Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
KOROSTAJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Mivégre művelődünk? Sh /» űvelőd5 ország ím/m vagyunk — fo- w galmazódott meg több ízben a közművelődési párt- határozat vitáiban megye- szerte. Hallottunk olyan ellenvetést is: Jó, jó, közművelődő ország lettünk, d* azért elsősorban termelő ország vagyunk. Az ellenvetés — szándéka ellenére — a legtökéletesebb találat: igen, termelő ország vagyunk, a legteljesebb mértékben! Abban az értelemben is, hogy a „termelés túllép önmagán, mivel az ember egész életmódja termelő jelleget nyer vagyis minden lényeges tevékenysége közvetlenül kihat a termelés fejlődésére”. Ágh Attila sűrítette az idézett mondatba tanulmányában (A művelődéseiméiet filozófiai alapvetéséhez) a marxi művelődéselmélet fenti alapelveit. renhatmillió kötet mindenesetre azt tanúsítja, hogy a könyvtári tagok, emberségben gyarapodtak a könyv által. A könyvtár ugyanis önmagában könyvnek. merceje Jó. jó, ez filozófia. De hát a valóság!... Hallani vélem az újabb ellenvetést. Igen, a valóság. Hát, nem ily egyszerű, bár „az ember lényegi erőinek fejlesztése” marxi teóriának hazai megvalósulását jól kitapinthatjuk az utóbbi évtized köz- művelődésében. Akár olyan ellesett beszélgetésekben, amelyekből kiderül, hogy sok földműves ember számára az a jó könyv, ami gyümölcsészetről, növény- védelemről szól. Nos, Itt közvetlenül tetten érhető, hogy a könyv lassan kertésszé formálja — „termeli” — az embert, az elsajátított tudomány a szakértő kézben közvetlen termelő erővé válik. S ha segítségül hívjuk a statisztikát, miszerint az elmúlt évben országosan négy és fél millió ember hallgatott tudományos ismereterjesztő előadásokat. s bizonyára olvasott is hozzá valamiféle ismeret- nyújtó könyvecskét — akkor kiteljesedik a kép, mely a művelődés megtérülését jelzi az anyagi termelésben. De korántsem erről var. szó csupán szocialista művelődéspolitikánkban ! Az ember belső énjét, jellembeli, lelki-tudati „lényegi erőit” kívánjuk az új társadalom új humánumához közelíteni. Fiatal munkáslány említétte pár évvel ezelőtt a Jelenidő című filmvitában, hogy szégyenérzete volt, mikor a brigád torzsalkodását nézte-hallotta. Egy kicsit önmagára, önmagukra ismert benne. A film tehát az önismeretet segítette. Az olvasás terjedését nehéz nyomon követni. Hiszen a könyvesboltokban tavaly egymilliárd-háromszáz- millió forint értékben vásároltak könyvet egyénileg az emberek, ami nem szerepel az olvasási statisztikában. Ezenfelül a könyvtári olvasók száma csaknem kétmillió 500 ezer fő. Kérdés, mit olvasnak? Mennyiben értékes irodalmat vagy tudományos ismeretet nyújtó könyveket? A tanácsi és szak- szervezeti könyvtárakból szőtt több mint ötA statisztika természetesen nem bizonyít semmit. Csupán eligazít a számvetésben, midőn a művelődés termékenyítő hatását próbáljuk kitapintani. Olykor maguknak a népművelőknek is meg kell kérdezniük önmaguktól: mit akarunk a dolgozó emberektől? Mivégre művelünk tudománnyal, művészettel, jó szóval, értő emberséggel? Hankiss Elemérnek a Változások a társadalom értéktudatában című .cikkéből vett idézetben a felelet: „A nagy társadalmi átalakulások olyan korszakaiban, mint amilyen Magyarországon 1945-ben kezdődött és 2000-ben még minden bizonnyal javában tartani fog, különösen nagy szükség van a szubjektív értéklorzítások állandó korrigálására s így az ilyen korszakokban — más korszakokhoz képest — még nagyobb mértékben szükségessé, értékké válik magának az önismeretnek és a társadalmi tudatosulásnak az igénye, a képessége, gyakorlata is.” (Kultúra és közönség, 1974. 4. szám.) Mindez különös „termelés” az ember benső javaiban. Ráfizetéses? Nem éri meg a beruházást? Érdemes az ilyen avult előítéleteket kritikai vizsgálat alá venni. Hiszen a termelés gazdaságosságán túl újfajta „köz- gazdasági” fogalommal számolnak a teoretikusok: a közművelődés hasznával, gazdaságosságával. S a művelődés „gazdaságtanának” szocialista szemléletében már gyökerében más a termelés és a művelődés kapcsolata. Számunkra itt legfontosabb a személyiség kiművelése, mint az ember benső javainak, teljes emberi énjének fejlesztése. A disszonáns „hangok” akkor érzékelhetők, amikor tettekre kerül a sor. Amikor a művelődésről csak beszélni kevés — művelni, művelődni kell! E ponton gyakran megtorpan sok kezdeményezés. Nincs elég népművelő, nincs elég pénz, nincs elég önkéntese a köz- művelődésnek. Sok üzemben, településen ma még úgy tűnik, nem rentábilis beruházás a közművelődés. o Annyi igaz; nem térül meg rövid távon. De történelmileg nézve, a szocializmus jövőjét nézve, a kosán ű velődés (anyagi létünk mai szintjén) egyik legjobb, legértékesebb, leghumánusabb beruházás. Hiszen az embert „termeli”. Persze, a beruházás számadatokkal dolgozik. A „kiadás”. ellenserpenyője a „bevétel”, eszköze a mérlegelés, az egyenlet... De mérhetjük-e a művelődést? Pontosabban: hogyan mérhetjük a mérhetetlent? Talán ... évtizedek tapasztalásában. Életközben, emberközelben. Ha kitapintjuk az ember pulzusát: és érezzük — akár Váci Mihály lázas néphűségében, közéleti elkötelezettségében — a „százhúszat verő szív” egészségét, tetterejét mind az egyes ember, mind a társadalom javára. Balogh Ödön A Szovjet Irodalom februári száma cia legalapvetőbb kérdései, nek felvetéséig. S e kérdé. sek közül is a legfontosabb: vajon elég érett-e a munkásosztály arra, hogy beleGörgényi Tamás .budai JMagy Antal tojevszkij, Solohov és any- nyi más orosz és szovjet író fordítójától nemcsak munkájáról, de életéről s a történelemről is sok érdekeset tudunk meg, hisz Makai Imre például tagja volt a legendás hírű Görgey partizán zászlóaljnak, Marianna Sztrojeva és Horvai István párbeszéde a Csehov-darabok magyar és szovjet rendezési problémáiba, Csehov értelmezésének gondjaiba enged bepillantást, Kazimir Károly pedig Tovsztonogovról ír izgalmas emberi és szakmai portrét, s egyúttal vallomást. Különösen gazdag a folyóirat Szemle-rovata. Olvashatunk itt a közelmúltban megjelent Lipatov-re- gényről. amely megjelenésekor a Szovjetunióban heves vitát váltott ki, hiszen a legenda az igazgatóról az új típusú, könnyedebb, de célratörőbb vezetési módszerek mellett tör lándzsát. Ezenkívül két recenzió a lap következő, márciusi számában megjelenő művet harangoz be: Vlagyimir Lavrov Valentyin Raszpu- tyin regényéről, Vaszil Bi- kov pedig Csingiz Ajtmatov új kisregényéről ír. Z. L. Görgényi Tamás Építkezés Vadgalamb Bonczo József Szép galamb, vadgalamb, jer az én házamba, gyászgyűrűt nyakadról . tmltoztass aranyra. Szeretem a tollad, bóbitás szép kontyát, kiköltesz a csöndből, ha kedvemet rontják. Nagyanyám Tomka Mihály Fekete libákat őriz. párnája ragyogó rét, örökre tollakat markol, hófehér pihéket tép. Fekete libák vére szétfolyt a fehér sziken, égboltnyi csillag virraszt pocsolyán — ében vízen. Bögrevető Polner Zoltán Felhő tapos rajtam, sötét jár a házban. Harapd ki belőlem bádogbögre szája. Kenyérhéj-nyelv őröld! Gyertyaláng-fog rágjad! Fald fel nyavalyámat! Vess rám bögrét: verd el! Testem mérgét verd el! Árnyék ne tapossa: őröld, rágjad, faljad! Köpd a sarokvasra!
