Békés Megyei Népújság, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-14 / 38. szám
I MA FÁRTTAGGYÜLáS AZ ÜVEGGYÁRBAN (3. oldal) BŐVÜLNEK A SZOLGÁLTATÁSOK (4. oldal) SÁRRÉT TOVÁBBLÉP <5. oldal) Műhely vagy múzeum? Európában az ótocfik helyen Kedvezően alakni a népesedés Van persze némi Mizás a címben, mert a műhelyek, gyártócsarnokok túlnyomó részét aligha nyilváníthatnák múzeumnak. Némelyiket mégis, s a legtöbbnek egy-egy gépét, berendezését úgyszintén a műszaki emlékek közé állíthatnánk. A teljesen elavult — az úgynevezett nullára leírt — gépek, berendezések »aránya a teljes állományon belül például a gépiparban tizenkilenc, a bányászatban huszonegy százalék. Holott ezeken a területeken is, másutt is tetemes összegeket költöttek fejlesztésre. Csak éppen a „jó öreg” eszközök maradtak az újak mellett, bár termelékenységük alacsony, lekötik a munkaerőt, elfogla1 ék a termelőterületet, karbantartásuk, javításuk rendkívül időigényes és költséges. Ezzel már azt is kimond; tűk, miért nem örvendezünk a műhelymúzeumok-múzeum- műhelyek népes tábora láttán. Óhatatlanul megfogalmzódik az olvasóban a kérdés: mi az oka a hagyományok ilyesfajta, korántsem kívánatos őrzésének? Részben a restség, s a rövidlátás. Az, hogy az elöregedett berendezés eszközterhei névlegesek, látszatra „ingyen” működik. Valójában drága az üzemeltetése, csak ez eltűnik a különböző költségek fátyla mögött. A megtakarított forintok ellenében bankóköteg úszik el, de ahhoz, hogy ez nyilvánvaló legyen, alaposabbá kellene tenni a vállalati költségelemzést és -gazdálkodást. Nem mellékes tényező az sem, hogy az új technika legtöbbször változtatások sorát követeli meg — az előkészítésben, a továbbfeldolgozás- ban, az anyag minőségében, a műveleti technológiákban stb. —, többletenergiákat vezetőktől, beosztottaktól. Némelyik vállalat úgy igyekezett kifogni az idő múlásán, hogy a törzsgyárban utat nyitott az újnak, de a régit átmentette a telephelyek valamelyikére, ipartelepítés címszóval védve e műveletet. Vajon csoda, hogv az ilyen módon kialakított termelőhelyeken akadozik a munka ritmusa az örökös javítgatások következtében, gyatra a minőség, szerény a termelékenység, s ugyanakkor a költségek magasak? A péntek reggeli moszkvai lapok megemlékezéseket, riportokat, tudósításokat közölnek Budapest felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából A Pravda Mesterházi Lajos „Szépül Budapestünk” című írását közölte a magyar főváros fejlődéséről. A Moszkovszkaja Hiba lenne a mai helyzetért kizárólag a vállalatokat kárhoztatni. Belesegített ebbe a szabályozó rendszer tökéletlensége s néhány részletének ellentmondásossága éppúgy, — az új technika felértékelése például, mint az az általános felfogás, mely iparfejlesztés címén mindenféle törekvést jóváhagyott, függetlenül e törekvések tényleges társadalmi hasznosságától. Tény az is, hogy a múzeumba illő eszközök kiselejtezése csak egy lépés. A következő az, mi kerülhet a helyébe, s ha a szükséges gép, berendezés megszerezhető, rendelkezésre, állnak-e a képzett kezelők? Csupán érzékeltetésül: az építőiparban a legkorszerűbb gépek, berendezések kihasználtsága a lehetséges óraszám 22—25 százalékát éri el. Azaz nem zúdítható be az új technika egyetlen termelőhelyre, iparágba sem. Csak akkor, ha a befogadás minden feltétele létrejött. Az ötödik ötéves tervben a gépipar fejlesztésére ötvenmil- liárd forintot használhatnak fel, s ez csak egyetlen adalék ahhoz, mekkora összegek szolgálják a haladást, s vele a műhelyfalak között rekedt múzeumok, múzeumi darabok fölszámolását. A pénz fontos, de nem minden. Legalább ennyire lényeges, hogy — a központilag kialakított fejlesztési irányokhoz igazodva — a vállalatok tiszta képet alkossanak költségeikről, benne azokról, melyeket a múzeumok őrzése okán adnak ki.' E kép minden bizonnyal meggyőzné az ódzkodókat, mivel megmutatná: nemcsak a társadalomnak, hanem a gyárnak, vállalatnak is sokba kerül az emlékek ilyenforma ápolgatása. A mostani, tervkészítő időszakban különösen fontos, hogy részletekbe menő térkép készüljön arról, mi az, ami megtartható, s mi kerüljön — mert sok ilyen is akad! — a műszaki emlékek gyűjtőhelyére, s mi az ócskavastelepekre. Fontos ez, mert az ésszerű takarékosság most lényeges vezérlő elve a gazdálkodásnak. Ezért a korábbinál is érvényesebb a népi bölcsesség: aki szeget kímél, az patkót veszít. M. O. Pravda, a moszkvai városi pártbizottság lapja Farkasinsz- ky Lajossal, a fővárosi tanács elnökhelyettesével közöl interjút — az APN hírügynökség budapesti tudósítójának közreműködésével — a magyar és szovjet főváros szoros kapcsolatairól. Mint arról már hírt adtunk, dr. Schultheisz Emil egészség- ügyi miniszter jelentést tett a Minisztertanácsnak a népesedés múlt évi alakulásáról. A társadalom egésze szempontjából igen fontos területen kedvező változások tapasztalhatók. Az előzetes adatok arról szá- , mólnak be, hogy 1975-ben 194 000 gyermek született, 8000-rel (4,3 százalékkal) több, mint 1974-ben. Az élveszületési arány — nálunk a legfontosabb demográfiai muta tószám — nagymértékben növekedett. Érdemes néhány évre visszapillantva nyomon követni ennek alakulását: 1967—73 között 15 ezrelék volt, 1974-ben — az új népesedéspolitikai intézkedések hatására is — ezer lakosra már megközelítőleg 18 élveszülés jutott. Az 1975-ben elért eredmény pedig — az élveszületési 18,4 ezrelékes arányszáma — rr.ár nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét: Európában az 5—6. helyen állunk, ezzel hazánk a magas élveszületési arányszámú országok közé került. Jelenleg tehát kedvező a helyzet, s hogy ez hosszú távon is fenntartható legyen, ahhoz a népesedéssel összefüggő egészség- ügyi, gazdasági, szociálpolitikai és szemléletformáló feladatoknak továbbra is a társadalompolitikai tennivalók előterében kell állniuk. Az összes születések számának belső összetételét tanulmányozva szembetűnő, hogy főleg a másodszülöttek száma és aránya nőtt. 1973 óta — lassú ütemben bár, de — folyamatosan emelkedik a harmadikként született gyermekek száma, s ez a kedvező jelenség annak bizonysága, hogy terjedőben van a három- gyermekes család-eszmény. A csecsemőhalandóság aránya, ha kis mértékben is, de csökkent, ami az előző évek tendenciájának ismeretében jelentős eredmény. Bár a koraszülöttek száma még mindig magas, 1975 már ezen a téren is fejlődést hozott. Az eredmények különösen azért örvendetesek, mert — noha 1974/75-ben jelentős anyagi erőket mozgósítottak — nehezebb feltételek közepette, zsúfolt szülészeteken és újszülött-részlegeken érték el. E kezdeti eredményekben szerepet játszanak a szülészeti osztályok és az újszülött-részlegek fejlesztésére biztosított, soronkívüli beruházási hitelek optimális felhasználása, valamint a terhes-gondozás javulása is. A központi támogatás jelentős tanácsi erőforrásokat is mozgósított; lehetőség nyílt úgynevezett intenzív újszülött-centrumok szervezésére. Budapesten, Szegeden és Pécsett máris dolgoznak ezek a központok, a debreceni, a miskolci és a szombat- helyi állomás hamarosan munkába áll. A népesedés kedvező alakulásában szerepet játszik az is, hogy javult a család- és nővédelmi tanácsadás színvonala és felvételrendszere: jelentős . hiányt pótol a genetikai hálózat fejlesztése. Az egészségügyi kormányzat az ötödik ötéves tervben hangsúlyos feladatként tartja számon országszerte a szülészeti osztályok, a koraszülött részlegek bővítését, korszerű módszerekkel történő ellátását. 1976-ban több mint 660-zal bővül a szülészeti, nőgyógyászati, s félezerrel gyarapszik a csecsemők és gyermekek gyógyítását szolgáló ágyak száma is. A lakosság körében végzett egészségügyi felvilágosí- tás hatékonyságát is tükrözi, hogy 1975-ben a művi terhes- eégmegszakítások 6,1 százalékkal, a spontán vetélések 9,2 százalékkal csökkentek. Az 1960-as évek elején még lényegesen több mű. vi terhességmegszakítás volt, mint amennyi gyerek született, ma számuk a felét sem éri el. Az egészségügy — más tárcákkal együtt — felkészült arra, hogy a magas születés-szám először a bölcsődékben, 1977 után pedig az óvodákban okozhat gondokat. Az elmúlt ötéves tervben több mint tízezerrel nőtt a bölcsődei férőhelyek száma. Ennek ellenére a fővárosban és egyes városokban még nem tudták teljesen kielégíteni az igényeket. Az ötödik ötéves tervben viszont 16— rr ezerrel tffcfb Kisgyermek járhat majd bölcsődébe. Már 19^6- ban 3600 új bölcsődei hely létesül, ebből 1680 Budapesten. A népesedés alakulása fontos nemzeti é® társadalompolitikai kérdés, nemcsak az orvosok, a demográfiai szakemberek ügye. Az egész társadalom látja majd hasznát a közvéleményben mind erősebben kibontakozó egészséges anya- és gyermekkultusznak. Az általános és középiskolákban már megkezdődött a gyermekek és a serdülők felkészítése a családi életre. Ez mind az ifjúság, mind a pedagógusok és a szülők körében is kedvező fogadtatásra talált. A lakosság rendszeres fetvflágosításában és tájékoztatásában a társadalmi és tömegszervezetek a közművelődési intézményekkel karöltve aktív szerepet vállalnak. Az irodalom, a képzőművészet és a színházművészet is hozzájárul a közgondolkodás megfelelő formálásához. Életszínvonal-politikánk továbbra is előtérbe helyezi a gyermekes családokat, érzékelteti a gyermeknevelés társadalmi fontosságát és elismertségét. (MTI) Sertésátvétel új minősítéssel A Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat gyulai vágóhídi üzemében ez év eleje óta objektív minősítéssel, hasított állapotban veszik át a sertéseket. Képünkön Hajdú József szakmunkás az orosházi Dózsa Tsz sertéseit minősíti. (Tudósítás a 3. oldalon) , Fotó; Demény Á szovjet sajtó Budapest felszabadulásáról
