Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
BOLONDOS GONDOLATOK — A felső tízezerhez való tartozást ma nem kutyabörrel lehel igazolni, hanem olyan szemmel, amellyel át lehet látni a kutyabőrön. — »■« _ — Különös életszemlélet és idézet égy igazgatói rendtartásból: Az ember nálam kezdődik és az osztályvezetői beosztásnál fejeződik be. *----- — — Régi népszokás. Diploma diplomával házasodik. ——. »-« —— Fejlődik a tudomány, s az emberiséget még mindig egyetlen unagyszerű” tett tartja fennRend a lelke mindennek EHenségünk: a magány tar. wwMtani m mHbme énét bwtowébsm * w#*éennapjnit * természeti csapások, ás « táwxwáó áltatok elleni védekezés HMtötte ki, a terstokmsaa ismeretien fogalom volt. Elődeink csoportokban jártak, a létfenntartáshoz szükséges élelem megszerzése közös erőfeszítésük érért mén ve volt ; s ha kudarcok érték őket. azt is együttesen viselték el. Aztán tel- tek-rnúltak az évezredek, s az egyre kiteljesedő civilizáció — az ember némára nélkülözheáeéten értékek mellett — létrehozta a vágtató percek korának természetellenes jelenséget: a magányt. A* ember KPi.lsaágl lény — mondták mi ökör bölcsei, i ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy csak a társadalmi közösség. a munka közben keletkező, a családi élet adta kapcsolatok alakítják ki jellemét, fejlesztik személyiségét. Ha pedig így van, indokolt a kérdés: ember és környezet között hol bomlik meg a feltételezett egyensúly? S hogyan alakul ki az a szorongató, félelmekkel teli állapot, amelynek a neve: magány? Mindenfajta emberi kapcsolat két meghírtáronó Jegyet hordoz: az ősztönösséget és a tudatosságot. A kisgyermek ösztönösen utánozza szüleit, mindenre figyel, amit otthon lát, hall, tapasztal, s későbbi magatartását akaratlanul is befolyásolják gyermekkori élményei, A felnőtt — tanult erkölcsi normák birtokában — tudatosan viselkedik. Kapcsolataiból — ennek ellenére — az ösz- tönösséget sem tudja száműzni. A szerelemben, a munkatársi kapcsolatokban Is először ösztönösen vonzódunk valakihez, s csak aztán indokoljuk meg választásunkat. Azaz, előbb tisztázzuk magunkban, hogy a partner rendelkezik-e azokkal a tulajdonságokkal, amelyek nekünk rokonszenvesek, s csak aztán igyekszünk tudatosan a kapcsolat megerősítésére. Miért van az mégis, hogy egyes emberek nem találnak barátra semmiféle társaságban? Több oka lehet. Vannak, akik eljutnak odáig, hogy valamiféle rokonszenvet éreznek valaki iránt, de sem erejük, sem bátorságuk, hogy ébredő érzelmeiket a másik tudomására hozzák. Mások elvárják, hogy őket meghallgassák, gondjaikban megértéssel, tanáccsal a segítségükre siessenek —, de ők nem adnak semmit. így a barátság alapvető jellemzője: a kölcsönösség hiányában képtelenek őszinte kapcsolatot kialakítani. Megint mások az arányokat tévesztik el. Felgyülemlett érzelmeik özönét zúdítják a másikra, anélkül, hogy tájékozódtak volna a partner igényeiről. Kevés az olyan ember, akiben soha, semmiféle rokonszenv sem ébred senki iránt.Ok a cinikusok, a közönyösek, akik az „én” fogalomkörét képtelenek túllépni. Mégsem „reménytelenek”, ha olyan közösségbe kerülnek, amely elég egységes ahhoz, hogy nevelő hatásával átformálja, megváltoztassa őket. Mert minden közösség értelme, rendeltetése, célja, hogy társadalmunk normált úgy érvényesítse, hogy a közösség minden egyes tagja egyéni céljainak a kollektív célokkal való összehangoltságát is érezze. Az egyénnek pedig meg kell tanulnia alkalmazkodni, a kritikát is elfogadni. £s itt szerepet kap ismét a korábban említett tudatosság — az ösztönös- ség felett. Fakadjon meggyőződésből a felismerés: ami jó a közösségnek, az az egyénnek is az! Mert, hogy mennyit ér az ember, nemcsak az dönti el. hogyan dolgozik, hanem az is, mennyire alkotó tagja egy közösségnek, képes-e odafigyelni a másikra, egyéni élete és környezete között tud-e harmóniát teremteni. Mivel mindez emberi kapcsolatokon, társas kapcsolatokon keresztül valósul meg — ha törekszünk erre —, kevesebb lesz a társtalan, a magányos is. ____________ P olesinszky Veronika becsült tagjai voltak a társadalomnak m újságírók, ahogy akkoriban hívták őket: a rigmusfaragó énekmondók, regösök és hegedősök. Attila udvarában tartotta regöseit, minden jóval ellátta őket, de magával is vitte mind a legvéresebb viadalokba, úgymond „hadd szerezzenek költői matériát”. Priscos Rhetor feljegyezte, ■ hogy Attila lakomáiról sosem hiányoztak a vendégmulattatők (humoristák). S hogy mennyi volt a honoráriumuk’: „Lantoaok hege Hősök, kiknek bor leikök, Tsak borért te s4- zörgetnek néha szegényük." Vagyis annyi volt a fizetség, amennyi elüti a rozsdát a to- rokróL A regősök és hegedősök a hírlapírókat pótolták a XVI. században. Tagjai müveitek voltak, az események megörökítésénél történelmi hűségre törekedtek. Gazdag udvarokban és a szegényebb nép körében legmegbecsültebb volt Tinódi Lantos Sebestyén. A Fejér megyei Tinód- pusztán született 1505-ben, Tolnán és Fehérvárott tanult. A török elleni harcban megsebesült Később Török Bálintot a törökök elfogták, akkor indult neki és járta az országot, hirdetve gazdája vitézségét. Utoljára a békés Csabán járt, ahol „nagy szoméh- ségben szenvede, mivelhogy bort nem adta* iw.Mta.rt Mi *vszág minden részére meghívást kapott, hogy friss híreket halljanak tőle. Snitté riportere volt a maga korának. Elvándorolt az események színhelyére és hiteles adatokat kötött koszorúba. Hívták szereplésre, hazafias ünnep, lakodalom nélküle nem eeretoel A WM* hírvivő lantos és hegedős eljárt hozzá tanulni és adatokat szerezni. A művelte bője,. a lrterátus és deák, csavargó módjára barangolta az országot, munkájukért beérték némi szalmával, melyen megpihenhettek, kevés meleg étellel. A mai, korszerű újAz újságírók elődei hetett jobb körökben Meghíváaait jólérte- súltségének köszönhette, mert a kósza hírektől félrevezetett magyarság a valóaá- got tőle akarta megtudni. Annyira kapós volt, hogy élete vége felé, 1954-ben művei nagy részét kinyomtatta Cronica címmel és ezt küldte szét maga helyett Főként kora történelmi eseményeit énekelte meg, Így Eger várának hősi védelmét, Buda eles- tét, Murány, Léva várának bevételét és a szegedi veszedelmet. De versbe szedett külföldről szerzett, mai nyelven szólva: importált híreket is és néhány „hazai dörgedelmet” a kapzsi magyar urakróL Népszerű hírvivő volt, a főűri palotákban és a cselédkunyhókban egyaránt megjelent hísagirók nem notgyón irigyelhetik elődeiket. S bármilyen paradoxul is hangzik: az énekmondo hírvivőket Gutenberg könyvnyomtató „ölte meg”. A nyomtatott betű, a papirosra rögzített történetek, dallamok a regöst megelőzve röpködtek szét az országban. A regösök és hegedősök előtt végül már csak a pletykákra éhesek és szerelmi üzeneteket várók nyitottak kaput Elmúltak, elmerültek, mint annyi más az idők örvénylésében. De mint annyi másról, róluk is tiszteleti kell megemlékeznünk. Kenyerükért jobben megdolgoztak, mint ma, amikor a távíró- és telexgépek, telefotok segítségével a hírek másodpercenként röpködnek szét az egész világban. Dénes Gina Mitől csillog az üveg A világon évente 6-7 milliárd üvegpalackot, 5-600 millió négyzetméter táblaüveget, 1-1,5 milliárd Izzólámpabűrát és kb. 1 milliárd kilométernyi üvegcsövet állítanak elő. Ez a néhány szám meggyőzően bizonyítja az üvegnek a mindennapi életünkben betöltött jelentőségét. A különleges sajátságú, többnyire nagy fénytörőképességü díszműüveg- ből közel sem készül ilyen hatalmas mennyiség. Ha a közönséges üveg egyik fö alkotórészét, a kalciumot ólommal helyettesítik, a meglehetősen súlyos ólomkris- tályüveget — flintüveget — kapják. Az üvegipar avatott mesterei az ólmon kívül más adalékanyagokat is kevernek az üvegbe, például báriumoxidot, ami a csillogást még tovább növeli. Mesteri módon való csiszolásokkal gyönyörű dísztárgyak állíthatók elő az ólomüvegből, de a csiszolás nélküli, sima, modern formák is rendkívül dekoratív hatásúak. A csiszolást követően az ólomkristály tárgyak vegyi fényezéssel nyerik el kivételes szépségüket. Az ólomüvegtermékek gyártása nagyon kifizetődő, a szépen fűvott és csiszolt ólomkristály tárgyak világszerte keresettek. A magyar üvegipar a felszabadulás előtt és azt követően 1965-ig jelentéktelen mennyiségű ólomüveget állított elő. Ma viszont évente több mint 400 tonna ólomüvegárut bocsát útjára a hazai ipar. E szép fejlődés láttán csupán egy dolog aggasztó: az, hogy az ólomüveggyártás nem éppen veszélytelen foglalkozás, mert az ólomvegyületek elrak tározódhatnak a csontokban és a testszövetekben (pl. a májban), s ólommérgezést okozhatnak. Azt beszélik... ... hogy a dohányéért itt-ott megtiltó határozatoknak nincs osztatlan sikerük, csupán a nemdohányzók körében. A régi ciga- rettázók ét pipázók morognak, sót direkt „véletlenül" rágyújtanak az olyan értekezleteken, ahol a részvevők üdvözlésekor közük velük: „Kérjük a dohányzás mellőzését!". Magam is elszívok naponta legalább egy doboz Symp- honiát, füstszűrő nélkülit, méghozzá egy korábbi indirekt „intézkedés” ellenére: ez úgy szólhatott, hogy „rontsuk e cigi minőségét!". Legalábbis feltehetően így kellett szólnia, hiszen jobban szóródik a dohány a Symphoniá- ból, mint korábban, jobban merednek belőle a „fmdnelábak”. Mégis szívom, illetve szívtam, sorstársammal együtt. Csakazért- ut És ex a „dafke” úgy gondolom, meglehetősen általános, ezért lepődtem meg nagyon egy ismerősöm kijelentésén. Ismerősöm azt hallotta, hogy uninteli- gens dolog a dohányzás, így 6 sem szív már csak négy-öt darabot naponta. Szöget ütött a fejemben ez az uninteligencia. Aki ezt kitalálta remek emberismerő. Mert gondolkodjunk csak, « felnőttek ú gyerekek egy kissé, s gyerekkorunkban mennyi mindent nem volt szabad csinálnunk. Mégis csináltuk a tiltott dolgokat. Tehát a dohányzást sem szabad megtiltani, ha arm mondjuk rá: inteligens emt v nem dohányzik, s mindjárt megszűnik a probléma. Mondom, remek emberismerő, aki ezt kitalálta, de én nem állok meg e ponton. Tovább kell fejleszteni ezt a módszert! Jelentsük ki kerek-perec, hogy uninte- ligens dolog henyélni, esetleg adminisztrátornak lenni, s mindjárt megnövekedik a munka intenzitása, és a létszámstop is feleslegessé válik, özönlik maid a munkaerő a termelőüzemekbe, mert minálunk már adnak magukra az emberek. Tudatunk olyannyira fejlett, hogy nincs szükség tilalmakra. Például inteligens ember nem fogadja el a teljes fizetését akkor, ha nem dolgozott meg érte. Ilyen alapon aztán megnőne a prémiumkeret, s végre eljutnánk oda. hogy mindenütt az kapna több jutalmat, aki megérdemelte. Az olvasók persze — gondolom — most gyanakodni kezdenek, inteligenciámat firtatják Mórus Tamásra és az utópiára, meg a főnökeimre gondolva. Nem jól teszik! Komolyság ide, komolyság oda, amikor ezeket a sorokat leírom, teljesen üres előttem a hamutál, nem füstölög a számban a cigaretta, pedig ha rágyújtanék, egyik kollégám sem szólna érte. Nem akarnák megtiltani nekem a dohányzást. Annyit viszont hozzá kell tennem: egyedül vagyok a szobámban, ezenkívül a feleségem reggel kivette zsebemből a cigarettát, s valahogy otthon maradt a pénztárcám is. De azt hiszem, ez mit sem változtat a lényegen. Vitaszek Zoltán 3 BÉKÉS Mm 1916. FEBRUÁR 1.
