Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-20 / 118. szám

Siigprfi PoHlaigaxgaíósng Csatlakozás az öt nagyvállalat munkaverseny-felhívásához Az öt nagyvállalat munkaver- seny-felhívásához egymás után csttilakoznak gyárait, üzemré­szek szocialista brigádjai. A eél: az V. ötéves terv ideje alatt maradéktalanul teljesíteni a vállalásokat, a célkitűzésekben szereplő feladatokat. A Szegedi Postaigazgatóság területén tehát Bács, Békés és Csongród megyében dolgozó szocialista brigádvezetők, üzem. és hivatalvezetők, valamint tö-j megszervezett tisztségviselők I nemrég műszaki, forgalmi és J termelési konferenciát tartottak 1 Szegeden. Ezen Rózsa István, a I postaigazgatóság vezetője ismer­tette a posta kollektív szerző­dését. majd Varga Antalné igaz­gatóhelyettes beszámolt az 1976 első negyedévének tervteljesíté­séről. A beszámolót követő vi­tában sokan szót kértek. A szo­cialista brigádvezetőic javasol­ták, hogy a posta dolgozói is csatlakozzanak az öt nagyválla­lat' munkaverseny-felhívásához; vállalják a munkafegyelem j megszilárdítását, a szakmai fel-' készültség növelését, s nem | utolsósorban a szolgáltatások1 javítását. 1 A vitát követően Keresztes Mihály, az igazgatóság szakszer­vezeti tanácsának titkára az el­hangzott javaslatokat összegez­te. majd véleményt kért a dol­gozók képviselőitől. A megje­lentek közel 200 választott kül­dött és tisztségviselő — egyhan­gúlag elfogadták a csatlakozást, s felkérték a hivatalok, üzemek vezetőit, párt- és szakszervezeti tisztségviselőit, hogy a szocia­lista brigádokkal közösen ké­szítsék el a helyi vállalásokat, F. Sz. Diáklapok „Nincs menekvés az élet elől I •— ez Madách művének monda­nivalója”. Más: „Marx 1848-ban lett marxista.” Sorolhatnánk, hiszen a diáklapok egyik éltető eleme a diákhumor. Tessék csak fellapozni bármelyiket a megye tízegynéhány diáklapja kö­zül. kegyen az nyomdai úton előállított, fénymásolt, stencile- zett vagy kézzel írott — a játé­kosság, a pajkos kedvesség, a humor, a kísérletező hajlam, a szókimondás majd mindegyik­nek jellemzője, Az egész kérdést — hogy Sar­kadon van egy Ady Szemle, Battonván egy M.K. G. Sz. (Mi­kes Kelemen Gimnázium Szem­léje). Békéscsabán egy MI és egy Ifjú Közgazdász, Gyulán egy Aréna, Szarvason egy Körös­parti Diákélet, Szeghalmon egy Látó és így tovább — elintéz­hetnénk egy jóindulatú mosoly- lyal is. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Halászié, pikkely nélkül Békéscsabán történt a Ha­lászcsárdában. Pikkely volt a halászlében. Egy vendég szóvá telte. Ilyesmi még nem fordult elő a hírére kényes csárdában, pedig vagy harminc éve üze­meli a gyomai Viharsarok Ha­lászati Termelőszövetkezet. Hogy került oda? A szálak Gyomára, a szövetkezet halfel­dolgozó üzemébe vezetnek. Ott készül a mirelit halászlé. Gombnyomásra Reggel 6 óra. A feldolgozó- üzembe megérkezett az első szállítmány. A műanyag reke­szek ezüátpontyokkal vannak megrakva. — Naponta 40 mázsa halat hozunk be az endrődí tárolóból feldolgozásra — mpndja Balogh Gézá rakodó. öt éve dolgozik a szövetke­zetben. Keménykötésű férti. Gyors mozdulattal emeli le a rekeszeket a gépkocsiról. — Ezzel a 45 mázsával na­ponta háromszor kell megbir­kóznunk. Tisztítás után a ha­lak lekerülnek a hűtőbe, majd ismét felhordjuk őket feldol­gozásra. Délután pedig a szál­lítmányt készítjük elő. Este a Békéscsabai Hűtőház gépkocsi­ja mintegy 8 ezer adag mű­anyag tusukba csomagolt ha­lászlével indul útnak. Nálunk fegyelmezett munka folyik. Én már az előző nap tudom, mit fogok másnap csinálni. A por- ián ki van szögezve a program. Első munkafázis a tisztítás. Egy gombnyomásra felcsikordul a házilag készített hordószerü koromgép. Tíz perc alatt 120 kilogramm halat tisztít meg a pikkelyektől. Innen a hófehér halak a belező asztalra kerül­nek. — No nem egészen tiszták. Különösen a farkrésznél akad pikkely is. Ezt bizony le kell súrolni — mondja Pólya János- né. — És ha megfeledkeznek ró­la? — Akkor pikkelyes lesz a ha­lászlé. De erre nagyon vigyá­zunk. Szigorú az ellenőrzés. Az egészségügyi követelmények be­tartására is nagyon ügyelünk. A beleíés nehéz munka. A kéz állandóan hideg vízben van. Hiába hordunk gumikesztyűt, az ember megérzi. Itt a tisztí­tóban télen sem lehet melegebb 10 foknál. Ez az előírás. De az üzemben itt a legmagasabb a kereset. Én a múlt hónapban 5 ezer forintot kaptam. Egy ötlet — A szövetkezetben sokan kételkednek, hogy ennek a kez­deményezésnek eredménye lesz. Igaz, muszály volt valamit ten­ni — magyarázza Szilágyi Im­re, u feldolgozó üzem vezetője. — Miért? — 1972-ben élő halat alig­tudtunk eladni. Különösen ezüstpontyot. Jóllehet a korsze­rű tenyésztési módszer beveze­tésével ez a ’naifajta nagyon gyorsan fejlődik. Az értékesí­tési nehézségek vetették fel a feldolgozó üzem ötletét. Az egyik irodát alakítottuk át. Késsel feldaraboltuk a halat s nylontasakba csomagoltuk.. Az első évben a napi teljesítmény 120 kilogramm volt Es csodák csodája félkész áruból mindent el tudtunk adni. A Békéscsabai Hűtőház volt az első megren­delő. Kíkísérleteztek egy ízle-i tes halászlé-alapanyagot. Vál­laltuk az előállítását. 1973-ban már egy vagon halászlé-alap­anyagot adtunk át a hütőház- nak. Ök hozták forgalomba, mégpedig nagy sikerrel. A múlt évben nyolc vagonnyit állítot­tunk elő, ebben az évben pe­dig már 25 vagonnal. Ugyan­akkor egyéb félkész áruból évente 15 vagont hozunk forga­lomba. Szinte az ország min­den megyéjébe szállítunk fél­kész árut. Acélkesziyűben A halászlé alapanyaga he­ring. kárász, különböző fűsze­rek, paradicsom és paprika. Egy hatalmas üstben naponta 16 mázsát főznek meg. A 100 fokos massza szivattyú segítsé­gével kerül a hűtőbe, innen pe­dig a csomagoló terem adagoló gépébe, melyet súlyvezérlésü mérleg irányít. — A csomagolás és a dobo­zolás a legkönnyebb munka — mondja Oláh Bálíntné brigád­vezető. — A mérés viszont nagy figyelmet kíván. A többi kéz­ügyesség dolga. Az egyhangú­ság azonban idegtépő. Ezért a különböző munkafolyamatokat felváltva végezzük. — Szokott vásárolni ezekből a termékekből? — Hogyne. A szövetkezetnek van egy boltja. Nekem a ha>- lászlé ízlik a legjobban. — Előfordult, hogy pikkely úszkált a halászlében? — A halászlében nincsen pikkely. Tessék megnézni, itt ez a tasak. Esetleg a hal fa­rokrészénél. Azt külön csoma­goljuk, s a tasak mellé rakjuk. Én azon sem találtam soha pikkelyt. A hal szeletelését is gépesí­tették; Perei Sándor acélkesz­tyűben dolgozik, nehogy egy óvatlan pillanatban a gép meg­vágja a kezét, Naponta 20 má­zsa halat szeletel fel. 1974-ben még késsel végezte ezt a mun­kát. Akkor két mázsa volt a napi teljesítménye. A szeletelőben is hűvös van. A hőmérséklet itt sem halad­hatja meg a 10 fokot. Dr. Czike László naponta kétszer tart egészségügyi ellenőrzést. Az áru csak az ő igazolásával kerülhet közfogyasztásra. Aranyérem A félkész termékek iránt nagy a kereslet. Ez a rohamos fejlődés titka. Helyes volt tehát a szövetkezet 1072-es évi dön­tése. Jóllehet a sikerben sokan kételkedtek. A HADÉRT sem lelkesedett nagyon a gyomai kezdeményezésért. Az üzem csak 1974-ben épült fel, mégpedig másfél millió forint költséggel. De már átadáskor kicsinek bi­zonyult. A hűtőház ajánlata na­pi 80 mázsa hal feldolgozását tette lehetővé. A múlt évben pedig 25—30 vagon mirelit ha­lásziét rendelt meg. Ezenkívül évi 20—30 vagon félkész ter­mék eladására is volna lehető­ség. Ez évente 120 vagon hal feldolgozását tenné szükséges­sé. Az üzem kapacitása azon­ban csak hatvan vagon. A meleg hónapokban a termelés leáll. Húsz fok lelett a hal romlás­nak indul. A megoldás? Kor­szerűsíteni, illetve bővíteni kell az' üzemet. Júniusban látnak hozzá egy modern mélyhűtőiéi- kialakításához. A költség 2 mil­lió forint. A cél azonban egy 120 vagon hal feldolgozására al­kalmas üzem építése. Erre már saját erőből nem telik. Megér­demlik a támogatást — vallja Győri Imre. a szarvasi Járási Hivatal elnöke. — A félkész termékek kelen­dőek — érvel Szilágyi Imre. S tanúbizonyságul a minőséget is felhozza. — 1974-ben az orszá­gos mezőgazdasági kiállításon a mirelit halászlé aranyérmet nyert, Csak arra nincsen bizonyság, hogy az a bizonyos pikkely mi­ként került a halászlébe. Csu­pán magyarázat. Apró bosszú­ságnak tűnik a nagy távlatok előtt álló üzemben. Sercdi János Ha volna rá mód, érdemes lenne egyszer pontosan kiszá­mítani, milyen óriási tartaléko­kat lehetne mozgósítani akkor, ha valami csoda folytán min­denki tudása legjavát adva, tisz- j tesaégesen dolgozni kezdene. 1 Amikor nem állnának feleslege­sen a gépek, nem döcögne az anyagellátás és a munkaidőt be­csületesen kihasználva serény­kedne mindenki. Pontosan, szé­pen — ahogy József Attila meg­írta. A rendszeres rádióhallgatók a megmondhatói annak, hogy az éter hullámain is visszatérő té­ma a mindennapi munka bemu­tatása, a termelés segítése. A Húszas Stúdió legutóbbi műso­rában például olyan fiatal mun­kásokról hallottunk, akik né­hány éve még az Iskolapadok­ban ültek, most pedig óriást ér­tékek gazdái lettek. Breitner Miklós, a kedd' este sugárzott Gazdálkodj okosan! című műsor szerkesztő-riportere azt a kér­dést kutatta, hogy a fiatalok mi­lyen felelősséget éreznek a mun­kahely és a társadalom ered­ményeiért. — Eddig én nem sok mindent láttam, de amerre jártam csak azt tapasztaltam, hogy minde­Szervez, agitál, informál Töltsön be ugyanis bármilyen sajátos szerepet és helyet az is­kolaújság (és az iskolarádió) a magyar sajtó egészében, mégsem állíthatjuk, hogy a sajtó hármas funkciója a, diáklapok esetében nem érvényesül. Igaz, a diákla­pok többsége a felnövő és eltűnő irodalmi tevékenységek szárny- próbálgatásának első és legfőbb színtere. A sokat vagy semmit sem sejtető prózai írások, ver­sek és a diákhumor mellett azonban jó néhány „egyéb” írás is helyet kap (vagy kaphatna) ezekben a lapokban, amelyek már túlmutatnak a diákköltők, írók és humoristák alkotói te­vékenységén. A szeghalmi Péter Andrási gimnázium lapja a Látó * ebben1 az esztendőben — az iskolaala­pítás 50. évében — havonta je­lent meg. Az iskola tanárai eb­ben a lapban publikálták a gim­názium létrejöttét feltáró kuta­tásaikat, amelyek során nem egy kérdésben állást is fog’al- tak. agitáiva a haladó hagyomá­nyok ápolása mellett. Ugyanígy az alapszervezetek életét, tö­rekvéseit és eredményeit bemu­tató írások nem egyszerűen ese- ményközlő, ismeretet-adó tu­dósítások, hanem különböző ak­ciókra — társadalmi munkára, az úttörőkkel való kapcsolat Gazdálkodj okosan! nütt pocsékolnak — mondta az egyik fiatalember, — Sok pénzt hozna az országnak, ha az épít­kezéseken nem törnék össze a felesleges csempéket, ha a he­gesztésnél a gázpalackokat félig telve nem dobálnák el. A több millió forint értékű gépekkel dolgozó fiatalok elme­sélték, hogy a méreg eszi őket, amikor rossz szervezés miatt munkaidejük felét áesorgással töltik. Amikor áll a gép, az em­berek elzüllenek a munkától — mondták többen is. Nem feladata a rádiónak, hogy közvetlenül a jobb termelésre, az ésszerűbb szervezésre noszo­gasson. A valóság hű bemutatá­sával a riporter megtette a dol­gát. Mégis, jó lenne gyakrabban hallani olyan munkahelyekről, ahol kipenderítik a lógósokat, s ahol a siránkozáson kívül tesz­nek is valamit az előrelépés ér­dekében. (Andódy) 5 m V 1976. MÁJUS ?0. és a KISZ erősítésére vagy éppen kirándu­lásra — mozgósító felhívások is. Az embernek aksrva-akarat- lanul is eszébe jut Jókai Mór Mégis mozog a föld című re­génye diákjainak Gsittváry- Krónikája. Bköré tömörültek a haladó gondolkodású diákok, lapjukban téve nevetségessé a kollégiumi (hova-tovább az. ural­kodói) önkényt. Emiatt mint „veszedelmes elemek” azután ki is csapattak, No és a KISZ- titkár? Analógiák keresése és erőlte­tése nélkül, egyszerűen csak azért, mert a diáklapok címol­dalán mindenütt ott szerepei, hogy az iskola KlSZ-szervezeté- nek lapja — kell a diáklapok­kal az őket megillető komoly­sággal foglalkoznunk. Sajnos, miként az az iskolaújságok di­ákszerkesztőinek e havi szeghal­mi tanácskozásán is bebizonyo­sodott: a diáklapok, tudatosan és nyíltan hirdetve csak néhány helyen „vállalják” és töltik be a KISZ-szervezet lapjának sze­repét. Az szinte sehol nem gyakor­lat, hogy a diákszerkesztő, a la­pot patronáló tanár, a pártösz- szekötő tanár és az iskola KISZ- titkára együtt alakítanák ki a megjelenő lap tervét. Ha ilyen két- vagy többoldalú megbeszé­lésre sor is kerül, az esetek többségében a KISZ a további­akban egyáltalán nem szól bele a lap sorsába. Az összeállított anyagban a lappatronájó tanár vagy az iskola igazgatója mint felelős szerkesztő. belátása és kedve szerint válogat. Vitás ese­tekben legfeljebb a diákszer­kesztő véleményét hallgatják meg a KISZ-titkár bevonása nélkül. Sokat beszélünk ma az isko­lai élet demokratizmusáról, de­mokratizálásáról, a diák-önkor­mányzatról. Annak fenntartásá­val, hogy demokratizmuson nem egy parttalan „ki mit akar. azt tesz” rendszert (vagy rendszer­telenséget) értünk, meg kell ál­lapítanunk; hogv az iskolai KIS,Z-szervezetek a kelleténél kevesebb gondot fordítanak á diákok ideológiai, politikai ne­velésének. az akci ónrog-amolr végrehajtása szervezésének, az információk terjesztésének nél­külözhetetlenül fontos eszközé­re, a diáksajtóra. Kapjon nagyobb rangot Az előbbiekből talán már kö­vetkezik is, hogy a diákszerkesz­tők és diáküjságírók helyzete a „lapcsinálás” technikai feltéte­leit tekintve sem lehet valami rózsás. Gépeltetés, stencilezés, az információk és javaslatok be­gyűjtése. lapterjesztés mind az ő nyakukba szakad. Még sze­rencse, hogy n lappatronéló ta­nárok többnyire szívügyüknek tekintik a diáksajtót, Jó kezde­ményezés a sarkadiaknál, hogy a lapot önképzőkört vitákon kö­zösen állítják össze az iskola­udvar közepén elhelyezett pos­taládában talált levelek „bevo­násával”. (Érdekes: ahol a pos­taládát az igazgatói iroda ajta­ján helyezték el, ott soha egy levelet nem találtak.) Túl az esetleges anyagi támo­gatáson, nagyon sokat emelhet­ne a diáklapok színvonalán és rangján a diákszerkesztők és új­ságírók rendszeres megyei mun­kaértekezlete a tanárszerkesz­tőkkel közösen. Jó eredményt hozhatna természetesen a diák- szerkesztők rendszeres politikai és szakmai felkészítése a KISZ- vezetőkópzós rendszerébe épít­ve. Végül az sem ártana, ha a középiskolák — köztük a szak­munkásképző intézetek — lap­indításában, anyagi és erkölcsi támogatásában valamint fel­ügyeletében a KISZ megyei bi­zottsága lenne. a megyei tanács mellett az első számú felelős. Kő vár.y E. Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom