Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-27 / 99. szám
Lakásépítés — egyszerűen, célszerűen A másfél évtized akarását- eredményét fémjelzö adat immár ismert: Magyarországon 1961—‘1975 folyamán — a 15 éves . lakásfejlesztési program keretében — a célul tűzött egymilliónál 47 ezerrel több új otthon épült Ugyancsak túlteljesült a negyedik ötéves terv lakásépítési programja, s most — 1976—1980 között — az előző fél éviizedhez hasonlóan 430—440 ezer új otthont kell átadni (ebből legalább 150—160 ezer az állami lakást Méltán lehetünk büszkék arra, hogy az egy főre jutó lakás, építésben az európai középmezőnyhöz tartozunk — ám az utóbbi évek még nem voltak ellentmondástól mentesek. Emelkedtek a lakásépítési költségek, s e drágulás egyaránt nyomasztotta a költségvetést és a csa_ ládi otthont önerőből építkezőket. Az Állami Tervbizottság már tavaly, a közelmúltban pedig a kormány határozatot hozott, olyan érdekeltségi rendszert kell kidolgozni s életbeléptetni, amely e költségek csökkentésére ösztönözni mind a beruházókat, mind a tervezőket és a kivitelezőket. Annak tudatában, hogy a kő. zelmúlt lakásépítési költségeinek növekedésében szelepet látszott az építési anyagok világpiaci árának emelkedése is, alighanem indokolt lehet az ag' galy, vajon a taktrékossági törekvés nem vezet-e a lakások minőségének romlására. A válasz egyértelműen: nem. Az új otthonok átlagos alapterülete nem csökken, a felszereltségi színvonal sem változik. Tilos jelzést kapnak viszont a túlzó törekvések: jelenleg nincs mód arra, hogy a tömeges lakásépítés keretében nagyméretű és drága otthonok készüljenek. Az ÉVM felülvizsgáltatta a házgyári lakások típusterveit: mintegy 30, a műszaki-gazdasági normatívaknál magasabb költségszintű terv alapján nem építkezhetnek tovább, hozzávetőleg egy tucat tervet pedig át kell dolgozni. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium szakemberei a megyei tanácsok, a tervező és a kivitelező vállalatok vezetőivel megvitatták: miként lehet mar az idén, majd jövőre is a beépítési tervek és a beruházási programok rugalmas módosításával olcsóbb-takarékosabb lakóépületeket emelni. Természetesen a „rejtett tartalékok” között szerepel a szervezés is: tetemes forintmennyiség takarítható meg, ha az egymással kooperáló vállalatok jobban összehangolják munkájukat, ha kevesebb lesz az építkezés színhelyén az állásidő, ha csökken az egy lakásra fordított munkaórák száma. S változatlanul nagy a városrendezők, a beruházók felelőssége, részint, hogy viszonylag olcsón közműves! thető területeket jelöljenek ki, másrészt, hogy e területeket kellő időben építésre alkalmassá tegyék. Az érdekeltségi rendszer kétirányú: a normatívák túllépése esetén felelősségrevonás, prémium-csökkentés következik — ám, akik a költségeket csökkentik, a megtakarításból részesedhetnek. A beruházó előnye: a megtakarított összegből a tervezettnél több lakás épülhet, illetve több dolgozónak nyújthatnak támogatást lakásépítéshez. E határozat nyomán egysze- rűbb-olcsóbb, de nem kevésbé célszerű építészeti megoldásokra kerülhet sor. F. T. 5 WPtfJSAGj 1976. ÁPItILlS 27. Ifjú Gárda szemle Gyulán Első lett a gyulai gimnázium szakasza Az I. városi-járási ifjúmunkás napok keretében szombaton és vasárnap rendezték meg Gyulán a városi-járási Ifjú Gárda szemlét. A Lenin-szobor előtti téren sorra került megnyitón ott volt dr. Marsi Gyula, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Jlovszki Lajos, az MSZMP Békés megyei bizottságának munkatársa, az Ifjú Gárda megyei parancsnoka, dr. Takács Lőrinc, a városi tanács elnöke, Komlósi Sándor, a munkásőrség Gyula városi-járási zászlóaljának parancsnoka. A fiatalokat Albel Andor, a KISZ városi bizottságának titkára köszöntötte és rövid beszédben méltatta az Ifjú Gárdában folyó munkát, amely szerves része az ifjúság honvédelmi nevelésének. Végezetül eredményes szereplést kívánva megnyitotta a szemlét. A kétnapos szemle során a résztvevők bebizonyították felkészültségüket, kiemelkedőt nyújtottak a szellemi és 1 fizikai feladatok megoldásában egyaránt. Vasárnap a déli órákban került sor az eredSzellemi tótól töltenek ki az ifjúgárdisták ményhirdetésre a sporttelepen. I A legjobb eredményt, 1378 pontot a gyulai Erkel Gimnázium szakasza érte el és szerezte meg az első helyet. Második helyen végzett és 1440 pontot gyűjtött a kétegyházi szakasz és ugyanennyi ponttal szerezte meg a harmadik helyet nz ele- kiek együttese. B. O. SZARVAS ÚJ PATINÁI--ányszor haladtam kérész-1 #■# tül a városon Budapestre I “* menet, vagy éppen Kecskemétre, Öcsödre, Békésszent- andrásra? Mint a többi utazó csak pillantást vetettem a főútvonal mentén a kirakatokra. Kis, fiatal, növekvő város, az urbanizáció gondjaival küzdő közösség a szarvasi. Tetszik, hogy az új város a régi méhé- ben nő a foghíjas portákon, vagy éppen a városnak felesleges, a községnek még kellett szabad területeken. A patinás házak vonásai mind távolabbinak tűnnek az újak mellett, mégis müven közel vannak hozzánk, a mához. Még a Tessedik-ház is áll, múzeum lesz. Régi adósságát teljesíti a társadalom a nagyiisztele- tü úrnak. Gondolom, másoknak is fölöttébb érdekes, hogy a XVIII. századbeli papnak, aki az ige hirdetését a munkára tanítással, a tudomány művelésével kötötte egybe, mi a szocializmus építői állítunk méltó emléket* Hány nemzedék járt halála óta előttünk? Ezek megteiedkeztek róla? Nem tudom. De azt igen, hogy amire a szarvasiak készülnek, ha későn is, a legméltóbb elismerése TessediK munkásságának. Nem hiszem, hogy az országban létezik még egy olyan kisváros, imint Szarvas, van annyi tudomány együtt a vidéki városokban, mint itt? A Felsőfokú Óvónőképző, a meliorációs főiskola, az öntözési Kutató Intézet és a Haltenyésztő Kutató Intézet, a 12 ezer hektáros Állami Tangazdaság és a Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat egészíti ki a komplexumot. Az ipar szövetkezeti szerkezetű, úgyszintén a mezőgazdaság többi része is. Ezek az intézmények kimagasló munkájukkal erőteljesen növelik a nemrég kapott városi rangdt. A pezsgő tudományos élet biztos szárnyakat ad, az intézmények látogatása pedig bővülő hírnevet. Tavaly ilyenkor a romániai Dobrudzsában jártam, az ÖKI-hez hasonló intézetben. Az igazgató elragadtatva beszélt Szarvasról, szépségeiről, látnivalóiról, s magáról a kutató intézetről. Hallottam róluk a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban, Jugoszláviában és Ausztriában. Dicsérték rizsüket, legelőjüket, lucernájukat és újabban hibridkukoricájukat. £ z az intézet a felelőse az országos öntözéses fejlesztésnek, s immár 20 éve a KGST-államokban folyó hasonló természetű kutatómunka főkoordinátora. A fűnemesítésben elért eredményeikre épül az ország rét-legelő telepítéséhez az elit vetőmag termesztése. Ebből Szarvas részaránya 45—50 százalék! Ebben az évben már 690 vagon hibrid kukoricavetőmagot kér tőlük az ország. Ez 30 százaléka a hazai kukoricave- tömagnak. Néhány éve ez az arány még az öt százalékot sem érte el. Takarmánycirokjukat kétszer lehet megkaszálni. A j hozam hektáronként 680—1000 | mázsa. Üj, bőtermő rizseik — az SZ—70-es és a Szarvasi Karcsú — már a gyakorlatban is jól vizsgáztak. Kétszer annyit te" remnek, mint elődeik. Évek óta kutatják a legelőgazdálkodás módját. Szépen gondozott legelőiken, abrak nélkül 1—1,2 kiló napi súlygyarapodást érnek el hízómarhákkal. A legelőn tartott tehenek abrak-kiegészítés nélkül, évente megadják a 2500—3000 liter tejet. Bizonyára sokaknak meglepő, hogy a megyei átlagos tejhozam és súlygyarapodás a szarvasmarhák esetében a szarvasi módszerrel réten, legelőn is elérhető. Erre Szarvason odafigyelnek. Nagy kár, hogy máshol még nem. S ami a legfontosabb, az egy liter tejre jutó takarmányköltség alig haladja meg az egy forintot. A tejtermelés tehát nagy tartalékot kínál. Bizonyára meglepő, hogy négy hektár legelőn 100 anyajuhot tartanak. Aki ismeri a szarvasi határt, tudja, hogy a szik világában ezek az eredmények milyen nagynak számítanak, s mennyire előremutatóak a hasonló ta. lajadottsággal rendelkező üzemeknek. A legnagyobb probléma az, hogy az országban még mindig csak 50—60 üzem alkalmazza a jól bevált szarvasi kezdeményezéseket. Nem tudom miért ilyen kevesen? Magamnak úgy próbálom megmagyarázni, hogy a szarvasi módszer máshol is könnyen megvalósítható, jó! jövedelmező, meg olcsó is, épp ezért kellene felkarolni. Miért kell a drágább, a költségesebb, a kevesebb jövedelmet adó után futkosniuk az üzemi vezetőknek? Valószínű, hogy erre csak ők tudnának válaszolni. Talán majd jövőre jobban megértik, hogy az olcsó megoldás is lehet jó, s nem feltétlen fontos a szarvasmarhából meg a birkából egy-gyomrú, abrakot fogyasztó állatot „fabrikálni”. Az összetett gyomorból adódó biológiai előnyt jobban ki kellene használni. Ez lenne a gazdaságos az üzemnek is meg a népgazdaságnak is. Évről évre tö**? száz helyre kerül el az intézet híre. Viszik szerteszét a hazai látogatók, a külföldiek és a meliorációs főiskola ifjú tessedikiei. E komplexum azért jelentős, mert a főiskolások a távolabbi jövő körvonalait láthatják az intézetben, a mát pedig az Állami Tangazdaságban 12 ezer hektáron. Itt iparszerű a növénytermesztés. A búza. a rizs, a kukorica és a lucerna a legkorszerűbb eszközökkel és technológiával terem, Ha az idén lenne országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás, akkor az 1975. évi hektáronkénti 44 mázsa rizsért is bizonyára nagydíjat kapnának. Az Állami Tangazdaság a hazai rizstermesztésnek tehát nem véletlenül rendszer-gazdája. A rizs teljes feldolgozása, hántolása, csomagolása, konyhakésszé tétele, vagy éppen az állattenyésztés korszerűsége, a KGST minta- vágóhíd és húsüzem, mindmind azt tanúsítja, hogy az évi 340 millió forintos termelési érték sokoldalú, jól megalapozott tevékenységből fakad. 4 nagyüzemi kísérletek, öntözéses módok, eszközök, ú,j fajták kipróbálása, minősítése mind -mind azt tanúsítja, hogy ez az állami gazdaság beleszól . és felelősséggel szól a jövő mezőgazdaságába. Benne bizton kereshetjük a szocialista nagyüzem mintamodelljét. az új iránti fogékonyságot, a kimagasló árutermelést s a következő években vezető fejlesztéseket. De olykor, hallani innen álljt is! Csak egyetlen epizódot szeretnénk elmondani. A közelmúltban járt az országban. így Szarvason is egy amerikai genetikus. A szarvas- marha keresztezéseket tanulmányozta. Meglepődött a magyartarka fajta kiváló húsformáján s főleg azon, hogy a világ általa legjobbnak tartott hústermelő tehenét keresztezni akarjuk különböző fajtákkal. Végül azután ami végképp meglepő volt; az amerikai szarvasmarhaállomány húsformájának és minőségének javítására a tengeren túlra masvar-tarka bikákat vásároltak. Csak érzékeltetni szerettem volna. hogy mennyire nem tudjuk értékelni' azt, ami a miénk, ami hazai. Csak elsuhanunk értékeink mellett, s tekintetünk olykor a napnyugta irányába réved, s onnan várjuk az új növény és állatfajtákat. holott itt. a mi kezünkben ezeknél értékesebb van! zarvasra vajon hány tanulmányutat szerveznek a a hazai tájakról? Szerveznek-e annyit, mint amennyit a külföldre utazó csoportok eltöltenek hasonló intézetekben? Nem hiszem. A mérlegen javítani kellene, mert csupán ebben a városban a főközlekedési út két oldalán igen jelentős. a nemzetközi érdeklődés középpontjában álló, jövőbe vezető munka folyik. Dupsi Károly [jegyzet Véletlenül? Balesetek szempontjából nem lehetünk elégedettek az idei első negyedévvel. A Központi Statisztikai Hivatal első két havi összesítése szerint, az állami iparban mintegy 3,5 százalékkal több volt az üzemi baleset, mint tavaly az azonos időszakban. És ami a legszomorúbb, a leginkább szembetűnő: a tavalyi 14-gyel szemben, 19 halálos és a tavalyi 61 után, 69 csonkulásos sérülés történt. Ha felidézzük az esztendő első heteit, az újságok szinte napnap után adtak hírt valami balesetről. Csupán emlékeztetőül: január 30-án benzingőz-robbanás Esztergomban; négy sérült .. Gázkitörés a szászvári bányaüzemben; négy halálos áldozat. Február 2-án robbanás a Bonyhádi Cipőgyárban; hat súlyos, nyolc könnyű sérült. Február 4-én gázrobbanás Budapest belvárosában; két súlyos sérült. CTgyan- az nap szabálytalan tolatás Szolnokon; két sérült. Február 5: robbanás a várpalotai bányában, öt súlyos sérüléssel. Alig másfél hónap alatt tizenegy ilyen természetű baleset ijesztő „rekordja” hívta fel a figyelmet valamire. Arra, hogy valahol baj van az előírások érvényesítésével. Arra, hogy ilyen körülmények között nincs garancia a szomorú sorozat félbeszakadására. De létczik-c egyáltalán garancia a véletlen ellen? A véletlen ellen nem. De nem is a véletlen szülöttei ezek a balesetek. Véletlennek legfeljebb az minősíthető, hogy a robbanás pillanatában, a szabálytalan tolatás idején, a nyomás alatt álló vezeték szerelése közben hányán és kik tartózkodtak a helyszínen? Mert lehet-e a vak véletlennek tulajdonítani a váci TÜZÉP- telepen történt tragédiái; egy rakodómunkás zsebkésével elindította az egyik teherautót és társai közé hajtott; egy közülük meghalt, két ember életveszélyesen, egy könnyebben megsérült. A nyomozás megállapította a rakodómunkás felelősségét, hi- szeu^bürftetőiogilag valóban ő a a bűnös. , De az vajon csak a „véletlen” műve volt, hogv egy óvatlan pillanatban sikerült a volán mellé ülve társai közé hajtania? Hasonló tanulságokat sugall a többi baleset is. Mert a szászvári gázkitörés kivételével. egy sem vezethető vissza elemi csapásra, rajtunk kívülálló természeti erőkre, az elemek játékára. De mindegyikben tetten érhető könnyelműség, fegyelmezetlenség, szabálytalanság. Gyűjtőfogalommal élve: felelőtlenség. A felelőtlenségnek pedig szükségszerű velejárója a baleset. Szükségszerű és nem véletlen következménye. Mint ahogyan az sem volt véletlen, hogy az utóbbi évek módszeres munkavédelme, a szabályok következetes érvényesítése a balesetek fokozatos visszaszorításához vezetett. Ez azonban olyan feladat, amely nem tűr pihenést. Mert ahogy és ahol hézag támad a nevelésben, az ellenőrzésben, a számonkérésben, nyomban bekövetkezhet a baj. Amit nem a balszerencse, hanem a szabályok mellőzése idéz elő. És amitől csak a szerencsés' véletlen óv meg. Ám a, szerencsés véletlen — a statisztika tanúsága szerint — sokszor adósunk maradt az év első két hónapjában. És ha a továbbiakban kedvezőbb is lesz a kép, tartós eredményt ezután is csak a balesetek elleni tartós, következetes küzdelemtől várhatunk. ♦ U KC,
