: „A Budapesti Történeti Múzeumban kiállított gótikus szobrok elhelyezési rendje”. Az előteremben alakos gyámkövek, ölében könyvet tartó atlasz (erőteljes férfialakot ábrázoló, az épület szerkezetéhez tartozó szobor), üveg vitrinben a letört kézfejek, szobortöredékek. Aztán egy gótikus ajtó, és kitárulkozik előttünk a Zsigmond-korabeli nagyterem, a múzeum világhírű szobor-pantheonja. A látvány egészében is lenyűgöző. Még nincs idő arra, hogy ismerkedjünk a félévszázados szobor-alakokkal, egyelőre az egész varázsa bénítja a belépőt, és rögtön utána az a ritkán tapasztalható mélységes figyelem és méltó kiállításberendezés, ahogyan ezt a páratlan szobor-leletet bemutatják. Az öröm kétségbe vonhatatlan: múzeumainkra ma még koránt sem jellemző módon és gyorsasággal tárták történelmi múltunk jeles hordozóit a nagyközönség elé. Aztán sorra a szobrok: lovagok és heroldjaik (a feudalizmus idején fontos udvari tisztségviselők, kezdetben a nemes urak címeres pajzstartói, gyalogos, vagy lovas hírnökei, később a lovagi párviadalok őrei), udvari emberek, egyházi alakok, testüktől végleg elveszett fejek, fejnélküli törzsek, omló kelmék, ővek, csattok, fejdíszek, A 10. számú torzó: lovag, turbánszerű cappuccióban. A nyomtatott kalauz szerint: „eszményi szépségű, szakállas férfi-fő, festett szembogarakkal." (Felső képünk.) Félévezredes, tiszta tekintet, omló selymes haj, nemes arc. Magán hordozza a gótika minden jegyét, még ebben a torzó, a fejhez alig fél vállat megőrzött szobor-remekben is érezni a lendületes felfelé törekvést, a légiességet, karcsúságot, ugyanakkor a valóságtól mégsem elszakított emberi sugárzást. Fotográfián kevés, amit elárul magáról, a várban viszont körüljárható, tekintetünkkel tapintható. Akár a többi: az aranyhajú hölgy, az eredeti aranyfesték nyomaival, a mosolygó, bájos, szinte megszólaló fejkendős női fej, a lovag, százszorszépes övvel (alsó képünk), castorkalapos férfi feje: vidám; bajuszos legény. Végül néhány szobor az alkápolná- ban, köztük a kékpaiástos szent nő, palástján jól látszik a tengerszínű festék, a szenvedő arcú próféta-fő, és a pirosköpenyes férfi, hamisítatlan gótikus tartásban, félrefordított, merengő arc, átható tekintet, elvonuló szemlélődés. Gazdag kultúráról hoztak hírt ezek a szobrok, amikor a palotabeli feltárások során dr. Zolnay László régész és kutatócsoportja véletlenül reájuk talált. A sok száz töredék nagy része összeigazodott, páratlan szépségük felragyogott, s előkerülve a félévezredes tetszhalálból, újra kultúránk részévé lett valameny- nyi, bizonyítva, hogy menynyire gazdag volt a középkori Magyarország művészete. Sass Ervin Válasz fogalmazódik Vajncri László Szemek holdíves szemöldök alatt fényszárnyak fénysugarak fénybogcrak szemek szemekbe izzanak vadul mint lüktető birodalmak makacsul A túl-magas homlok mögött elindul egy felelőtlen gondolat s vesztébe rohan a hím-szempont törvénye szerint és úgy arat sikert hogy célhoz ér de megtörik Mégis a könnyelmű At&m elpazarolja Évát: életét az éjben levetkezi meztelenre fekete darvak szállnak hófehér szigetre fent csillagok ezre lent kósza vágy a szó hulló mozdulat vilggról a takaró Aztán némaságra némaság igy reggeledik nyújtóztatja karcsú törzsét a tulipán s a csendben válasz fogalmazódik a boltíves homlok mögött hogy Medsnun miért szerette a világnál jobban Leilát. „Ha ed akarod rontani az ember hangulatát, ígérj neki valami jót...” Ezt nem én mondtam, hanem a barátom, Pávka mormolta az orra alatt, amikor megtudta, hogy a családi tanács — a papa és a mama valamilyen ajándékot szavazott meg neki. — A napokban kapok prémiumot, és megveszem — ígérte határozottan Pávka apja, Borisz Mat- vejevics. — Olyan lesz, amilyenre nem is gondolsz — tette hozzá kissé ironikusan. — Persze csak akkor, ha jól viselkedsz, és szót fogadsz a szüleidnek — jegyezte meg Pávka anyja, Szeráfi mova Sztyepa- novna. Becsületszóra mondom, néha úgy érzem, hogy a jó hangulat olyan, mint a légy. Éppúgy el lehet egy szóval rontani és tüntetni, mint egy legyintéssel a legyet az asztalról. Most is így volt. Alighogy a mama kimondta a bűvös „szót fogadsz”-ot, a jó hangulat egyből szertefoszlott. Először is, nem lehet tudni, meddig kell szót fogadni. Másodszor, miben is kell ‘szót fogadni. Mert például, ha a mamának ebéd után az jut az eszébe, hogy még egy tányér levest megkell enni, azt is teljesíteni kell? Vagy vasárnap is tanulni kell az osztálytársakkal, akikkel egész héten együtt vagyunk? Nehéz dolog ez nagyon. És ekkor jutottam Pávka eszébe én, Szlavka. Mivel a barátot a bajban lehet jól megismerni, ezért Pávka a problémájával rögtön hozzám futott. — Értem — mondtam, miután előadta a dolgot. — Fogadjunk szót ketten. Együtt biztos könnyebb lesz. Ez volt az első alkalom barátságunk történetében, amikor Pávka elfogadta az ajánlatomat. Hálásan nézett rám, elmosolyodva furcsán fintorgott, és kijelentette: — Rendben van. Megkéred a szüleid, hogy engedjenek el velünk a nyaralóba. Még ma indulunk. Minden a tervek szerint történt Megérkeztünk a nyaralóba. Nagy megtartóztatással sétálgattunk a faluban. Úgy tettünk, mintha nem érdekelnének bennünket sem a tetőkön szunyókáló macskák, sem a tócsákban brekegő békák, szóval semmilyen élőlény. A macskák nyugodtan Mielőtt a továbbiakról azonban beszámolnék, egy kis kitérőt kell tenni. Pávka és én soha nem tornáztunk reggel, ugyanis soha nem ébredtünk fel időben. Most zene ébresztett bennünket, valaki zongorázott. — Pávka — suttogtam a barátomnak. — Valaki zongorázik. — A házinéni lánya gyakorol — suttogta válaszul. V. GÓL I SKIN: Kifogástalan magatartás melengethetik magukat a napon, nem indítjuk őket egy lavórban távoli utazásra a patakon. A békák is félelem nélkül mutathatják magukat, nem rakjuk őket sárkányra, hogy repülni tanuljanak. Nem szerezzük meg sem a macskáknak, sem a békáknak az új felfedezésének örömét. A libáknak sincs okuk az aggodalomra. Ma nem foglakozunk velük... Pávka nagyon szeretné megkapni az ajándékot, és akármi is lesz, megszolgálunk érte. Kifogástalan viselkedéssel és feltétel nélküli szófogadással szolgáljuk meg. Este lefekszünk aludni. Ez egy kicsit furcsa, mert valamikor, korábban vagy később, mindenki lefekszik. A lényeg az, hogy mi sem későn, sem korán, hanem pontosan akkor fekszünk le, amikor Pávka szülei mondják. Az ajándék esélyei jelentősen növekedtek. Felébredtünk... — Nem a reggeli torna kezdődik? — tűnődtem óvatosan. — Ugyan már — nyugtatott meg Pávka. — A házban nincs rádió. És ekkor hirtelen, mint a mennydörgés, erős hang hallatszott: — Álljatok egyenesen! Kiugrottam az ágyból, és mint az oszlop, úgy álltam a szoba közepén. Pávka, aki pedig igen hidegvérű, erre már tágra njdtotta a szemét. —• Mi lehet ez? — kérdeztem dadogva. Ekkor már Pávka is ott állt mellettem, kérdőjellé (görnyedve ugyan, és suttogva szólalt meg: — Ez a papa. Az álló- képességemet ellenőrzi. Lehet, hogy kerékpárt akar venni. Vagy pedig... — Karokat mellső középtartásba! — szakította félbe Pávkát a hang. Pávka gyorsabban csinálta nálam a gyakorlatot, t
