Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-11 / 35. szám
PáFftöfténet, műrészei és (emészelrédelem a Békési Étet legújabb számában A Békési Élet című, Békéscsabán szerkesztett közművelődési és tudományos szemle idei első számának gerincét öt igen érdekes tanulmány alkotja Az elsőnek a szerzője Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere. Diplomáciánk vezetője a felszabaduláskor és az azt követő években Battonyán és környékérv egyike volt a kommunista párt megszervezőjének, vezetőjének. A viharos évek történetéhez ad gazdag anyagot Púja Frigyes a „Harc a tömegek megnyeréséért Battonyán és környékén 1945—1946- ban” című tanulmánvában. Se- leszt Ferenc újságíró Európa egyik legmodernebb üveggyárát, az orosházit mutatja be riportszerű könnyedséggel, de adatokban is bővelkedő írásában. A tanulmányok sorát a Békés mérvéi Múzeumi Szervezet munkatársának, Réthy Zsigmondnak „A szabadkígyósi természetvédelmi park madárvilága” című dolgozata zárja. Az írás fontosságát növeli, hogy a Békési Élet olvasóinak környezetvédelmi szempontokból mutatja be megyénk egyik természeti értékét A folyóirat további rovatai érdekes olvasmányokat tartalmaznak. Koszorús Oszkár Ko- hán Györgyről, századunk elsp felének talán legrusztikusabb, legérdekesebb, hányatott sorsú festő- és grafikusművészéről, orosházi tartózkodásának éveiről ír, cikkét több reprodukció és fénykép színesíti. Sass Ervin újságíró Feldmann Józsefről. Orosháza kiváló népművelőjéről készített izgalmasan megírt, bő képanyagú, kultúrtörténetileg is értékes portrét. A közművelődési rovat harmadik írása akár vitaindító is lehetne: Rideg Gábornak, a Művészet főszerkesztőjének a képzőművészeti világhét alkalmából Békésen megrendezett megyei gyűjteményes tárlaton mondott, több ki bővítésre, megvitatásra alkalmas gondolatot közlő beszédét olvashatjuk. A folyóirat „Szemle" című rovatában a közelmúltban megjelent helytörténeti kiadványok recenzióit adja közre a szerkesztőség. A Békési Élet tizenegyedik évfolyamának első számában Balogh Ferenc képriportjában Füzesgyarmat mutatkozik be. N. L. Ügyelet a munkahelyen és otthon Türelmetlen csengetés Miért akar elválni a gyógyszerésznő férje? Szombat délután. Békéscsaba utcáin a szokásosnál is nagyobb a forgalom. Javában tart még a téli vásár, s van, aki zárás előtt pár perccel lép be a boltba, hogy csomagokkal megrakodva jöjjön ki. Aztán a redőnyök sorra leereszkednek. Csendesedik a környék. Mindenki siet haza, otthonába. Négy óra. A 14/1-es központi gyógyszertárban is zárni készülnek. Bent még vagy tízen várakoznak. Ebből következtetni lehet arra, hogy ez legalább egy órai plusz munkát jelent a gyógyszerészeknek. Egy férfi mégis most fürakszik a lehúzott redőnyhöz. Felhúzza és kopog az ajtón. Beengedik, tizenegyediknek. Ez természetes, hiszen a gyógyszerész nem tudhatja, mennyire sürgős az az orvosság. Esetleg életmentő, ha most nem adja ki, annak súlyos következménye lehet. Négy óra után már csak ügyeleti szolgálat van. Ezt sokan nem tartják számon. Ezért aztán míg a zárás után bentmaradottakat kiszolgálják, míg a munkát befejezik és haza indulhatnak a gyógyszertér dolgozói, addigra az utcán már sorba állnak az emberek. Ezek kiszolgálása persze már az ott maradt ügyeletesre vár. Egy hetes éjszakázás A szabad szombat bevezetésével sokaknak lett több a szabadidejük. Lenne tehát idő a gyógyszer beszerzésére is. Főleg, ha az orvos már az előző nap felírta. De nem váltották ki, ma jöttek érte, éppen délután, zárás után. Sorban állnak. Vajon miért? Érdemes a válaszokra odafigyelni. „Nem értem rá délelőtt...” „Előbb bevásároltam, mert ott is sokan vannak...” „Most már van időm ácsorogni...” és így tovább, hasonló a válasz. Még egy kis disputa is lezajlik, míg az ügyeletes átveszi a recepteket. — Antineuralgica? Ezt kiválthatta volna egy órával ezelőtt is — így a gyógyszerész. — Magának az a kötelessége, hogy kiadja... Valaki hátul megszólal. ■— Akkor én nem is kapom meg a kombinált port? — Dehogynem! Csak várja ki a sort. — Ha. nem szolgálnak ki, telefonálok az igazgatónak — hábo- rog az előbbi kérdező. — De kérem! Ne tessék türelmetlenkedni! Egyedül vagyok. Meg tetszik kapni... Ilyen paprikás hangulatban zajlik le a délután. Az este már csendesebb. Az ügyelőszobában nyugodtabban beszélgethetünk. — Mások talán éppen most ülnek a vacsorahoz meghitt családi hangulatban, vagy éppen a tv-t nézik — mondja az ügyeletes gyógyszerésznö. — Igaz, itt is van televízió, rádió és a körülményekhez képest kényelem. De azért hiányzik a család, a gyerekek, akiket ott kellett hagyni nemcsak ma, hanem egész héten minden este. A központi gyógyszertárban egy hétig mindennap ugyanaz az ügyeletes. Nyolc óra nappal, tizenkettő éjszaka és négy a szabad. Magunk vállaltuk, mert ez mégis jobb, mint három-, négy- vagy ötnaponként váltani. így csak öthetenként kerül egy dolgozóra a sor. A többi éjszaka szabad, tehát tudunk gazdálkodni az időnkkel. Nem könnyű ez a szolgálat. Főleg ha arra gondolunk, hogy a gyógyszerészek 90 százaléka nő Legtöbbje pedig édesanya, háziasszony feleség. Ha kicsik a gyerekek, ilyenkor a nagymama, vagy a férj gondoskodik róluk. Ez az úgynevezett otthoni ügyelet — nekik sem könnyű. Csoda- e, ha jött már olyan jelzés dr. Palovits Gyula igazgatóhoz, hogy: „Nem vállalom az ügyeletet, mert a férjem válni akar, ha ezt folytatom." A visszatérő vendég Az éjszakai csöndben még élesebben, sürgetőbben hangzik a csengő. A fehér köpeny szinte világít a félhomályban, amint átmegy a másik helyiségbe, hogy felgyújtsa a villanyt. A kisablak kinyílik. Egy kéz nyújtja a receptet, izgatott íérfihang a kísérője. — Nagyon kérem, siessen! A kisfiam beteg, most jövök az orvostól. Csak másodpercek múlnak el, már viheti is az injekciót. Alig távozik, újabb csengetés. Ügy látszik, most kezdődik az éjszakai „forgalom”. Az ablaknál a gyógyszerésznek ismerős az arc. Visszaint, halkan szól: „Ez mindig visszatérő vendég.” Félig tegező viszonyban is vannak. A férfi tegezi a gyógy- szerésznőtd?) Keresi a zsebében a receptet. Nem találja. A nyitott ablakon bezúdul a hideg — egy kis „alkoholillattal” keverve. Már fázunk. A gyógyszerész ismét kéri a vényt. — Várj! Mit türelmetlenkedsz. Olyan vagy, .mint a feleségem! Végül nagy nehezen, gyűrötten előkerül a papír. Fájdalomcsillapító! — Nem ritkaság. Azon csodálkoznék, ha egy este nem jönnének ilyesmiért — szól az ügyeletes magyarázatul. — Az ilyen vendégek főleg a szórakozóhelyek látogatói, esetleg a délutáni műszakból hazatérő dolgozók. Persze, van amikor ez is telje sen indokolt. Nemrég egy kecskeméti gépkocsivezető csenge tett, úgy éjfél felé. Csabára jövet útközben kintrekedt a hófúvásban, havat lapátolt. Átfázott és megfájdult a feje. Hát persze hogy az ember nem szól egy szót sem. Kiadja a fájdalomcsillapítót. De az ilyennek, mint az előbbi?! És vannak ennél furcsább esetek is... Bisecurin — IMciHHHimMiHiiiiMiiMiiHiMiiiiiHiMmiUHMiiimHnMiiiiiiiiiiiiiniiniiuiiiiiiiiiiiniiHiiHiiiHiiimmiHHiii' Új hűtőtároló a baromfifeldolgozónál sürgősen — Késő éjszaka volt. Fárad voltam, lepihentem. Az éles é türelmetlen csengetésre ébred tem. Azt gondoltam, valami sür gős eset. Siettem. De míg az ab lakhoz értem, legalább ötszöi hatszor nyomták meg a csengő Amikor kinyitottam, egy fiata lány adta be a vényt. Mögött egy hórihorgas katona állt. Ránéztem a papírra. Kilen nappal előtte írta fel az orvos Bisecurint... Olyan is volt, hogy cumiér csengettek fel. mert a baba sír és nem tudtak aludni. És va egy nénikénk. ö szintén amo lyan sűrű „vendég". Rendszerin reggel 6 órakor csenget, A har madik eset után megjegyezterr „Miért nem nyolc óra után jö; a kétnapos vevénnyel, amiko már kinyitott a gyógyszertár? — Jaj, lelkem, nem jöhetek é máskor — csak ha misére me gyek... Azóta már megszoktuk „misés nénit”. A gavallér A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál befejezéshez közeledik az a több mint 106 millió forintos beruházás, amely egy 89 vagonos hütőtárolót, egy 20 óránként 10 vagon kapacitású fagyasztó alagutat és az ezekhez kapcsolódó gépházat foglalja magába. Képünk a gépház központi vezérlőtermében készült, ahol az utolsó simításokat végzik. A tervek szerint ugyanis az év első leiében elkészül az új hűtőtároló. Fotó; Demény Amint beszélgetünk, taxi áll meg a gyógyszertár előtt. Férfi siet és csenget. A vényen — amely már kéthetes volt — „Polivytaplex 3” van írva. Nem tudom, hogy bűntudata lett-e vagy sem, de amikor a pár forintos összeget bemondja a gyógyszerész, egy tízest nyom a kezébe, ezzel a szöveggel: a többi a magáé! Hát ilyen is előfordul... Az esetek tárházából bőven lehetne meríteni, s ha statisztikát készítenének arról, hogy az éjszakai ügyeletek során mennyi a valóban sürgős kérés, furcsa képet kapnánk. Persze a gyógyszerész nem teheti meg azt, hogy mérlegelje akkor és abban a pillanatban, melyik a sürgős és melyikkel várhatnak reggelig. Neki kötelessége minden gyógyszert kiadni... Éjszaka is... Az viszont már az emberek lelkiismeretén múlik, hogy több napos vagy esetleg kéthetes receptet mikor váltanak be. Szándékosan nem írtam ide az ügyeletes nevét, mert mindenkire sor kerül, akár Békéscsabán, akár a vidéki gyógyszertárakban. És az éjszakai ügyelet egyformán nehéz mindenütt. Akik itt helytállnak, azok tiszteletet érdemelnek. Kasnyik Judit Politikai szótár Politikai gyakorlat A politikával foglalkozó tanulmányokban gyakran fölbukkan a politikai gyakorlat, mint kifejezés. Ennek a kifejezésnek meghatározott fogalmi tartalma van és elengedhetetlen része a politikára vonatkozó elemző tudásnak. Míg a termelési gyakorlat, vagy hadgyakorlat stb. fordulatok szóhasználatunkban a valamire való fölkészülésre utalnak, addig a politikai gyakorlat nem az állampolgárok vagy a politikusok tréningjét jelenti majdani elfoglaltságukat célozandó, hanem a politikai intézményektől és a politikai gondolkodástól viszonylagosan és elemzően elkülönített valóságra vonatkozik. Arról az Összefüggésről van itt szó, amit általában úgy szoktunk megfogalmazni, hogy más az elmélet és más a gyakorlat. Azaz a gyakorlati politika nem teljesen ugyanaz, mint az elméleti politika. Az elméleti politika ugyanis, miközben a gyakorlatban! politika képét törekszik rögzíteni, egyúttal magában hordozza valarpely kívánatos gyakorlat képét is. A politikai gyakorlat azonban, mint elemző tudásunk fogalma, koránt sem a gondolkodástól és intézményektől megfosztott absztrakt csontváz, hiszen még elméletileg sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a politikai gyakorlat mindig valamilyen politikai intézményrendszerben történő politikai tevékenység, ami politikai eszmék, balhiedelmek, ideológiák által orientált gondolkodó emberek cselekedeteiben megy végbe. Ahhoz viszont, hogy megítélhessük egy társadalmi csoport politikai tevékenységét, egy politikai szervezet működését, vagy egy eszme hatását, az elemzés érdekében először elvonatkoztatunk ettől a bizonyos általábani politikai gyakorlattól, megvizsgáljuk a jelenség önmagábani összefüggéseit, majd ezek birtokában mérlegeljük szerepét és jelentőségét a gyakorlat szövevényében. Vagyis először elrugaszkodunk a gyakorlattól, hogy ahhoz visszatérve jobban megérthessük. A politikai gyakorlat vagy politikai praxis tehát a politikai* tevékenységnek, intézményeknek és gondolkodásnak átfogó fogalma. Amilyen világosnak tűnik ezek mindenkori együtt- léte a politikai gyakorlat egészére vonatkozóan, annál kérdésesebb konkrét összefüggésük egyes esetekben. A politikai tevékenységformák, politikai intézményesített- ségek és a politikai meggondolások — mint minden más — állandóan módosuló, változó ösz- szetevői a politikai gyakorlatnak, amelyek a maguk egyediségében kialakulnak, léteznek, majd elhalnak. A szocialista társadalom politikai gyakorlatában, ami szándékaink szerint nemcsak változik és fejlődik, hanem tudatos fejlesztés tárgya is, ezekkel az összefüggésekkel számolnunk kell. Amikor politizálunk, vagyis ésszerű okoskodással mérlegelünk egy politikai részkérdést, akkor célszerű, ha a politikai gyakorlat ezen belső összefüggéseit is szemelőtt tartjuk. Ennek híján ugvanis a politizálás, ami szintén része a politikai gyakorlatnak, könnyen nanaszko^ássá sekélvesedik. Az ilyen szintű politizálás, mint azt a tapasztalat mutatja, többnyire célt nélkülöző és hatástalan. Ami pedig hatástalan. az nemcsak egyénileg hiábavaló, hanem — és ez a fontos — politikailag érdektelen is. —g— R nmmcm^r 1976. FEBRUÁR IX.
