Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-20 / 43. szám

Közlemény a Holland Királyság külügyminiszterének magyarországi látogatásáról Púja Frigyes külügyminiszter meghívására dr. Max van Der Stoel, a Holland Királyság kül­ügyminisztere 1976. február 17— 19. között hivatalos látogatást tett Magyarországon. A holland külügyminisztert fo­gadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lo- sonczi Pál, a Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke. A külügyminiszterek szívélyes, nyílt légkörű eszmecserét foly­tattak a magyar—holland kap­csolatokról és a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseiről. Egyet­értettek abban, hogy a két or­szág kapcsolatai eredményesen fejlődnek, és kifejezték készsé­güket, hogy elősegítik a két or­szág együttműködésének szélesí­tését. A nemzetközi helyzetről foly­tatott tárgyalások középpontjá­ban az európai béke és bizton­ság kérdései álltak. A két kül­ügyminiszter állást foglalt a biz­tonsági és együttműködési érte­kezlet záróokmányának mara­déktalan végrehajtása mellett.. Véleményt cseréltek a leszere­lésről, a közép-európai fegyve- rés erők és fegyverzet csökken­tésére irányuló bécsi tárgyalá­sokról, a közel-keleti, a ciprusi és az angolai helyzetről, továbbá az Egyesült Nemzetek Szerveze­tével kapcsolatos kérdésekről. A holland külügyminiszter magyarországi látogatása hozzá­járult a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez, a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiben el­foglalt álláspontok jobb megis­meréséhez. Dr. Max van Der Stoel meg­hívta Púja Frigyest, hogy tegyen hivatalos látogatást Hollandiá­ban. A magyar külügyminiszter a meghívást köszönettel elfogad­ta. (MTI) Elutazott a holland külügyminiszter Max van Der Stoel, a Holland Királyság külügyminisztere — kíséretének tagjaival együtt — csütörtökön elutazott Magyaror­szágról. (MTI) Szocialista javaslat a haderőcsökkentési tárgyalásokon A közép-európai fegyveres j erők és fegyverzet kölcsönös i csökkentéséről folytatott tár­gyalások csütörtökön megtar­tott 94. plenáris ülésén O. N. Hlesztov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője, a cseh­szlovák, az NDK, a lengyel és a szovjet küldöttség nevében terjesztette elő a szocialista országok újabb módosító ja­vaslatát. Az ezt követő sajtó- tájékoztatón a szovjet szóvivő közölte: ez a javaslat figye­lembe, veszi a NATO-államok eddigi javaslatainak több lé­nyeges pontját, s így jelentős lépést tesz abban az irányban, hogy a haderőcsökkentési tárgyalásokon kölcsönösen elfogadható megállapodás jöj­jön létre. A szocialista orszá­gok továbbra is az 1973. no­vember 8-án előterjesztett egyezménytervezet alapján állnak, A most benyújtott mó­dosítás elősegíti a kölcsönös érdekű megegyezést. A szóvivő nyomatékosan hangsúlyozta, hogy az újabb szocialista kezdeményezés cél­ja konkrét eredmények eléré­se. „Bizonyos értelemben — mondotta — kompromisszu­mos javaslatról van szó. Re­méljük, hogy a NATQ-orszá- gok megfelelően reagálnak a kezdeményezésünkre”. Tudósítók kérdéseket tet­tek fej arfa vonatkozóan, hogy j a módosító javaslat milyen elemeket tartalmaz. A szovjet [ szóvivő tekintettel a tárgyald- j sok bizalmas jellegére, elzár- j között konkrétumok közlésé- j tol. A nyugati küldöttségek szó­vivője mindössze annyit kö­zölt, hogy a szocialista orszá­gok kezdeményezését a NA­TO-államok gondosan tanul­mányozzák. A legközelebbi plenáris ülést fe.bruár 26-án tartják. (MTI) I Elnököt jelölt az Egyesült Államok Kommunista Pártja Az Egyesült Államok Kommu­nista Pártja Gus Hallt, a párt főtitkárát jelölte az Egyesült Ál­lamok elnökének, Jarvis Tynert, a Politikai Bizottság tagját pe­dig az Egyesült Államok alelnö- kének tisztségére. Mint a New Yorkban rendezett sajtóértekez­leten közölték, a jelöltekről szó­ló határozatot a párt Központi Bizottsága fogadta el. Gus Hall és Jarvis Tyner kö­zös nyilatkozatukban hangsú­lyozták: a kommunista pártnak az idei választási kampányban való részvétele kihívás az ellen a politikai rendszer ellen, amely a nagytőke érdekeit szolgálja, és kihívás a burzsoá „demokrácia” ellen. A kommunisták a válasz­tási kampány során erélyes har­cot indítanak az amerikai tár­sadalom olyan szégyenletes vo­násai ellen, mint a fajgyűlölet, a nagytőke és a katonai-ipari komplexum túlereje, a dolgozók jogfosztottsága, a munkanélküli­ség. Ugyanakkor megjelölik a problémák megoldásának útjait is. ^Külpolitikai téren a párt egyik fő célja: harcolni a nemzetközi feszültség enyhülésének fejlesz­téséért és elmélyítéséért, a béke és a különböző politikai rend­szerű államok közötti békés egy­más mellett élés megszilárdítá­sáért. A kommunisták a jövőben is következetesen és határozot­tan leleplezik a militarista és re­akciós körök arra irányuló kí­sérleteit, hogy a hidegháború és a konfrontáció felé tereljék visz- sza az események fejlődését — hangzik a nyilatkozat. (MTI) Cuniiait fegadla Tite elnök Alvaro Cunhal, a PKP főtitká­ra a Dubrovnik melletti Kupari- ban Tito elnökkel folytatott megbeszélése után szerdán az es­ti órákban Belgrádba érkezett, s ott Sztane Dolanccal, a JKSZ KB elnöksége Végrehajtó Bi­zottságának titkárával folytatta jugoszláviai megbeszéléseit. Mint azt közölték, Dolanc tá­jékoztatta Cunhalt Jugoszlávia belső helyzetéről. A PKP főtit­kára pedig a portugál kommu­nisták munkásságáról adott ké­pet. (MTI) Konferencia Ciprusról Bécsben A bécsi Hofburgban megnyílt a ciprusi két népcsoport képviselői tárgyalásainak ötödik fordulója. A képen: Rau f Denkt as. a ciprusi török közösség vezetője. Kurt Waldheim ENSE főtitkár és Glafkosz Kleridesz, a ciprusi görög közösség vezetője (Telefotó—AP—MTI—Kő) MegttaH Kovács Pál Kovács Pál nyugdíjas ta­nácselnök, Bé­késcsaba X. szá­mú országgyű­lési választó­kerületének képviselője, a városi pártbi­zottság tagja, városi tanács­tag, a Magyar- országi Szlová­kok Demokra­tikus Szövetsé­gének tisztelet, beli elnöke feb­ruár 19-én el­hunyt. Kovács Pál 1920-ban, egé­szen fiatalon, mint ácssegéd kapcsolódott a, munkásmozga­lomba. Hosszú évekig a szak- szervezetben tevékenykedett. A ?ű-as, 30-as években azért, hogy családjának a megélhetését biz­tosítani tudja, munkáért és ke­resetért szinte az egész országot bejárta. Gyakran kényszerült erre azért, hogy munkásmozgal­mi tevékenysége miatt elkerül­je a csendőrség és a rendőrség zaklatását. A felszabadulás után az elsők között lett a párt tagja. Kezdet­ben a szakmájában dolgozott és közben számos társadalmi fel­adattal bízták meg. Volt egyebek között igazoló bizottsági elnök, a népbírőság tagja és megvá­lasztották a kötöttárugyár párt- alapszeryezete titkárának is, majd 1949 nyarán a vállalat igazgatója lett. Az ellenforra­dalom után, 1957 szeptem­berében a vá­rosi tanács el­nökévé válasz­tották. Ezt a tisztséget 1963- ig, nyugdíjba vonulásáig töl­tötte be. Csaknem 25 évig volt az MSZMP váro­si bizottságá­nak a tagja. Három ciklus­ban választot­ták meg or­szággyűlési képviselőnek. Békéscsaba poli­tikai és társadalmi életének a felszabadulás óta tevékeny irá­nyítója volt. Egyike azoknak a vezetőknek, akik a város polgá­rai előtt osztatlan tiszteletnek örvendtek. Ehhez kiemelkedő munkássága mellett jelentősen hozzájárult példásan szerény magatartása is. Munkája és a szocializmus építésében kifejtett tevékenysége elismeréséül szá­mos kitüntetésben részesült. Megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát, a Szo­cialista Munkáért érdemérmet, a Magyar Munka érdemérmet és a Felszabadulási Jubileumi emlékérmet. Békéscsaba városi Tanácsa saját halottjának tekinti Kovács Pál elvtársat. Temetése február 21-én, szombaton délután 2 óra 30 perckor Békéscsabán, a Vas­úti temetőben lesz. Lengyel—NSZK megállapodások az NSZK szövetségi gyűlése előtt Második és harmadik olvasás­ban tárgyalta meg csütörtöki egész napos ülésen a szövetségi gyűlés a lengyel—nyugatnémet megállapodásokat. A ratifikációs törvényjavasla­tot ismét megindoliló Hans-Diet­rich Genscher külügyminisztr nyomatékosan figyelmeztette a jobboldalt, hogy a megállapo­dások elutasítása súlyos csapást mérne a lengyel—nyugatnémet kapcsolatokra, és ennek hosz- szabh távon is káros következ­ményei lennének. Az 1970 decemberi államközi szerződés „megnyitotta a lehető­séget a múlt terheinek felszá­molására. Ezzel új fejezetet nyi­tott a nyugatnémet—lengyel kapcsolatokban. A jelen megál­lapodások visznek tovább ben­nünket ezen az úton”. . Genscher felszólította az el­lenzéki kereszténydemokratákat, hogy higgadtan döntsenek, „erős szavaknak nincs helyük”, mond­janak le ,',a mindent vagy sem­mit” politikáról, Günther Metzger, az SPD frakció alelnöke a többi között arra emlékeztetett, hogy „évszá­zadunkban egyetlen esemény sem voit annyira nyomot ha­gyó, húsbavágó és végzetes, mint a Németország által kirob­bantott második világháború és következményei. Az elképzelhe­tetlen ínség, nyomor és megalá­zás — eddig ismeretlen mére­tű szégyenletes tettek és bűn- cselekmények —, a földi javak dühödt pusztítása, az emberi, kulturális és erkölcsi értékek féktelen megsemmisítése az ál­lami, politikai, társadalmi egy­ségek és struktúrák mélyreható változásához vezetett. Ezzel a szörnyű múlttal sza­kítani kell már végre — foly­tatta a képviselő —, a CDU— CSU-nak figyelembe kellene vennie, hogy a szerződésekkel szemben emelt minden bírálata eltörpül e borzalmas esemé­nyek hátterében és parancsoló- vá teszi a megegyezést és meg­békélést a két nép között. A CDU—CSU nevében felszó­laló képviselők új érveket nem hoztak fel. Óvakodtak attól, hogy érdemi választ adjanak a koalíció által felvetett kérdések­re. Beszédüket az ismétlés, az elutasítás jellemezte. A vita csak a délelőtti ülés végén forrósodott fel, amikor Jäger CSU-képviselő minősít­hetetlen szavakkal támadta az enyhülési politikát. Pártja nevében Willy Brandt — Genscherhez hasonlóan — szintén az elutasítás súlyos kül­politikai következményeitől óvott. Méltatta Helmut Schmidt kancellár tevékenységet és meg­állapította, hogy, a Helsinkiben megalapozott és tavaly ősszel tető alá hozott új lengyel—nyu­gatnémet megállapodásokat „he­lyes irányba tett lépésnek” ér­tékeli. Az ellenzéki politikusok részéről az utóbbi hetekben el­hangzott kijelentések azt a „borzalmas érzést keltik, mint­ha egyesek azt hinnék, nem tör­tént semmi. És úgy tesznek, mintha népünkre egyoldalúan róttak volna rá terheket” — 'mutatott rá Brandt, majd pél­dának idézte a jelenleg pekingi látogatáson tartózkodó Werner Marx CDU-politikus szavait („számomra a megbékélés nem politikai, hanem ideológiai fo­galom”) és megállapította, hogy az ilyen kijelentések „felhábo­rító cinizmusról tanúskodnak egy olyan néppel szemben, amelynek a hitleri agresszió kö­vetkeztében a legnagyobb bor­zalmakon kellett átesnie”. Délután — rövid szünet után — folytatódott a szövetségi gyű­lés vitája. (A szavazás az esti órákban történt, melyről lapzár­táig nem érkezett hír). Márciusban a törvényjavaslat végleges jóváhagyásra a szö­vetségi tanács elé kerül. A Bundesrathan a CDU—CSU-nak 28:15 arányú többsége van és így kétséges, hogy a megállapo­dások törvényerőre emelkednek (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom