Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-08 / 33. szám
/ OLVASÓINK FIGYELMÉBE! Február 9-én, hétfőn rendkívüli adásnap a tv-ben A XII. téli olimpiai játékok közvetítése indokolja, hogy ezen a hétfőn a tévé rendkívüli adásnapot iktatott be műsorába. 20.15 perces kezdettel Innsbruckból közvetítik a versenyek legfontosabb eseményeit, köztük a szabadonválasztott jégtáncgyakorlatokat Az összefoglalót színesben láthatják. Sötétség: A téma nem ismeretlen. Sokszor írtunk arról, hogy valahol sötét az utca, javítani lenne jó a közvilágítást. Most mégis szót érdemel. Csaknem 800 gyermek érdeke kívánja így. Egy névtelen levél kapcsán kerül ismét terítékre. Bár való igaz, hogy névtelen levelekkel nem foglal- . kozunk. Mert, ha valaki nem nevezi meg magát, ott hiba van, vagy a tartalom igazságával, vagy a nyilvánosságtól való félelemmel, s az esetleges következményekkel. Ez esetben viszont teljesen érthetetlen az inkognito. Nem kell sem a következményektől, sem a nyilvánosságtól félni. A levélíró ugyanis nagyon fontos közügyben, mégpedig jogos közügyben fogott tollat. „Témámat nagyon csendesen merem csak megpendíteni — írja —, mert az ilyesmit úgy tűnik, nem illik szóvá tenni. Vajon az illetékesek mikor jártak Békéscsabán, a Petőfi utcában utoljára? Tudták-e a műit év végén, hogy a téli korai sötétedés után hány diák jön ki az 1-es számú iskolából? Az utca nagyon sötét. Jóindulatú kifejezéssel élve is csak any- nyit írhatok, nincs megfelelően kivilágítva. Érdekel ez valakit a tanárokon és szülőkön kívül, aki ezen tudna segíteni? Ismerem, tudom, a városfejlesztés tervében szerepel a Petőfi utca korszerűsítése. De ezeknek a gyerekeknek most kell sötétben, sárban hazajönniük ! Mi sem természetesebb, hogy éppen az alsó tagozatosoknak. A Kulich Gyula emlékmű január végén fényárban úszott. Ide viszont csak egyetlen, ideiglenesen felállított fényszóró kellene, amilyenekkel az építkezéseket szokták kivilágítani, addig is, amíg a korszerűsítés megtörténik. Ezt sem kellene csak 16—19 óráig üzemeltetni. Tudom, hogy észrevételem céltalan, hiszen könnyebb, s egyáltalán semmibe sem kerül semmit sem tenni — elvégre takarékoskodunk —úgyis rövid időn belül ebben az iskolában is megszűnik a délutános tanítás. No meg kifelé megyünk a télből, később sötétedik. És aztán? Nyolcszáz gyerek és néhány pedagógus gondja ugyebár nem lehet közügy!? A dolgok maguktól is mennek... Azért hálásan megköszönném minden érdekelt nevében ha ezt az ügyet felkarolnák, köz- zétennék és ennek folytán valami előrehaladás születne ...” ' Mindehhez csupán annyit: 800 gyermek érdeke valóban közügy, és feltétlen tenni kell valamit. Lehet, hogy levélírónk nem szerencsésen hozta párhuzamba a Kulich Gyula teret, de ebben is van némi igazság, hiszen ezeket a lámpákat, amelyek a fövenyt (!?) világítják, bizonyára nem kis költséggel szereltették fel. Viszont ahol a szemünk fényei, a gyerekek közlekednek, az az utca a legnagyobb sötétségben van. • Ügy hisszük' ehhez nem kell különösebb kommentár. Kasnyik Judit Dolgozz hibátlanul! — szimultánban A békéscsabai Forgácsolószerszám-gyár 8 ezer négyzet- méteres üzemcsarnokában a sakkszimultánhoz hasonlít a munka: egv ember több gépen dolgozik. A „Makádi András’’ Szocialista Brigád két marósával, Czigléczky Istvánnal és Prisztavok Andrással erről a furcsa szimultánról beszélgetünk. — Egy éve dolgozom ezen a gépen — int a szinte leírhatatlan szürke gépóriásra Czigléczky István. — De ezenkívül van még két gépem — és átsétálunk a másikhoz, mely ügyesen for« gatja a szerszámot, alakítja, formálja a munkadarabot. Kezelője apró gombokkal vezérli a marógépet. — Nagyon jó konstrukció valamennyi, öröm velük dolgozni — mondja. — Talán a kezdetről valamit kérem. — Itt voltam a gyárban tanuló. Az első évben a tanműhelyben öreg gépeken ismerkedtem a szakma alapjaival. Aztán kikerültem az igazi műhelybe, Pusztai Pál mellé, aki most a művezetőm. Jó mesterem volt, a tananyagon kívül is sokat tanultam tőle: szeretni a szakmát! — Most mit gyártanak? — Egy programvezérlésű automata esztergagép kísérleti kését készítjük. Nagy előnye a korábbi típusokhoz viszonyítva, hogy pontosan lehet tartani vele a méreteket. Most mi kettő — ötszázad milliméter pontossággal dolgozunk. Ez a kés ez- redmilliméter pontossággal forgácsol majd — válaszol a 27 éves fiatalember. — Ilyen nagy pontosság mellett szokott hibázni? vök Andrá* egy programvezérlésű marógépen. — Átképzősként, 1959-ben kerültem ide — mondja. — Az 1940-es években a csabai Dom gépgyárban voltam lakatos inas. Néhanapján én is esztergáltam az öreg. szíjaSgépen — emlékezik —, mert ott mindenes volt az ember. Itt már modern géppel dolgozom. — Megérte a szakmacsere? — Eleinte nem, de ezzel tisztában voltam, mielőtt vállaltam. Szép lassan 100 százalék fölé tornáztam magam, majd szakmunkásvizsgát tettem. Azóta biztosabban mozgok a forgácsológépek között — Selejtje van? — Elvétve akad. Műhelyünkben a Doldozz hibátlanul mozgalom bevezetésével csökkent a selejtarány. Él bennem, de azt hiszem, másban is olyan törekvés, hogy amit csinálok, azt a lehető legjobban tegyem. Ennek pedig az erkölcsi hatásán kívül anyagi oldala is van —, s összedörzsöli hüvelyk- és mutatóujját. Közben tenyérnyi kerek fémdarabot helyez megmunkálásra a gépbe, mely szimultánban versenyre kél a hatalmas .üzemcsarnok többi háromszáz gépével, hogy munkájával a közösséget szolgálja. Szekeres András ő KISZ IX. kongresszusának tiszteletére: Tehetségkutató irodalmi pályázat fiataloknak A KISZ Békés megyei bizottsága és a Békés megyei Népújság Szerkesztősége az elmúlt évben sikeres vers- és novellapályázatot hirdetett, melyre megyénkből és megyén kívülről is igen sok pályamunka érkezett A pályázók között több tehetséges költő- és prózairójelöltet talált a zsűri, alkotásaikat azóta több alkalommal is közzétettük a Népújság Kultürális Mellékletében. Üj pályázatunkat a tavalyihoz hasonló feltételekkel hirdetjük meg. A pályázat célja, hogy ifjúságunk képességeit és tenniakarását irodalmi alkotásokkal is bizonyíthassa. A témaválasztás kötetlen, szeretnénk azonban, ha a benyújtott alkotások a ma emberének életét, munkaszeretetei, honsze- retetét tükröznék. Pályázni csak olyan alkotásokkal lehet, amelyek még sehol nem jelentek meg nyomtatásban, és alkotójuk életkora legfeljebb harminc év. A verspályázat első dija 1000 forint, második díj 800, harmadik díj 600 forint. A novellapályázat első dija 1500 forint, a második díj 1000 forint, a harmadik díj 300 forint. A díjnyertes alkotások és a közlésre, de díjazásra nem javasoltak legjobbjai megjelennek a Békés megyei Népújság Kulturális Mellékletében, valamint könyvjutalomban részesülnek. A pályázat értékelését zsűri végzi, az alkotások beküldési határideje: 1976. március 31. Cím: KISZ Békés megyei Bizottsága, 5600 Békéscsaba, Szabadság tér 17. A borítékra írjuk rá: „Vers- és novellapályázat”. Eredményhirdetés: 1976. május 2-án, a Békés megyei Népújságban. A KISZ BÉKÉS MEGYEI BIZOTTSÁGA, A BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG SZERKESZTŐSÉGE n veszteségtől a tőkés exportig A lucernatermesztés eredményei az Orosházi Állami Gazdaságban nul -szerepel, a takarmánynövények között a sor vége felé. E témáról beszélgettünk Zsótér Já_ nossai, az orosházi gazdaság termelési igazgatóhelyettesével. — A hagyományos növénytermesztés és állattenyésztés egyensúlya az utóbbi évtizedekben megbomlott — mondta bevezetőül Zsótér János. — Az emberi táplálkozás, de ezzel együtt az állatok takarmányozása is, a fehérjében gazdag tápanyagok irányába tolódott. Ezért mezőgazdaságunk mintegy 23-25 százalékos állandó fehérjehiánnyal küzd, s ezt nagyrészt tőkés importból származó szójával pótoljuk. — Ezt lehetne-e csökkenteni és hogyan? — Véleményem szerint igen. A lucerna igen magas fehérje- tartalmú és ez a fehérje biológiailag értékes. Hazánk területének jelentős része kiválóan alkalmas a lucernatermesztésre. Gazdaságunk 1967—68-tól foglalkozik intenzíven, mintegy 700-800 hektáron a lucernatermesztéssel, s az eltelt idő alatt megkétszereztük termésátlagunkat. Az utóbbi négy esztendő átlagtermése hektáronként 102 mázsa volt, s ez kétszerese az országos átlagnak. Aranyérmet is nyertünk vele a tavalyi mezőgazdasági kiállításon. A Ieningrádi Miniatűr Színház a Próbababak című műsorával vendégszerepel a budapesti Thália Színházban. A képen: Arkagyij Rajkin (MTI Fotó: Keleti Éva feiv.—KS) — A hibalehetőség nagy. Egy- egy késen majdnem ötven marási műveletet kell elvégezni. Nem elég csak a gépet beállítani és figyelni. Időnként módosítani kell, mert drága anyaggal, kromvanádiummal dolgozunk. Magas az órabérem, nem panaszkodhatom, de éppien ezért nem is hibázhatok. — A vasas szakmák „királynőjének” a forgácsolást tartják ... — Lehet, hogy elfogult vagyok, de a marós szakma az — cáfol meg nevetve. — Igaz, hogy az esztergályosok is pontos emberek, de ők talán szériában dolgoznak szívesebben. Én nem elégszem meg csupán a mindennapi rutinmunkával, mindig újabbat és újabbat akarok — sorolja, miközben ingajáratban sétálunk a három gép között A forgácsolóüzem másik végében, a családtagok fényképeivel díszített szerszámos szekrény mellett dolgozik Priszta-' A megyénk mezőgazdasága előtt álló egyik legsürgetőbb feladat — miként az a közelmúltban tartott megyei pártaktíva- ülésen is elhangzott —, megállítani az állatállomány további csökkenését, növelni a tehén- és kocalétszámot. Ehhez viszont a jelenleginél nagyobb figyelmet kell szentelni a takarmánytermesztésre, hiszen — mint az említett akfívaülésen Antal József, a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető-helyettese hangsúlyozta — az állattenyésztésben jelentkező gondok egyik oka éppen a takarmánytermesztés visz- szaesése. Természetesen vannak azért olyan mezőgazdasági nagyüzemek, ahol a takarmánytermesztés sem sokadrangú kérdés. Az Orosházi, Állami Gazdaságban évek óta több száz hektáron termelnek korszerű technológia alkalmazásával lucernát, amely egyébként kissé méltatlaLeningrádi vendégjáték — A hagyományos szénakészítéskor a betakarítási, tárolási, kitermelési nyersfehérje-veszte- ség eléri az 50-60 százalékot, de még a hideglevegős széna, vagy szénasiló előállítása során ül 25-27 százalékos ez az arány. A forrólevegős lucemaszárítmány készítésekor ez a veszteség nem több 7-8 százaléknál. A korszerű eljárások jóvoltából ugyanakkor hektáronként 25-27 mázsa lucernával többet nyerhetünk pusztán azzal, hogy a termőterület azonnal felszabadul, megkezdődik a sarjadzás, és így eggyel többször lehet kaszálni. Gazdaságunkban a nyersfehérjehozam hektáronként 16-17 mázsa. A megtermelt mennyiség 70 százalékát dolgozzuk fel egyébként zöldtakarmánylisztnek. Így évente 650 vagon lisztet nyerünk, s ebből 350 vagont tőkés országokba exportálunk. Ez nem csekély devizabevételt jelent népgazdaságunknak. A további 200 vagónt a Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatnál értékesítjük, s természetesen használjuk saját állatállományunk takarmányozására is. — A lucerna term észté* tokozásával tehát véleménye szerint pótolni lehetne nagyobbrészt a takarmányfehérje-hiányt? — Igen. Tudomásom szerint jelenleg a különböző takarmánykeverékekben országos átlagban öt-hat százalék körül van a lucemaliszt. Ezt az arányt növelni lehetne, s ugyanakkor csökkenteni a szóját, amit jórészt importálunk. A szója nyersfehérje-tartalma ugyan magasabb, mint a lucernáé: de egységnyi területen lényegesen kevesebb mennyiség terem ebből, mint lucernából. Ehhez természetesen korszerű berendezésekre és technológiára van szükség, hogy alacsony rosttartalmú, s ugyanakkor sok fehérjét és ka- rotint tartalmazó szárítmányo- kat készítsünk, melyek alkalmasak baromfi, sertés, szarvasmarha gazdaságos takarmányozására — mondotta befejezésül az igazgatóhelyettes. Tóth Ibolya 1976. FEBRUÁR S.
