Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-17 / 65. szám
Ws fusson el, Ágnes! Egy fiatalasszony kálváriája — több felvonásban KEK SZALAG A HAJTÓKÁN Nyitótánc. Bemutatják a Balassi társastáncklub tagjai Az alábbi történet megyénk egyjk városában játszódott le. Egy fiatalasszony és két gyermekének kálváriájáról szól. A szereplők nevét megváltoztattam — éppen az ő érdekükben. Prológus — Milyen a magány«« nő élete? (A kérdéstől szoborrá mere- vül, a néhány másodpercnyi csendben leveszi- kezét az asztalról és az ölébe ejti.) — Az enyém szinte elviselhetetlen —- mondja P. Ágnes —, de ezt csak akkor értheti meg, ha megismeri az előzményeket is. 1965-ben házasodtunk össze. A férjem két hónap után elkezdett inni. A rokonoknál egy nyári konyhában, majd albérletben laktunk. (Csendesen, nyugodtan beszél, de a szavak úgy csordulnak belőle, mintha túl töltött edénybe követ dobnának.) — Hat hónapig külön voltunk. Látja, ilyen az ember — tűnődik el — visszafogadtam, hiszen a gyerekem apja. Hatvanhét decemberében megkaptuk az állami lakást. Egy évig nem is volt semmi baj, mígnem új ember érkezett a szomszéd lakásba Cs-né személyében. Valahogy összejöttek a férjemmel, együtt járták a kocsmákat. Közben megszületett Krisztina. Pokollá vált az életünk. Az állandó ve, szekedés, a verés, amit az uramtól kaptam kikezdte uw idegeimet. Cs-né — jól emlékszem a napra — 1972. június 28-án baltát ragadott, betörte a konyhám ajtaját és életveszélyesen megfenyegetett. (Szemében gyöngy- fényű bánat bujkál.) — A válást még 72 októberében kimondták — folytatja. — A gyerekeket egyértelműen nekem ítélte a bíróság. De a lakásban nem maradhattam, el kellett menekülnöm, mindent otthagyva a szüléimhez, négy kilométerre a várostól az egyszo- ba-konyhás lakásba, ahol hatan zsúfolódtunk össze. B. Pál a múlt év december 3-án este bement Békéscsabán az erzsébethelyi presszóba. Mivel ittas volt, a pincér karon- fogta és kikisérte a közeli buszmegállóhoz. Az eset feltűnt Farkas László, Reviczky utca 39. és Bur- kus György. Győri utca 20. szám alatti békéscsabai lakosoknak. A két fiatalember már 18 üveg sört fogyasztott el, és a pénzük is fogytán volt. ök is kimentek az utcára. B. Pál nem ült fel a buszra, mert úgy emlékezett, hogy kerékpárral érkezett. Keresni kezdte. A két fiatalt is megkérte, hogy nézzenek széjjel. Azt mondta, megfizeti a fáradságukat, hiszen jól keres. Ezekre a szavakra a két barát felélénkült. Miközben úgy tettek, mintha keresnék a kerékpárt, elhatározták, hogy leütik a férfit, és a pénzét elveszik. A liget felé csalták. Ott egy sötét helyen Farkas hátulról leütötte. B. Pál eszméletlenül esett össze. Burkus átkutatta a zsebeit. Csak egy doboz cigarettát talált nála, de pénzt nem Ezen valósággal felháborodtak, s verni kezdték. Majd Burkus hátrahúzta a kezét és ráállt. Farkas gyufát vett elő és fürtönként égetni kezdte a haját. Ktteben észrevették, hogy a íe(Idegesen tördeli az ujjait, vértelen ajka megremeg.) — Mentem én fűhöz-fához, de a segítség helyett elvették a gyerekeimet. Arra hivatkozva, hogy szellemi és testi fejlődésük nincs biztosítva. Tehetek én róla, hogy kiűztek a lakásomból? Gyes-en voltam, a családi pótlékkal együtt 1400 forintra rúgott a jövedelmem havonta. A volt férjem bujkált, nem dolgozott, az elmaradt 10 ezer forintot a mai napig sem fizette kt. (A kálvária átvitt értelemben: keserves, áldozatokkal járó élet.) — A gyermekeimet sikerült visszakapnom — sóhajt fel a fiatalasszony. — Megpróbáltam könnyíteni a sorsomon, a húgom szükséglakásába költöztünk, aki szintén egyedül neveli kilencéves kisfiát. Két évig laktunk itt, végül visszamentünk a szüléimhez. Tavaly decemberben kaptam egy levelet a városi tanács gyámügyi főelőadójától, amelyben az áll, hogy erkölcstelen életet élünk a húgommal együtt, ha nem változtatok a magatartásomon, újra elveszik a gyerekeket. Ügy éreztem minden összeomlik körülöttem. Reggeltől estig dolgoztunk, a testvérem eladó az egyik ruházati bdltban, én meg a rendelőintézetben asszisztens vagyok. A fáradtságtól alig láttam esténként és akkor jön ez a •levél. Azt gondoltam: elfutok, elmenekülök ebből a városból, ez az egyetlen megoldás. A cselekmény (Dr. S. P. gyámügyi főelőadót nem találjuk a hivatalában. A hideg folyosón várakozunk. Amikor megjön, látszik rajta: nem nagyon örül a látogatásnak.) — Igen. Tudomásunkra jutott az anya erkölcstelen életmódja. Neveket nem mondok, de voltak közöttük gimnazista fiúk is. Hogy ki látta? Nézze meg, itt a jegyzőkönyv, ebben rögzítve vannak a tények. Akik az információt adták nem nv»r ják magukat megnevezni. je erősen vérzik. A közelben levő kúthoz húzták. A kifolyó alá tartották a fejét. A jéghideg víztől lassan magához tért. Ezután magára hagyták. B. Pál mezítláb tántorgott haza. Vonszolás közben ugyanis lecsúszott a lábáról a csizma. Szülei nyomban értesítették a rendőrséget. A tett szírhelyén a rendőrség 40 szál gyufát talált. B. Pál agyrázkódást és súlyos égési sebeket szenvedett. Az ügyet a napokban tárgyalta a békéscsabai Városi Bíróság. Rablás bűntette és különös kegyetlenséggel társtettesként elkövetett súlyos testi sértés miatt Farkas László elsőrendű vádlottat halmazati büntetésként öt év szabadságvesztésre ítélte, melvet fegyházban kell letöltenie. Feltételes szabadságra nem bocsátható. Mellékbüntetésként öt évre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Súlyosbító körülményként értékelte a bíróság többek között, hogy az első rendű vádlott garázdaság mialt már büntetve volt. Burkus Györgyöt 3 év és 4 hónap szabadságvesztéssel sújtotta a bíróság. Mellékbüntetésként négv évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A szabadságvesztést .sz'gorhott börtönben kell letöltenie. A vádlottak és védőik enyhítésért fellebbezte1'- di — Cs-né tényleg alkoholista? — kérdezem. — Valóban iszik, erről én is meggyőződtem. Egyébként, nem tehetjük ki a lakásból. P. Ágnesnek több ízben felajánlottunk állami lakást, miért nem fogadja el? (A lakásügyi főelőadó egy csomó aktára mutat és visszahúzódik az íróasztala mögé.) — Nézze, ez mind lakáskérelem. A napokban kiutaltunk egy komfort nélküli, gázfűtéses lakást a panaszosnak, most megkérdezem: elfogadja? — Nekem van lakásom, oda szeretnék visszamenni — mondja a fiatalasszony könyörögve. (A lemondó nyilatkozatot aláírja, a pecsét rákerül a papírra. Az akta ismét vastagabb lett.) *** (A rendelőintézetben sok a beteg. Dr. K. Z. főorvos, P. Ágnes felettese néhány percet szakít számomra.) — Nem, nem tudok a magánéletéről. Jó munkaerő. Néha ideges, ezt megértem, hiszen t gyerekeiről van szó. Segíteni? őszinte leszek: még a saját lakásgondomat sem tudom megoldani. • •• (Az óvodában a négyéves, aranyszőke Kriszti megfogja a kezemet, miközben élményeiről mesél. Az apját nem is ismeri. A vezető óvónővel másnap délelőtt találkozom.) — Csak írásos érdeklődésre válaszolunk — mér végig bizalmatlanul M-né. — Annyit azért elmondhatok, hogy nincs semmi baj a kislánnyal. Tisztén, rendesen járatja az anyja. Értelmes, a foglalkozásokon aktívan részt vesz. Eddig még soha nem keresett meg bennünket sem a gyámügyi hatóság, sem a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottság ebben az ügyben. *«* (Éppen vége a szünetnek. Az iskolában az igazgatói irodában a negyedikes Péter osztályfőnökével. V-nével beszélgetünk.) — Ha arra kíváncsi, hogv veszélyeztetett gyerek-e P. Ágnes kisfia, azt válaszolom; nem. Ismerem az édesanyját, törődik a fiával. Fizeti a napközi díjat, fogadóórára, szülői értekez1etre rendszeresen eljár. Én még soha nem láttam az utcén férfival, csak a gyerekeivel. Epilógus A csaknem négy éve tartó ügy részleteit, az indítékokat a szereplők valós vagy vélt sérelmeit kibogozni nagyon nehéz, az újságíró nem is vállalkozhat rá, csupán a figyelmet keltheti fel. A tét nem kicsi: egy anya és két gyerekének további sorsáról van szó. Államunk védi a nőt, a gyereket, a családot. A cél nem az, hogy minél több kiskorú kerüljön állami gondozásba. ellenkezőleg: mindent meg kell termi azért, hogy a gyermek a családban maradjon. P. Ágnes gimnáziumban érettségizett. 13 éve dolgozik becsülettel egy munkahelyen. A fizetése 1800 forint, s most már havi 360 forint tartásdíjat is kap. Három és fél éve nincs otthona. A gyámügyi hatóság illetékese nem bújik ki a paragrafusokból épített várából. Az anya ellen felhozott vád súlyos, amelyet aktákkal, papírokkal igyekszik bizonyítani. Persze P. Ágnes is nagy hi. bát követett el, amikor visz- szautasította a felajánlott lakást. Nem szabad, hogy egy embert a bosszúvágy vezéreljen, még akkor sem, ha esetleg oka van rá. A vádakat, az önmar. cangolást józan mérlegelésnek kell felváltania. Nehéz az út az igazságig, de odavezet. Époen ezért: ne fusson el Ágnes! Ezt tanácsolja önnek őszintén és tisztelettel: Seres Sándor Erre a szombat estére mindig szívesen gondolunk vissza. Amikor az egy évvel fiatalabb társak felfűzték öltönyünk hajtókájára a kék szalagot, vagy zöld gombot, attól függően, hol, milyen hagyományt őriznek és ápolnak a végzős tanulók búcsúztatására. A békéscsabai 635. számi! Ku- lich Gyula Szakmunkásképző Intézet utolsó éves diákjainak talán még emlékezetesebb marad az elmúlt szombat este. Ez volt ugyanis az első szalagavató bál az iskola életében. A színpad fölött Baranyi Fe- renc-idézet: „...mi formáljuk egészre; a készen kapott félig- kész világot”. A nagyterem egyszerre elcsendesül. A fiúk sötét öltönyben, a lányok magyaros blúzban hallgatják Bankó Mihály igazgató megnyitóját. Aztán az est legünnepélyesebb pillanata következik: a fiatalabbak fel tűzik végzős társaiknak a kék szalagot, s mellé szépet-jót kívánnak. Kétszáztizenhét gratuláció hangzik el. A jövőre vizsgázók nevében Plavecz János szobafestőtanuló köszönti az idősebbeket, kívánja, hogy az élet iskolájában is állják meg helyüket. Aztán Szeverényi János szavalatát hallgatjuk, Petőfi-verset mond. A műsor a Balassi társastáncklub bemutatójával folytatódik. A nyitótánc szép és ünnepélyes. (Gergő Pál, az egyik harmadéves kőművestanuló szakoktatójával is megosztja véleményét: „még sosem láttam ilyen bemutatót. Nagyon szépen táncolnak a párok, igaz mester úr?”) A legtöbb tapsot a Králik házaspár kapja. Csoda-e? Kitünően táncolnak, s ráadásul Králik János az iskola asztalosainak egyik oktatója. A műsor ezzel még nem ért véget. Üjabb meglepetés következik. Kitűnő ötlet: a végzős női szabók és fodrászok mutatják be, mit tanultak mestereiktől az iskolai évek alatt. Szépek a ruhák, s ha nem is minden frizura hajköltemény, senkinek sincs szégyenkeznivalója. Különösen nem Witzig Ilonának, a legszebb frizura, és Laurinyecz Juditnak, a legcsino- sabb ruha készítőjének. Ilona a békési 25. sz. fodrászüzletben, Jutka a békéscsabai textilfeldolgozó szövetkezetben tanulja a szakmát. A győztesek szép jutalmakat is kapnak, melyeket Vezér Mihályné, a Magyar Divat Intézet igazgatóhelyettese. az iskola egykori diákja nyújt át. Az ünneplők és ünnepeltek közt elvegyülve feljegyzünk néhány véleményt. Kinek mi jut eszébe a szalagavatóról? Darabos János magyar tanár: „A mi szalagavatónk 25 évvel ezelőtt, a Ligeti pavilonban volt. Szép bál volt, majd reggelig tartott. Másnap délelőtt visszamentünk, nem táncolni, hanem kitakarítani a termet. Azért ezzel együtt mind máig szép emlék.” Hajt- man József szobafestő, mázoló és tapétázó szakoktató: „Itt végeztem 67-ben, akkor még nem volt ilyen szép bál, de a búcsúztatóünnepségre szívesen emlékszem. Mi is kék szalagot kaptunk, még ma is őrzöm.” Szentirmai Józsefné az egvik szülő: „Felnőtt lesz a gyerek ezen a napon, még ha jelképesen is.” Végül egy ünnepelt, Gubis Ilona fodrásztanuló: „Csak a vizsga is ilyen jól sikerüljön, mint a szalagavató. Második lettem, ugyanis a frizurabemutatón.” A szalagavatóhoz persze a bál, a szórakozás is hozzátartozik. Behangolt már a Hat szív együttes. a termet harsogó fémzene tö'ti meg. Semmi kétség; áll a bál. (fábián) Ezt a szép pelcrlnt szakmunkástanulók készítetlek A bemutatót Ribár Márta KiSií-vezclóscgi tag kommentálja (Fotó: Bódis Mikló«) A tárgyalóteremből Fürtönként égették el a sértett haját
