Békés Megyei Népújság, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám

Tftlisz a KISZ KB kongres'za$f levelére Doboz —Békéscsaba Előbb bizonyítsunk, utána követeljünk A közéleti, a szakmai és a társadalmi munkában jó néhány fontos feladat megoldása vár az értelmiségi fiatalokra. Szükséges tehát, hogy a dolgozó, az alkotó értelmiség hivatástudata erősöd­jön, megszerzett tudása gyarapodjon de döntő az is, hogy e meg­szerzett többletből társadalmunk és a fiatal diplomások közvetlen, szőkébb környezete is minél többet hasznosítson a maga javára. Erről most Kovács József né a mezőhegy esi községi XlSZ-bizottság titkára fejti ki véleményét. A KÉRDÉS: Mit tehetne a KISZ azért, hogy a friss diplomá­sok hivatástudata erősebb legyen, hogy ott kezdjenek dolgozni, ahol a társadalomnak a legnagyobb szüksége van rájuk? Milyen megoldással szűnhetne meg az egyre égetőbb orvos- és pedagc­gushiány? A VÁLASZ: Mielőtt a mezőhegvesi gyakorlatról szólnék, hadd tegyek egy általánosítható megállapítást, amelyet tulajdonképpen a mezőhegyest vasipari szövetkezet KISZ-esei fogalmaztak meg a kongresszusi levelet vitatva. Ügy érezzük, hogy diplomásaink egy részét — elsősorban azokat, akik az úgynevezett „hiánypályákat” választják — még ha kényszerből is. de túlkényezteti társadalmunk. Csak egy példát: a községi pályázatra jelentkezett egy fiatat orvos­nő. Először a lakásra volt kíváncsi, amikor megnézte így fakadt ki: csak háromszobás?! Nem is láttuk többet. A mérnökök, agronómusok — és sorolni lehetne — legalább ennyit tanulnak a diolomáért., mégis hajlandók sok esetben akár vidéken is albérlettel kezdeni, mivel nem válogathatnak annyira az állások között, mint az orvosok. Nem az orvosokat akarom egyéb­ként bántani, csak most ez a legélőbb példa. Vegyük azt. hogy a -Mezőhegyesi Állami Gazdaság is úgy tudta megoldani a szakember­gondját, hogy a jelentkező fiatal állatorvosoknak azonnal lakást adott és hozzásegítette őket az autóvásárláshoz. Ez alapjában véve nem helytelen dolog. Akkor válik esak elítélendővé, amikor a fia­tal. aki még nem is bizonyított, előnyös helyzetét szinte zsarolás- szérűén használja ki. '"ladóként lép fel azzal a társadalommal szemben, amelytől az áruját kapta. Egyébként ez nemcsak a diplomásoknál van így. A hiányszak­mák szakmunkásai között is vannak „ügyesek”. A legszomorúbb meg talán az, hogy amikor végre ezeket a fiatalokat sikerül „meg­fogni”, legtöbbjük a közélettől, a KISZ-lől, a társadalmi munkától végképp elfordul. És itt van nagyon nagy szerepe a KISZ-nek. Az ifjúsági mozgalomnak a korábbinál sokkal jobban kellene élnie az­zal a lehetőségével, hogy a felvételi kérelmek támogatásában azo­kat részesítse előnyben, akikre a diploma megszerzése után is biz­ton számíthat. (köváry) Tanuló, üdülő, kiránduló tanácsi dolgozók Tudósítónktól: A napokban tartotta elmúlt évi beszámoló taggyűlését a Közalkalmazottak Szakszerve­zete szeghalmi nagyközségi ta­nácsi alapszervezete. Gyűrű Istvánné titkár — aki egyéb­ként küldöttként is részt vett a szakszervezet VIII. kongresszu­sán — tájékoztatót adott az ott tapasztaltakról és ismertette az elmúlt évi munkát. Különösen jó eredményeket értek el az ok­tatásban. A tagság közül öten járnak tanácsakadémiára, és két ütemben szerveztek politi­kai tanfolyamot is. A szakszervezeti tagság pihe­nésével, üdültetésével sokat tö­rődik a vezetőség. Egy faházas üdülőt vásároltak, amit a tag­ság rendelkezésére bocsátanak. A Gyomán levő üdülőt 18-an vették igénybe, családtagjaikkal együtt egy-egy hetet töltöttek ott. Az idén sátortábor kialakí­tását tervezik, ahol 25 gyermek üdültetését tudják biztosítani. Ezenkívül szakszervezeti beuta­lóval is üdültek többen. Kirán­dulásokat is szerveznek, így többek között Tokaj, Sárospa­tak, Nyíregyháza tájait ismer­hették meg húszán, a nyugdíja­sok közül négyen debreceni ki­ránduláson vettek részt. Nagy eseménye volt az elmúlt évnek, hogy 44 dolgozó olaszországi kirándulásra mehetett, Velen­cébe és Riminibe, valamint moszkvai kirándulást is szer­veztek. A beszámoló taggyűlésen töb­ben szóltak hozzá és elmond­ták javaslataikat. Nátor János Hatszáztízenkilenc személygépkocsit nyertek eddig megyénkben Egy nyertes 1971 óta nem jelentkezett Míg a televizió Jogi esetek cí­mű műsorában a bíróságnak kel­lett eldöntenie egy nyeremény- betétkönyvvel nyert Zsiguli tu­lajdonjogát, addig az OTP tájé­koztatása szerint megyénkben a február 26-i húzást nem szá­mítva még négy kisorsolt sze­mélygépkocsi „vár” gazdája je­lentkezésére. A tulajdonosok fel­tehetően nem tudnak szerencsé­jükről, ezért javasoljuk a gép­kocsi nyeremény-betetkönyvekkel rendelkezőknek, hogy egyeztes­sék betétkönyvük számát a kö­vetkezőkkel: ms Hcmszr. 1976. MÁRCIUS 16. Az OTP Békés megyei Igazga­tóságán váltott 4575-ós könyvvel 1975. novemberében egy Skoda S—1.00-ast, az 573175-össel 1974 májusában egy Trabant Limou­sine 601-est, s az 542677-essel még 1971 augusztusában szintén egy Trabant Limousine 601-es gépkocsit nyertek. A békéscsa­bai 1-es számú postahivatalban váltott 10793-nras betétkönyv szerencsés, de feledékeny tulaj­donosa 1974 februárja óta mond­hat magáénak egy Zsiguli 2101- est. A februári sorsoláson egyéb­ként 21 személygépkocsit nyer­tek a megyénkbeliek, s ezzél az eddigi húzásokon összesen 619 alkalommal kedvezett azoknak a szerencse, akik Békésben váltói­tok gépkocsinyeremeny-betét- könyvet. A távolság tizenhárom kilométer Doboz Békés megye egyik leg- regiou települése. Az 1879-ben leltárt leieleK. azt bizonyítják, hogy már a kőkorszakban lakott heiy volt. Most tulajdonkeppen az a dolgom, hogy megtudjam: milyen munkalenetőségük van a doboziaknak, miből es hogyan élnek? De ügy gondolom, a múlt ismerete nélkül a jelen sem ért­hető igazán. Meg aztan az em­ber kiváncsi természetű, sok minden megragadja a ügyeimét. Mintegy képeslapot: keresi, ku­tatja a részleteket, hátha íelle- dez valami újat. Talál i»- Pél­dául a művelődési ház impozáns épületét, vagy a magasbatörő, íényes hidroglóbuszt... A harcias bíró Korán reggel van. Velem szem­ben iskolások sietnek, a túlolda­lon egy fiatalasszonyka gyerek­kocsit tol. A református temp-1 lom háta mőgbtt a tejcsarnok környékén már javában zajlik az élet. Az idős néni kerékpár­ját a falhoz támasztja, lassan, erőlködve leemeli a fehér, zo- máncos kannákat, miközben sor­ban köszönti az érkezőket. A kisvendéglőben ma szünnap van, j a presszó meg 8 órakor nyit. A tanácsházán csak a hivatalsegéd irodájában vannak néhányan. Érdekes hallgatni őket. Egy hosszúhajú fiatalember éjszakai élményét meséli a kék kötényt, kucsmát viselő öregembernek. Megfogja az egyik széket, fel­emeli és mutatja: így akarta va­laki leütni a másikat az étte­remben. Ki tudja miért? Talán csak többet ivott a kelleténél. Míg hallgatom őket, a doboziak hajdani bírója jut eszembe, aki megbirkózott a békési bíróval, hogy eldöntsék a két szomszé­dos helység között a határt. S miután a doboziak bírója, Pál András győzött, a vitás földterü­let a helybelieknek jutott. Nem­csak abban az időben, hanem még nagyon sokáig szükségük volt a doboziaknak minden talpalatnyi megművelhető föld­re. Illyés Gyula 1938-ban járt ezen a vidéken, benyomásait, ta­pasztalatait Lélek és kenyér cí­mű szociográfiájában tárta a vi­lág elé. Az országnak e mocsa­rakkal, vízzel, erdővel övezett szegletében a nyomorúság úgy befészkelte magát, hogy már nem gondol a lélek azzal sem, mit hoz a holnap: „az emberek ül­hettek naphosszat a kiszáradt árok partján ... nem volt föld, s nemsokára eljött az idő, hogy munka sem volt, annak számá­ra sem, aki kereste ... közben sorsuk egyre jobban olyan lett, mint a halé, mely velük egy- időben vettetett szárazra .. Exportált munkaerő Ezekkel a gondolatokkal nyi­tok be Komlósi Lajos tanácsel­nök szobájába. Az egyszerűen, ízlésesen berendezett irodában a beszélgetés során kiderül, hogy a község vezetőinek ma már másért kell „birkózniuk”’. __ Igen. Állandóan azon mun­k álkodunk, hogy az itt lakó em­berek jól érezzék magukat, sze­ressék szűkebb hazájukat és ne vágyódjanak el máshová mondja az elnök. Az ' 19tí0-as népszámláláskor 5800 lakosa volt Dqboznak, tíz év múlva ez a szám lecsökkent 5123-ra. Lé­nyegében az elvándorlás ,1965- ben megállt, most már inkább kicserélődési folyamatról van ; szó. Ha el is költözködnek néha- ; nyan, jönnek helyettük a tanya- • ról. Évente mintegy 14—15 üresen ! maradó házat értékesítünk a községben. Ezenkív ül 30—40 mo- ; dern, fürdőszobás, uj ^családi ; házat építenek és ugyanennyit 1 újítanak fel saját erőből. Kétségtelen: magas az átlag- ; életkor Dobozon, hiszen régi te- ■ lepülés. A legutóbbi évekig jó- j val többen haltak meg, mint : amennyien születtek. A népese- ; déspolitikai koncepció azonban ■ már itt is érezteti hatását. Kom- ■ lósi Lajos a foglalkoztatottsági : gondokról beszél: — A Petőfi Termelőszövetke­zet 450 embernek ad munkát, en­nél valamivel több a nyugdíja­sok és a járadékosok száma. Ráadásul az elkövetkezendő években a gépesítés, a kemizá- lás fejlesztésével tovább csök­ken a tsz munkaerőigénye. A megoldás kézenfekvő: télen oda kell irányítani a munkaerőt, ahol szükség van rá. Jelenleg Gyulán a húskombinát építkezé­sén, Békéscsabán, a MEZŐGÉP vállalatnál és más munkahelye­ken dolgoznak a termelőszövet­kezeti tagok. Persze az iparosí­tás nálunk is megkezdődött. A Budapesti Harisnyagyár helyi telepén 370-en, a HERMES ve­tőmagértékesítő vállalatnál 80- an, az ÁFÉSZ-nél negyvenen ta­lálnak munkát, a tanács és a különböző intézményekről nem is beszélve. A környező települé­sekre, elsősorban a megyeszék­helyre így is 650-en járnak el. Kulcskérdés: a közlekedés A tömeges városba vágyódás kor és kórtünet, amely a vi­szonylag gyorsütemű gazdasági­társadalmi fejlődés velejárója. Pedig ha jól belegondolunk, óri­ási károkat okoz a népgazdaság­nak is. Mekkora értékek men­nek veszendőbe, ha falvak, köz­ségek lakói otthagyják a telje­sen ép házakat — és mekkora anyagi erőfeszítésébe kerül az országnak — mondjuk a békés­csabai építkezés. Teljesen logi­kus, hogy aki 13—14 kilométer­re jár munkába Békéscsabára vagy Gyulára, fölösleges néhány kilométerrel odébb új otthont te­remteni, hiszen pihenni, regene­rálódni a csendes, tiszta levegő­jű lakóhelyen sokkal jobban le­het, mint a zajos, kormos város­ban. — Az ingázás kulcskérdése a jó közlekedés. — jegyzi meg a tanácselnök. — Mi nem panasz­kodhatunk: óránként közleke­dik a csuklós autóbusz Csabára. A konzervgyárhoz, a forgácsoló szerszámgyárhoz közvetlen já­rat van, sok a távolsági busz is. Egy sor vállalat pedig saját munkásszállító gépkocsiparkkal rendelkezik. Őszintén megmon­dom, ha valamikor arról lenne szó, hogy városkörnyéki község legyünk, mi Csabát választa­nánk. Gyulára mindössze 60— 70-en járnak át. A megyeszék­helyre viszont annál többen. Az állami és tanácsi építőipari vál­lalathoz, ktsz-ekhez, a viz- és csatornamű vállalathoz, a Vo­lánhoz és még sorolhatnám. Munkássá válni A harisnyagyár helyi részle­gét 1969-ben hozták létre. Álta­lában gyermek nadrágharisnya konfekcionálásával foglalkoznak, évente mintegy hatmillió 30!) ezret gyártanak belőle. A zö­mében nőket foglalkoztató üzem­ben 156 a 30 éven aluli fiatal. Mindezeket Papp Ferencnétöl. a részleg vezetőjétől tudom meg, aki így folytatja tájékoztatóját: — Nem mondom, hogy zökke­nők nélkül ment a beilleszke­dés. A sajátos gondok megvan­nak ugyanúgy, mint a városban. Itt nem a gázszerelőt várják, ha­nem esetleg az állatorvost a jó­szágokhoz, ezért kérnek kilépőt vagy szabadságot. Jól érzik ma­gukat a lányok, asszonyok. Az átlagos havi kereset eléri a két­ezer forintot. Lehetőség van a tanulásra, kötő, hurkoló, kon­fekció szakmunkások lehetnek, már 45-en jelentkeztek is. Hét szocialista brigádunk van, a fia­taloknak külön klubhelyiség. Igen, jönnek újak is. Pillanat­nyilag 30 nőt tudnánk még fog­lalkoztatni. Mondok egy érdekes esetet. Az egyik kislányunk Csa­bán ment férjhez és mindennap átjár Dobozra. Annyira szereti ezt a munkahelyet. Csecsei Józsejné hét évvel ez­előtt vállalkozott arra, hogy munkásnő lesz. Azelőtt a tsz-ben a növénytermesztésben dolgo­zott. — Egy évre volt szükségem, míg beleszoktam az itteni mun­kába — mondja a feketehajú asszony. — Anyagmozgatóként, kezdtem, majd meós lettem. Itt sokkal jobb. Nincs kitéve az ember az időjárás viszontagsá­gainak. Kereken ezer forinttal kezdtem, most 1950 forint a fi­zetésem. A férjem a tsz-ben az öntöző brigádban dolgozik. Szólhatnék még Szabó Eszter, röl, aki kétéves munkaviszony­nyal a háta mögött 17 évesen 2100 forintot keres havonta. Akinek az édesapja a Petőfiben, a nővére Csabán a Férfifehér- nemű-gyárban dolgozik. Nem kell tehát kiülni azárok partjára egyetlen dobozinak sem, mindenki megtalálhatja a helyét az iparban, a mezőgazda­ságban, a kereskedelemben, az egyre szépülő, gyaranodó köz­ségben vagy a környező váro­sokban. Nincs már ami a lelkeket meg­nyomorítsa ... Seres. Sándor Pb-gáz, félmillió fogyasztónak A magyar—szovjet kooperációban épülő szegedi 2-es számú gázfeldolgozó üzem mintegy 800 millió forint értékű beruházás munkáinak gyorsítását tűzték ki célul nyolc érdekelt vállalat IÍISZ-szervezetei. Az új létesítményt még az idén átadják rendeltetésének. Elkészülte utáa csaknem félmillió fogyasztót lát cl évente propán butánnal és értékes nyersanyagokat ad a vegyiparnak. Képünkön: az üzem lepárló tornyai. (MTI fotó: Tóth Béla felvétele — KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom