Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-28 / 75. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Kiállításról kiállításra Mladonyiczky Béla és Takács Győző tárlata Gyulán Ismét két kiállítója volt a gyulai Dürer Teremnek: az alsó szinten Mladonyiczky Béla szobrászművészé, a felsőn Takács Győző kiállítása, aki a meghívó szerint grafikusművész, de jelen esetben sokkal indokoltabb a keramikusművész titulus rá vonatkoztatva, Mladonyiczky Béla úgyszólván újra bemutatkozik — 72-es békéscsabai kiállítása ugyancsak gyűjteményes volt ■e~; nyilván úgy érzi, hogy még mindig a bemutatkozásnál kell kezdenie, pedig 15 éve itt él közöttünk. A bőséges kiállítási anyaghoz kevés a Dürer Terem alsó szintje. A kisplasztikák és érmek kavargásában az ember nem tud merre indulni, pedig ez a kiállítás — az életmű eddigi része — meggyőzően bizonyíthatná, hogy Mladonyiczky Béla jó szobrász, s hogy igényessége, emberi tartása nem a legkönnyebb utat választatta vele. A 60-as évek elején érett színű, körte- és cseresznye- fából készített kisplasztikái közül a Fohász és a Torzó a legszebbek. A Terhes nő, az Altató, a Béci és az Ülő nő nagyjából ugyanebben az időben keletkeztek. Feszes formáik, többszerűségük harmóniát. kiegyensúlyozottságot, állandóságot hordoznak. Érmei közül a korábbiak közül való az Irénke című; formái érettek, harmonikusan domborodók, s épp ezért egyedül álló Mladonyiczky munkásságában. A- későbbieken már mindegyiken éles szögben metszik egymást a formák. Az Építés, a Gyöngykagyló és kavicsok, a Dór oszlop, az Organizmus sem jellemzőek Mladonyiczky érmészetére, sem a felületképzésük, sem motívumaik személytelen jellege. Mladonyiczky legtöbb érmének motívumai ugyanis erősen személyes jellegűek. szimbólikusak. Ez még Frans Hals, Rembrandt, Brueghel című érmeire is vonatkozik: az ő művészi öntudatukon keresztül a magáét is demonstrálja a szobrász; a felületen burjánzó, hullámzó vonalak: a nagyszélü kalap és a ruházat dús formái gazdag érzelem- világról árulkodnak. Mladonyiczky legtöbb kiállított érme a közelmúlt terméke. Ezek tele vannak tragikus érménytartalommal: rácsos ablakokkal, magányos vándorral, törött fával, sorompóval, dőlő kéménnyel. Ma- gasbahúzó vonalperspektíva jelöli az elvágyódást. Golgota- és Krisztus-témák jelzik a szorongató magányo6- ság-érzést. Másrészt egy sorozat olyan érem is keletkezett az utóbbi években, amelyekkel csendes szívóssággal a maga hovatartozását is jelzi a művész; a maga magányosságát oldja azo- kéval. a maga útját érzi hasonlónak azok sorsvállalásával. Ezekben az azonosulásokban van egy csomó csendes fanatizmus is, ugyanakkor leplezetlen öntudat. A példaképeket kereső sorozat József Attila, Derkovits, Petőfi, Lenin, Nagy Balogh János, Koszta József, BarTakács Győző Örökség tők, Radnóti portréiból áll. Kevés a harmonikus élménytartalmú érem; úgyszólván az Évszakok című sorozatra korlátozódik. Maga a táj a szereplője ennek a sorozatnak: szélesen elterülő búzatábla, alacsony horizonton óriás napkorong, egy-egy fa közeibe hozva. Mladonyiczky két nagyméretű szobra is kiállításra került, a Vita et mors című és a Szerelem. (Vita et mors — élet és halál.) Mindkét szobor fa; megmunkálásuk, mondanivalójuk igen különböző. Korábbi a Vita et mors. Témaköre némiképp az érmekével azonos; a keresztény i konokgráfiából ismert Madonna a halott Krisztussal. Ennek az európai kultúrkörben oly régen benne élő szimbolikus jelentésű szituációnak az új- raélése, aktualizálása fontos tényező Mladonyiczky munkásságának a megértéseben. A fiatal, gyöngéden karcdó, átszellemült arckifejezésű nőalak anya is, társ is; teste kibontatlan marad, az előtte roskadó íéríitest megformálása, a mártír megformálása volt fontosabb a szobrász számára. A gyöngédség fokozott kifejeződése: a felület fényesre csiszolt formái, a lágy és szögletes mozdulatok ütköztetése ugyanazon szobron belül, az áhitat ilyen mértékű sűríteni tudása Mladonyiezky- nak ezt az alkotását a saját munkásságán belül a legjelentősebbé avatják. Másik nagyméretű szobra, a Szerelem, teljesen körül járható kettős iigura: egymást karoló, egybefonódó két test. egyetlen plasztikában. Erénye, hogy statikailag is hitelesítette — képes hitelesíteni — az összetartozás erejét. A hibája szerintünk épp az, hogy erről az összetartozásról vonja el a figyelmet — talán szeméremből — mégpedig azzal, hogy a íelüieten oly nagy szerepet juttat a véletlennek: nagyoló vésője nyomait szándékosan és egyöntetűen az egész felületen rajta- hagyta, semmit ki nem emelve, hanem mintegy takaró alá vonva a formákat. A fa évgyűrűinek sötét foltja it. is úgy kombinálta bele a szoborba, hogy bravúrnak, mesterfogásnak tűnik. /lakács Győző frissen megyénkbe települt művesz. Bár a megye területén már két helyen szerepel falike- rámiája (Medgyesbodzáson és Bélmegyeren — utóbbit most vakolják); 1975. decemberében pedig kamarakiállítással is bemutatkozott Békéscsabán a Jókai Színház előterében; röviden mégis ismertetni kell eddigi útját. Szegeden született 1938-ban. Az Ybl Miklós Magasépítő Ipari Technikumot végezte Budapesten, majd a szegedi Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán, nyert diplomát, s ezt még megtoldotta egy újabMladonyiczky Béla F ohász bal: a Képzőművészeti Főiskola levelező tagozatát is elvégezte, 1969 óta alaptag, mint festő. Mostani kiállítása Takács Győzőt már főleg keramikusként láttatja —, a közbeékelt grafikai lapok inkább segédletek az elegáns összképhez. Mert tagadhatatlanul az. szellős, jól egyensúlyozott, színes. Takács Győző öt éve foglalkozik kerámiával, s mint mondja, jól jön most a szakközépiskolai tudása. Nem kis büszkeséggel állítja, hogy ismeri a ma Magyarországon használatos építészeti anyagokat, s tudja, hogy az anyag reneszánszát éljük, s tudja azt is, hogy milyen lehetőségei vannak egy keramikusnak a folyton alakuló építészeti gyakorlatban. Kiállitott kerámiái közül talán legszebbek az Ornamentika címűek (két darab) és a Békési menyasszony. Motívumait — virágokat, sugaras napkorongot*— az etnikailag oly vegyes Békés megyei népi motívumkincsből használja fel; hímzések, faragványok tervszerű gyűjtése, megfigyelése alapján. A motívumokat írókával, illetve annak korszerűsített változatával viszi fel a cserépre, — ezt a népi kerámiában évszázadok óta alkalmazott díszítési technikát Takács Győző is kedveli. Évszakok című sorozatáról kell még szólnunk. Abban különbözik az előbb említettektől, hogy nyers, színezetten cserépre rajzolta a motívumokat, s így inkább csak belső tér díszítésére alkalmas. Motívumai egy- egy szimbolikus jelentésű nőalakból és a hónapokat jelölő heraldikai jelekből állnak. Itt kell megemlíteni, hogy Takács Győző színei rendkívül árnyaltak, gazdagok; a téma jellegéhez simulok. Az Ornamentikában sok a kék, az Évszakok háttér-színeit a hűvös mályva- színen keresztül a vörhe- nyes Okkerig igen találékonyan határozza meg, míg a Békési menyasszony keve- retlen. nyers vörösei — épp a témából adódóan — harsányan villognak. Takács Győző kiállított grafikái másodrangú szerepet kapnak a kerámiák mellett; mintegy igazolásként hatnak, a művész alkatát magyarázzák. A nagyméretű lapok olyanok, mink a jegyzetek: egy-egy családi- emlékezés, egy-egy olvasmány, utazás során tett „feljegyzések” kerülnek egymás mellé a lapokon. Erdélyi vésett kapufélfák, feifák motívumai, illusztratív jelképekkel: konduló haranggal, szálló angyallal; a közvetlenül megfigyelt vegetáció konkrétabb formái a rég ismertekkel, a már stilizáltakkal. Gondolattársítási készsége az ..Egv katona emlékére” sorozatának két darabon a legmeggyőzőbb. Az Új bálvánv című lapián naöbanyúló fúrótoronv látható; az új magasságokat elérő. új világot jelképező építmény alatt dőlő úfszéli kereszt látható — ez is inkább csak zseniális ötlet, mint jól megcsinált grafika, a Tokaj-ial egvütt. Ezeken a grafikákon a felsorakoztatott motívumók mind mellérendeltek, mindegvik fontos akar lenni, a kéoi rend azonban megsínyli ezt, ugyanis a kompozíció a látvány közvetlen „rendjét” őrzi. Mindenesetre a grafikák igazolják, hogy Takács Gvőző érzékeny megfigyelő, érti és szereti is a sokat jelentő vonalakat, s ezt az ér. zékénységét kerámiáiban hasznosította Is. , V. Kiss Margit
