Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-01 / 27. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET A könyv és a művészetek A könyvtoarát, ha igazi, Óhatatlanul kapcsolatba kerül a többi művészetekkel, elsősorban a képzőművészettel, annak is a grafikai ágával, hiszen a könyvek s kivált a szépirodalmi művek tekintélyes része illusztrált. Jobban is szeretjük az illusztrált könyveket — akadnak ugyan olvasáspszichológiával foglalkozó szakemberek, akik ezt a hajlandóságöt a kezdő olvasó mentalitásával társítják (fejletlen a fantáziája, tehát „képeskönyvet” kíván); vagy pedig a nagyon is fejlett, művészeti albumokat és kifejezetten szép kivitelű könyveket gyűjtő bibliofilek hatáskörébe utalják —, de ha reálisan, őszintén vizsgáljuk hajlandóságainkat, be kell vallanunk, hogy a képekkel színész es renKÖNYVJELZŐ A „Holnap”-os színikritikák zöld kötete Ady Endréről, Juhász Gyuláról és Dutka Ákosról viszonylag kevesen tudják, hogy korunk publicisztiku- sainak legnagyobbjai közé tartoztak. Aki hallott már Bíró Lajosról, róla ebben a vonatkozásban hallhatott. Ezért érdekes és jelentősnek mondható az a zöld fedelű kis kötet, amely a napokban jelent meg a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási megállapodása keretében a „Nagyváradi színikritikák a Holnap évtizedében” címmel. A könyv tanulmány ízű elme több mindenben is magyarázatra szorul. Az egyetemes magyar színház- művészet egyik legjelentősebb városává, székhelyévé nőtte fel magát az első világháború koráig közel másfélszáz év alatt Nagyvárad. De nemcsak Blaha Lujza, a dinasztia-alapító Latabár Kálmán, Egressy Gábor neve fémjelzi a város kultúrára, művészetre éhes közönségének ízlését, hanem az irodalom és az újságírás nagyjainak, Ady Endre és Juhász Gyula akkor még elsőkötetes költőknek, Nagy Endrének, Bíró Lajosnak, Dutka Ákosnak, Somlyó Zoltánnak neve is. A századforduló hatalmas bolygásban találta Nagyváradot. 1900-ban avatták fel a Szigligeti Színházat, majd 1908-ban itt alakult meg a Holnap Társaság, a nagyváradi radikális írók Ady-ve- zette közössége. E hallatlanul pezsgő évek, évtizedek termésének ta- gadhatalanul parányi részét képezhetik a színikritikák. A kritika a kulturális-művészeti újságírás sajátja, mégis: e korban jelentőségét és súlyát — de főképpen az utókor szemével vizsgálva — íróik adták meg. Ady, Juhász, Bíró és Dutka — az ő kritikáik, elemző-értékelő írásaik, cikkeik szerepelnek e kötetben — olyan színi nagyságok próbálgatásait és sikereit, valamint művek elismerését kísérhették nyomon, mint Márkus Emília, Üjházi Ede, a Gombaszögiek, Rostand Cyrano-ja, Ibsen első magyar nyelvű meggvökeredzése a Vadkacsa révén, vagy éppen Shakespeare és Oscar Wilde újbóli, maradandó felfedezései. A kötetben helyt kapott írásokat Irdig Ottó, az 189'9-ben született író, publicista válogatta, ő írta a négy kritikus váradi munkásságát elemző tanulmányokat is. Miért érdeihes elolvasni — újból és újból kézbevenni! — ezt a kötetet? Egyrészt, mert a Nyugat korát megelőző évek szellemi radikalizmusáról, művészeti életéről rajzol finom, bár lázadó vonásokkal teli képet. Másrészt Irdig Ottó segítségével betekintést nyerhetünk a századelő Nagyváradjának magyar és román értelmiségének közös törekvéseiről a magyar uralkodó körök sovinisztanacionalista uszításai ellen. És nem utolsósorban izgalmas olvasmányok a szinte utánozhatatlanul nemes stílusú, ragyogó fogalmazá- sú kritikák. A kötet segíti az Adyról, Juhász Gyuláról, Bíró Lajosról és a közelmúltban elhunyt Dutka Ákosról kialakítandó kép megalkotását azért is, mert több írás először kerül a nagyközönség elé. (Kriteri- on Könyvkiadó, Bukarest) Nemesi László Megbeszélt jel Szalai Csaba ködöt durrant a kúp. Bemászok gyomvidékem sárga kráterébe állam alá lóbált dudvaporfüstölökkel, — érzem, erőmből herdálhatok. Hörcsögök oltárán közeleg őszi lánctalp, • gránátos testőr tengeri csörömpöl mellettem tovább: hű csatlósi had, — megnyílt az ég, besurran toprongyos verébcsapat. bontott szöveg mindannyi- veit unk számára vonzóbb. dező. Kérdés persze, hogy mi- A testvérmúzsák közül az lyen ez a kép? A jó illuszt- olvasástól leginkább a ze- ráció átfogalmazza a sző- ne független, nem lévén vég mondanivalóját, egy fogalmi művészet, nem kö- másik művészet formanyel- tődik sem a szóhoz, sem a vén és egy másik művész gondolathoz. (Kivételesen egyéniségén átszűrve mu- igen: megzenésített vers, tatja fel a szövegtől sugallt operává átdolgozott dráma érzelmi, gondolati, hangula- esetén.) A zene befogadása ti tartalmát. Nem magya- más érzékelési képességet rázza, hanem kiegészíti, kíván (sok botfülű, bár Nem fojtja el az olvasó művelt könyvbarát létezik, fantáziáját, csupán azt hir- viszont sok zenekedvelő is, deti, hogy ilyen képzettár- aki ritkán olvas); mivel sítás is fűzhető a szöveghez, azonban a hallás fejleszthe- mindazonáltal ez nem az tő, az iskolázás, a műve- egyetlen, a variációk sora lődés rendszerint megnyit- végtelen, ahány olvasó, ja a zenére süket füleket, annyi egyéniség* annyi kép s ezért tételezzük fel, hogy születhet a szöveg nyomán, a művelt ember zeneértő Igen érdekes összehasonlí- Jogosan: a sokoldalúan tani ugyanannak a műnek képzett ember fogalmához több kiadását, többféle il- hozzátartozik a zenei be- lusztrációval, s akkor lát- fogadóképesség (zenén itt juk, hogy önálló művészet- csak komoly zenét értve, ról van szó, mely alkotójá- a fiatalok táncdalrajongása ra épp annyira jellemző, életkori tünet, de nem ze- mint a létrejött inspiráló nekultúra), és valóban, az műre. élet egyik legnagyobb ajánHa még] az ex libris (a dékát veszti el az, akinek könyvjegy) szerepére is „nincs füle”, gondolunk, akkor egészen Ma már — éppen ezért világos, hogy a könyvek ~ a könyvtárak is előse- szeretete a grafika iránti gítik a zenei művelődést: vonzalommal feltétlenül hanglemezek, magnószala- társul, s az idők során el- Sok, kották, zenei köny- vezeti a könyvbarátot a vek seregével várják a lá- képzőművészethez, még ak- togatót. Nem fényűzés töb- kor is, ha földrajzi hely- bé a zene, s ha kapcsola- zete miatt ritkán jut mú- fos nz irodalommal nem is zeumba: a ma már kivá- olyan egyszerű és közvet- lóan reprodukálható mű- len, mint a képzőművésze- alkotások a művészeti lé, e kapcsolat mégis meg- lcönyvek révén „házhoz” va_n- A zene ugyanis fino- (vagy legalábbis könyvtár- nütja az érzelmeket, csi- hoz) jönnek; a Louvre vagy szol, javít, változtat leg- az Uffizi múzeum kincse- több hallgatóján. (Nem it jól ismerheti a haj- mindegyiken: van, aki csak dúhadházi vagy a szilas- füllel hallgatja, érzéki él- balhási lakos is, noha so- vezettel, de a zene élmé- sem járt Párizsban vagy nye nem jut el tudata mé- Firenzében. (Lehet, hogy Ivéig; ezért fordulhatott épp a könyvek késztetik hogy a náci koncent- rá, hogy felkerekedjék, és rációs táborparancsnokok elmenjen az eredetit meg- között is akadt zenekedve- nézni.) lé, vers- és irodalomértő A másik elkerülhetetlen azonban soha!) Az igazi testvérmúzsa a drámáé: mély és átélt zenei befoga- irodalmi műfaj, ám a szín- dás viszont rokon a vers- padon elevenedik meg. A élmény élvezetének képeslegtöbb ember szívesebben ségével, hiszen a vers manézi, mint olvassa, tehát ga js zenei műfajnak mond- levonhatnank a követkéz- ható, amelynek hangszere tetést, hogy a legtöbb a nyelv, könyvbarát színházlátogató . . . .. is. De ez nincs mindig így, w 3 és nemcsak a földrajzi, * birodalmába, anyagi okok miatt. Létez- bogV ^yutt kolcsonhatas- nek - éppen a nagy kép- ban.te.fvfk ,szePPe es tel‘ zelőerejű olvasók között — jesse életünket, s formál- olyanok is, akik olvasva is 3anak észrevétlenül ben- látják a drámát, s olyan- nünket, mert a szépség nak szeretik, ahogy az az minden megnyilvánulása ő lelki szemeik előtt meg- úgy hat ránk, ahogy a jelenik. Veres Péter, aki nagy osztrák költő, Rilke nemcsak írónak, de olva- ezt kifejezte, mikor a klasz- sónak is nagy volt — még szikus Apolló torzót szemidős korában is óriási ka- lélve megérezte a szép- landozásokra vállalkozott a ség parancsát: „változtasd világirodalom legmoder- meg élted!” nebb alkotásai között éppúgy, mint a társadalomtudományok bármely területén. — mélyen átélte és szerette Shakespearet, de ha színházban látta valamelyik drámáját — akár a legtökéletesebb előadást is — mindig bosszankodott: az ő Shakespeare-je másként élt benne, ő olvasás közben másként rendezte az elképzelt drámát. Bizonyára nemcsak ő volt így e műfajjal. Általában mégis azt mondhatjuk, hogy az olvasó ember is-is alapon kedveli a drámát: olvassa is, nézi is, és újra olvassa, ha megszerette, mert olvasva az igazi, úgy maradandó, úgy éljük át mélyen, de ha módunk van rá megnézzük, mert kíváncsiak vagyunk, mit műBozóky Éva Bartóki József Szozopol Éjféli kakasok Szúdy Gésa Éjfél, megzendül ezer óra. Az órák zümmögő kasok. Kerek szemmel néznek a holdra A kakasok, a kakasok. Acél csőrük most nyíl a dalra, Mely vihart hív, gonosz szelet. Ügy állanak búsan hadarva Gazos szemétdombok felett. Ö, éjfelek boszorka-népe! Mily igézet ereje hajt, Hogy kiállva a holdas éjbe Harsogjátok e kerge dalt?... ... S valakinek kihull a vért. Míg ablakán a hold benéz, Ölöm zuhan fakó szemére, És ajkán kihajt a penész. (ö, éjfelek boszorka-népe, Sok sarkantyúé, mogorva láb! Így hívnak dalra milljó éve A babonás, vad éjszakák.) — Fakó éjfél, lidérces óra. t Egy kútkáván zörög a vas. Kerek szemmel bámul a holdra És énekel ezer kakas ... Alvilág Kelényi István Hová hordja arcomat holdat úsztató hajad (?): láng-álmomban árnypatak vágy örvénylik hallgatag szem mögött és szív alatt — hol hullámdal-áldozat áramlás — fekete hab csöndmedrében fölfakad * 0 — Bartóki Józseí Birsek