Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

Gyoma, Eger, Párizs, Budapest Színházi Pénteken este mutatta be Bé­késcsabán a Jókai Színház Schiller remekművét az „Ár­mány és sizerelem” című tragi­kus színművet, Udvaros Béla premier rendezésében. Felvételeink a koncepciózusán életre keltett Schiller-dráma három jelenetét mutatják be. A szerelmesek, akik felett a végzet szárnya suhog — Lujza: Maday Emőke, Ferdinand: Kárpáti Tibor A kétségbeesett apa és lánya — Miller muzsikás: Körösztös István, Lujza: Maday Emőke A hercegi udvar fényei és borzalmai a kegyencnő palotájában — Lady Milford: Dévay Camilla, fejedelem komornyikja: Sze­rencsi Hugó (Demény Gyula felvételei) Szabálytalan portré Szilágyi Istvánról Munkafüzet Üdvözöljük az oktatási mi­Nem véletlen, hogy a színház | jelképe lett a sírást és nevetést közösen ábrázoló maszk. A hu­mor igazi képviselői mindig egy kis szomorúságot is árasztanak i magukból, néha még a magán­életükben is. Szilágyi István | például vasárnap délelőttönként családjával együtt elégedetten nézegetheti a televíziót, ahol ki | tudja hányadszor láthatók Ten-| kés kapitányának kalandjai. A képernyőről harsány kacagásra ingerel egy tészta-kulimászbar. fetrengő kétbalkezes labanc-fi­gura, ám a valóságban egészen prózai gondok foglalkoztatják a színészt. — Ügy látszik, életem leráz- hatatlan kolonca lesz, hogy időnként a mindennapi kenyé­rért is kemény harcot vivők — mondja Szilágyi István. — Ha nem kellene a családomról is gondoskodnom, talán fütyülnék a bajokra, hiszen megszokhat-) tam már, hogy számomra nem i farsang az élet. Manapság hát­rányos helyzetűeknek nevezik azokat a fiatalokat, akik úgy kezdik tanulmányaikat, mint ahogy én indultam a világba. Tanyán nevelkedtem, és óriási eseményt jelentett számomra, amikor „bekerültem” Gyomán a községi iskolába. Nem is lett volna semmi baj, ha mélyen hallgatok arról a bolond ter­vemről, hogy színész akarok len­ni. Így viszont a csúfolódások céltáblája vált belőlem, hisz egyáltalán nem voltam valami délceg alkat. Sündisznó módjá­ra begubóztam a saját világom­ba és csak önmagámnak ját­szottam színházat. Belülről gyö­nyörűen szóltak a versek, ám a külvilág felé egyre félénkebb dadogássá töredezett a hangom. Néha elkeserített, ha arra gon­doltam, hogy Hamlet maszkjá­ban aligha hódíthatom majd a közönséget. Akkor még nem vettem észre, hogy körülöttem nagyon sok olyan félszeg, tört- reményű, de mégis energikus ember él, akit én is ábrázolha­tok majd. A hóbortos álmú cingár le­gényke az általános iskola befe­jezése után csillogó egyenruhá­ba bújt: 1952-ben az MTH-nál ipari tanuló lett. A géplakatos szakma megszerzése után haza­ment Gyomára, ahol a gépállo­máson másfél évig traktoros volt. Később lovásznak szegő­dött, majd a vízügyesek roman­tikus életét élte. Munkatársai legnagyobb csodálkozására egyik napon avval búcsúzott el szülőfalujától, hogy felvették a Színművészeti Főiskolára! — Eleinte magam se hittem, hogy tényleg színész lehetek — mondja. A sok hiábavaló gör­csös próbálkozás után néha már önmagam előtt is komikus vol­tam. Aztán elsőéves koromban Szinetár Miklós rendezésében eljátszhattam a Kóldusopera egyik szerepét, amelyhez mér­hető sikerem azóta sem volt. A diploma megszerzése után 1961- ben Egerbe, a Gárdonyi Szín­házhoz kerültem, s közben egy- re-másra hívtak szerepelni a filmgyárba és a televízióhoz is. A Tenkes kapitánya sikere után többek közt eljátszhattam a Bors Máté-sorozatban Sipos úr alakját. Fél évtizedes egri tar­tózkodás után Párizs követke­zett. Hogyan? Egyszerűen csak útlevelet kértem egy hosszabb tanulmányútra. , Bizonyára nagyon csodálko­zott az a francia paraszt, akinek a kapuján bekopogtatott egy fiatalember és tört szavakkal előadta, hogy ő magyar színész, aki munkát keres. Szilágyi Ist- yán a saját bőrén is tapasztalni akarta, hogy milyen érzés ma­gányosan küzdeni az idegen vi­lágban. Mint lovászfiú kezdte kalandos életét és másfél év múlva már a párizsi televízió műsorában szerepelt. Amikor lejárt a tartózkodási engedély, hazajött. 1 — Itthon szinte teljesen meg­feledkezett rólam a szakma. Rá­adásul nem is vagyok egy nyüzs­gő típus, ezért nagyon néhéz volt újra szerepekhez jutni. Eleinte a filmgyárban dolgoz­tam, aztán az Irodalmi Színpad szerződtetett. A televízió is föl­fedezett és eljátszhattam a Ke­ménykalap és krumpliorr című sorozatban Lópici Gáspár, a pla­kátragasztó figuráját. Két éven át a Vidám Színpadon szerepel­tem, s úgy tűnt, végre egyenes­ben vagyok. — Tavasszal talán újra fil­mezni fogok és most csak azért szurkolok, hogy addig megőriz­zem — derűlátásomat... Arról semmit se szól, hogy a színészek néha milyen kiszolgál­tatott emberek. Mert az igaz ugyan, hogy ha rájuk mosolyog a szerencse, akkor ki sem lát­szanak a munkából. Ám az ég irgalmazzon annak a komédiás­nak, aki egyszer lepottyan For­tuna szekeréről. Szilágyi István eddigi szere­peiben azt bizonyította, hogy ha a tehetség az igazi mérce, ak­kor semmi oka sincs az aggoda­lomra. Jó volna mégis elgondolkod­ni azon. hogy nem tékozoljuk-e meglevő értékeinket? Andódy Tibor niszter 108/1976. (M. K. 4.) OM számú utasítását, mely az álta­lános iskolai és középiskolai ta­nulók füzetellátásával kapcsola­tosan intézkedik. Az utasítás a Művelődésügyi Közlöny február 21-1 számában jelent meg, s a közzététel napjan hatályba is lé­pett. Az utasítás alapvető célja az egységesítés mellett, a takaré­kossági célok fokozott érvénye­sítése. Üdvözöljük a miniszteri ren­deletet, mert benne régi óha­junk is megfogalmazódik akkor, amikor például az orosz dolgo­zatfüzetek esetében csak az ötö­dik osztályban kötelező a dol­gozatfüzet megvétele, s ebbe a* egy füzetbe kerül a felső tago­zat négy évének nyolc dolgoza­ta. Ez azon túlmenően, hogy ta­karékos megoldás, arra is nagy­szerű alkalom, hogy fejlődésé­ben lehet vizsgálni egy-egy ta­nuló benti írásbeli munkáját. Külön öröm, hogy végre a munkafüzetek mellől örökre „száműzni” lehet az úgyneve­zett gyakorló füzeteket, melyek — helyenként — maximaliz- musra csábítottak, s ezáltal fo­kozták a tanulók túlterhelését. Örömünk mellé — a témával szoros összefüggésben — azúton szeretném azonban régi kéré­sünket is felsorakoztatni, talán még nem késő, nem kerültek nyomdába az orosz munkafü­zetek. Borítólapjuk kapjon ke­ményebb kötést, mert tekinté­lyes formátumuk, hetenkénti há­romszori iskolai és otthoni hasz­nálatuk miatt, 1—2 hónap alatt „elrongyolódik”, lapjai kihulla­nak, s ez sem esztétikai szem­pontból nem jó, sem pedig ren­deltetésszerű használatát nem biztosítja maradéktalanul. A szülők is szívesebben vállalná­nak némi többletköltséget egy jobb munkafüzet érdekében. Sz. A. Újabb lakásokat építenek — Több lesz a tanterem holy tátják Sárrét iparosítását Lapunkban már több alka­lommal írtunk arról, hogy Szeg­halom milyen rohamosan fejlő­dik, városiasodik. A nagyközség kiterjedt vonzáskörzettel rendel­kezik, közvetlen környezetében mintegy 60—70 ezer ember él. Szeghalom vezetői, valamint a járási szervek éppen ezért arra törekednek, hogy a Sárrétnek ez a központja mind jobban kifej­lődjön, kielégítse a lakosság igényeit. Egy célra törekedtek, már a IV. ötéves tervben is. Nagyon sok olyan létesítmény született, amely a városiasodáshoz vezető utat segíti elő. A IV. ötéves terv sorén épült fel 65 millió forin­tos költséggel a Csepel Autógyár szeghalmi gyáregysége, 26 mil­lió forintos beruházással, illet­ve 35 millió forintos megyei tá­mogatással a fővárosi Ruhaipa­ri Vállalat 700 munkást foglal­koztató üzeme. Emellett természetesen a la­kásépítés sem maradt el. A nagyközségben az elmúlt ötéves tervben 237 lakás épült, s ebből OTP-beruházással kétszáz. 'Elké­szült a tíz munkahelyes szakor­vosi rendelőintézet, négy gará- zsos mentőállomás, s tulajdon­képpen egy korszerű egészség- ügyi bázis jött létre. Javult a gyermekek iskolai és óvodai ellátása Is. Jórészt tár­sadalmi munkával elkészült egy 100 gyermek elhelyezésére al­kalmas óvoda, ugyanennyi gyer­mek részére általános iskola, ta­nyai kollégium, valamint szak­iskolai műhelyterem. A lakosság ellátására szolgáló 1500 négyzet­méteres ABC-áruház, ezenkívül több bolt és szolgáltató egység. Mindezekhez a lakosság nagy­arányú társadalmi segítséggel járult hozzá, 1974-ben a nagy­községek között ebben az első helyezést érte el Szeghalom. Az V. ötéves tervben is ked­vező perspektíva áll a nagyköz­ség előtt. Tovább folytatják Sár­rét iparosítását, újabb 700—800 embert foglalkoztató üzem te­lepítését tervezik, folytatják a lakásépítést, összesen 240 újabb lakás épül az egyéni családi há­zak mellett. Megkezdik a szeg­halmi utókezelő kórház rekonst­rukcióját, nyolc tanteremmel bő­vítik az iskolákat, járási úttörő­tábor épül, valamint ifjúsági és úttörőház. Emellett befejezik az áthúzódó beruházásokat, így a víztorony, a GF.LKA és az OTP- székház építését. Kasnyik Judit 5 1976. FEBRUÁR 2S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom