Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
ö térés terr — ötéres rafés^g A megalapozott döntések vállalata Hazai alapanyagra és egyre növekvő keresletre épült a vállalat alumíniumöntödéje (Fotó: Demény) Félperces interjú Szlcrvik Lajossal, o Centrum Aruház igazgatójával — Az 1975-ös évben a Centrum Áruház közel másfél millió forinttal teljesítette túl áruforgalmi tervét. Mit várnak az idei évtől? — Még a múlt év végén elkészítettük 76-os tervünket. Figyelembe véve természetesen a keresletet. Mivel az áruháznak hat osztálya van, ezeket profiljuknak megfelelően töltöttük fel. — Népszerűek voltak a tavalyi Centrum-hétfők. Bővítik ezen akció áruválasztékát? — Az idén is igyekszünk « Centrum-hétfőkön olyan árukat „bedobni", amelyek úgynevezett divatcikkek, hiszen a többi, kevésbé kelendő áruk a leértékelésekkor találnak gazdára. — Mit kaphatnak az érdeklődök a január 12-i Centrumhétfőn? — Nyolc-tíz féle bőröndöt árusítunk 20 százalékos árengedménnyel. — Köszönjük az interjút! B. V. Felfedező ütőn - képzeletben A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Békés megyei Szervezete, valamint a békéscsabai Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztálya holnap, január 12- én 19 órai kezdettel reprezentatív előadást rendez a TIT Értelmiségi Klubjában, Békéscsabán. A klubest résztvevői dr. Jakucs Lászlóval, a szegedi József Attila Tudomány Egyetem tanszék- vezető egyetemi tanárával találkozhatnak, aki már többször látogatott Békéscsabára, s ezúttal „Felfedező úton a világ legnagyobb gipsz-barlangjában” címmel tart előadást „Pista mindig csak velem lenne, dehát mit szólnak ehhez az én barátnőim?” Nevetünk. Mit szólnak? „Nevetnek.” És te? „Én is nevetek.” És most már mind a hatan nevetünk. Szeptember óta laknak az új otthonban, három-négy hónap alatt alapvetően megváltozott az életük. Ez az, amire a döntés idején a szülők alig gondoltak, pedig a tanyai életmód és ez a benti ég és föld. Itt villany, színes televízió, odakint esetleg csak petróleumlámpa. A régi, valóságosan is földhözragadt tanyai iskolákban a szakos oktatás hiánya, az alig valamire jó szemléltető-eszközök- kel szemben itt modern laboratóriumok az iskolákban (persze, azért ez sem Kánaán még!), szakos oktatás, megalapozott művelődés. Mi akarsz lenni Lajcsi? Éva? Margitka? Lajos: „Cső, víz és gázszerelő.” És öntudatos hozzá. Éva: „Pincérnő. Csabára mennék majd, a Vendéglátóipari szakiskolába.” Margit: „Nyomdász leszek, mint a nővérem. Csabára készülök a nyomdaipari szakközépbe.” Kovács Elek, az ötödikesek képviseletében alig várja, hogy sorra kerüljön. „Nagylaposon lakunk. A testvérem még alsós, ott jár kint, de jövőre ide jön hozzánk.)!) Anyu nem szerette volna, ha egyedül marad, de most már nem bánja. Nagyon jó itt. Hat dicséretet kaptam félévkor, és szerintem is az a legjobb, hogy olyan sokan vagyunk, és minA gyulai Betonáru-szakipari és Szolgáltató Vállalat ebben az esztendőben ünnepli fennállásának negyedszázados évfordulóját Ha most úgy fogalmazunk, hogy a mai vállalat már egyáltalán nem azonos a 25 évvel ezelőtt alapítottál, ezzel a fejlődést jelezzük. A dinamikus fejlődés természetrajzához tartozik a gyorsulás, ami a Betonáru-szakipari Vállalatnál nem jelent mást mint azt hogy a változások eredményeként a vállalat szinte az utóbbi néhány évben — pontosabban a negyedik; ötéves terv időszakában — lett a megye tanácsi iparának egyik legbiztonságosabban gazdálkodó termelőegysége. Kőfaragással kezdődött Már most hadd állapítsuk meg: nem a közgazdasági véletlenek összjáfcéka, hanem a nagy onis tudatos tervezés hozta meg itt a gyümölcsét. Igaz, majdnem két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy mindez kiderüljön. Egészen 1968-ig ugyanis ez a vállalat — ahol az ipari termelés tulajdonképpen a kőfaragással kezdődött — nem volt több egy jól működő manufaktúránál. A kibontakozás feltételei csak a vállalat új telephelyén — Gyula északi ipartelepén — teremtődtek meg. Itt épült fel egy, már régóta dédelgetett terv megvalósulásaként az alumíniumöntöde is. A korábbi tapasztalatok alapján tudniillik világossá vált, hogy a negyedik ötéves tervbén az önálló gazdálkodás követelménye mellett az alapvetően betonárut előállító vállalatnál feltétlenül meg kell oldani a kapacitások téli kihasználását is. A hazai alapanyagra a nagy belföldi és növekvő külföldi igényre épült alumíniumöntöde így a tervszerű piacra termelés egyik alapvető biztosítója és biztosítéka lett. A másik — a kőfaragás megszüntetésével todenki kedves hozzánk. Meg az étkezés, az mindennél jobb. Hogy mi, leszek? Mozdonygé- pész. Édesapám mozdonyvezető. Én gépész leszek. Ez biztos.” És aki mellettem ül a kényelmes kanapén, hosszú szempil- lájú, ragyogó szemű kislány, néha nevet kicsit, aztán csak hallgat nagyokat. „Tokár Anna vagyok, másodikos ... Szeretek tanulni, most is ötöst kaptam. Itt van a bátyám, ő hetedikes. Farkas Istvánná a tanítónénim. Apu? A vasútnál dolgozik. Anyu? Ö meghalt. Két hónapja.” Rám néz. Nagy, sötét szemeiben megmagyarázhatatlan titok. Az a sok miért... Aztán megint nevet. „Fodrásznő leszek!” Meg kell dicsérni a szép frizuráját... Esteledik, az igazgató bácsi Visszaérkezik sürgős dolgairól, a gyerekek vacsorához készülődnek. „Van aki ötven forintot fizet egy hónapra, van aki 170-et, 180-at. Ez attól függ, milyen az otthoni helyzet. Mindent megkapnak érte, amire szükségük van.” Ez a mostani félév volt az első mérleg. „Az eredmény biztató, mondja Var.iu József. A diákotthon lakóinak tanulmányi átlaga 0,22 századdal emelkedett, 3,38-ról 3,6 tizedre. Jobb a magatartásátlag és a szorgalom is. Különösen a szorgalmuk változott.” Ennyi. Az endrődi diákotthonban vacsorára sorakoznak. Az étteremben már bekapcsolták a televíziót. Sass Ervin vábbra is a betonárugyártás maradt. Talán van is abban valami jelképes, hogy e kettős tevékenységgel — amely a munka- szervezésben és az árbevételekben is nagyon jól kiegészíti egymást — a gyulai Betonáru- szakipari és Szolgáltató Vállalat a negyedik ötéves tervben végképp „két lábra” állt. Egyik lábát az alumíniumöntésben, másikat a betonárukészítésben vetette meg. A profil kialakítására vonatkozó döntés mindenesetre megalapozottnak bizonyult. A válla, lat olyan árukat kínál megvételre, amelyekből a kereslet nagy, a kereslet kielégítésére pedig alig-alig lehet a környéken vállalkozót találni. Beton és alumínium Látszólag túl egyszerű a képlet: azt gyártanak, amire szükség van. Járdalapokat, belvízlevezető csatornához csöveket, kerítéselemeket, útszegélyköveket, anyagtárolóhoz oszlopokat, víz- partburkoló-elemeket — betonból. Homokba formázott öntvényeket, olaj- és gázégőházakat, tengelykapcsolóházakat — alumíniumból. Beton és alumínium. Vajon elég lehet ez az üdvösséghez? Erről szó sincs. Ehhez a két dologhoz legalább még egy harmadikra is szükség van. Ez pedig a pénz. Nos, a vállalatnak a vizsgált öt év fejlesztéséhez egymillió forintnál alig valamivel több állt rendelkezésére. Csakhogy az öt év alatt a vállalat két — pénzzel járó — pályázatot is megnyert. 1971-ben egymillió kétszázezer forintot kaptak a rakodás- fejlesztési alapból. Ebből épült meg az Iparvágány melletti rakodótér és ebből szerezték be a nagy teljesítméhyű rakodógépet Is. Ez nagy lendületet adott a munkák gépesítésében. Ugyanígy jutottak pályázat alapján, tavaly, másik egymillió forinthoz, amelyet a gázenergiafelhasználásra való áttérés költségeire fordítottak (régi elhatározásuk vált ezzel is valóra). Lehetőség nyílott ezzel az alumíniumöntöde fejlesztésére. Két új kemencét építettek és az öntésben is korszerűbb technológiára térnek át. Ez a két „injekció” természetesen mit sem von le az elért eredmények értékéből. Az éves termelési tervek túlteljesítése, a tavaly már 19 millió forintot megközelítő termelési érték (1970-ben ez alig volt 10 millió forint) nyugtat meg bennünket afelől, hogy a pénz jó helyre került. Ezt erősíti az is, hogy a vállalat az öt évre szóló nyereségtervét tavaly április 30-ra, árbevételi tervét pedig június 13-ra teljesítette. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy a vállalat alumínium- öntödéje nyugati exportra is termelt a negyedik ötéves tervben, az említett fejlesztéssel pedig sikerült megalapozni e tevékenység további szélesítését. Kiváló ütemérzékkel Az elmondottak után — úgy hisszük — nem is szorul különösebb elemzésre a gyulai Betonáru-szakipari és Szolgáltató Vállalat negyedik ötéves tervi gazdasági sikereinek titka. A körülményeket figyelembe vevő, előrelátó, a lehetőségeket megragadó fejlesztési döntések — amelyeket kitűnő ütemérzékkel hoztak meg a vezetők — ezek tették lehetővé, hogy a vállalat késedelem nélkül vehesse föl mindig gazdasági életünk megmegújuló ritmusát. A baseli répa A Békéscsabai Konzervgyár teljesíti exporttervét zakuszká- ból. Két hónappal ezelőtt ez még nem volt ennyire bizonyos. Az ízesítő anyagok közül a konzervgyári sárgarépa hiányzott. Nem termett meg sem a megyében, sem az országban. Az 1976-ra felkínált kilónkénti konzervgyári felvásárlási ár sem bizonyul vonzónak. Ezért a gazdaságok nem vállalják a sárgarépa termesztését. A HUNGÄROFRUCT külkereskedői január első napjaiban Nyugat-Európa országaiból szerzik be a zakuszkához szükséges sárgarépát. A svájci Baselból vonaton, Hollandiából, Dániából kamionok hozzák Békéscsabára az árut. Az eddig befutott szállítmány számla adatai alapján a sárgarépa kilója 6—7 forint között alakul. Az exportkötelezettségek teljesítésére, a KGST-áiiamokkal kötött szállítási szerződések betartására szilárdul az állami fegyelem. A sárgarépaimport — kerül, amibe kerül — kell és szükséges. Enélkül nem teljesítheti cxportfcladatát a Békéscsabai Konzervgyár! Akik szervezték a sárgarépa-termesztést most a saját zsebük helyett a népgazdaság zsebébe nyúlnak és fizetnek a baselieknek, a hollandoknak és a dánoknak. Mintha olyan jól állna az ország valutával! Szórjuk a világba kevéske pénzünket, noha a most importált sárgarépa idehaza is megtermeszthető. Nyugat-Európa sárgarépa- vetőmag-szükségletének egy részét Békés megye adja. Lám, a magot meg tudják termeszteni az üzemekben, de a konzervgyári sárgarépagyökeret nem. Csupán az érdekesség kedvéért említem — rivalizálási szándék nélkül —, hogy a Békéscsabai Hűtőháznak nincsenek gondjai a sárgarépa-termesztéssel. A hőtűháznak megtermesztik a megyében a szükséges sárgarépát forintért, a baseli répánál lényegesen olcsóbban, kilónként 1.60 —1,90-ért! Ezt a sárgarépát hidegen tartósítva a hűtőház Nyu- gat-Európába szállítja. Valutát hoznak az országnak. Nyilván azért, hogy legyen miből Svájcból és más nyugat-európai országból a konzervgyárak részére sárgarépát importálni. Könnyelműség olyan árpolitikát kialakítani és folytatni, amely egy-egy nagyon fontos konzervgyári növény termesztésének megszűnéséhez, az ágazat elsorvadásához vezet. A termeléssel összefüggő gondokat köz- gazdasági eszközeinkkel .ló irányba lehet kormányozni. Ebben a munkában már tapasztalatokat szereztünk. Azt mondjuk: az még mindig jobb megoldás, ha a konzervgyári partnergazdaságokat nagyobb árbevételhez juttatják, hogv kedvvel termesszék g, sárearénát, mintha a hazai felvásárlási árnál háromszor—négyszer magasabb áron — valutáért — importáljuk. Nagy felelősség ez. de a súlyát mintha nem éreznék kellően. Dupsi Károly FÉRFTFEHÉRNEM 0- GYÁR BÉKÉSCSABAI GYÁRA FELVÉTELRE KERES — gyakorlott gyors- és gépírókat — bérszámfejtőt — könyvelőt — takarítónőket — varrónőket — csecsemőgondozót fj BEKÉi-^ÍMMutpújwI 1976. JANUÁR IL Kőváry E. Péter FELHÍVJUK OROSHÁZA LAKOSSÁGÁNAK FIGYELMÉT, bogy a Rákóczi úton épült 56. lakás KÁBELHÁLÓZATÁT FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZTÜK. A vezeték érintése életveszélyes és tilos. Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Békéscsaba »•••••■•MW (
