Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-25 / 21. szám

Mosolygó Antal emlékére A 85 éve született Mosolygó Antalt, a forradalmi munkás- mozgalom kiemelkedő személyi­ségeként tartja számon a törté­netírás, s méltán. Nem könyvek nevelték és tették forradalmár­rá, hanem az, amit látott, ta­pasztalt, s amire a vándorló de­mokratikus érzésű mesterlegé­nyek tanították. Öpályi községben 1891. január 25-én született, agrárproletár családból. Előbb a kárpitos mes­terséget, majd a nyerges és ko­csifényező szakmát is kitanulta. Falujában nem tudta megkeres­ni a megélhetésre valót, így el­indult a városba — mint a me­sebeli szegénylegények — sze­rencsét próbálni. Bejárta az or­szágot, megismerte a munkásság sorsát, életét. A nélkülözés és a fényezők ólommérgezéses szak­mai betegsége fiatalon megron­gálta a szervezetét. Betegsége mind délebbre űzte, a napfényt, egészséget kereste, másrészt szakmai tudását is tökéletesíteni akarta. Így jutott el vándormun­kásként Fiúméba. A nyüzsgő ki­kötőváros Torpedó- és Hajógyá­rában hosszabb ideig dolgozott. Összebarátkozott az olasz mun­kásokkal, megtanulta nyelvüket, megismerte eszméiket. A fiumei szindikalista szervezetekben folytatott beszélgetései, majd a heves gyári sztrájksorozatok harcossá edzették. Elbocsátások, elzárások sorozata után hazatért. 1912-ben került Budapestre. A Váci úti Repülőgénwárban ka­pott állást. Bekapcsolódott a szakszervezeti munkába és tagja lett a szociáldemokrata pártnak. 1913-ban a pártvezetőség a Zsil- völgyi bányavidékre küldte, hogy szervező munkát végezzen a bá-_ nyamunkások között, vonja be őket a szakszervezeti mozgalom­ba. Noha a kormány tiltotta a bányászszervezkedést, Mosolygó Antal életelve: „egyetlen nap se múljék el forradalmi agitáció nélkül” — eredményt hozott és néhány hónap alatt mintegy 28 ezer bányász vált szervezett munkássá. A kiváló agitátort a csendőrség előbb a bányák terü­letéről, majd a megyéből is ki­tiltotta. Ezt követően visszatért Buda­pestre. A Galilei Körben össze­gyűlt haladó, antimilitarista if­júsági csoportban ismerte meg Szabó Ervint, eljárt szemináriu­maira, előadásai nagy hatással voltak további mozgalmi tevé­kenységére. 1914-ben, az első világháború kitörésekor behívták katonának. Bátor, háborúellenes agitációjá- tól a hadvezetőség féltette a ka­tonák „harci szellemét”. Ezért, mint rossz katonát hamarosan leszereltették és mint jó szak­munkást a mátyásföldi repülő- gépgyárba osztották be munkára. Rövid idő után ott is a szak- szervezeti élet irányítója lett. 1917 tavaszán már kialakította Mátyásföldön a forradalmi moz­galmak Pest környéki központ­ját. Mosolygó Antalnak nagy sze­rep jutott az 1917. november 7-i MÉMOSZ-ban rendezett bizal­migyűlésen, ahol az októberi for­radalom győzelmét hirdető tün­tetéseket szervezték. Feladatot vállalt az 1918. januári általános sztrájkban. Szervezője és veze­/L "Ff,ujs>c ‘ 1976. JANUAR 25. tője volt az 1917. végi és 1918. eleji munkástanácsokat követelő mozgalmaknak. 1918. májusában — mint korábban már többször is — ismét letartóztatták. A gyűjtőfogházból a győztes őszi­rózsás forradalom szabadította ki. Az 1918. november 24-én megalakult Kommunisták Ma­gyarországi Pártjának alapító tagja lett és beválasztották az első Központi Bizottságba. 1919. februárjában több kommunista vezetővel együtt Mosolygó An­talt ismét elfogták, bebörtönöz­ték. A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásakor szabadult. Tagja volt a Budapesti Központi Forradalmi Munkás, és Katona- tanácsnak. A proletárhatalom védelmében az utolsó napig a magyar Vörös Hadsereg zászló­alj politikai megbízottjaként harcolt. A Magyar Tanácsköz­társaság megdöntése után a fe­hérterroristák börtöneiben ra­boskodott. A Pest-vidéki bíróság hat, a miskolci tíz év börtönbün­tetésre ítélte. A Szovjetunió fo­golycsere útján szabadította ki. 1921-ben Moszkvába érkezett. Szanatóriumba küldték gyógyul­ni, pihenni, de nem bírta soká tétlenségét, visszatért Moszkvá­ba, hogy részt vegyen az ottani magyar klub megalapításában és munkájában. Tagja lett az SZK(b)P-nak. 1927 március 7-i haláláról a szülőknek élettársa, Adler Gizella küldött értesítést Ópályiba. Levelét így fejezte be: „Ne gondolják, hogy elhagyatva halt meg itt, idegenben... teme­tésén százak és százak sírtak... nagyon szerették, nagyon be­csülték és sajnálták... mert egész életét másokért áldozta, hogy felszabadítsa a szenvedőket”. Dr. Sárái Lászlóné Jövőnk jelzőszámai Tények és adatok a répgazdaság V. ötéves tervéből MUNKAERŐ- GAZDÁLKODÁS, MUNKAERŐHELYZET Az aktiv krretók nímínjl ndvrkedétc 60 000 M 110 000-140 000 f6 IJ0 000-130 000ÍŐ ffRRA Ki Munkaerőhelyzet Vallomások Jegyszedönö a mozi előcsarnokában A békéscsabai Brigád mozi előcsarnokában már csak néhány kamasz ácsorog. A büfé előtt fiatal pár áll összekapaszkodva, lassan iszogatják jaffájukat. Megszólal a híradó végét jelző csengő, a pohár visszakerül a pultra. Csend van. A jegyszedő­nők közül csak az ügyeletes ma­rad a nézőtéren, a többiek hal­kan beszélgetnek idekint. Egyi­kük Elek Sándorné, életéről, munkájáról mesél. Olyan, mint­ha vásznon a pergő filmkockák­ból állna össze a kép. „Tíz éves voltam, amikor Me- zőberényben cselédnek kellett állnom. A munkát szerencsére jól bírtam, s a büszke öröm, hogy már én is segíthetek szeret­teimen, a legnehezebb percek­ben is ott bújkált bennem. Ti­zenhat évesen gondoltam egyet, kerékpárra ültem, s úgy jöttem be Csabára szerencsét próbálni. Itt is cselédnek szegődtem. Köz­ben összeházasodtunk az uram­mal, s nemsokára útban volt az első gyerek. Az asszonyom hiá­ba kért, hogy maradjak, fel kel­lett mondanom. Nem való már nekem a vikszolás — mondtam neki. Később. 1958-ban ió hírrel ko­pogtatott be hozzánk a szom­szédasszony. Tudta, hogy nincs 1973 óta 200Ó rostocki mély­tengeri halász veszi rendszere­sen igénybe az NDK-repülőtár- saságától, az Interflugtól bérelt „repülő busznak” nevezett gé­pet, hogy családjához, vagy sok­ezer mérföldre levő munkahe­lyéhez eljusson. Tíz évvel ezelőtt a halászat még úgyszólván az NDK „ajta­ja” előtt folyt, de ma már a halászoknak 14, sőt még több na­pig is kell hajózniuk, hogy bő zsákmányra leljenek. A halban igen gazdag Atlan­ti óceánon felfújható csónakok járnak hajótól hajóig és szál­lítják el azokat a mélytengeri munkám, s mivel hallotta, hogy a Szabadság moziban beteg lett egy takarítónő, rám gondolt. Egyszer itt a „Brigádban”, egy­szer ott helyettesítettem valakit. Megszerettem a mozit, és sike­rült végleg itt maradnom. Más­fél év múlva jegykezelő let­tem ... Nagyon megkedveltem ezt a munkát. Sokan csak azt látják, hogy megnézhetünk minden fil­met. Ez így is van, hiszen ha ügyeletes vagyok kötelességem benn lenni. Pedig szerintem most kevés a jó film. Én még láttam a „Halálos tavasz”-t a Jávor Pa­lival, bizony most is elszorul a szivem, ha rá gondolok. Persze ez csak az én véleményem ... A jegyszedés: izgalmas foglal­kozás. Az emberek mindig ro­hannak, s újabb szokásuk, hogy az utolsó percben érnek ide. Za­varják azokat, akik időben jön­nek. Arról nem is beszélve, hogy nem a lábuk alá, hanem a vá­szonra figyelnek, s így csoda-e, ha mások ölébe ülnek? A korha­táros filmeknél más a helyzet. Ott a belépőket kell megfigyelni. A mai fiatalok olyan fejlettek, hogv bizony nehéz megállapí­tani, melyik miiven idős? Volt, hogy a 16 éven felüli filmen a halászokat, akik 120 napot töl­töttek vizen. Hajóval viszik őket Havannába, ahol az Interflug gépeire szállnak át; irány: Ber­lin. Amíg a halászok szabadsá­gukat töltik, a cserelegénység veszi át a munkát a tengeren. S mivel megszűnt a hosszú, időtrabló oda- és visszahajóz :.s, sikerült — a legénységcsere el­lenére — hajónként ezer ton­nával több halat fogni. Az NDK mélytengeri halá­szatának több mint 144 hajója van, köztük halász- és feldol­gozó-, hűtő- és szállítóhajók. A két anyahajó 10 000 tonnás; szállító- és feldolgozó hajó. (BU- DAPRESS—PANORAMA) Munkaprogram öt esztendőre 3, Fejlődésünk megalapozása Aki diófát ültet, az a gyere­keire gondol, a beruházás a jövő megelőlegezése. Az új ötéves terv időszakában összesen 87C milliárd forintot szánunk terme­lő és nem termelő beruházások­ra. Ez az összeg 25 százalékkal több, mint az előző öt esztendő­ben. A növekedés ütemét mérsé­keljük: az előző öt évben 50 szá­zalék volt. De a személyes fo­gyasztáshoz hasonlóan, a terme­lő és kommunális befektetések növelését is korlátozzák a világ- gazdasági változások okozta veszteségek. Így tehát nincs más választás, minthogy a rendelke­zésre álló összegekkel' éljünk jobban, okosabban. Az igények szigorú és racio­nális rangsorolása a legfonto­sabb. A népgazdasági terv ebben példát mutat. Az idén csupán három nagyberuházás kivitele­zését kezdik meg (a dunaújváro­si konverteres acélmű, a lenin- városi polipropiléngyár és a za­laegerszegi hűtőház építését), mi­közben üzembe helyeznek több nagy létesítményt, s idei fel­adat az 1977-ben induló nagy- beruházások (dunaújvárosi kok­szolómű, szekszárdi húskombi­nát, Szikra Lapnyomda, fővárosi szemétégető, új szénbánya, illet­ve gáz- és olajmezőfeltárás) jó előkészítése. S az 1978-as kez­désre még nincs konkrét döntés, csupán a feladatokat jelzi a terv. Megkezdik például egy új nagy széntüzelésű erőmű építését, gondoskodva már a VI. ötéves tervidőszak növekvő villamos- energia-igényének kielégítéséről. (A kazánok szénfűtése — a bá­nyanyitással együtt — 3-4-szer több beruházást igényel, mint az olajtüzelés, de üzemeltetésük a magas kőolajárak miatt mégis kifizetődőbb.) A beruházások határozott rangsorolása szemlélet- és mód­szerbeli változásokat feltételez , mindenütt. Hányszor hallottuk korábban, hogy „éppen a leggaz­daságosabb befektetésre nem jut pénz”. Legyen ez a megjegyzés 1976-tól az ágazati, a vállalati rangsorolás önkritikája. A fej­lesztési alapok igaz 1976-ban még a régi szabályozás, az 1975- ös eredmények alapján képződ­nek. Mégsem szabad úgy költe­kezni, mint eddig. Ahol a jövő szűk esztendőire is gondolnak Fotó: Demény személyit kértem, mire a fiatal­ember így szólt, a katonaköny­vem ne mutassam? Szerencsére azért, hogy fiatala bbnak néztük, nem haragszik senki. A másik véglet, amit inkább a fiúk pró­bálnak meg, hogy már 13—14 évesen 18 éven felüli filmre akarnak beslisszolni. Vannak az­tán kötekedő, fegyelmezetlen né­zők is. Velem azért szót értenek. Én is velük. A legjobb az, ha megismerik az embert. Gyakran megállíta­nak az utcán is. Mit játszanak Julika? Jó film megy a moziban Julika? Ée így tovább... Szep­temberben megoperálták a lá­bam, sokáig táppénzen voltam. Amikor visszajöttem, öreg és fia­tal egyaránt megkérdezte: mi volt velem? Hiányoztam, és ez nagyon jól esett.” Az előcsarnokban mozgolódás támad. Hamarosan vége a film­nek. kezdődik a 2. előadás. Itt is, ott is feltűnik egy-egy látogató. Nem sokat törődve a tisztasággal, dübögve verik le a sáros havat a cipőjükről. A pénztár előtt újra sor kígyózik. „Három jegyet a félnyolcasra. Jó lesz a hetedik sor.” „Kettőt kérek az öt forin­tosból holnap délutánra ...” A jegyvásárlók szavát elnyeli az egyre ngyobb tömeg hangárada- ta. Elekné sűrű bocsánafkérések közepette igyekszik a nézőtér be­járatához. Nemsokára beengedi a tolongó embereket, ahogy már sok éve teszi mindig jókedvűen, mert ilyen az alaptermészete ... Nagy Ágnes '„újra gombolják a mellényt”. Ügy, hogy meggyorsítják például a folyamatban levő invesztáció befejezését és úgy, hogy meg­érett fejlesztések elkezdését ké­sőbbre halasztják. Esetenként a már megkezdett beruházások le­állítása is elkerülhetetlenné vál­hat. Az új gazdasági szabályo­zás, a termelöárak emelése, a de­vizaszorzók változása, a munka- bérterhek növelése ugyanis a vállalatok fejlesztési forrásait érintik leginkább. Amíg a része­sedési és szociális alapok képző­désére a nivellálódás, addig a fejlesztési alapokra az erőteljes differenciálódás lesz jellemző. De az igen eredményesen dol­gozó vállalatok is csak hosszabb idő elteltével érhetik el saját fejlesztési források korábbi szintjét. A saját eszközöket ki­egészítő bankhitelek ugyancsak az élenjáró üzemeknek kedvez­nek és a differenciálás irányába hatnak. A bank a legjobb fej­lesztési javaslatok közül választ­ja ki azokat, amelyek megvaló­sításuk után gyorsan megtérül­nek, s növelik a jól eladható árualapokat. Az öt évre elő­irányzott 100 milliárd forintos hitelkeretből 45 milliárdot a fi­zetési mérleget javító fejleszté­sekre kölcsönzik azoknak a vál­lalatoknak, szövetkezeteknek, amelyek saját fejlesztési alapjai­kat is az adott feladatra összpon­tosítják. Repülő halászok

Next

/
Oldalképek
Tartalom