Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-15 / 39. szám

így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin Tokiótól Hágáig A KÜLÖNÖS „repülőszeren­csétlenségek” hetét írtuk Ko­lumbiától Japánig. Olaszország­tól Hollandiáig. A Lockheed- járvány — a nagy amerikai mo­nopóliumhoz fűződő vesztegetési botrány — bőven szedi áldozata­it, miniszterek, képviselők, tá­bornokok, Hollandiában a ki­rálynő férje keveredtek alapos gyanúba s buktak a vállalat ve­zetői is. így önmagában sem ér­dektelen az ügy, de könnyen le­hetséges, hogy csak most indul az igazi lavina... A Lockheed repülőgyár ugyan­is nem akármilyen cég, hanem az amerikai katonai-ipari komp­lexum egyik vezető vállalkozása. ; Telephelyei jórészt Kaliforniá­ban vannak, ahonnan most Reagan, a republikánus szélsősé­gesek szószólója indult harcba a Fehér Házért — nyílt, enyhülés­ellenes programmal. A leleplezé­sek nyomán, hacsak nem kezdő­dik meg a nagy eltussolás, poli­tikai számlák is napvilágra ke­rülhetnek, s erre különösen jó alkalmat nyújt az elnökválasz­tási kampány kezdete. (A Lock- heed-ügy adalék arra vonatkozó­lag is, hogy az Egyesült Államok­ban miért ágálnak egyesek olyan hevesen minden katonai enyhü- . léssel szemben, s miért fogadtak el Washingtonban — néhány hó­nappal Helsinki után — rekord katonai költségvetést 112 milli­árd dollár értékben!) De lehet­nek újabb nemzetközi vonatko­zások is: további bizonyítékok arról, miként próbálja az Egye­sült Államok rávenni szövetsé­geseit amerikai hadfelszerelés vásárlására. S nemcsak a Lock- heed-ről szól a nóta: néhány he­te a General Dynamics került hasonló helyzetbe négy NATO- ország repülőgép-rendeléseinek kapcsán. AZ AMERIKAI fővárosban folytatódik az angolai vita is, de annak mindinkább felelős- ség-áthárító jellege van: a kül­ügyminisztérium és a kongresz- szus egymást vádolják a kudar­cért. Közben a népi erők egy hét alatt két főhadiszállást is elfog­laltak: az ellenkormány székhe­lyét Huambót, valamint az UN1- 'TA szervezet katonai központ­ját, Silva Portót. Az Angolát ke­let—nyugati irányban átszelő, gazdaságilag és stratégiailag rendkívül fontos vasútvonal már csaknem egészeben a felszabadí­tó hadsereg kezében van. Ez azért is lényeges, mert a vasút jelenti Zaire és Zambia ásványi kincseinek szállítási lehetőségét a tengerparti kikötőhöz. Az Af­rikai Egységszervezet negyven­hat tagállama közül már huszon­kilencen ismerték el az MPLA vezette kormányt, a héten meg­történt Uganda döntése. (Amin tábornok, az ország államfője egyúttal az AESZ soros elnöke is.) Mivel az egységszervezetbe való felvételhez elég az egysze­rű többség, Angola már részt ve­het a következő tanácskozáson. AFRIKARA azonban a lagosii jelentések miatt is figyelni kel­lett a héten: puccskísérlet tör­tént Nigériában. A részletek még nem teljesen tisztázottak, de minden jel arra mutat, hogy a tiszti csoport zendülése kudarc­ba fulladt. A nigériai vezetésben az elmúlt hetek során voltak bi­zonyos belső nézeteltérések, de ezek pozitív eredménnyel zárul­tak: az ország nemcsak elismer­te a népi Angolát, de százmillió dolláros segítséget ajánlott fel, s rendkívül tevékenyen vett részt a diplomáciái, ütközetekben. Az afrikai csúcsértekezleten, Addisz Abebában a nigériai javaslat mögé sorakoztak fel az Angolát támogató országok. A nigériai kormánypolitika folytatódása te­hát pozitív hatással bírna magá­ra az országra és egész Afrikára. DÉL-VIETNÁMIJÁN népszám­lálás kezdődött s. ez nemcsak de- ! mográfiai, hanem politikai vo- j natkozású. A népesség számba- ! vétele ugyanis az április 2ö-én I sorra kerülő, összvietnami vá­lasztások előkészítését is szolgál­ja. Hanoiban laoszi párt- és kor­mányküldöttség tárgyalt: ez volt az első magasszintű találkozó az indokínai győzelem óta. Ha már Ázsiában időzünk; a szakértők a héten szorgalmasan forgatták a „ki kicsoda?” kiadványok ide­vonatkozó lapjait. Általános meglepetést keltett, hogy az el­hunyt Csou En-laj örökébe nem Teng Hsziao-ping, hanem a vi­szonylag kevésbé ismert Hua Kuo-feng lépett, ügyvezető kor­mányfőként. Közben a kínai fő­városban kiújult a Tacebao-k (nagybetűs falragaszok) csatája, s a központi lapok a „kapitalista úton járó személyekről” cikkez­nek — egyelőre nevek említése nélkül. Mindez csalhatatlan jele annak, hogy Kínában folytató­dik a hatalmi harc, s egyelőre egy tényező biztos: a bizonyta­lanság. EURÓPÁBAN továbbra is a „déli szárny” a legmozgalma­sabb. Olaszországban, nem kis nehézségek árán, megszületett a kisebbségi kereszténydemokrata kormány. Ha lehet, még töréke­nyebb kabinet született annál, n int amely megbukott. Megint- csak kitérő lépéssel próbálkoztak s ez az ideiglenesség mindaddig megmarad, amíg nem tisztázó­dik a baloldal alapvető erejének, az Olasz Kommunista Pártnak helyzete a korn ányzásban. Por­tugáliában nem írhatták alá a pártok és a fegyveres erők új megállapodását, mert a jobbol­dali demokratikus néppárt az utolsó pillanatban visszakozott. Ügy tűnik, hogy a reakció még a tervezett választások előtt frontáttörést kíván elérni: erre utaltak a héten a néppárttól is jobbrább álló szervezetek gyűlé­sei s a kiskereskedők sztrájkjai. (A hír nem kellemes párhuzam­ra emlékeztetett: annak idején Chilében is kereskedő- és tulaj­donosi „sztrájkok” zajlottak.) Spanyolországban tömegtünteté­sek jelzik a nyugtalanságot, a kormány már nem tud a régi módon cselekedni, de még nem tudta elszánni magát az igazi változásra. A NEMZETKÖZI diplomáciá­ban hazánk is folytatja erőfeszí­téseit a békés egymás mellett élés érdekében. Budapesten tár­gyalt az egyik legfiatalabb or­szág, a portugál gyarmati sorból nemrég szabadult Zöld-foki-szi- getek Köztársaság miniszterelnö­ke s külügyminiszterünk alig­hogy hazatért négy ázsiai or­szágban tett látogatásáról, Bici- oszt, a görög diplomácia vezető­jét üdvözölhette fővárosunkban, a Helsinki utáni kedvező kap­csolatok újabb megnyilvánulá­saként. Meggyilkolták Maritala Mohammed nigériai köztársasági elnököt- nigériai Legfelsőbb Kató- j ! Tanács szombaton bejelen-1 ».ette, hogy a pénteki meghiúsult puccs közben életét vesztette Muritala Mohammed tábornok, köztársasági elnök. A tanács üléséről kiadott hivatalos köz­lemény szerint új államfővé | Olusegun Obasanjo altáborna­gyot, a fegyveres erők vezérkari i főnökét nevezték ki. A meggyilkolt elnök tisztele- . téré hétnapos országos gyászt i rendeltek el. (MTI) I „Minden hatalom a dolgozó népé” Ha népszavazást tartanak Kubában A haza közös érdekeiben összhangot lehet teremteni Dr. Lékai László esztergomi érsek nyilatkozata Dr. Lékai László esztergomi: fogásra hívták fel. Rámutatott, érsek nyilatkozatot adott a Ma- hogy a püspöki kar tavaly, ha­gyar Távirati Irodának. [ zánk felszabadulásának 30. év­fordulójára emlékező körlevelé­Kirdly Ferenc, az MTI tudó. sitója jelenti: Ünnepi köntösbe öltözött Ku­ba. Az utcákon, a tereken hatal­mas transzparensek hirdetik a fő jelszót: „Szocialista nemzet­nek, szocialista alkotmány.” A dolgozók külsőségekben is emlé­kezetessé kívánják tenni az or­szág történetének első olyan sza­vazását, amikor faji, származási, vagyoni és vallási megkülönböz­tetés nélkül járulhatnak az ur­nák elé. A vasárnapi népszava­zásra közel 5.5 millió kubai ál­lampolgárt vettek fel ,a válasz­tási névjegyzékbe. Az amerikai földrész első olyan alkotmányának elfogadá­sáról döntenek a kubaiak, amely kimondja: „Minden hatalom a dolgozó népé”. S azt, hogy a köz­társaság „a szocialista közösség tagja”. Az alkotmány biztosítja a munkához (1959-ben 700 ezer munkanélküli volt a szigetor­szágban), a tanuláshoz, a sporto­láshoz, a társadalombiztosítás­hoz való jogot. Tükrözi azokat a társadalmi, gazdasági változáso­kat, amelyek az elmúlt 17 esz­tendőben bekövetkeztek. Az ország alaptörvénye — amelyet az elmúlt hónapokban milliók vitatták meg — közvet­len titkos szavazással öt évre választott parlamentet és 31 tagú államtanácsot irányoz elő. Erről is, valamint az alkot­mányban rögzített intézmények (országgyűlés, új kormány stb.) teljes végrehajtásáig érvényes ún. átmeneti törvény elfogadásá­ról is döntenek. A Granma, a párt központi lapja pénteki számában írta: „A kubai nép úgy készül a Va­sárnapi népszavazásra, mint a forradalom kiemelkedő jelentő­ségű eseményére. A megtett ■ út I eredményeire büszke Kuba ezzel I forradalmi érettségét demonst- | rálja a világ előtt. (MTI) Méltatta a Szentszéknek azt a törekvését, hogy a szocialista ál­lamokban mind rendezettebbé legyen az egyház és az allam viszonya. Hangsúlyozta, hogy küldetését a magyar katolikus hierarchia élén annak fáradha­tatlan rriunkálásában látja, hogy a katolikus egyház alkotó erővel működjék közre a magyar hazá­nak és népének további boldo­gulásában. Hivatásának tekinti, hogy a realitások talaján a fejlő­dés folyamatát előmozdítani se­gítse. A szocialista társadalom­ban együtt élnek hívők és nem hívők, itt akarnak boldogulni mindnyájan és ezt az emberhez méltó életet, jólétet közösen akarják még magasabbra fej­leszteni. Rámutatott: minden­nap igazolja az élet, hogy a haza közös érdekeiben összhangot le­het teremteni, ha nem azt néz­zük feladatainkban ami elvá­laszt, hanem azt. ami összeköt. A párbeszéd őszinte útja köze­lebb segít bennünket egymáshoz abban a szolidáris egymásra­utaltságban, amit a haza java diktál. Méltatta a Magyar Néoköztár- saság alkotmányát, amely bizto­sítja a vallásszabadságot, majd arról szólt, hogy a katolikus egy­ház vezetői és a vallásos embe­rek tömegei is helyeslőén fogad­ták a kormányzatnak, a társa­dalmi és közéleti vezetés legij- letékesebbjeinek (több alkalom­mal elhangzott nyilatkozatát, a Hazafias Népfront programját, amelyben az egyházakat és hí­veiket is az országépítési össze­ben már válaszolt erre a meghí­vásra, amikor kimondotta, hogy az egyház a néppel együtt meg­találta új helyét a szocialista társadalomban és a néppel együtt vállal teljes sorsközössé­get. — Mint a püspöki kar tagja akkor is egyetértettem ezzel az elkötelező nyilatkozattal. Most pedig, az esztergomi érseki szék elfoglalásakor szeretném ezt kü­lön is személyben és hivatali el­kötelezettségemben megerősíteni és iparkodom tetterösen közre­működni a megvalósításában —■ mondotta. A második világháború után bekövetkezett változásokkal fog­lalkozva szólt a Szentszék 1951- ben megjelent rendeletéről, amely kimondta, hogy az egy­házfők a tisztán világi címüket és rangjukat többé ne viseljék még akkor sem, ha a püspöki vagy érseki székükkel lenne összekötve. Azóta a herceg­érsekek és herceg-püspökök egy­szerűen érseknek és püspöknek hívják magukat. — Mai állam­formánkban, a Magyar Népköz­társaságban különben is anakro­nizmus volna magamat az ország első zászlós urának, hercegprí­másnak tekinteni — mondotta. Amikor a II. vatikáni zsinat után a magyar püspöki kar el­készítette új szervezeti szabály­zatát, akkor az esztergomi érseki szék történelmi tradícióját fi­gyelembe véve úgy döntött, hogy a püspöki kar elnöki tisztét nem választás útján tölti be, hanem az a mindenkori esztergomi ér­sek legyen. Az érsekprímás meg­jelölésnek tehát ez az egyik mai gyakorlati értelmezése nálunk, hogy a püspöki kar elnöke. A helsinki értekezlet eredmé­nyeiről, a béke és biztonság kér­déseiről szólva kifejtette: olyan korban élünk, amikor az atom­erő és a kozmikus térségekbe való behatolás óriási távlatokat nyit az embeé előtt. Az emberi­ség jövőjének azonban csak egyetlen biztonságos alapja le­het: a béke. Csakis ez garantál­hatja, hogy a prometheuszi erők birtokába jutott ember vissza ne éljen megszerzett hatalmával. Napjaink is elég példával szol­gálnak arra, hogyan fordíthatja az ember a tudományos és tecíi- nikai felfedezéseket az élet kiol­tására. A nagy dilemma: — fej­lődés vagy pusztulás — még mindig megosztja az emberisé­get. Az érsek emlékeztetett arra, hogy VI. Pál pápa idei, január elsejei szózatában külön ki­emelte a helsinki konferencia je­lentőségét. A béke mindjobban tért hódít. Helsinkit a hívők is mérföldkőnek tartják (földré­szünk, de azon túl az egész em­beriség életének újkori történe­tében. Ma még szinte beláthatat- lanok azok az áldásos eredmé­nyek, amelyeket az egyezmény becsületes betartása ígér. Az ér­sek hangoztatta: mindannyiunk­nak össze kell fogni, hogy a helsinki megállapodás ne újabb vitáknak, ellenségeskedésnek és megosztásnak legyen a forrása. Hangsúlyozta, hogy az összefo­gásban az egyháznak is jelentős a szerepe. Végül utalt XXIII János pápa, „Pacem in terris” enciklikájára, VI. Pál pápa „Po- pulorum progressio”-jára és évenként január 1-én közzétett üzeneteire, amelyekben a kato­likus hívő eligazítást és biztatást talál arra, hogy odaadó munka lója legyen a világ békés és igazságos fejlődésének. Hozz' fűzte, hogy a püspöki kar pedig továbbra sem szűnik meg a gondjaira bízott papságnak és híveknek lelkére kötni a béke gondolatának ápolását I ' Nyugatnémet táj — Hannoverből nézve Alsó-Szdszország fővárosa nem tartozik Európa igazán fontos, vagy kiemelkedően szép helyei közé. Szerepe a Német Szövet­ségi Köztársaságban sem volt so­ha kiemelkedő. Negatív értelem­ben sem. Most különös módon niégis amolyan politikai priz­mává változott a tartomány par­lamentje, amelyben három hét alatt három ízben a CDU minisz-i terelnök-jelöltje úgy kapott többséget, hogy az 1974-ben ha­talomra jutott SPD—FDP koalí­cióból hol két, hol három képvi­selő a titkos, névtelen szavazás­kor a jobboldal jelöltjére adta voksát. * Éppen ezért oda kell figyelni a hannoveri eseményekre. Elő­ször is azért, mert abban a nyu­gatnémet közéletben történt, amelynek legutolsó — ha szabad ezt a kifejezést használni —eu­rópai méretű botránya a jobbol­dal 1970 és 1972 között végreha j­tott képviselőcsábítási sorozata | volt. Még senki sem felejtette el, hogy Willy Brandt és Waller Sheel széles látókörű enyhülési politikáját a szocialista orszá­gokkal való szerződések politi- j káját, Barzel és Strauss a leg­ádázabb eszközökkel próbálta megfojtani. Ha az európai erőviszonyok 1972-ben kicsit is mások, a CDU—CSU végrehajtotta volna csendes puccsát! A játszma tétje ezúttal termé- szesen sokkal kisebb, lén vegében az ősszel esedékes országos vá­lasztások „előkészítése”, a CDU— CSU el őcsatarozása azért, hogy szétzüllessze az SPD—FDP-koa- •íciót, bizalmi válságot szítson a partnerek között. A hannoveri kormányváltozás egyik mellék- j terméke viszont ezúttal is „euró-1 pai méretű”, minthogy érinti a szövetségi parlament második kamarájának, a Bundesratnak erőarányait. Márpedig ott rövi­desen ratifikálni kellene egy fon­tos lengyel—NSZK szerződést, s nincs kizárva, vagy éppenséggel nagyon is valószínű, hogy a CDU—CSU torpedót lő a szerző­désbe. A pillanatnyi helyzet ugyanis az, hogy a szabadde- mokraüík kijelentették: koalíció­ra nem lépnek ugyan a CDU- val Hannoverben, de esetleg tű­rik a kisebbségi kormányt, fel­téve, hogy a CDU például a Bundesratban nem foglal állást a Genscher külügyminiszter és FDP-elnök presztízsét is érintő lengyel—NSZK-i szerződés ellen. Azt ma senki sem tudná meg­mondani vajon a hannoveri ka­land végül is a CDU—CSU mal­mára hajtja-e a vizet, avagy a választók az ősszel pontosan emiatt állnak bosszút Kohl és Strauss csapatán, ahogy tették ezt 1972-ben is. Kiderülhet még addig, hogy a CDU—CSU min­den idők egyik legnagyobb nem­zetközi botrányának, a Lock- heed-féle vesztegetési ügynek ta­lán a legfőbb szereplője. Min­denesetre két napja az Internati­onal Herald Tribune első olda­lán három fő kompromittált ké­pe jelent meg: a holland király­nő férjéé, Franz-Josef Straussé és Tanaka volt japán miniszter- elnöké. . Nehéz volna megjósolni azt is. vajon az NSZK mennyire tud ki­lábalni jelenlegi gazdasági ba­jaiból, amelyeknek fő telzője az 1,3 millió munkanélküli. Tény, hogy a szociáldemokratáknak még viszonylag sok idejük és le­hetőségük van soraik rendezé­sére. Hajdú János

Next

/
Oldalképek
Tartalom