Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-17 / 65. szám
Ellentétben Egyiptom nemzeti érdekeivel TlSZSZ-nyilatkozat az egyiptomi vezetés egyoldalú lépéséről Anvar Svadat egyiptomi elnök március 14-én a nemzetgyűlésben felszólalva törvényjavaslatot terjesztett elő a Szovjetunió és az Egyiptomi Arab Köztársaság között 1971. május 27-én aláírt barátsági és együttműködési szerződés felbontásáról. A törvénytervezetet beterjesztve, Szadat dur(ván elferdítette a szovjet—egyiptomi kapcsolatok történetét, a Szovjetuniónak Egyiptom irányában folytatott politikáját, beleértve az úgynevezett 1973 októberi háború időszakát, amikor — amint ez köztudott — a szovjet katonai segítség döntő szerepet játszott Egyiptom katonai potenciáljának megerősítésében. Ugyanakkor az elnök minden módon védelmébe vette a Szovjetunió irányában folytatott baratsagtalan politikáját. Szadat mentegette a jelenlegi egyiptomi vezetés által folytatott „nyitott ajtók politikáját”, amely előirányozza külföldi magántőke nagyarányú behozatalát az országba, különféle kiváltságok biztosítását nyugati beruházóknak és az egyiptomi forradalom szociális és politikai eredményeitől való eltávolodást. **» Szadat javaslatára az Egyiptomi Arab Köztársaság nemzet- gyűlése megszavazta a Szovjetunió és az Egyiptomi Arab Köztársaság közti barátsági és együttműködési szerződés felbontását. A TASZSZ KÖZLEMÉNYE „Március ll-én Anvar Szadat, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnöke beszédet mondott a nemzetgyűlésben, s beszédében hamis színben tüntette fel, hogyan alakultak a szovjet—egyiptomi kapcsolatok az utóbbi években. Javaslatára a nemzetgyűlés határozatot hozott arról, hogy felbontja a Szovjetunió és az Egyiptomi Arab Köztársaság között 1971-ben aláírt barátsági és együttműködési szerződést. Az egyiptomi elnöknek ez az eljárása újabb megnyilvánulása a Szovjetunió iránti barátságtalan politikájának, amelyet már hosszú ideje folytat. Jogi értelemben pontot tesz egy olyan helyzetre, amelyben — éppen e politika következtében — a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés gyakorlatilag megbénult. i A TASZSZ-t felhatalmazták annak a kijelentésére, hogy tel- 1 jes mértékben az egyiptomi felet terheli a felelősség az egyiptomi vezetőségnek az utóbbi években a Szovjetunió irányában folytatott politikája és a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés felbontásának következményeiért. A Szovjetunió, miként a múltban. úgy a jövőben is elvi. következetes politikát folytat, amelynek céllá a baráti kapcsolatok fejlesztése az Egyiptomi Arab Köztársasággal és az egyiptomi néppel.” (TASZSZ) Magyar elnök a WFUNA élén Dr. Simái Mihály professzort, a Magyar ENSZ Társaság főtitkárát választották' meg az ENSZ Társaságok Világszövetsége (WFUNA) elnökévé a világszövetség végrehajtó bizottságának március 13—15-én tartott végrehajtó bizottsági ülésén Genfben. A WFUNA új főtitkára Frank Field, az Angol ENSZ Társaság igazgatója lett. (MTI) Dr, Simon Pél hazaérkezett Varsóból Dr. Simon Pál nehézipari miniszter hazaérkezett Lengyelországból, ahol tárgyalásokat folytatott Maciej Wirowski vegyipari miniszterrel a kétoldalú vegyipari együttműködés fejlesztésének távlati lehetőségeiről. Megállapodtak, hogy 1977 közepéig kidolgozzák az 1980 utáni évekre szóló vegyipari petrolkémiai és alumíniumipari együttműködési koncepciót. Ennek keretében lehetőség mutatkozik arra, hogy Magyarország gazdaságos méretű vegyiszálüze- met építsen, a petrolkémiai ipar maradéktalanul hasznosítsa az etilénüzem melléktermékeit, s a lengyel partner közreműködésével fedezze az alumíniumipar marónátron igényét, a magyar timföldszállítás ellenében. (MTI) Kazah delegáció Budapesten A Magyar—Szovjet Baráti Társaság meghívására T S. Sarmanov professzor, a Kazah SZSZK egészségügyi miniszteMérföldkő UXÍk l' re, a Kazah Kommunista Párt KB póttagjának vezetésével kedden háromtagú küldöttség érkezett Budapestre. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Veres József, az MSZMP KB tágja, az MSZBT alelnöke fo- gadta. Ott volt I. V. Szalimon tanácsos; a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének magyar- országi képviselője. (MTI) Belharcok Bejrutban Bejrut központi körzetében és néhány más városnegyedben vasárnap fegyveres összetűzések robbantak ki. Kép: Gcppus- kaállás az USA-nagykövetség közelében (Tclcfotó — AP — MTI — KS) Wilson bejelentette lemondását Harold Wilson angol miniszterelnök a keddi mirysztertaná- csi ülésen közölte kollégáival, hogy lemond, mihelyt a munkáspárt kijelölte utódját. Lemondási szándékáról a hatvanéves politikus II. Erzsébet királynőt még a nap folyamán tájékoztatta. A Downing Street 10. meglepetésszerű közleménye, amely Wilson tervezett lemondását adta hírül, nem magyarázta meg a miniszterelnök elhatározásának hátterében álló, mélyebb okokat. De miután visz- szatért a Buckingham Palotából, Wilson újabb nyilatkozatban tisztázta, hogy távozását először decemberben tudatta az uralkodóval, s már akkor megmondta, hogy márciusban lemond, nyugdíjas és egyszerű parlamenti képviselő lesz. (MTI) a fekete kontinensen *■■■■* .................................. A Centropress kedd esti kommentárja Mozambik kérésére összeült a Biztonsági Tanács. Nemcsak lehet, hanem kifejezetten valószínű, hogy ez a rövid hír újabb mérföldkőnek bizonyul — persze hosszú távon — az afrikai népek felszabadulásának történetében. Nem a várható BT- határozat lesz az új szakasz kezdete ebben a harcban, hanem azok a körülmények, amelyek a tanács összeüléséhez vezettek. A közvetlen előzmény: dr. Samora Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke néhány nappal ezelőtt drámái rádióbeszédben jelentette be, hogy mivel a fajüldöző rhodesiai rezsim „partizánok üldözése” címén mélyen behatolt országa területére, lezárja Mozambik és Rhodesia mintegy ezer kilométeres közös határát. Mivel a fehértelepes rendszer másik tőszomszédja, Zambia ezt már egy esztendeje megtette, Rhodesia most már nemcsak politikailag. hanem földrajzilag is csaknem teljesen elszigetelődött. Ez pedig a legérzékenyebb, a gazdasági fronton mért rendkívül súlyos csapás arra a rendszerre, amely 1965-ben egyoldalúan kikiáltotta „függetlenségéi” Angliától, de úgy, hogy minden hatalmat a 285 ezer főnyi fehér kisebbségnek tartott- fenn — és minden jogfosz- töltságot. nyomorúságot a mintage hatmillió főnyi színesbőrű többségnek. A mozambiki határ lezárása azt jelenti, hogy a salisbury-i rezsim elveszti azt a két vasútvonalat — a mozambiki Beirába és Maputóba —, amelyen át, általában az ENSZ-szankciók megsértésével, külkereskedelmének hatvan százalékát lebonyolította! Az ENSZ-tilalmakat nem véletlenül említettük. Dr. Machel lépése ugyanis teljes összhangban áll a világszervezet valamennyi eddigi határozatával, amely gyakorlatilag kiközösíti a törvénytelen, elnyomó Smith-kormányt. Jellemző, hogy Washington sem mert tiltakozni, London pedig, amelynek Afrika még nem bocsátotta meg az 1965-i tétlenségét, kénytelen volt hivatalosan üdvözölni a mozambiki lépést! Változnak az idők! Annyira változnak, hogy Smith egyetlen reménysége, Vorster dél-afrikai miniszterelnök is megelégedett bizonyos általánosságokkal dr. Machel bejelentése után — de nem ígért semmit. Nem ígért katonai támogatást rhodesiai „kis- öccsének” — és elegánsan megkerülte azt is, hajlandó-e Dél- Afrika a saját vasútvonalaival legalább valamelyest pótolni Rhodesia elveszett szállítási lehetőségeit. A BT-ülés ilyen értelemben jelez mérföldkövet: omladoznak a fekete kontinens utolsó fehér bástyái. (KS) Az amerikai választási rendszer 2. Tavaszi akadályverseny Adlai Stevenson, aki a demokraták jelöltjeként kétszer is hasztalan próbálkozott Eisenhower legyőzésével, keserűen azt mondta az amerikai elő- választási rendszerről, hogy az „nem az elnökjelöltek kiválasztásának, hanem tönkretételének szisztémája”. Van benne valami. 1952-ben még csak 15 államban tartottak előválasztást. 1972-ben már 21-ben, az idén 32-ben — az ötvenből. így aztán a nyári elnökjelölő konvenciók delegátusainak háromnegyedét az előválasztások eredményei kötelezik el az első szavazási fordulóra. Ez például a tucatnyi demokrata elnökjelölt esetében azt jelenti, hogy a konvención egyiknek sem lesz meg a jelöléshez szükséges többsége, viszont — delegátustömbjük tagságának arányában, ők és menedzsereik a hírhedt, szivarfüstös szobákban folyó kemény alkudozások során hozhatnak döntést a párt elnök- és alelnökjelöltjének személyéről. Mivel az előválasztások száma megszaporodott, és mert a jelöltek egy része — pénzügyi vagy politikai megfontolásokból — „kihagy” néhány államot, rendkívül nehéz megjósolni, hogy a februártól június elejéig tartó akadályversenyben melyik gát átugrása, illetve ledöntése számít majd igazán lényegesnek, ha - úgy tetszik, végzetesnek. Ebből következően az egyes jelöltek taktikája várhatóan menet közben is módosul majd. Ha például Ford elnököt az első néhány előválasztáson kínos meglepetés érné (amire a jobboldali többségű, korai előválasztást tartó államokban, így New Hamp- shireben és Floridában számíthat is), az akadályvételek vagy döntések visszhangja lesz perdöntő és egyúttal ma előre nem látható belpolitikai jelentőséget kapnak az e pillanatban érdektelennek tetsző előválasztások is. így például Illino;s március. 16-án „nem jellemzőnek” tetsző előválasztást tart, ám ha Ford — New Hampshire és Florida után — itt is rosz- szul szerepelne, ez — egyes kommentátorok .jövendölése szerint — az elnök Waterloojának számítana. . . Az előválasztási akadályok fontossága különböző a demokrata- és a republikánus-versenyben és eltérő az egyes jelöltek számúra is. Természetesen bármelyik jelölt számára végzetes, ha a saját állama nem szerepel megfelelően, akkor ugyan mire számíthat országosan? — kérdezik a választási szakértők. Ekként, mondjuk, •a texasi Bentsennek a május 1-i előválasztás sorsdöntő lesz. Méghozzá abban a tekintetben is, hogv milyen eredményt ér el a déli politika fenegyerekével. Wallace alabamai kormányzóval szemben. Április 27-e és június 1-e között (tehát mindössze öt hét alatt) tartják az előválasztások kétharmadát. És ma még nem lehet tudni, majd csak az addig lezajlottak eredménye nyomán mérhető fel, hogy e 19 előválasztásból melyik lesz sorsdöntő, melyik biztosít jó pozíciót a konvenció célegyenesébe forduló versenyzőknek. Ekkorra már néhányan valóban nagy népességű állam is megtartotta a maga előválasztását, s így addigra néhány kérdés bizonyára eldől: állva marad-e Ford is, és Reagan is (és ha az elnök „kidől”, kit állítanak a jobboldali jelölttel szemben a mérsékelt republikánusok); akad-e egy vagy két kiemelkedő demokrata jelölt a szürkék tömegéből, és így tovább. Június 8-án Kaliforniában, Ohióban és New Jerseyben ér véget az előválasztási akadály- verseny, hogy aztán a demokraták júliusi, New York-i és a republikánusok augusztusi, Kansas City-i jelölő konvenciójáig tisztázódjék, avagy — az előválasztások ellentmondásos eredménye folytán — tovább bonyolódjék a kép. Sokan gyanítják például, hogy az előválasztásokon nem induló Humphrey szenátor (némelyek szerint még Kennedy is) arra vár csak, hogy beválik Stevenson meghatározása. s a tavaszi akadály- versenynek nem győztese lesz, hanem — az egymás elleni acsarkodásban — megtépázó- dott, vert serege, s akkor a konvenció a demokrata párt „megmentője” után nézhet. (Folytatjuk) Avar János
