Békés Megyei Népújság, 1976. április (31. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-23 / 96. szám
ÖTVENÉVES A KORIAK Szlovákiában, Rákóczi útján /. A fejedelem emlékének tisztelegte 1926-ban indult útjára a kolozsvári Korunk. Dienes László, a Tanácsköztársaság egykori népbiztosa szerkesztette, majd 1929- töl Gaál Gábor is. aki 1931-től — Dienes László Berlinbe való távozása után — végleg átvette a lap szerkesztését. A folyóirat Beköszöntője a lap fő rendeltetését abban látta, hogy „...ráébressze az embereket azokra a nagy problémákra, amelyek meg_ oldása nélkül nyugodt építő jövő el nem jöhet, s adalékokkal hozzájáruljon ahhoz, hogy a nagy nyugati szelemi áramlatok közvetlen érintésétől elzárt, de gondolkodó és tépelődő emberek könnyebben tisztázhassák önmagukban azokat a fájó kérdéseket, amelyek elől egy igaz ember sem zárkózhat el.” Világnézet, útkeresés és erkölcsi elkötelezettség kettőssége jellemezte a munkatársak többségét. „Korunkban — írta Gaál Gábor — sok az ember kötelessége kifelé. S legjobbjaink is a bensőség útját csak kívülvaló dolgokon való változtatás céljából járják.” A 20-as évek végének és a 30- as évek elejének gazdasági világválsága, a fasiszta tendenciák előretörése azonban a kulturálisvilágnézeti válság mélyebb okaira hívta fel a figyelmet. Siettette a munkatársak és a lap világnézeti elkötelezettségének határozottabb kialakítását is. Így vált 1929 után a Korunk a marxista világnézet és társadalom- szemlélet, a magyar nyelvű mar. xista kultúra formálódásának legjelentősebb felszabadulás előtti műhelyévé és a szocialista művészet forrásává. Jelentőségét mérhetjük kultúrtörténeti mércével. Egy nagyon nehéz korszak történelmének tanúja és cselekvő résztvevője a lap. A nagyobb világ válságának vonásai sajátos módon, keveredtek a háború utáni KöZép-Ke- let-Burópa és Duna-medencei népek még mélyebb keserveivel és nyomorával. E háborút, forradalmakat és ellenforradalmat látott népek urai a nacionalizmus. a sovinizmus eszközeivel próbálták elmosni a kor- és a nemzeti problémák valóságos okait a népek tudatában- A marxista szemlélet küldetése nyilvánvaló volt: áttörni a népekbe is beivódott előítéletek és gyanakvás nemegyszer megkövült rétegeit, és leleplezni az ezeket tápláló hamis ideológiákat, politikai érdekeket. Ennek a feladatnak azonban a marxizmus is csak annyiban tehetett eleget (s ' ez mindenkor a marxizmus önmagával szemben támasztandó követelménye is!), amennyiben képesnek bizonyult arra, hogy — mélyen behatolva az adott társadalmi-nemzeti közegbe — megtalálja az erővonalak valóságos elhelyezkedését és a széles társadalmi összefogás határait. A Korunk vállalta a küldetést, és szellemében —• erőfeszítéseiben jól tükrözte azt a folyamatot, amely a társadalmi erővonalak differenciáltabb szemléletéhez és vele együtt az antifasiszta ösz- szefogás, a népfrontpolitika szorgalmazásához vezetett a harmincas évek második felében. Éppen ezért aligha végezhet teljes munkát a magyar nyelvű marxista kultúra történetének kutatója a Korunk évfolyamainak, tartalmának alapos tanulmányozása nélkül. A Korunk a szocialista művészet nem egy, ma már klasszikussá vált alakjának a felfedezője is. József Attila, Illyés Gyula. Déry Tibor, az erdélyi Nagy István, Asztalos István, Salamon Ernő első méltatói, vagy éppen közlői közé tartozik a lap. Fülöp Ernő József Atti'áról írt szép sorai a nagy költő első igazán mélv értékelései közül valók: ..Proletárköltőnek azt szokták nevezni, aki prolelarvoltát állandóan hangsúlyozza s életéles verseiben a proletár-eszményt akarja kifejezni, nem pedig a maga életét úgy, amilyen, József úgy proletárköltő, ahogy Gorkij proletáríró. Nem eszményt és tendenciát ad, hanem a maga emberi valóságát, nem osztálykategóriát, hanem a proletárember totális, vajúdó, talán ellentmondó, de őszinte lényegét. Vannak költők, akiknél a harci kiállás öncélú, heroikus pózzá merevedik — József figyelmeztet,- hogy emberségért és az emberségre megy a játék. Költészetén át egy megszerkesztett, szép, szilárd jövő távoli sugara vetődik lelkünkre. S hiába folyik ellene a tehetségtelenek hadjárata minden oldalon, s hiába igyekeztek többen •— ezt meg kell végre mondanunk — József Attilától elidegeníteni a munkásság egy részét. És hiába reagál erre József sértett és gyermekded bosz- szúval — tudjuk nagyon jól és ő is tudja, hogy József Attila a dolgozók és haladó intellektue- lek osztatlan táborának költője, értjük és szeretjük, betéve tudjuk és szavaljuk, mindenki ellenére és sokszor önmaga ellenére is.” Ezekben a sorokban a marxista kritika — még árulkodván a leszűkítésekkel szembeni hadakozásról — már egyetemes szintre emelkedett. Az antifasiszta tömegmozgalom igénye, az emberség problémájának, a „mi- litáns humanizmusnak” napirendre kerülése szétfeszítette azokat a szükebb, elzárkózásról is árulkodó kereteket, amelyek oktalanul zárták el átmenetileg jelentős értékek elől a mozgalmat és a lapot. Ekkor juthatott el a Korunk a szellemi kultúra bonyolult képződményeinek, a vitatott és vitatható szándékoknak megértéséhez is. Bálint György és Lukács György nevének, illetve tanulmányainak a felbukkanása a folyóiratban a folyamat korabeli kiteljesedését jelezték. A Korunk kultúrtörténeti jelentőségét hangsúlyozva nem feledkezhetünk meg arról, hogy mégis rólunk szól a mese ezúttal is. Annál is inkább, mert az az út, amelyet a Korunk által reprezentált marxizmus megkezdett és megjárt, számunkra is tanulságot szolgáló példa. Eredményeiben és hiányosságaiban a valóság meghódításának, „szellemi reprodukciójának” nehézségei és bonyolult dialektikája követhető nyomon, A valósággal való lépéstartás, a valóság formálásának követelménye a szocialista társadalom építésében éppen úgy követelmény ma is az elmélet és a kritika számára, mint volt Gaál Gáborék és a Korunk időszakában. Annak az erőnek a titka, amely Gaál lapjából sugárzott, a mai marxista pozíció erejének a titka is. Mert a magyar nyelvű marxista kultúra több szálon bontakozó története hozzátartozik a kultúra mai fejlettségi szintjének tartalmához és eredményeihez.^ Minél tudatosabb a múlthoz való értékelő és kritikai viszony, annál tisztábban jelenhetnek meg előttünk jelenlegi fejlettségi szintünk erényei és ma még meglevő hiányosságai. Ezért a régi Korunkat köszöntve és szerkesztőjének. Gaál Gábornak tevékenységét méltatva joggal és a közös feladatok tudatában üdvözölhetjük méltó örökösét, a mai Korunkat és alkotókollektíváját is. Csak azt kívánhatjuk nekik, amit magunknak is kívánnunk kell: a tanulságokból tanulságot formálva, az eredmények titkán és jelentőségén megbizonyosodva, az elért teljesítménytől sarkallva folytassa azt a munkát, amelyet Gaál Gáborék nagyon nehéz körülmények között megkezdték és a történelem következményét szem előtt tartva végeztek. Hüvely István Az ország-világjáró turista rendszerint a bőség zavarával küzd, ha útjáról beszámolót készít. Ami persze kellemes gond. A tornyosuló élmények valamit kiegyenlítenek az ember öröktől fogva buzgó felfedező vágyából. Ilyen volt az a négynapos szlovákiai utazás is, melyhez az ÖKISZ felhívása adta az ötletet a Békés megyei diákturistáknak, hogy az Express Utazási Iroda és a megyei tanács közös szervezésében Rákóczi emléktúrára kerekedjenek, s ha- már eljutnak Kelet-Szlovákiába, a télen-nyáron páratlan élményt nyújtó Magas-Tátrát is felkeressék. Nem is igazi turista, aki elmulasztaná, hisz a kettő jól megfér együtt. A Tokaj hegy oldalában robog a korszerű Ikarusz, szorgalmasan kerülgeti a rakoncátlan- kodó Bodrogot. Történelmi tájék, a hegyaljai felkelők 1697. június 30-a éjjelén elfoglalták Tokaj és Patak várát, fegyverbe szólítva „mindeneket, valakik hazájokat s nemesi szabadságokat keresik és nyomorúság alól való szabadulásokat kívánják”. A felkelés elbukott, de a kegyetlen császári megtorlás megérleli a Bécsben tartózkodó, alig 20 éves Rákócziban a gondolatot: kik ellen, kik mellett kell kiállnia. A sárospataki várban sétálunk. A fejedelem hosszabb ideig lakott itt gyermekkorában, majd a feleségével is. 1708-ban, a trencséni csatavesztés után a vár tanácstermének bolthajtásai alatt tiszántúli katonák álltak a fejedelem mögött, hogy a harc folytatása mellett döntsenek, 'és kimondják a törvényt a fejedelem és a jobbágy-katonák szövetségéről. Ha nem késnek — a közben hétfejű sárkánnyá növekedő ellenséggel szemben is — legfőbb és hatásos támasza lehetett volna ez a szövetség a független magyar állam uralkodójának. Az első meglepetés Patakon ér bennünket. Szinte az építők helyett röstéllkedik a portás: két éve elkezdtek egy újabb restaurálást, még nincs kész, talán május végére újra megnyílik a Rá- kóczi-emlékmúzeum is. Sietni kellene, hisz az idén a tavalyi II. Rákóczi Ferenc szobra Sárospatakon, a kollégiummal szemben 160 ezernél is több látogatót várnak. Azt hiszem, Borsi nevét többen megismerték az idén, mint eddig bármikor. A kis határmenti szlovákiai község szokásos vasárnap délelőtti életét éli. Ünneplőbe öltözött fiatalok sétálnak a poros utcácskákon, hangosan beszélő adja tudtul a délutáni futballmeccset. A főutcán jobbra fordulva hamar előtűnik a nagy fejedelem szülőháza, ahol 1676. március 27-én a vastag falú, sokszobás, egyemeletes épületben meglátta a napvilágot. Mondják, ezen a napon magától csendült fel a kastély- kápolna harangja. Sokan keresik fel mostanában e helyet, hogy fejet hajtsanak II. Rákóczi Ferenc 1945-ben, Zólyomból idehozott mellszobra előtt. A talapzaton ott van a magyar kormány koszorúja is. A pár percre leró keresztelő-kápolnába is bepillantunk. Mire meghallgatjuk Szák Kocsis tanár kiegészítő ismertetőjét, Kassán fékez a kocsi. A csodálatosan szép székesegyház falánál állunk. Az Országházunkat is építő Steindl Imre építette újjá. Micsoda gótika! Az északi kereszthajó homlokzatán Du- dits Andor Rákóczi-festménye, alatta a Rákóczi-kripta. A nyugovóhelyen négy kőszarkofág. Az egyikben II. Rákóczi Ferencnek, édesanyjának, Zrínyi Honának és József nevű fiának hamvai, a másodikban gróf Eszterházy Antal, a harmadikban Sibrik Miklós, a negyedikben gróf Bercsényi Miklós nyugszik feleségével, gróf Csáky Krisztinával. Olvasom az egyik bronzkoszorú felírását: „II. Rákóczi Ferenc dicsőséges és nagyságos fejedelem emlékének hódolatául. Kuruc vitézeknek nemes apródjainak, bujdosó társainak.” Üvegvitrin alatt személyi tárgyak is láthatók, ruhafoszlányok, kézi imakönyv az 1889-ben felfedezett rodostói sírból. Nem messze innen, a Fazekas utcában bepillantunk a rodostói ház másolatára, csak úgy az utcai rács mögül. A kapu zárva, nem lehet bemenni... A járványok, tűzvész és Caraf- ía hóhér kegyetlenségeitől pusztított Eperjesre, a főutcán levő Rákóczi-házra csak az átutazás- nyi idő jut. Akárcsak Nagysá- rosra (ahol 1701-ben Solári tábornok osztrák katonái elfogták Rákóczit és a bécsújhelyi börtönbe vitték) ős a monumentális Szepes várára. öreg estére érkezünk Tátra- Lómnicra. Az EUROCAMP pompás faházaiban senkit sem kell ringatni. Ideje is korán lepihenni, hisz holnap 15 kilométeres gyalogtúra vár ránk a szlovák paradicsomban. Kép, szöveg: Fábián István (Folytatjuk) ;-.v... . »..% ............ •• --<■ * .«-x* • v.-.tv. w/#.-:Me-:.. *•:•:.:***«* 4 A borsi szülőház előtti parkban. Negyven diákturista — a Békés megyei középiskolások képviseletében / I
