Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-25 / 98. szám
Országjárás, közös ügyben ff Két hét művészet” megszabtuk; Hozzuk minél közelebb és lehetőleg minél töbip réteget a kultúra forrásaihoz! E cél érdekében népművelők, művelődési szakemberek, pedagógusok kutatják a hatékony formákat, eszközöket, a közösségi művelődés lehetőségeit. így van ez a Komárom megyeiek esetében is. Figyelmet érdemel hasznosnak és eredményesnek ígérkező kezdeményezésük, a „Két hét művészet” elnevezésű kulturális akció. Lényege: a Tatai Művelődési Központ évről évre meglátogat egy-egy kisebb községet kéthetes időtartamra. A szó teljes értelmében házhoz szállítja a kultúrát, a művészeteket. A „Két hét művészet” akciósorozat jól illeszkedik az egyre inkább terebélyesedő közművelődési tevékenységünkbe. A tataiak olyan falvakba látogattak el, ahol nagyon keveset, vagy éppen semmit sem kaptak mindeddig közvetlen közelről, a művészetek varázslatos világából. A korábbi esztendők eredményei, s kedvező tapasztalatai alapján az elmúlt év őszén újabb kísérletsorozatba fogtak. A munkásművelődés egyik fontos területére — a szakmunkásképző intézetekbe látogatnak. Elsőként a tatabányai 1516-os intézet tanulóit keresték fel változatos programmal.' Hogy milyen eredménynyel? Hadd hivatkozzam az intézet igazgatójával folytatott beszélgetésemre, aki a következőket mondta a „Két hét művészet” egyik legsikerültebb estjéről, a paraguayi együttes szerepléséről. „Kollégisták és szakmunkástanulók tértek be az előadásra. Őszintén szólva meglepődtem, nem számítottam ilyen sikerre. S még inkább megragadott az a tény, hogy valamennyien szívvel és lélekkel bekapcsolódtak a közös éneklésbe...” Nos, ez epizód csupán, de önmagáért szól — jelzi, hogy milyen könnyen megfogható, s a művészetek . berkeibe „csábítható” a jövendő szakmunkásnemzedék ifjú és népes csapata. A többi estére is jutott egy-egy élmény, érdekes látnivaló: művészeti könyvek kiállítása, egy képző- művészeti tárlatvezetés, ismerkedés a hangszerekkel, egy színházi próba, jól sikerült Vörösmarty-est és egy ünnepélyes kórusalakuló rendezvény. A tatabányai szakmunkásképző intézetnek már vannak bizonyos kultúrtra- díciói. Van mire alapozniuk. Énekkaruk, irodalmi színpaduk működik, és gyakoriak náluk a kulturális vetélkedők. A környező falvakból is sokan látogatnak műsoraikra, rendezvényeikre. Nos, ennyi az alap, de ez elegendő ahhoz, hogy egy folyamat kezdete lehessen. A tatabányai intézet ugyanis a „Két hét művészet” akciót — amely nem kevés anyagi áldozatot követel a Tatai :vruveioaesi isozponttoi — I csak kezdetnek tekinti. A ■ szakmunkásképző intézet művelődési tervének végrehajtásában továbbra is a tataiak áldozatkészségére épít. Ennek köszönhetik, hogy hónapról hónapra egy- egy kulturális rendezvényre kerülhet sor: operarészlet, Rajkó-zenekar, kamarakórusok stb. A Komárom megyei akció sikere másutt is kínálja a helyi adottságokra épülő kísérletezés lehetőségét. Minden fiatalt valószínűleg nem nyerhetnek meg az irodalom, a művészetek barátjának. De állhatatos népművelő munkával biztosítani lehet, hogy minél több fiatal számára elérhető közelségbe kerüljön a kultúra, s a művészetek minden ágazata. Varázsereje csakis így, ily közvetlen közelségben érvényesül ott, ahol hatni képes. Szcmann Béla Gaburek Károly Békés IV. Mindig end rőd imaradok Irodalmi délután Tímár Hátéval Hajdanában a lantosok lóháton járták a világot s néha csak az „apostolok lován”, azaz gyalogszerrel haladtak tovább, ha népszerűsíteni akarták műveiket. A színészeknek is csupán az ekhós szekér jutott, manapság azonban a Megyei Művelődési Központ Zsigulija szállítja a művészeket, amikor irodalmi műsorukkal járják a vidéket. így volt ez legutóbb Endrődön is, amikor a község írószülött fiát, Tímár Mátét és Bencze Ilona művésznőt, a Madách Színház tagját várták irodalmi délutánra. Családias hangulatban, régi ismerősöket köszöntve üdvözölte a jelenlevőket Tímár Máté, aki ezúttal a Békés megyéből indult nagy elődökről, Szabó Pálról és Darvas Józsefről beszélt közvetlen szavakkal. — Szabó Pál megyénk legtisztább haladó hagyománya, rá emlékezni mindig nagy megtiszteltetés — mondta Tímár Máté. — Ha Pali bácsi életműve jelentette sokunk munkásságának az alapját, akkor Darvas József volt az eleven hagyomány leghívebb folytatója, a jelenbe forduló megváltozott világ első követe. Szabó Pált megyénk tulajdonképpen ajándékba kapta a bihari járással, Darvas József viszont annyira ízig-vérig e tájból szakadt, hogy minden mondatában benne lélegzik a békési föld üzenete. Pali bácsi regényeinek köszönhető, hogy Bi- harugra ismerőssé vált nemcsak számunkra, de a világ nagyon sok népe előtt is. Darvas József drámái pedig annyira elevenek, hogy még ma is ropognak bele a csontok, ha találkozunk gondolataival. Az irodalmi tanítómesterekről mondott megemlékezés után saját munkáiról is szólt Tímár Máté: ' . — Tulajdonképpen most önmagámtól is beszélnem kellene, de úgy érzem, a rangos elődök után nem szólhatok semmit sem. Életem egyébként is nyitott könyv mindenki előtt s ha nem az, akkor kiolvasható az eddig megjelent műveimből. Ugyanúgy, ahogy Endrőd sorsa is megtalálható ezekben a könyvekben. Lehet, hogy nem mindig jól láttam a dolgokat, de mindenkor túlzó szeretettel és jobbító szándékkal vetettem papírra gondolataimat. Szeretném, ha szülőfalum minden fénye és árnya, szegénysége és gazdagsága, szépsége és csúnyasága ott élne könyveimben. Mint ahogy sodorhat engem bárhová a sors, azt hiszem mindig endrődi maradok. Az irodalmi délután közönsége szeretettel köszöntötte Bencze Ilonát, a műsor előadóművészét, aki először Szabó Pál Minden olyan mintha ezüst volna című novelláját olvasta fel szépen, hangulatosan. Darvas József Hajnali tűz című drámájából előadott részlet kemény gondolataival Bencze Ilona már kevésbé tudott azonosulni. Legnagyobb sikere Tímár Máté Gyermekbánat című elbeszélésének volt, hiszen ez a mű került legközelebb az előadó egyéniségéhez és a közönség lelkivilágához is. Egyetlen percig sem volt „hivatalos" hangulata az endrődi találkozónak, a jelenlevők is inkább afféle baráti beszélgetést folytattak földijükkel, az íróval. Amikor a közönség soraiból valaki megkérdezte Tímár Mátét, hogy honnan veszi a mindennapok világát oly híven bemutató ízes szólásokat, akkor a válasz az volt: — Édes egykomám. menj ki csütörtök délelőtt az endrődi piacra, hallani ott az enyémnél sokkal ízesebb beszédet. Többen úgy érezték, hogv mai íróink nem olvan színvonalasan ábrázolják a falusi életet, mint ahogy azt Szabó Pál vagy Darvas József tette. — Irodalmunk eleven, lüktető jelenség, amelyben a hullámzás törvényeinek megfelelően a csúcsDontok után az erőgvűjtés korszaka következik — válaszolta Tímár Máté. — A Móricz Zsigmonddal induló nagy nemzedék eredményei után a mai írók hangja nyilvánvalóan csöndesebben hallatszik, de ez nem jelenti azt, hogy nem alkotunk. Mindenki taoasztalhatja, hogy változó korban élünk. A tanvasi ember faluba költözik, a parasztok élete a szemünk előtt fordul valami másba. Mozog körülöttünk az egész világ és eev mozgó íróasztalon nem könnyű kiváló könyveket írni. Nekünk ez a kor jutott s én hiszem és hirdetem is. hogy szép kor a miénk, érdekes, izgalmas világ, lehet értelmesen élni és írnivaló is akad bőségesen. Ami engem illet, már a kiadónál van az úi könyvem, amely természetesen Endrédről szól. Csak aztán meg ne haragudjatok érte ... Végé-hossza nem lett volna az endrődi beszélgetésnek, ha a művelődési ház elölt nem nrüszköl indulásra készen a Zsiguli. A falu nehezen engedte tovább az írót, de mégis menni kellett, hiszen Nagyszénás közönsége is várta a művészeket. Várják őket megyénkben mindenfelé, ahol szeretik az irodalmat, a művészetet. Amiódy Tibor Milyen szép Oláh tta Ha Jelgyújtod a teraszon * lámpát Vagy eloltod Milyen szép Márványburkolaton jár ét A lámpád fénye Ma tüzet raksz' a kert nyírott füvén Vagy eloltod Es körülülnek harsány ismerősök Milyen szép Érces hangodba beépül A balatonföldvári Expressz érkezése Ha kigördülsz » betonbolt Garázsból Vagy becsukod « kapun a reteszt Vadászni indulsz tested megfeszül Mennyire szép Az özek halk eleste Ámbár a járda szürke kö kemény A lakás napot egy órát se kap Mennyire szép Az ünnep délelőtt A széken bordómintás karton Inged És óaranyba játszik át A vállad Nyolcadik éne épp Hogy látlak őrizlek ahogy sztneit önmagából hasítja ki ec él Miroslav Demák verseiből Hová? ma délelőtt a mezőn eltemettük « nyarat maradék (fazekából reggelt faragtunk és áztunk hosszan reménytelenül ma délelőtt a fűzfa alatt eltemettük a nyarat s a sóhajnak nyitottunk ajtót a tett helyett s csak néztük mint hordja el az ár a sárga avart s bebugyoláltan ki sem kérdezte meg: hová?! A bor Három asszony iszik egyetlen kehelyből Első a szerelem — halott A másik a vágy — megvakult Harmadik a halál — Zúza na Három asszony iszik egyetlen kehelyből , s jaj a bor én vagyok! Egy kéklő Kötélre fűzöm mind a csillagot s egy nagy vasárra elviszem kapok majd értük jócskán — a szépekért arany a markomban vissza csak egyet hadd vegyek azt a kék szüzet szomorú az ég sillag nélkül Fordította Filadelfi Miháh Miroslav Demíli Jugoszláviában élő fiatal szlovák költő. Hálón verse az 1974-ben megjelent .,Z. otvornej ctlane” r, kötetéből v»lo
