Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-16 / 115. szám
Köröstái-ankét Battonyán Vita az alkotói szabadságról Borka Sándor tanácselnök tájékoztatója — Kamarakiállítás a művelődési házban — Irodalmi est háromszáz részvevővel I)r. Takács László, a battonyai gimnázium igazgatója, az iskolai esztétikai nevelés, oktatás gondjait említette Dr. Varga Imre bevezető előadása a művelődési ház klubjában dor, a nagyközségi tanács elnöke fogadta az ankét résztvevőit és Palkó Lajos, a nagyközségi pártbizottság titkárának jelenlétében ismertette Battonya múltját, jelenét és jövőt építő terveit Kiemelte, hogy a Horthy-rendszer 25 éve után, 1944, szeptember 23- án Battonya szabadult fel elsőnek. Szólt az ipar fejlődéséről, a mezőgazdaság eredményeiről, a törpevízmű felépítéséről, a gimnárésztvevői megkoszorúzták az agrárszocialista felkelés emléktábláját, majd felkeresték a Felszabadulási emlékparkot. Battonyával való ismerkedésük következő állomása a műemlék- jelegű görög-keleti szerb templom volt délután fél hatkor részt vettek a művelődési házban megrendezett kamaratárlaton, amelyen Bartóki József és Vár- kon yi János mutatkozott be, este pedig a volt KoK ulturális mellékletünk írói, költői, képzőművészei' és esztétái — mint arról már több mint egy évtizede rendszeresen hírt adunk —, évente két alkalommal találkoznak, hogy megbeszéljék közös dolgaikat. művészetpolitikánk aktuális kérdéseit, az alkotói folyamat' sajátos problémáit. Az idei első tavaszi találkozás színhelye a déli határrész nagyközsége, Battonya volt. A nagyközségi pártbizottság, a tanács, a művelődési ház, a gimnázium. az ÁFÉSZ, az ipari, valamint a mezőgazdasági szövetkezetek vendéglátó szeretető és figyelme alapozta meg elsősorban az egész napos találkozó sikerét, mely a hasznos és nyílt véleménycserén kívül arra is számos lehetőséget adott, hogy a községbe érkező mintegy harminc alkotó megismerkedjen Battonyával, a község lakóival. Délelőtt 10 órakor Borka 'Sándor tanácselnök fogadta és köszöntötte az érkezőket, majd a vendégek és vendéglátó házigazdáik a művelődési ház klubjában kezdték meg tanácskozásukat. Sass Ervin, lapunk kulturális rovatának vezetője mondott megnyitót, rriajd dr. Varga Imre írószerkesztő tartott tájékoztatót a budapesti Fészek Klubban rendezett vitáról, melyen a résztvevők az alkotói szabadságról cserélték ki véleményükét és tapasztalataikat. Dr. Varga Imre elmondotta, hogy a vitában nagy számban gyűltek össze alkotóművészek, • rendezők, dramaturgok, írók és szerkesztők, tömegkommunikációs szakemberek és művelődéspolitikusok. A kollokvium első részében filozófiai szempontból elemezték az alkotói szabadságot, megállapítva, hogy azt nem lehet az elszigetelt egyén felől megközelíteni. „A szabadság szívünkhöz • közelálló szó” — mondotta valaki a Fészek vitáján, ugyanakkor azonban azt is látni és tudni kell, hogy az ember szabadsága nem mentes a kötöttségektől. Csak az a művész lehet igazán szabad, aki képes arra, hogy tudásával, tehetségével segítse a társadalmi konfliktusok megoldását, a talányok legyőzését. A művek társadalomban, adott társadalmi milliőben születnek, nyilván annak a kornak és azoknak az embereknek üzennek, mondanak lényegest. Tóth Dezső, az MSZMP KB kulturális osztályának helyettes vezetője említette például, hogy a művész akkor szabad, ha a válóságot birtokbavevő szerepét maradéktalanul betöltheti, más vonatkozásban megközelítve: a tehetséges és korszerűen felkészült alkotó az igazán szabad. A művészetpolitika alapvető feladata: a művészetek és a széles közönség között jó kapcsolatot teremteni, műértővé nevelni az embereket. • A továbbiakban dr. Varga Imre néhány különösen időszerű kérdést világított meg több oldalról, a Fészek Klub vitájában felszólalók szavait, álláspontját idézve. Szólt arról például, hogy az alkotó, a mű és a befogadó egységet képez, a felelősség azonban kifejezetten az alkotóé; kiemelte. hogy művészetpolitikai céljaink megvalósításához sok, jó művészre van szükség, ezért is káros az évente 3 zseni gyakorlata, mely különösen a film és a színházi világban, de az irodalomban is divatos. Az ilyen gyakorlat nem jellemző a szocializmusra, inkább a szubjektivizmusra, melynek felbukkanása ellen erőteljesen, küzdeni kell. Kitűnő idézet fa vitáról: „A szocializmus művészi „megrendelése” az, hogy a művész lássa meg mindazt, amit nélküle nem látnánk meg." A ' nagy érdeklődéssel várt bevezető előadás sokoldalú és nyílt vitát váltott ki az ankét résztvevői között. Elsőnek Wollmuth Frigyes a műalkotások értékelésének problémáit tette szóvá, megemlítve, hogy véleménye szériát hazánkban nincs megfelelő színvonalú művészetkritika, és számos alkalommal történni meg az, hogy gyorsan felmagasztalnak, majd elfelejtenek egy- egy művészt, Szúdy Géza a tömegízlés fejlesztésével kapcsolatban a formatervezés alacsony színvonaláról beszélt, mely véleménye szerint — a XX. században — megdöbbentő hiba, és szükséges lenne mielőbb általános igénnyé tenni azt, hogy a különböző tárgyakhoz a leggazdaságosabb, legesztétikusabb formát megtalálják. Varga Zoltán „a 3 zseni egy évben” gyakorlatához tett kiegészítéseket, hangoztatva, hogy változást csak az el- személyesedéstől • mentes művészetpolitika hozhat, és az a gyakorlat, ha egyeseket nem karolnak fel érdemeiket, művészi kvalitásaikat meghaladó módon. Jó néhány evidéken élő alkotó számára is több megbecsülést és . teret remél biztosítani. Javasolta, hogy egy következő alkalommal kerüljön sor a Köröstáj kulturális melléklet egy esztendei anyagának vizsgálatára, még pedig abbé' a szempontból, hogy menynyire képes felerősíteni az itt élő alkotók hangját, megteremteni a sajátosan békési arculatot. Párzsa János hozzászólásában azt melte ki, hogy minden au :otó egyben népművelő is, ma társadalmát mutatja >e, feltárva a gondokat, és egítve azok megszünteté- ét. Beszélt a különböző altatói közösségek, műhelyek zerepéről, hivatkozva a lékési alkotók klubjára, nely elsőrendű feladatának art ja a munkásművelődés lifferenciált szolgálatát. Dr. nakács László, a battonyai 'imnázium igazgatója az skolai — elsősorban a középiskolai — esztétikai nevelés, oktatás alapos hiányosságait tárta az ankét résztvevői elé. Beszélt arról, hogy a középiskolában a nevelési, oktatási területek arányainak eltolódásál val az esztétikai nevelés feltételei és lehetőségei sokat romlottak, és újabban már a közgazdaságtudomány képviselői is ’túlzott mértékben beleszólnak az iskolai oktatás ügyeibe. A művészeti, érzelmi nevelés igen sok gondján a művészek sokat segíthetnek, és — mint mondta: „az alkotók legyenek pedagógusok is”.' Engedi G. Sándor, lapunk főszerkesztője tért ki ezután a művészetpolitika néhány kérdésére,, kiemelve a párt közművelődési és közoktatási határozatait, melyek a művészi alkotó folyamat sokoldalú inspirá- lására is hívatottak. Beszélt a kritikusok felelősségéről, a művészetek és a tömegek találkozásának személyiséget formáló jelentőségéről. Varga Dezső a fiatalok hatásosabb bűz. ditását javasolta, és azt, hogy a Köröstáj minél több evidéken élő alkotót mutasson be olvasóközönségének. A vitában kifejtette hiég véleményét Bonus István, Szilárd Ádám, Beck Zoltán, Hunya Márta és Kőváry E. Péter is, majd dr. Varga Imre összegezte a legfontosabb gondolatokat. Ebéd után Borka SánEmléktábla-koszorúzás. Hcgycsi János parasztköltő im Szenté Béla főiskolás helyezte el az emlékezés koszorúját zium és a szakközépiskola, az állami nevelőintézet, a három általános iskola, a hat óvoda, valamint az önálló zeneiskola fejlődő életéről, tevékenységéről. A tájékoztató után sétára invitálta vendégeit a< városias központban, ahol délután 4 órakor dr. Takács László beszéde után az ankét róna Szálló dísztermében háromszáz érdeklődő előtt tartottak Köröstáj-estet, melyen tizenegy író és költő szerepelt, Bedc Zsó- ka és Bonczos Piroska közreműködésével. A tartalmas és hangulatom irodalmi est után még hosszasan elbeszélgettek a község vendégei és a battonyai irodalombarátok. Köröstáj-est a volt Korona Szálló dísztermében. Varga Zoltán, az est szóvívőj« Csoór István íróval bcszélael
