Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-07 / 32. szám

Maroknyian, de egységesen, mély felelősséggel

Beszámoló' taggyűlés a kosárgyár III. számú telepén

Favéves nalapszervezetj-igyt-yca Tlzennegy tagja van: kilenc nő és öt férfi. Megalakulásuk óta először tartanak beszámoló taggyűlést a párttagok. Az eseményen jelen van a megyei pártbizottság munkatársa Sinkovicz Jánosné, Fekete László, a kosárgyár csúcs- szervezetének titkára, és az újságíró. Azt kérdi magában az ember: mit lehet egy évről beszámolni, hisz egy esztendő nem nagy idő. Ám erre rácáfol a beszámoló és az öt hozzászólás, amelyek együtt hű tükörképét adják ennek az egy évnek. S az aktivitás, a néha botladozó szavak ellenére azt is igazolják, hogy akiknek van mondanivalójuk, azokat ennek kifejtésében nem gátolhat holmi kisebbségi érzésből, vagy a felsőbb szervek, esetleg egy újságíró jelenlétéből fakadó zavar sem.

De mondjuk el végül is, hogy legfiatalabb városunk, Békés egyik üzemének, a kosárgyárnak III. számú telepén veszünk részt a párttaggyűlésen.

Hegedűs Ferenc alapszervezeti titkár beszámolója mindössze húsz perces. Tömör és velős. Csaknem mindenre kitér, amihez tavaly az alapszervezetnek köze volt. Márpedig mindenhez köze volt, ami a telepen történt, vagy nem úgy történt, ahogyan legjobb lett volna. A beszámoló mindenekelőtt az alapszervezetnek, mint a telep lendítő, mérő, irányító és ellenőrző „társadalmi műszerének” ügyeit boncolgatja. Kitér a szervezeti élet dolgaira. A párttitkár elmondja, hogy az alapszervezet a Központi Bizottság határozatainak megvalósítására intézkedési tervet dolgozott ki, s aszerint dolgozott, vezetőségi üléseit, taggyűléseit rendszeresen megtartotta, a pártépítp munka is eredményes volt: tavaly két taggal erősödött az álapszervezet. (Egyéb ként a taggyűlésen ünnepélyesen köszöntötték a nyugdíjba vonuló Krizsán Ferencnét.) A párt- c.soport-értekezletek azonban „foghíjasak” voltak 1975-ben. A bizalmiak nem foglalkoztak tervszerűen csoporttagjaikkal.

A tőrre orr összetétele jő, a

ü. IdgSdg 14 tagból nyolc

a fizikai munkás, kettő a műszaki és négy az adminisztratív dolgozó. A tagdíjfizetés 100 százalékos. A párttagok helytállnak a munkában. Mindenkinek van pártmegbízatása, de a termelésben való példamutatás a legfőbb pártmegbízatás. Hogy ezt jól csinálják, abban nagy szerepe van a politikai képzésnek. A dolgozók közül (a párttagokkal együtt) 22-en vesznek részt továbbképző szemináriumon, marxista iskolán és sokan állami, valamint szakmai oktatásban. A hat szocialista brigád és kilenc más brigád tagjai között ott vannak a párttagok és agitációjuk- kal. helytállásukkal serkentik a többieket a hármas jelszó megvalósítására. Ennek is az eredménye, hogy a Központi Bizottság határozatai mind a takarékosságban, mind a hatékonyság fokozásában, mind pedig a köz- művelődés terjesztésében helyileg a lehetőségekhez képest testet öltenek. Elsősorban a szocialista brigádok tagjai tanulnak lelkesen, sajátítják el a 8. általános hiányzó osztályainak tananyagát és szereznek magasabb szakmai képesítést. A KISZ a Szakma Ifjú Mestere mozgalom szervezésével ebbe jól besegít. A társadalmi szervek, elsősorban a KISZ, kikérik az alapszervezet vezetőségének véleményét munkájukról, s a pártvezetőség rendszeresen be is számoltatja őket. Az utóbbi időben csupán a szak- szervezeti munkában tapasztalható. ezen a téren némi fogyatékosság.

Az alapszervezet segítő, irányító munkája természetesen kiterjed a gazdaság területére is, hiszen a társadalmi szervekkel,

a szocialista brigádokkal való foglalkozás sem más célért történik, mint a termelés fellendítése útján az emberek élet- és munkakörülményeinek fejlesztéséért. A telep 165 dolgozója e cél megvalósítására kapcsolódik be szinte egységesen a szocialista munkaversenybe. A XI. párt- kongresszus tiszteletére kibontakozott verseny jó eredményeket hozott általában a kosár- gyárban, s a III. számú telepen is. Az egy főre eső termelési tervet például 106 százalékra teljesítették (a bedolgozókkal együtt 103 százalékra). Ugyanakkor 22 ezer forint megtakarítást értek el.

A nyílthangú

mutatott arra is, hogy miként lehettek volna nagyobbak az eredmények, milyen fogyatékosságok mutatkoztak 1975-ben. Csak a legfőbbeket közülük ■ sok volt az állásidő, indokolatlanul nagy volt az anyagpazarlás, az ipari vízfogyasztás, (az alapszervezet kezdeményezésére tavaly új vízvezetéket fektettek le, ami megszűntette a vízpazarlást). Politikai téren a pártirányítás job- bátétele mellett (például a szak- szervezeti bizottságra utalva) jobban szükséges élni az építő bírálattal fent is, lent is. Az üzemi demokrácia ilyen irányú fejlesztése hozza a jövőben a jobb eredményeket.

A felszólalók gyakorolták is ezt az eszközt. Veres Istvánná, az egyik pártcsoport vezetője elmondta: — Bennünket megbíráltak, de hadd említsem meg: tavaly nem kaptunk olyan feladatot, hogy mikor és miről kellene beszélgetni, vagy tájékoztatót adni a pártcsoportban. Gál Sándor, a telep vezetője a jobb eredmények kialakítását elősegítő üzemi négyszög működését hiányolta, mondván a pártvezetőségnek ezt'is szorgalmaznia kellene. Továbbá kérte, hogy a munkásőrség állományépítését ugyancsak vegye tervbe az alapszervezet. Kidlinger József né a csúcsvezetőség pozitív minősítését tolmácsolta, majd egyénileg is javasolta: a munkaterv tartalmazza az szb- titkár rendszeres beszámoltatását. Farkas Ernőné a dolgozókkal való intenzív és szinte mindennapos beszélgetést hiányolta a vehetők részéről. Pedig — jegyezte meg — sokmindent elmondhatnának a munkapadok mellett állók, ami segíthetné a termelést. Tarthatatlan például, hogy sok esetben csupán hanyagság az oka az állásidőnek, mert a gépkocsi vezetője „elfelejti” elhozni a másik telepről a félkész anyagot. Az ilyen nem odafigyelés káros, hiszen aki ebben „felejt”, az az önmaga érdekeiről feledkezik meg. Csakúgy, mint az anyagmegóvással sem nekem, vagy a szomszédjának tesz szívességet; hanem önmaga érdekét védi. Nos, ezek közös ügyek, melyekkel a szak- szervezetnek is, mint érdekvédelmi szervnek jobban kellene törődnie...

Megtették S,Xt“rS

elhangzottakról Fekete László csúcstitkár és Sinkovicz Jánosné. a megyei pártbizottság munkatársa is a taggyűlésen. Majd második napirendként Gál Sándor ismertette a Központi Bizottság levelét a tagkönyvcse- réről. Mindent egybevetve jó taggyűlésen vehettünk részt. A mély felelősségtudattal elhangzott észrevételek, javaslatok nem „gyerekcipőben járó” alapszervezeti munkáról tanúskodtak, hanem az üzem gazdái élcsapatának megfontolt és előrevivő tanácskozását tükrözték. Gondolataik, elképzeléseik, mint a Központi Bizottság határozatai megvalósításának helyi programja kerültek az 1976-os munkatervbe.

Varga Dezső

Manifaktúrából korszerű ruhaipari üzem

Negyedszázados az endrődi szabók szövetkezete

Az Endrődi Szabóipari Szövetkezetét 25 évvel ezelőtt — 1951-ben — kilenc szabó alakította. A kisipari műhely gépeivel új életet kezdő szövetkezet a két és fél évtized alatt 300 embert foglalkoztató, szalagszeren. két műszakban termelő, ruhaipari üzemmé alakult. A hosz- szú alapozás után, igazi felemelkedését a negyedik ötéves terv hozta meg.

A tervidőszak elején indított nagyarányú fejlesztés eredményeként öt év alatt a termelési érték csaknem 10 millió forinttal, a nyereség ötmillióval, az éves bérek átlaga hétezer forinttal

Határidő: március 20.

Országos TIT módszertani pályázat

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Országos Központja pályázatot hirdetett a természet világának tudományos szintű megismerését célzó dolgozatok megírására, amelyek e témával kapcsolatos nevelési és módszertani tapasztalatokat adnak közre. Ezzel az országos központ az emberek természettudományos műveltségének bővítésére épülő világnézeti nevelést szeretné hatékonyabbá tenni. Az egy ív terjedelmű pályadolgozatokat a központ címére március 20-ig kell elküldeni; a zsűri április 20-a után hirdet eredményt. A legjobb munkákat díjazzák, folyóiratokban leközlik.

nőtt. A termelés fejlődésének éves üteme meghaladta a 10 szá. zalékot. Az üzem Endrőd nagyközség és a Békés megyei szövetkezeti ipar jelentős termelő egységévé vált. Itthon és külföldön — a szocialista piacokon éppúgy, mint a nyugati vevők körében — elismerést vívott ki, jó hírnevet szerzett termékeivel.

Az eltelt negyedszázadnak, de a negyedik ötéves tervidőszaknak is legkiemelkedőbb esztendeje az 1975-ös volt. Az egy évvel korábbi, alig 20 millió forintos termelési értékkel szemben most mintegy 27 millió forint értéket állított elő a szövetkezet, ez a tervezette,t csaknem nyolc százalékkal múlja felül. Minden eddigit meghalad az éves nyereség is, amely a mérleg szerint több mint hat és fél millió forint. Ez ad alapot ahhoz is, hogy az egy dolgozóra jutó átlagos évi jövedelem — az 1974. évi 26 és fél ezer forinttal szemben —elérje a 28 ezer forintot.

A korábbi évek gyakorlatához hasonlóan alakult a szövetkezet értékesítése. A belkereskedelem a termékek — gyermek- és női ruhák, kabátok — 14 százalékát vásárolta meg. A tőkés bérmunka, amely a munkaidőalap 40 százalékát köti le, az árbevételek 42 százalékát hozta 1975-ben.

Említést érdemel az elmúlt esztendő azért is, mert az endrődi szabók ekkor költöztek a szövetkezet fennállása óta a negyedik üzemházba. Az endrődi cipészektől átvett és a további fejlődést biztosító épület vásárlására és felújítására több mint ötmillió forintot költöttek, a géppark korszerűsítésére, bővítésére pedig mintegy másfél millió forintot fordítottak.

K. E. P.

jegyzet

A félig olvasott rendelet

Az egyik termelőszövetkezet zárszámadási közgyűlés után * háztáji gazdálkodás eredményes, ségcről beszélgettünk. Partnerem említette, hogy szövetkezetüket megadóztatták azért, mert a háztájinak tápot forgalmazott. Szerencsére — mondta —, a tsz jól gazdálkodik, s kifizette a pénzügyminiszteri rendeletben előírt háromszázalékos termelési és kereskedelmi adót.

Másik helyen tanúja voltam

egy ilyen éles véleménykülönbségnek. A tsz elnöke» akkor tudta meg. hogy a háztáji gazdaság kiszolgálásával járó szövetkezeti munka adóköteles. Mondanom sem kell, mi volt a döntés...

Ez a két eset félreértésen alapul, amit bizonyít a PM idevonatkozó rendelete. Annak első részében ugyanis az áll, hogy el. vileg a háztájinak juttatott szolgáltatások termelési és kereskedelmi adó kötelesek. Egy másik helyen — kissé hátrább —, viszont az áll, nem kell a tsz-nek termelési és kereskedelmi adót fizetnie, ha saját tagjainak, tehát a háztáji termeléshez juttat takarmánytápot, műtrágyát, fóliát és más anyagot.

A háztáji gazdaságban folyó vagy szerveződő termelés segítése tehát adómentes. Az állam ezzel az intézkedéssel is ösztönözni szeretné a tsz-eket. hogy a háztájiban rejlő termelési tartalék kihasználására mind nagyobb figyelmet fordítsanak. De arra is int az említett két eset, hogy egy rendeletet ne csak Télig olvassanak el, hanem végig így vehetik elejét a felületességnek, s annak, hogy olykor nyitott kaput döngessenek.

D. K.

ELSZÁMOLÁS

Ravasz a paraszt villant át agyán hivatali főnökének oly sokszor kiejtett szójátéka, majd megszólalt.

— Ez százezer forint bevétel!

— fordított egyet a könyvecskén.

— Sertéshizlalás. Ez igen, maga ennyire precíz ember? Itt minden megvan, még a takarmány blokkja is. Hány is volt az a disznó?

— Négy. Hármat eladtam az állatforgalminak, egyet meg magunknak vágtunk.

— A számlán 9930 forint áll. Ezt kapta a háromért? És amit levágtak, az is akkora volt, mint amilyet eladtak?

— Olyasmi, egy koca alóliak voltak.

— Akkor a disznók utáni bevétel a negyedik árával nő 13 240 forintra. Adóalapja ezzel nem 101 500 Ft lesz, hanem 113 240 forint. írja alá, az adókivetésről értesítjük.

Időközben az építési szabályzat megsértéséért 5 ezer forint bírságot írtak ki a nevére azzal, ha nem ért vele egyet, 15 napon belül megfellebbezheti. Megfellebbezte. A járástól jött a vizsgálat. — Megállapítottam

— szól a határozat — a községi tanács helyesen járt el, amikor az építési szabály megsértéséért 5 ezer forint bírságot írt elő.

A Járási Hivatal levelének másolatát a községi tanács azonban kísérő papírral kapta meg. Azon az állt, hogy a tsz-tag portáján tartott szemle során újabb építési szabálytalanságot állapítottak meg. A disznóól az engedélyezett 8 méter helyett 7

méter 58 és fél centiméterre van a lakáshoz használt épülettől. A községi tanács igazgatási csoportjának vezetője határozatot hozott. Ennek az volt a lényege, hogy a disznóólát a lakóépülettől 8 méterre át kell építeni. A határozatot 15 napon belül lehet megfellebbezni. A tsz-tag fellebbezett. A Járási Hivatal megállapította: a községi tanács eljárása megfelelt az építési szabályzat ilyen és ilyen előírásának. Az ólat tehát 41 és fél centivel arrébb kell tenni. Újabb fellebbezés, de most már a megyére. Helyszíni szemle a Járási Hivatal és a községi tanács hivatalnokaival.

— Mikor építette ezt a disznóólát — kérdezte a megyei szakfelügyelet képviselője.

— 1939-ben, amikor a házat.

— Milyen volt akkor a lakás beosztása?

— Az utcai szoba elöl, középen a konyha, ebből nyílt a lakószoba. Ennek a végében a kamra, a padlásfeljáró, ezt követte az istálló lónak, tehénnek, azt meg a kocsiszín, amin' a tetőt sátoralakúra csináltam. A hátsó udvart a kocsiszín, a gó- ré, a disznóól és a tyúkól fogta körül.

— Köszönöm — ezzel elmentek.

Néhány nap múlva levél érkezett k megyétől: „Fellebbezését megvizsgáltam, megállapítottam, építési engedély nélkül átalakította az egykori kocsiszín tetőszerkezetét és padlását csirkenevelésre. Bár megszegte az építésügyi szabályt, de ezt nem olyan szándékkal tette,

amiérí súlyos büntetés járna.

Ön a hivatásából fakadóan termelni akart és termelt munka utáni szabad idejében. Ezért a megyei tanács szakigazgatási szervének nevében köszönete- met fejezem ki. Ha a jövőben bármilyen átalakítást tervez, szíveskedjen hozzá engedélyt kérni a helyi tanácstól. Egyben arról is értesítem, hogy az ön ellen folytatott építésügyi szabálysértési eljárást megszüntettem. Erről értesítettem a Járási Hivatalt és a községi tanácsot.”

A megyétől érkezett papír

kézről kézre járt a tsz-ben. A közösség együtt örült, mert egy parasztember csatát nyert a bürokráciával szemben. De a másik ügy kimenetele még bizonytalan volt. Jött egyszer a postás és hozta az adólapot. Izgatottan nyitotta ki, állt a folyosó téglajárdáján, mintha gyökeret eresztett volna a lába. összesen 9800 forint jövedelem- adót írtak elő. Nem lehet, hát ezek nem tudják mit csinálnak! — fakadt ki magából. Megfellebbezem. És írta.

„Számokkal igazolom a tekintélyes pénzügyi hatóságnak a termelésre fordított kiadásaimat és bevételeimet. Ezek szerint az adóalapot jelentő jövedelmem nem haladja meg a 25 ezer forintot még akkor sem, ha azt is beleszámítják, amit megettünk.”

A községi szakigazgatási szerv véleményezéssel továbbította a fellebbezést a járáshoz. A Járási Hivatal helyszíni vizsgálatot tartott.

— Hoztam a számlát, melv

szerint öt pár kisgalambot és 150 kiló burgonyát is eladott a helybeli ÁFÉSZ-nek. Ezt miért nem vallotta be? — szegezték mellének a kérdést.

— Nem tudtam, hogy ezt is kell.

— Ezzel 700 forinttal tovább nő az adóalap. A határozatot postán küldjük. És jött a hatá-