Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

Jól tájékozott titkárok Szocialista brigád Pongrácz Jánosok téli birodalmában Az Állami Ifjúsági Bizottság titkársága négynapos értekezlet­re hívta a minisztériumok, or­szágos hatáskörű szervek, fő­városi és megyei tanácsok ifjú­sági titkárait. A meghívón a felsorolás még hosszabb és bo­nyolultabb. de e hosszadalmas és — a pontosság kedvéért — nehézkesre sikeredett címzésnek örülni kell. A lényeg ugyanis az, hogy az if júságoolitikai teen­dőkkel ily sok helyen foglalko­zik egy-egy hozzáértő. A párt ifjúságpolitikai hatá- • rozatának és az Ifjúsági Tör­vénynek a megjelenése után gyakorta emlegetett óhaj volt ugyanis, hogy a jó programhoz, a társadalmi törődés gyakorla­ti megvalósításához, minden szinten legyen ember is! Ne vesszen el például a sokféle ta­nácsi ügy között az ifjúságé, fogja össze valaki az azonos minisztériumhoz tartozó válla­latok fiataljainak gondját-baját, szorgalmazza a megoldást. Az if- jú~á«i titkári beosztás meghono­sodott. A tisztség betöltőinek hasznos munkájáról legegysze­rűbben úgy győződhetünk meg, ha egy-egy minisztérium vagy megye éppen időszerű tenniva­lói után tudakozódunk. A tit­károk rendszerint pontos ada­tokkal szolgálnak, ismerik a rö- videbb-hosszabb tá'’" terveket. Valóban gazdáivá váltak az if­júság- témának. Budapesti értekezletük febru­ár 3-án kezdődött. Tanácskozás­sal, ülésezéssel amúgyis telített korunkban vajon kell-e s mit ér négy nap „szöveghallgatás”? Sokat ér — mondhatjuk tömö­ren. A négy nap alatt ugyanis a titkárokat valóban felkészí­tették a következő hónapok fel­adataira. Márpedig úgy, hogy mindenekelőtt megismertették Szilárd tüzelőanyagokból válto­zatlanul zavartalan forgalomra készültek fel és az igényeknek megfelelő ellátást nyújtanak: 54 ezer magánerőből épülő lakás többségéhez pedig a korábbinál jobb, szervezettebb, anyagellá- 1ást biztosítanak — hangzott el a tüzelő- és építőanyag-kereskede­lem vezetőinek hétfőn délelőtt szintén, ami fölős volt. A negye­dig ötéves tervben 70 milliárd forinttal bővültek az ipar ter­melő állóeszközei. A gépek, be­rendezések egységnyi értékére jutó bruttó termelés viszont ki­sebb, mint öt esztendővel koráb­ban. Némely iparterületen — így a textiliparban, a műszeripar­ban — három, négv százalékkal. Közrejátszik ez a költségek, s végső soron a termékek jövedel­mezőségének, árának alakulásá­ban? Szónoki kérdés. Minden hatás­sal van erre. Az is, hogy gyorsan és indokolatlan mértékben nőtt az alkalmazotti létszám, s hogy míg 1965-ben minden,száz mun­kaórából hatvanat, ma csak öt­venötöt számo’nak el teljesít­ménybérben. öreg. rossz rostá­kon hullik át mindaz, ami alko­tóeleme a teljes termelési költ­ségnek. s ígv a kelleténél ritkáb­ban akad fenn az. ami elkerül­hető, megtakarítható, ami fölös­leges. MskaCf ’évhUek A fogyasztói árszínvonal moz­gása nem azonosítható .azzal, hogy „nő” vagy „csökken” az életszínvonal: az ár a fogyasztás növekedését és szerkezetét befo­lyásolja, de csupán része az élet- színvonalnak. Mégis, makacs tévhit, hogy „drágul az élet”, mert emelkedik az árszínvonal. Mintha a jövedelmek, nem gya­őket az országos döntésekkel, el­képzelésekkel. Egyebek között az állami szervek xés intézmé­nyek tevékenységével, az 1976. évi ifjúsági parlamentek és a KISZ IX. kongresszusának elő­készítésével. Egyszóval, az idei legfontosabb országos progra­mokkal. Emellett felelős veze­tőktől hallgattak kül- és bel­politikai előadásokat. A közvetlen és gyors infor­máció fontosságát aligha szük­séges bizonygatni. Nyilván ak­kor látják el jól munkakörüket az ifjúsági titkárok, ha a helyi ismereteik mellett képet kap­nak a legfrissebb, országos ter­vekről is. A jó tájékozottsághoz, az információk rendszerezettsé­géhez ilyen központi „eligazí­tásra” is szükség van. Bárki megjegvezheti ugyan, hogy az ismeretanyagot adhatnák írás­ban is. De úgy elmaradnának a konzultációs kérdések, S a gya­korlati munka közben derülne ki az esetleges félreértés, ké­tely. Ami önmagában is baj lenne. Ám többről van szó. A négy napba olyan foglalkozá­sok is ..befértek”, amelyek a titkárokat gyakorlati módsze­rekkel gazdagítják. Tervezéshez, gazdálkodáshoz, munkastílushoz fűztek tapasztalatokon alapuló észrevételeket a csoportos be­szélgetések vezetői, s mód nvi- lott a tapasztalatok cseréjére is. Lehet, hogy mindezt néhány év múlva rövidebb idő alatt el­végzik majd. Az az érzésem azonban, hogy a majdani ta­nácskozások jelentős rövidítésé­re nem nagyon számíthatunk, hiszen az ifjúságpolitikai kér­dések maguk is szüntelenül vál­toznak. S_bér cserélődik a fia­tal nernzedék, a feltételeket nem kell újból megteremteni. Azok hosszú távra adottak. M. D. kezdődött országos értekezletén a Belkereskedelmi Minisztéri­umban. A tanácskozáson beszámoltak arról, hogy az idei nagyobb áru­alapok megteremtéséhez az ál­lami iparral már megkötötték a szállítási szerződéseket, az im­port tárgyalások is folynak. (MTI) rapodnának! Hasonló tévhitek az üzemi, termelői közgondolko­zásban is jelen vannak. Szívesen alkalmazott'érv például, hogy a szocialista iparban a teljes ter­melési költségek 66 százalékát az anyagköltségek alkotják — az iparcsoportok egy részében en­nél is magasabb az arány, így az élelmiszeriparban 80 száza­lék —, ha tehát drágulnak az anyagok, márpedig ennek va­gyunk tanúi akkor a termelési ráfordítások is „automatikusan” nagyobbak lesznek. Csakhogy: mi és mennyi készül a felhasz­nált anyagból, az már nem fon­tos?; Hiszen — egyetlen tényt kiragadva — az acéllemezek 35 százaléka, a feldolgozás során hulladékba jut. S aligha egyedül az acéllemezeknél fedezhetünk fel ily’ meghökkentő pazarlást! Nem mindig kifejezője az ár annak, hogy a termék — vagy szolgáltatás — a társadalomnak ténylegesen mennyibe került Ettől még a költségek — a rá­fordítások — költségek marad­nak. S ha ez nagyobb az indo­koltnál, ha több, mint amennyit a megteremtett érték jogossá ten­ne, akkor megrövidítettük ma­gunkat. Sokszor csináljuk ma ezt, mivel lassan, következetle­nül, kényszerűen látjuk csak be: az ármegállapftás a — kitágított — műhelyfalak között kezdődik el. Vadcsapások tarkítják a fehér hószőnyeget.' A fák közöt­ti nyílegyenes sorokban jól ki­vehető — már azoknak, akik értenek hozzá — milyen álla­tok jártak arrafelé, az erdőgaz­daság dolgozói által je« illatú szénával megrakott etetők irá­nyában. A téli erdő is szép. Igaz, szí­neiében csak tavasszal és ősz­szel pompázik. Különösen meg- ejtően szép ősszel, amikor fe­hér ökörnyálak úsznak a leve­gőben, rátekeredve egy-egy vén tölgyre, mint a menyasszonyi fátyol. A zörrenő avaron olyan­kor tapsifülesek rohannak a su­nyi róka elől, és a fácánkakas riadtan kapja fel zöldes szín­ben csillogó fejét a zajra. Most, ilyenkor más az erdő képe, meg az élete is. A csuna fehérségből feketén válnak ki a tölgyek, elmosódva látszanak, mintha mindig ködben állnának a szür­ke törzsű nyárfák. A fekete há­tú dámvadak hangos iramlás- sal vágtatnak át az erdei úton és szempillantás alatt eltűnnek a sűrűn nőtt kökénybokrok mögött. Hangtalanul siklik a szán a keményre fagyott havon. A lovak nyakában ütemesen cseng a sárgaréz csengő és a lovak orrlikából meleg pára száll a fák felé. Ez a csendes táj a Pong-1 rácz brigád birodalma. Töröker­dőnek hívják Gyulán, ki tudja miért és mióta a Dénesmajoralatt húzódó erdőt, ezt a viszonylag fiatal tölgyest. A háborút meg­előző harmincas évek derekán telepítették, mert másra nem igen volt alkalmas ez a vízjár­ta, ragacsos fekete föld. Köze­ledünk a Kutyaíogó felé — ez egy erdőrészlet neve. Állítólag onnét kapta, hogy annyira el­burjánzott benne a kökény, hogy köztük csak keskeny csapás maradt, amelyen valamikor nemcsak az őzek, nyulak, dám­vadak, hanem a kóborkutyák is jártak. Itt aztán ügyes hu­rokkal, tőrrel nem volt nehéz megfogni őket. Baltacsattogás — ez még min­dig jellemző a favágókra — és motorfűrész zaja erősödik egy­re jobban, ahogy közeledünk a Pongrácz János vezette „Tán­csics” brigád munkahelyéhez. Méltóságteljesen, mintha lassí­tott film lenne, zuhan az el fű­részelt fa. Aztán gyors mozdu­lat, és a szapora fejszecsapások alatt a fa gallyaitól lemeztele­nítve fekszik a hóban. Hangos szuszogással jön egy sárga ló, istrángjához kötözik a fatörzse­ket, amiket a ..munkapadhoz” húz. Ott egy másik fűrészes em­ber választékolja, majd dara­bolja és végül sarangolja, ha jól mondom ezeket az erdőgaz­dasági kifejezéseket. Vagyis a köznapi kifejezésekkel szólva, egy mérőléccel megjelöli a fát milyen hosszban keli elfűrészei- ni, ez a választékolás. Ezután eldarabolják a megadott méret szerint, majd sarangolják, azaz szépen sorba rakjak. Egy tisztáson tűz parázs­lik. Kékessz’őke füst emelkedik egyre magasabbra, hogy utat találjon a csupasz gallyak kö­zött a hófellegekkel teli ég ft- lé. Kísérőim, Mastala Gergely műszakvezető és Guti János ke- rüle tvezető olyan otthonosan vezetnek a brigád munkahelyé­hez, mint ahogy a várost lakó ember igazodik el a házrenge­tegben. A tűz körül tüskök és egy alumínium kanna, hogy a víz ki ne hüljön túlságosan. Jó­kor érkezünk. Éppen pipa-huja van, cigarettaszünet. Kék mun­karuhában, pufajkában és gu­micsizmában ballagnak a tűz­höz a brigád tagjai. Jónapotíal köszöntjük őket, amire adjon- isten a felelet. Komótos moz­dulattal közelebb húzzák a tus- kókat és leülnek. Előkerül a dózni, de nem finomra vágott dohányt csípnek ki belőle, ha­nem Kossuthot, Symphoniát meg Fecskét. Hol van már a fináncnemlátta szűz dohány? Lassan indul a beszélgetés. A szabadban élő, dolgozó emberek gyanakvó tartózkodása a város­ból jött ember iránt csak las­san enyhül. Ha itt van „a fő­nök”, akkor meg inkább olya­nokat kérdeznek először, ami mindenkit érdekel. Például lesz-e az idén bérfejlesztés, ér- tékelték-e már a brigád elmúlt évi munkáját meg más effélé­ket. Amikor ezeken túljutot­tunk, akkor kezdünk csak pu- iv’i h. milyen is ez a Tán­csics brigád. Most már köny- nyebben alakul a közös hang, megvan a téma is, de amit csak óvatosan lehet lehámozni, mint a friss déligyümölcsöt. Rövid az idd, nem is érnek rá meg nem is kenyerük a sok mellébeszélés. Természetes egy­szerűséggel sorolják el ki, ki­csoda, hogyan él és mit dolgo­zik. Találomra választottuk ki, hogy hol kezdjük a sort, hiszen a brigád 14 tagú. Sándor Lász­lóval kezdtük az ismerkedést. Régen volt, 15 éve már, hogy a brigád tagja lett. Segédmunkás­ként kezdte, majd addig unszol­ták — kedve is volt hozzá —, hoev beiratkozott az ásotthal­mi szakmunkásképző iskolába. Tíz hónapot kellett végiggür­cölni, de megérte, szakmunkás lett. Több a pénz is, meg a szakmunkás cím rangot is je­lent. Ungor Gábor a gyulavári Le­nin Tsz-ben dolgozott mint ser­tésgondozó. Nem keresett ott sem rosszul, de ebben a kollek­tívában jobban érzi magát. Hét éve már, hogy velük dolgozik. Szabó Béla is másfél évtizede van a brigádban. Betanított munkás, megpróbálkozott ő is az iskolával, közben beteg lett, aztán abbamaradt. Most meg úgy hallotta, Ásotthalmon meg­szűnt a felnőttképzés. Debre- czeni Imre 1939 óta van a DS- FAG-nál, de ebbe a brigádba csak 1968-ban került. Ahogy visszaemlékezik rá, amióta itt van, talán négyszer-ötször volt táppénzen. Egyszer gyomorfe­kéllyel ooerálták. Gólya Jenő a legfiatalabb a brigádban, nem az életkorát hanem a tagságot tekintve, 1970 óta tag. Dénes­majorban lakik, hat gyermeke van. A legnagyobb fiű követte az apját, de ő már nem kézi munkás, MTZ vei dolgozik. Bar- ta Gábor is a helyi Lenin Tsz- ből jött a brigádba. Ott fogatos volt, itt is lóval bánik. Hogy miért jött ide? Nem könnyebb a munka, de jobb a kereset. Széles László 1969. őszén je­lentkezett a brigádba. Először a fatelepen dolgozott, de nem tudott megbarátkozni a körülöt­te levő falakkal. Jobban vá­gyott a szabad munkahelyre. Gáspár György is 15 éves tag. A fiúk őt is követték, egyik most katona, a másik traktoros. Berénvi József 14 évvel ezelőtt jelentkezett. Akkor 15 éves volt, nem is vették fel, csak időszaki munkára. Aztán ittra­gadt ■ a brigádban. A felesége éppen gyes-en van a második gyermekkel. Ponerácz Lajos is alapító tag. Brinda József a Sarkadi Kendergyárban dolgo­zott 1986-ig. Itt kapott szolgá­lati lakást, azért jött át az er­dészethez. Ö is Ásotthalmán végzett. Guti János kerületve­zető is tagja a brigádnak. Kez­dettől. Ö a főnökük, de brigád- gyűlésen olyan tag, mint más. Pongrácz János a brigádveze­tő. Megbecsült ember, nemcsak azért, mert kitűnő szakmunkás, hanem azért is, mert példásan vezeti a kétszeres aranykoszo­rús Táncsics brigádot. Tagja az igazgató tanácsnak is, így az­tán neki „könnyű” kiállni a brigádért. — Nem is panaszkodhatunk, hiszen a vállalatnál nekünk leg- magas’abb az órabérünk. Persze, jól tudják azt a főnökök is, hogy milyen ez az erdei munka. Tudjuk, jó hírünk van, nem­csak itt, a szakmában is. Meg is válogatjuk, hogy kit veszünk » fel brigádtagnak. Volt már olyan, nem is egy, akit eluta­sítottunk, mert tudtuk, nem tud majd eleget tenni a követelmé­nyeknek. Most jóval könnyebb már a dolgunk, mint volt a kez­det kezdetén, amikor hetenként 60 órát dolgoztunk a mostani 44 órával szemben. Keményen meg kell dolgozni, de jól kere­sünk. A brigádtagság 90 százalé­ka új családi házat épített az elmúlt években. Eljárunk ki­rándulni is, én tavaly megjár­tam az Adriai-tengert, 12 napos jutalomüdülésen voltam Rije- kúban. II cigaretták elparázslot- tak. A lovak horkantva türel­metlenkednek, fáznak. Az em­berek felveszik a fatörzs mellé támasztott fejszéket, felsivít a motoros fűrész, folytatják a munkát. Hazafelé Mastala Gergely „megsúgja”, hogy ez a brigád már másfél évtizede bizonyít­ja, hogy megérdemli a megbe­csülést, gondoljuk csak el, éven­te egy egész erdőt, 4 000 köb­méter fát kitermelni, elszállí­tani nem akármilyen munka ... Béla Ottó A TÜZÉR vezetőinek országos értekezlete l

Next

/
Oldalképek
Tartalom