Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-19 / 42. szám
\Jegyzet ] A kéztörlő Sok megpróbáltatás érte népünket a történelem során. A kéztörlőkkel azonban ritkán volt baj. Pedig mindig híresek voltunk a vendégszeretetről. Az utak menten, g a városokban vendégfogadók álltak. Odabennt az asztalok között, s a mellék, helyiségekbe vezető folyosókon nagynövésű, méltóságteljes komondorok sétálgattak. A bundájukba törülték a kezüket a vendégek. Jaj volt annak, aki megfeledkezett az illemről. A kutya ugyanis megtanította őket, hogy mi illik, mi nem egy „vendéglátó egységben”. Meg se próbálták akkoriban a kéztörlőt zseb- redugni vagy a sarokba hajítani. Manapság még vendégszeretőbbek vagyunk, mint bármikor voltunk. A Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat híven ápolja a tradíciót. Szállodát, éttermet, presszót, italboltot épít, renovál, bővít, hogy jól érezzük magunkat A példák ékessége a megyeszékhely. A Körös, a Csaba Szálló, s a Kishajó viszi a pálmát. Ez a fokmérő, ez a csim- boraszó, a vendéglátás netovábbja! Itt minden ragyog, itt minden a helyén van. Mert ugye. bár nem hiába beszélünk a kulturáltsági szint emeléséről. Csak éppen a mellékhelyiségek! Nos azok is vannak. Mint az ember, aki jellemének ködbevesző, isölét oldaláról nem akar tudomást venni. De a vendéglátó akar. Kijavítja a mellékhelyiségek zá- ait, a tört ajtókat, az automatákat. De alig néhány nap múlva minden a régi. A kéztörlő automatát elrontották, a törülközőt letépték tartójáról, összetaposva hever a sarokban. A vendégnek nincs mibe megtörülni a kezét. Mit tehet.? Revansot vesz. Azaz véleményt alkot a vendéglátás kulturáltságáról. Mert mást nem is tehet. A pincér, akinek panaszkodik, vállat von. Ez nem az ő asztala. A rongálóknak nincs nevük. Angolnaként siklanak ki a t'elelősségrevonás alól. Ellepi őket a cinkos hallgatás és a közömbösség köde. A vendéglátó- ipar tehetetlen velük szemben. Legfeljebb arra telik erejéből, hogy zárórakor felméri a pusztítást. Kéztörlőként komondorokat nem alkalmazhat, mert az már kiment a divatból. Ám a vandalizmusnak gátat kell vetni! Elsősorban azoknak, akik a vendéglátóegységekben dolgoznak. Nekik kötelességük felfigyelni a rongálókra. De ez közügy, mindannyiunk ügye. A vendéglátás kulturáltsága, a város kulturáltságát’ tükrözi. Ne feledkezzünk meg erről. Különösen most. amikor évente több tízezer turista fordult meg Békéscsabán. Nem mindegy, milyen benyomásokkal távoznak városunkból. De nekünk sem, akik itt élünk. (Scrédi) Szanatóriumok A rigai öböl partján* fekvő „Kémért” vidéket természetvédelmi területté nyilvánították. Ezzel védettekké váltak Európa legrégebbi balneológiái üdülőhelyének fenyvesei, tavai és tengerparti dűnéi. A szoyjeíhatalom ideje alatt óbb szanatórium épült, fel ezen a vidéken, melyekben mozgássérülteket, ideg- es érrendszeri Hej, nem így yolt hajdanában... Miért ült börtönben özv. Sarkad! Istvánná és Jámbor Imre? Téli beszélgetések Dobozon Megjelent a „Békési novella” Csaknem egy eaztendővel ezelőtt adta ki a békéscsabai Városi Tanács V. B. a Békési : • I • ,Dicsőséges nagy urak! hát • [hogy vagytok? :| ; Viszket-e úgy egy kicsit [a nyakatok'. \ \ : Üj divatú nyakravaló készül ■ 1 [most : ! Számotokra, nem czifra, [de jó szoros, j ; ■ s 1 Dobozon ma az iskolás gyermek is tudja, hogy a fenti idézet Petőfi Sándor köí keményéből való. Ismerik, szeretik és szavalják Petőfi, Arany, József Attila, Ady, Várnai Zseni. Váci Mihály verseit. A Kulich Gyula Művelődési Ház gyermek- és ifjúsági klubjában, az irodalmi színpadon, szellemi vetélkedőkön, nemzeti ünnepek alkalmából adnak ízelítőt a magyar költészet gyöngyszemeiből. A népszokásokat, hagyományokat a gyermekéé felnőtt népi táncegyüttes, illetve zenekar ápolja. Naponta 70—90 fiatal fordul meg a művelődési házban, a hétvégi bálokon pedig zsúfolásig megtelik a nagyterem. A szent korona nevében! Hej, nem így volt hajdanában, sóhajtják az idős emberek. Tél-1 időben, a jó meleg szobában üldögélve sok szó esik azokról a nehéz időkről, amikor meghurcoltatás és börtön járt egy-egy versért, nótáért. A szegedi Levéltárban őrzött okmányok szerint 1932. november 28-án a szent korona nevében hirdetett ítéletet a királyi törvényszék, özv. Sar- kadi Istvánná dobozi lakost 14 napi szabadságvesztésre ítélték, mert több alkalommal elszavalta a Dicsőséges nagy urak... című verset. Jámbor Imre dobozi lakos ugyancsak a fenti versért kapott nyolcnapi elzárást. Mindkettőjüket egy évre eltiltották a politikai jogok gyakorlásától. — Kislány voltam akkor, de mindenre jól emlékezem — magyarázza özv. Űré Lajosáé, Jámbor Imre leánya. — Édesapám búzakereskedő volt. Egylovas szekérrel járt piacról piacra. Sokszor vele voltam én is, édesanyám is. Nagyon sok szegény ember járt hozzánk. Magunk is szegények voltunk. Volt egy kockás füzete apámnak. Ide írta be. ha egy megszorult családnak előleget adott. Ha meghozták a terményt, kipipálta a nevet. Ide írta be a verseket is, a nótákat is. Ebben találta meg a csendőrség azt a verset, amiért börtönben ült. Mi akkor nem tudtuk, hogy azt Petőfi írta csak amikor az én gyerekeim jártak iskolába, akkor olvastam a könyvükből. Nemcsak Jámborék, hanem a törvényszék sem tudta a vers eredetét. Gyarló irodalmi tájékozottságukra vall: a nyomozást elrendelő átiratban kérik, hogy állapítsák meg a vers teljes szövegét, szerzőjét és a keletkezésének idejét. — Édesapám többször kérlelte Sarkadinét, ho?v szavalja el neki a verset. Mariska néni nem akarta, ö lánykorában dalárdis- ta volt, ott énekelték, merthogy a dünék megbetegedésekben szenvedőket • gyógyítanak. A beutalók egy ré- j szét-kedvezményesen — a teljes : ár harmadáért — kapják meg a * dolgozók. I Az elmúlt öt év alatt a szóy ; jet szakszervezeti gyógyíntézmé. í nyékben 65 ezerrel bővült a fé- • rőhelyek száma. (BUDAPRESS 8 —ADN) | i valaki zenét is költött hozzá. Mariska néni arra hivatkozott, hogy úgysem változik meg a világ a szegények javára. Szavalták ők már 1906-ban is, mégsem történt semmi. (A fenti kijelentést egyébként a perirat is őrzi.) — Aztán mégiscsak lediktálta. Apám pedig idehaza felolvasta, aztán még ki tudja hány helyen és kik előtt. Ugyanis szeretett a kocsmába járni. Sok nótát tanult, idehaza nekünk eldanolta. A piros zászlót lobogtatja a szellő című dalra még most is emlékezek. Egyszer azért került bíróság elé, mert amikor a teke bábui feldőltek, azt mondta: no, így dűljön össze ez a rendszer is. Előfordult, hogy a piacról vitték el a csendőrök, akkor anyám hajtotta haza a lovat Amikor a vers miatt nyomoztak, éjszakára sem, engedték haza se anyámat, se apámat. De anyám soha nem vallott apám ellen, se Mariska néni ellen. „A Marscillaisc-í játszottak” — Jámbor Imrét? Hát ki ne ismerte volna őt Dobozon — kérdez vissza Bodzás Ferenc nyugalmazott prímás. — A Baji-féle kocsmába nemcsak toroköblítésre jártak az emberek. Nótákat, verseket tanultak egymástól, beszélgettek, szervezték a szoedem- párlot. Jámbor Imre is egyik szervezője volt a pártnak. Még Kéthly Anna is járt nálunk. A kocsmáros is baloldali érzelmű ember volt, így aztán hiába faggatták a csendőrök. — Jámbor Imre nemcsak a vers miatt állt bíróság előtt. Két alkalommal magam is tanú voltam, amikor nótákért idézték be Egyszer három társával nem jelent meg a bíróságon, s csendőrök vezették elő őket. Minket pedig azzal vádoltak, hogy a franciák forradalmi dalát, a Mar- seillaise-t játszottuk. Hát édes jó istenem, a zenész igyekezett kedvébe járni a vendégeknek... — Hogy milyen világ volt akkor Dobozon, nagyon nehéz! A lakosság zöme a Wenckheim gróf birtokán dolgozott. Emlékszem, hogv ha tavasszal 80 napszámos kellett acatolásra. 300-an jelentkeztünk és egymás előtt akartunk sorra kerülni. Meg sem mertük kérdezni, hogy mit fizetnek. Még csak az kellett volna! Akkor senkit nem fogadnak fel, hoznak máshonnan napszámost. Amikor észreveszi, hogy a családi képeket nézegetem, elmosolyodik : — Ja kérem, ma más pennával írnak. A fiam gépészmérnök, a lányom pedig Számviteli Főiskolát végzett. Békéscsabán dolgozik, a PM bevételi hivatalában s munka mellett jogtudományi egyetemre jár. Nagyon jó fejű gyerek, miért ne lehetne diplomás? A fiúból mégis mérnök lett... — Igen ma más pennával írnak — ismétli meg a fenti kijelentést Trefil Károly nyugalmazott gépész. — Ezért lehetett mérnök egyik fiamból — most vállalati igazgató —, a másik az Építésügyi Minisztériumban dolgozik, magas beosztásban, a liar- madik fiam pék. Károly fiam, a mérnök, sírt annak idején, hogy nem tanulhat tovább. A felszabadulás után felnőtt fejjel tanult. — Három fiút neveltünk — avatkozik a beszélgetésbe Trefil- né. — Egy szoba konyhás szolgálati lakásban éltünk, csak a felszabadulás után építettünk magunknak. Ismertük a falut, ismertük a gondokat, hiszen iue- járt mindenki őrletni. A gazdagok szekérrel hozták, a szegények a hátukon vagy talicskán. Itt rostokoltak éjszaka js, sak- hogy lisztet vihessenek haza. Trefilék még emlékeznek arra, hogy az urasági cselédek negyedévenként kaptak 456 kiló búzát, 156 kiló ocsút, a családtagok számától függetlenül. A megélhetéshez kevés volt, az éhenhaláshoz sok. Jámborékra is emlékszik az egykori gépész, hiszen itt is többször szimatoltak utánuk a csendőrök. De a gépész „nem figyelhetett” a beszélgetés, re. mert neki a malom üzemben tartása volt a iegfontosabb. mivel a malom adta a villanyt is a községnek. Az nedig nem tartozott a csendőrökre, hogy valójában mit hall, miről tud, kinek mit segít az olajos ruhás gépész ... Ary Róza vers című kötetet, melyben Békés megyéből elszármazott és itt élő költők műveit tették közzé. A külsőre is szép kötetet a napokban követte a kék- boritós „Békési novella”, melyben Darvas József, Fábián Zoltán, Cseres Tibor, Tóth Lajos, Dér Endre, Tímár Máté, Varga Imre és Cserei Pál egy-egy novellája található. A kötet nyolc Koszta Rozália-grafikát is tartalmaz. A „Békési novella” a gyomai Kner Nyomda kirim " munkáját dicséri. Traktorosképzés a sarkadi Lenin Tsz-ben A sarkadi Lenin Tsz-ben negyedszerre rendezték meg a traktorosképzést. Olyan. 18 éves fiúkat oktatnak, akik a mezőgazda- sági gépek iránt érdeklődnek, hivatásuknak választották a traktorral való munkálkodást. A Lenin Tsz-en kívül Elekről, SarkadkeresztúiTÓl, Kötegyánból járnak a tanfolyamra, s 31 fiatal hallgatja három hónapig a szakmai előadásokat. Naponta nyolc óra a foglalkozás. Megtanítják a fiúkat a jelenleg üzemben levő valamennyi traktortípus kezelésére. A szövetkezet központi gépjavító üzemében a gyakorlatban is megismerkednek a gépekkel. A traktoros jelöltek képzését Juhász Imre, a Lenin Tsz főmérnöke irányítja. A cél: biztosítani az utánpótlást. Ma már korántsem elég a traktoros egy- egy termelőszövetkezetben. Nagyon fontos, hogy szakmailag jól képzett fiatalok üljenek a drága gépekre, hogy minél nagyobb haszonnal foglalkoztathassák a gépeket. Százados kincsek Az Iparművészeti Múzeu, restaurátor műhelyeiben igen nagy értékű, régi tárgyakat mentenek meg a jövő számára a restaurátorok. Képünk az elkövetkezendő évek talán legnagyobb ilyen természetű feladatát, Szvetnik Joachim főrestaurátor munkáját mutatja, az 1548-ban készült, Losonczi Antal és Báthory Klára címerével ékített hatalmas méretű tálat és korsót. Helyreállítása mintegy öt évig tart majd. Európa nagy múzeumaiban is csak ritkán fordul elő hasonló méretű és főleg ebből a korból származó műtárgy. (MTI-fotó — Tóth István KS) 4 BÍIICS MÍCW=S107« FEBRUÁR 13.
