Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-21 / 69. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA NÉPÚJSÁG 1916. MÁRCIUS 21., VASÁRNAP ÁRA: 1.20 FORINT XXXI. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM MA VAROSKÖZPONT ÉPÜL BÉKÉSCSABÁN (3. oldal) TÁRSADALMI ERŐFORRÁS (4. oldal) A FEJEDELEM NEVÉT VISELLIK (5. oldal) flz ötvenhetedik Évfordulóra emlékezünk. Nemzeti történelmünk 57 év előtti dicsőséges vörös péntekére, a Magyar Tanácsköztársaság születésének napjára. Az izgalommal, örömmámorral teli órák, napok hiteles tanúi közül — noha gyérültek soraik — többen ma is itt élnek közöttünk. Azok is, akiket akkor még csak a nagyobb falat kenyér, az emberibb élet utáni vágy vitt a proletárhatalomért lel- kesedők sorába és azok is, akik már ekkor is a marxizmus eszméinek igazságába vetett hittel, tudatosan alkották meg a nép érdekeinek szolgálatára a fiatal proletárállamot. A Magyar Tanácsköztársaság még ha leverték is, nyitánya volt annak a korszaknak, amely a felszabadulással köszöntött ránk. Fennállásának 133 napja fényes, bizonyító erejű fejezete nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi munkásmozgalom történetének is, hiába próbálta tűzzel-vassal kiölni emlékeit, tanulságait a népből a Horthy- fasizmus és fizikailag Semmisíteni meg azokat, akik ismét a proletárhatalom megteremtésének előkészítésén fáradoztak. A Magyar Tanácsköztársaság létrejötte, fennállása, a megvédéséért folytatott önfeláldozó harc bebizonyította, hogy a magyar nép — s benne tájunk embere — megelégelte a gyárosok, bankárok, földesurak hatalmát, emelt fővel, emberi jogainak, méltóságának tudatában akar élni, dolgozni. Tanúságot tett arról, hogy népünk, amely évszázadokon át oly sokat vérzett, a történelmi haladást gátló, az ország fejlődését visszavető belső erőkkel és idegen hódítókkal szembeni küzdelemben, a társadalmi haladás élvonalába akar — és tud lépni, példát mutatva, segítséget nyújtva Európa sok más népének. A fiatal proletárhatalom, miközben harcolt népünk sorsának jobbra fordításáért, a munkáshatalom megszilárdításáért, küzdelme egybevágott a haladással, a nemzetközi proletariátus érdekeivel. A hazai és a nemzetközi tőke elleni, a társadalmi haladásért, a dolgozó milliók felemelkedéséért és a világ elnyomott népeinek szabadságáért küzdeni — olyan célok, amelyeket 57 esztendővel ezelőtt egységesen követett népünk, s amelyek megvalósításáért drága vért hullatott. Büszkék vagyunk rá, hogy ilyen úttörő, gigászi feladatot vállaltunk magunkra, csaknem hat évtizeddel ezelőtt. Büszkék vagyunk arra, hogy a fiatal Magyar Tanácsköztársaság 133 napos páratlan iramú fejlődésével a munkáshatalom történelmi szükségessége mellett bizonyított és az imperialista erők lekötésével közvetve és népünk ezer és ezer fiának harca révén közvetlenül is segítséget nyújtott Oroszország népeinek a forradalom megszilárdításához, az imperialista intervenció leküzdéséhez. Huszonöt esztendőn át tilos volt ajkunkra venni a szót: Tanácsköztársaság. Tilos, hisz nem mást mondtunk ezzel, minthogy népünk a reakció erői ellen küzdve az egyetemes emberi haladás élvonalába tört, fáklyaként világította meg az emberiség számára a jövőbe vezető utat. Azok. akik különben oly sokat és „meghatóan” szónokoltak a magyar nén történelmi elhivatottságáról a Kárpát-medencében, kitagadták történelmünkből ezt a 133 napot, mert tudták: a proletariátus ellenükre épített új hazát 1919-ben. Huszonöt éven át tilos volt még beszélni arról is, hogyan fakasztott mosolyt, örömöt a prolik gyermekeinek arcán a háborús sebektől vérző kifosztott munkásállam. És tilos volt beszélni a munkához való jogról, a tőkések nélkül igazgatott gyárakról, az olcsó lakbérekről, a munkásegyetemekről. Tilos volt beszélni mindarról, ami azokban a napokban örömtelivé, reményekben gazdaggá tette az emberek életét, s ami ezekben a különféleképpen fogalmazott, de egyértelmű szavakban testesült meg: proletárdiktatúra, kommün, Tanácsköztársaság. Vér, terror — ez volt minden, amit a két háború között nevelkedő nemzedékek tanítottak 1919-ről. Azt hangoztatták, hogy 1919. végzetes tévedés volt, „kisiklás”, amely megszakította a történelmi fejlődés menetét. Az idő azonban bizonyított: a történelmi fejlődés menetét a negyedszázados Horthy-fasizmus szakította meg és sorolta országunkat a világ küzdőterén azon erők közé, amelyek a régit, az elavultat védelmezve buktak el és buknak el ma is. Bár a történelem nem ismeri az ilyen kérdésfeltevést: Hol lennénk ma ha..., mégis erre kell gondolnunk, hiszen saját példánk is bizonyítja, hogy három évtized alatt, ha nem is nyomtalanul, de zömmel sikerült felszámolnunk a múlt elmaradottságának örökségét. Ma már azon fáradozunk, azért dolgozunk, hogy utolérjük a gazdaságilag fejlett országokat. S az ok „csupán” az, hogy a felszabadulást követő években ott folytattuk, ahol 1919-ben abba kellett hagynunk: szabaddá tettük az emberi alkotóerőt, a közösség, az egész nép gazdaságának szolgálatába állítottuk az ország minden erőforrását. Proletárhatalmat, munkáshatalmat teremtettünk, köréje gyűjtve minden alkotni, tenni akaró jószándékú embert, egységbe fogva a nemzet minden erejét, a valamennyiünk érdekét kifejező szocialista célok megvalósításáért. Nem valami megmagyarázhatatlan csoda történt tehát, hacsak csodának nem lehet nevezni azt, hogy képes volt minderre egy olyan nép, amely a porból emelte fel a fejét, amelyet szándékosan tudatlan- • ságban akartak tartani, s amely annyi történelmi megpróbáltatás és vesztett csaták után nemcsak bízni, hinni, hanem tenni is tudott. Ötvenhét esztendő múltán egy dolgos, a társadalmi haladás élvonalában járó nép emlékezik történelmének dicső dátumára. Emlékezik azzal az eltökélt szándékkal, hogy befejezi a csaknem hat évtizede megálmodott és elkezdett művet és abban a tudatban, hogy a legszebb, a legméltóbb emlékezés maga a tett. Elődeink példája pedig arra tanít bennünket. hogy szembenézve a nehézségekkel. a buktatókkal, a veszélyekkel is, megtegyük mindazt, amit saját népünk és a világ valamennyi még elnyomott. szabadságért küzdő népe iránti szeretetünk, felelősségérzetünk, s a proletár szolidaritás szent kö+e'°s«ége diktál. Koszorúzási ünnepség Békéscsabán Hegyeszerte megemlékeztek a Tanácsköztársaság 57. évfordulójáról Kitüntetések a forradalmi ifjúsági napok alkalmából A forradalmi ifjúsági napok alkalmából tegnap, szombaton délelőtt bensőséges ünnepséget rendeztek a Békés megyei Tanács székházában. Az ifjúságért végzett több éves oktatónevelő, illetve közművelődési munkájuk elismeréséül kimagasló munkát végző fiatal népművelők és pedagógusok Nagy Jánostól, a Békés megyei Tanács elnökhelyettesétől kitüntetéseket vettek át. Az oktatási miniszter Dicsérő Oklevelét kapta: Forrás Ja- nosné vezető nevelő, Mezögyán; Gyebnár Mária óvónő, Szeghalom; dr. Hajnal János gimnáziumi tanár, Békéscsaba; Hunyadi Györgyné óvónő, Vésztő; Karaba György, a KISZ Békés megyei bizottságának munkatársa; dr. Soósné Szigetvári Ágnes szakmunkásképző iskolai tanár, Békéscsaba; Vágvölgyi Gábomé szakközépiskolai tanár, Békéscsaba; Zerinváry La- josné szakközépiskolai tanár, Békéscsaba; Zsibrita Mária városi úttörőelnök, Békéscsaba; Zsótér Ilona tanár, Békéscsaba. A kulturális miniszter Dicsérő Oklevelét Bőm Miklósné, a Megyei Művelődési Központ előadója kapta. A Békés megyei Tanács elnökének Dicsérő Oklevelét vette ót: Ágoston Sándorné tanár, Dévaványa; Gaál Lászlóné könyvelő, Békés megyei Moziüzemi Vállalat; Galambos La- josné előadó, Megyei Művelődési Központ; Nagy Istvánná tanár, Körösiad ány; Patyi Zoltánná tanítónő, Bélmegyer; Püspöki Jánosné vezető óvónő, Elek; Romvári Etelka tanár, Békéscsaba; Szabó Gézáné tanár, Vésztő; Szakái Károlyné főelőadó, mezőkovácsházi művelődési központ. Tegnap, március 20-án Békéscsabán, a 19-esek terén levő Tanácsköztársasági emlékműnél koszorúzási ünnepséget rendeztek. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 57. évfordulója alkalmából dr. Fekete Mihály, a békéscsabai rendőrkapitányság vezetője mondott megemlékezést. Szólt az Októberi Szocialista Forradalom győzelméről és annak magyarországi kihatásairól, amelynek nyomán 19i9. március 21-én a Magyarországi Szocialista Párt és a Forradalmi Kormányzó Tanács kikiáltotta a Magyar Tanácsköztársaságot. Ötvenhét évvel ezelőtt először fogalmazta meg a tanácshatalom vezetése; „Magyarország prole- társága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat.” Az ünnepi szónok ezt követően a Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napjáról szólt, arról a harcról, amelyet a világ második proletárállama vívott létéért. Hangsúlyozta; az ellenforradalmi rendszer nem tudta uralmának 25 esztendeje alatt sem elfeledtetni, elhomályosítani, bemocskolni az első magyar proletárhatalom eredményeit, jelentőségét. Beszédét a következőkkel fejezte be: Az 57. évforduló alkalmából büszke meghatottsággal emlékezünk a harcokra, a harcok hőseire, a munkáshatalom akkori célkitűzéseire és az elért eredményekre. E dicső korszaknak méltó emléket állítva, elődeink harcát megismerve merítünk erőt pártunk XI. kongresszusán meghatározott feladataink teljesítéséhez. Az ünnepi beszédet követően a párt-, az állami, megyei, városi szervek, a fegyveres testületek, tömegszervezetek koszorúit helyezték el az emlékmű talapzatán. Az ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Megyeszerte köszöntötték a Tanácsköztársaság kikiáltásának 57. évfordulóját. Endrődön megkoszorúzták a tanács falán elhelyezett emléktáblát és az emlékművet. Sarkadon műsoros ünnepi megemlékezést tartottak, megkoszorúzták a 19-esek fáját és megnyitották a politikai könyvnapokat. Békésen, Szarvason és Battonyán az iskolákban, üzemekben, vállalatoknál tartottak ünnepségeket, melyeken méltatták az 1919-es forradalom jelentőségét. Dévaványán a direktóriumi emléktáblánál rendeztek koszorúzást, Füzesgyarmaton az emléktábla megkoszorúzása után az iskola úttörőcsapata műsoros megemlékezést rendezett. Ma, vasárnap lesz Gyomán az ünnepség. Délelőtt a veteránok vezetésével megkoszorúzzák az emlékművet, majd a község vezetői vendégül látják a régi harcosokat. Ugyancsak ma lesz az ünnepség Elleken, ahol köz- ségszépítési akciókkal is készültek az ünnepre. Mezőberényben fontos eseménnyel köszöntik március 21-ét a KISZ-esek. Ma tartja küldöttértekezletét a KISZ községi bizottsága, és ezen emlékeznek majd meg a forradalom évfordulójáról. A békéscsauai ünnepségen Csatári Béla. az MSZMP Békés megyei bizottságának titkára és Várai Mihályné, az MSZMP megyei bizottságának osztályvezetője, a megyei pártbizottság nevében betvez el koszorút az emlékmű talapzatára (Fotó: Demény Gyula)
