Békés Megyei Népújság, 1976. május (31. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-04 / 104. szám

Naptárak A sárréti napok nyitánya Szeghalmon Amikor Barczafalvi Szabó Dávid 1787-ben (a nyelvújítás idején) megalkotta a naptár szavunkat, minden bizonnyal nem gondolt arra, hogy milyen •nemzeti ..tömegsporttá’’ lesz egy­kor a különböző naptárak gyűj­tése. Túl vagyunk e lázas Szenve­dély idei tortúráin, helyükre kerültek a lottós csinibabák, a szőnyegekkel takarózó höígyi- kék, a habion fehérneműben sétáló tünemények. Mindezt szóvá sem tenném már, hiszen nem mondtam vele semmi újat, ez évek óta így van, s a „választék” egyre bővül. Ügy is fogalmazhatnánk, hogy piti ügy, oda sem érdemes rá figyelni. De, csak akkor, ha például'-nem tudnánk azt, hogy testvérmegyénkből Penzából, milyen ízléses, nagyszerű, szí­nes nyomdai kivitelben érkez­nek olyan kártyanaptárak, me­lyek a Szovjetunió legszebb te­reit, szobrait, emlékműveit, ki­rándulóhelyeit népszerűsítik azon az oldalon, ahol nem a naptár kapott helyet. Hogy van nálunk is — elvétve — ilyen kártyanaptár is nem vitatom, tudom. De, hogy a zöme a fen­tebb felsoroltakból áll, s je­lentős hányaduk kifejezetten reklámcélokat szolgál — nem vitatható! Persze, ez is attól függ, hogy mit reklámozunk! Mert, ha az „agyonhajtott” OTP, CSÉB. CASCO „köszön rám” minden második kártya- naptárról, és minden harmadik falragaszról, valamint a rádió- ás tv-reklámok többségéből, ak­kor már immunis leszek irán­ta, s a reklám visszájára for­dul, nem figyelmet ébreszt, ha­nem közömbösséget szül. Már hallani is vélem az el­lenvéleményeket: felületesen néztem körül a témában, igen­is van nálunk is olyan naptár, nem is egy, amelyben nemzeti büszkeségeink sorakoznak az építészetből, festészetből, nép­hagyományokból, s a többi... Csakhogy! Ezek javarésze bi­zony külföldre készül, s ami a hazai üzletekbe kerül, annak az ára eléggé borsos, nem tömeg­igényt elégít ki, a pénztárca szemszögéből tekintve a dolgot. Tévedés ne essék! Tudom, hogy a valutára is szükség van, s az­zal is tisztában vagyok, hogy sokan megengedhetik maguk­nak, hogy egy komolyabb nap­tárra is költsenek. Másról van itt szó! Arról, hogy ideje len­ne már a kártyanaptárak hát­oldalán is viszontlátni az Or­szágházat, új Indáinkat, egy-egy világhírű festmény repróját, s a többi, hogy már gyermekkor­ban felkelthessük a vágyat, az igényt a szépre, s ápolgathas- suk a nemzeti büszkeséget, mondván nem kell mindjárt külföldre szaladgálni, ha ,szé­pet, maradandót akarunk látni. Ismerd meg hazádat! — mond­juk okkal és joggal, de vajon élünk-e azzal a lehetőséggel, ami a kártyanaptárakban rej­lik ebben a témakörben? Saj­nos, ma még nem. Reméljük, jövőre már igen, ha valaki ve­szi a fáradságot és felfigyel e néhány gondolatra. Szilárd Adóm Ifjú zenebarátok hangversenye Gyulán Erkel Művelődési Központ, Gyula. A színházterem hátulsó soraiból figyelve szinte teljesen üresnek tűnik a nézőtér. Pe­dig jócskán van közönség, csak az apró gyerekek valósággal el­vesznek a kényelmes székek támlái mögött. Egy autóbuszra való tanuló Gyulaváriból is jött, a többiek gyulaiak. Az általános iskolában még csak az ötödik osztályok padjait koptatják ezek a gyerekek, de a zene.világában máris otthonosan mozognak. Valamennyien régi , hangver­senylátogatók, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a fil­harmónia által szervezett Ifjú Zenebarátok legfiatalabb bérle­tesek Ebben az évben már há­rom látogatást tettek a hangok birodalmában: először a fúvós hangszerekkel ismerkedtek, majd a Botka Valéria és Csá- nyi László által vezetett világ­hírű gyermekkórus hangverse­nyét hallgatták, végül pedig a Kodály vonósnégyes közremű­ködésével a húros hangszerek muzsikájában gyönyörködtek. Most az orosházi kamarazene- f kar „műhelymunkáját” figyel- j hetik a gyerekek, hiszen Pe- chán Zoltán karnagy arról be­szél az ifjú hallgatóságnak, ho­gyan telik egy óra a zenekari próbateremben. gével szemlélteti a zeneszer­számból előcsalható hangokat. Később természetesen egy ko­moly produkciót, harsonaver­senyt is hallanak a gyerekek. Kertész Lajos zongoraművész, a műsor szóvivője közvetlen hangon ismerteti a barokk és a zenei klasszicizmus dallamvilá­gát és értékes könyvekkel jutal­mazza a legügyesebben válaszo­ló hallgatókat. Az orosházi ka­marazenekar művészei pedig olyan pontosan, fegyelmezetten tolmácsolják a muzsikát, mint akik tudják, hogy a nézőtéren a jövő közönsége figyeli a pro­dukciót. Sajnos, némelyik mű­sorszám túl komoly ezeknek a gyerekeknek. Amikor Purceli: Arthur király című szvitjét játssza a zenekar, néha bizony nagy a. nyüzsgés a széksorok kö­zött, s ilyenkor a pedagógusok­nak is szigorúbban keli figyel­ni a porontyokra. — Régebben bennünket, pe­dagógusokat is megkérdeztek a műsorok összeállítása előtt •— mondja "az előadás után Szar- vaszki Pálné, az 1-es számú általánós iskola tanára. — Saj­nos a rendezők leszoktak erről a jó tulajdonságukról, és most időnként olyan műveket halla­nak a gyerekek, amelyeket még Először a partitúra-olvasás titkaival és a zenekari hang­szercsoportok összehangolt mun­kájával ismerkednek a fiatalok. A zenére érzékeny gyerekfülek hamar észreveszik, amikor a brácsa és a basszus túl erősen játszik, s a karmesterrel közö­sen mindjárt ki is javítják a hibát. Inhoff Ede trombitamű­vész olyan egyszerű szavakkal mutatja be hangszerét, hogy ezek után gyerekjátéknak tűnik a trombitaszóló. A legnagyobb sikere Sztán Tivadarnak, a har­sonák ' megszólaltatójának van, aki egy közismert dallam, a _ Mézga család indulója segítsé­fSlfi. MÁJUS 4. nem tudnak befogadni. Egyéb­ként nagyszerű dolog ez a hang­versenysorozat, hiszen sokat se­gít az iskolai zeneoktatásban és fontos állomás a jövő közönsé­gének formálásában is. Sok éves pedagógusi tapasztalataim alap­ján mondhatom, hogy ezekkel a gyerekekkel gyakran talál­kozhatunk majd a felnőttek koncertjein is. A hangverseny után hamar kiürül a nézőtér. A tanárok so­rakoztatják diákjaikat, azok pe­dig ismét a közelgő tanítási órákra gondolnak. De a hang­verseny emléke sokszor előbuk­kan még, hisz ezek az ifjú ze­nehallgatók szoros barátságot kötöttek a muzsikával. Talán egy egész életre szólót. Andódy Tibor Iskolatörténeti kiállítás — Ünnepi megnyitó A szeghalmi gimnázium iskolatörténeti kiállításán az egykori diákok munkáit is kiállították jelen egybefonódásának ismer­tetésére. a továbblépés útjainak feltárására 1968-tól kétévenként rendezik meg a sárréti napokat. Az idén másodszor Hajdú-Bihar két, ugyancsak e tájegységén fekvő járásaival, a püspökladá­nyi és a berettyóújfalui járások­kal közösen szervezték meg az eseménysorozatot. A megnyitó beszéd után nép- művészeti műsor következett. A furtai citerazenekar, D lenes Gyöngyi és Finta Erzsébet nép­dalénekesek, Kancer János, a debreceni népi együttes citera- szólistája. valamint a szeghal­mi művelődési központ úttörő- citerazenekara lépett színpadra — sikerrel. Tegnap Szegalmon, a Péter András gimnázium kultúrtörté­neti jelentőségéről tartottak tu­dományos ülést, ma pedig Be­rettyóújfaluban a Sárréti táj és ember címmel fotókiállítás nyílik. (N. L.) „A nehezen élő ősök utódai szorgalmas munkával nagy ered­ményeket értele el, új életükbe szervesen beleépítve a múlt ha­gyományait. A múltról és a je­lenről szeretnénk hű képet raj­zolni a sárréti napok rendez­vénysorozatával.” E mondatok­kal kezdődik az idén negyedik alkalommal megrendezésre ke­rülő sárréti napok programfüze­tének köszöntője. Az idei négy­hetes kultúrtörténeti, sport- és művészeti prógramsorozat két jubileumhoz is kapcsolódik. A Szeghalmi Péter András Gimná­zium és Szakközépiskolát ötven éve, a Püspökladányi Karacs Ferenc Gimnáziumot pedig ne­gyedszázaddal ezelőtt nyitották meg a tanulni akaró fiatalok előtt. Vasárnap délután a szeghalmi középiskola udvarán gyülekeztek ■az egykori diákok, az érdeklő­dők. Sándor Jenő, a tanintézet nyugalmazott igazgatója nyitotta meg az iskola fél évtizedes tör­ténetét íeiölelő kiállítást a girn- názium tornatermében. A tar­lókban hazánk megbecsült tu­dósainak, művészeinek, politi­kusainak, az egykor ebben a gimnáziumban maturált diákok­nak dolgozatait, könyveit, az. ál­taluk megőrzött dokumentumo­kat helyezték el. Fehér Lajos, az MSZMP KB tagja, a Magyar Partizán Szövetség elnöke, dr. Maróthy László, az MSZMP PB tagja, a KISZ első titkára, Simái Mihály, a Világgazdasági Kutató- intézet igazgatóhelyettese, Mező László csellóművész, Simonyi Imre és Pardi Anna költők, Tí­már Máté író: hogy csak néhány nevet soroljunk azok közül, akik egykor ebben az iskolában tanul­tak. Munkáik, cikkeik, tanulmá­nyaik ott sorakoznak a kiállítá­son. A képzőművészetet Boro- misza Zsolt. Nagy Pálma. Szé­kelyhídi Attila, Tar Zoltán, Ko- vácSovics Imre képviselik fest­ményeikkel, grafikáikkal. A múlt mellett a jelen is helyei kapott: a tíz évvel ezelőtt léte­sített mezőgazdasági gépszerelő szakközépiskola tanulói maket­teket készítettek. Az iskola törté­neti kiállításon kaptak helyet a mágor-halmi Csolt-monostor ásatásainak leletei is. A kiállí­tást fotótablók teszik változa­tossá. Az iskolatörténet! kiállítás megnyitója után a művelődési központ várta az érdeklődőket. A vasárnapi szeghalmi program második eseményeként Kozák Sándor nagyközségi tanácselnök köszöntő szavai után Tóth Sán­dor, az MSZMP szeghalmi járá­si bizottságának titkára nyitotta, még a sárréti napok eseményso­rozatát! A sárrét több évszáza­dos történelmének áttekintése után azokról a lelkes lokálpat­riótákról beszélt, akik e mostoha tájon odaadó munkájukkal a Sárrét virágzó jelenét megte­remtették. A hagyományok és a Ismét ünnepeltek A kardoskúti kőolajtermelő üzemének olajbányászai immár hetedszer vették át az Élüzem címet, miután a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vál­lalat harmadszor nyerte el a Minisztertanács és a SZOT el­nökségének Vörös Zászlaját. A vállalathoz hasonlóan az üzem is minden évben túlteljesítette termelési tervét, így a IV öt­éves terv feladatait két hónap­pal a határidő előtt befejezték. Elmondhatjuk azt is, hogy az üzemi munkaverseny-mozgalom új alapokra történő helyezése, az új követelményrendszer meg­hozta eredményét. 44 brigád in­dult a versenyben a helyezése­O rosháza város lakossága a településfejlesztést segítő társadalmi munka megyei versenyében 1975-ben harmadik helyezést ért el. Szép teljesít­mény, de lehetne jobb! Biztos lesz is jobb! Ezt a határozott kijelentésemet egy kellemes epi­zódra alapozom. Május 2-án, vasárnap a déli órákban az orosházi Táncsics Gimnázium felé vitt az utam. Diákok serege hosszú láncsort alkotva kézről-kézre adták a téglát, mígnem kupac lelt belő­le. Túl rajtuk a másik csoport szakember és tanári segédlettel döntögették a szanálásra ítélt szomszédos ház falait. Hirtelen­jében nem ismertem volna meg Keller József igazgatót, hiszen az ö melegítője is éppen olyan poros, meszes volt, akár a töb­bié és arra sem volt írva: ő á gimnázium igazgatója. Rám kö­szönt és én egy percre kizök­kentettem munkájából. Ahogy az lenni szokott, az el­ső pillanatban a legnaivabb kérdést teszi fel az ember: ..hogy vagy, mit csináltok?” Pe­dig jól láttam, rontottak, bon­tottak, hogy aztán alkossanak egy tiszta térséget a gimnázium és a Darvas József kollégium közötti szakaszon. Válaszában volt valami büsz­keség: kommunista vasárnap ez, már a második. Április 25-én is ezt csináltuk; dolgoztunk. A fiúk itt, a lányok GyopároSfur- dön a parkot teszik rendbe. Rábólintottam, 'mint aki jól ismeri, hogy a Gyopárosfürdöt körülövezö hatalmas pai kérdő tisztásai siralmas állapotban vannak. És úgy látszik -a diák­lányoknak sem közömbös, mi­lyen állapotban' van a park. az olajbányászok kért, s ebből négy arany, hat ezüst, tíz bronz, fiz zászló és 12 oklevél került kiosztásra. Ezen túlmenően a Hunyadi Mátyás Ifjúsági Szocialista Brigád is­mét elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet, ezt megelőzően pedig Békéscsabán átvették a KISZ Békés megyei bizottsága Vörös Vándorzászlaját és a KISZ Központi Bizottság dicsé­rő oklevelét. Az Élüzem ünnepségen — melyen megjelent Németh Fe­renc Orosháza országgyűlési képviselője is — adták át 14 dolgozónak a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Most takarítanak, Gyopárosfür- dő „tüdejét” frissítik. Keller József igazgató szavai szerint a lekerekített számok azt mondják 630 diák tevékenyke­dik társadalmi munkában. A kommunista vasárnapokat a „Hat nap a városért” — moz­galom jegyében vállalták. Min­den diák 30 órát teljesít. Nem tévedés, 30 órát fejenként, úgy, hogy a tanulás rovására ez nem megy — sót! Legtöbbjét dicséret illeti a tanulmányi eredménye­kéit. Ami nem kis dolog, az amúgy is országosan ismert „szi­gorú gimnáziumban”. Persze az elismerés sem marad el. Talán éppen az elismerés, megbecsü­lés öszlönzö hatására jó irány­ba változik a fiatalok szemléle­te, magatartása. Értékelik a munkát. Hat nap és harminc óra. Elő­vehetjük a papírt és a ceruzát, hogy kiszámítsuk társadalmi hasznosságát. Ne sokat, csak 10 forintot vegyünk alapul órán­ként, 630 X 30 óra = 18 ezer 900 óra, szorozva 10 forinttal órán­ként összesen 189 ezer forint. Azt már nem is szükséges szá­molni, hogy mit jelent ez a vá­ros társadalmi munkájának ösz- szeadásánál. Am ami ennél is fontosabb, nemcsak a diákfia­talok kérnek részt a hat nap a városért mozgalomban, hanem a város fiataljainak legtöbbje. Ezért merem egyértelműen ki­jelenteni: úgy érzem, az utóbbi időben ritkábban hallatszanak az „ezek a mai fiatalok” kezde­tű summás kijelentések. Talán éppen a fiatalok, diá­kok mindennapi és társadalmi munkája segítette a vélemé­nyek változását. És ez most már nem vélet­len! —rocskár Kommunista vasárnap és az orosházi diákok

Next

/
Oldalképek
Tartalom