Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-04 / 3. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Forrás nélkül Giovanni Boccaccio Forrd* körül egy tzép esalitba’ három angyalka ült a zöld füvön: neszét szirom pergette, csókos szóbeszéd, s a három ében hollópilla-páron zöld fény nyilait át ingó villaágon, mely a szikrázó Nap hevét setét aranyhajakra pengve szűrte szét, míg szél fuvallt át forró illatáron. Magyarország felfedezése Egy könyvsorozat olvasása közben Mit is beszéltek? „Lányok, -mit csinálnánk" — susogtak hárman csendbe’, hallga-hallgn — „ha itt teremne most, kit idevámánk?" „Tán elszaladnánk, ki jobbra, ki balra?" „Jaj, csak itt volna, aki messzi vár ránk!" „Ki elszaladna, az von’ csak a balga!" Folyik egy könyvfolyam már a negyedik esztendeje, körülbelül negyedévenként jelenik meg belőle egy-egy kötet. A vásárlói, az olvasói az elmúlt harminc esztendő egyik legnagyobb szabású írói-kiadói vállalkozásának a részesei. Nem véletlenül mondom, hogy részesei, mert ez a könyvsorozat többre pályázik, mint az olvasó figyelmére: gondolkodásra késztet, cselekvésre ösztönöz, társadalmi mozgást kelt. Megfelelt — eddig legalábbis — az életre hívásakor kijelölt célnak. Mi volt ez a cél? A Magyarország felfe- dezése-sorozat megindításakor több nyilatkozatot olvashattunk róla, a lényegük az volt, hogy a Szépirodalmi Kiadó — az Írószövetség és a Művelődésügyi Minisztérium támogatásával — új és nagyszabású írói vállalkozás szervezője és lebonyolítója lesz. A Magyarország felfedezése mai íróink számára nagy erőpróba: írói eszközökkel, műfaji megkötöttség nélkül megmutatni, milyen a mai Magyarország. A könyv lehet szociografikus felmérés, riportfüzér, vallomásgyűjtemény (egyes részleteiben, persze) dokumentumsor ... Az egyetlen megkötöttség: legyen művészi ereje, gondolati hatása és az igazságot tartalmazza. Legyen — ennél rövidebben összefoglalni lehetetlen — realista. Történelmi szükségszerűség volt bizonyos értelemben a Magyarország felfedezésének megindítása: írói eszközökkel, a vallomástevés őszinteségével, elkötelezetten a társadalmi felelősségtudattal feltárni, milyen képet mutat a három évtizede szocialista társadalmat építő Magyarország. Tudjuk, sok irodalmi mű, film, színpadi alkotás szól erről a témáról. De nagy szükség volt olyan könyvsorozatra, amelynek szerzői — a mai magyar valóságot ismerő írók — átgondoltan és módszeresen veszik szemügyre hazánk tájait, falvait, városait, társadalmi rétegeit, a jelenre befolyást gyakorló múltját, közelmúltját S bemutatják: miként élünk ma. hűen ábrázolják a küzdelmek természetét, célját, a társadalmi mozgás irányát, az eredményeket, s a bajokat gondokat — a fejlődés ellentmondásait olykor válságait A sorozatot azért megindítani, hogy csak a szépet, s a jót mondja el — nem lett volna érdeme». Igazi író ilyesmire aligha is vállalkozna. Aki író felelősséggel közeledik társadalmi kérdésekhez, a mai valósághoz, annak szembe kell néznie a növekedésnek gyakran, súlyos problémáival, s fel kell tárnia azokat legjobb meggyőződése, tudása, ereje, tehetsége szerint. Ez már a Magyarország felfedezése-sorozat első köteteiben megtörtént Emlékezhetünk, milyen visszhangja lett Végh Antal Erdőháton—Nyíren című könyvének — s a kötetben való megjelenést megelőző publikációnak, a penészlaki riportnak — az Éljünk magunknak? című Fekete Gyulakönyvnek, a Tisztelet Komlónak (Moldova György) egyes fejezeteinek, László-Bencsik Sándor Történelem alulnézetben című művének... Sorolhatnánk tovább. Volt eset rá, hogy a szóban- forgó terület — falu, város, járás — a fejlődéséért felelős testületek protestáltak bizonyos tények kommentálása (sőt akár megemlítése) ellen is, mert azok valóságos mulasztásokra mutattak rá, esetleg bűnös mulasztásokra —■, vagy csak egyszerűen hiúságokat borzolták íeL Arra is volt eset, hogy a könyvekben a szerzők tévedtek; hogy a bírálat elhibázott, vagy igazságtalan volt. De nem ezek a szépiák jellemzőéit erre a könyvsorozatra, hanem az, hogy az eddigi kötetek általában magasrendű írói felelősségtudattal, a valóság iránti érzékenységgel, a javítás szándékával térképezték fel a jelent, a mai társadalmat, vagy annak egy-egy metszetét. Pedig nagyon különböző karakterű művek a Magyarország felfedezése köteten Színvonaluk is, hangvételük is, eszköztáruk is váltakozik a szerzők írói habitusa, világlátása, élettapasztalata, stílusa szerint. Vannak közöttük felejthetetlenül szép lírai részletekben bővelkedő munkák, tárgyszerű krónikák, egy-egy témakörből nagy szakmai ismeretekről tanúságot tevő beszámolók, drámai összecsapásokat ábrázoló írások. Közös jellemzőjük pusztán az, amit a bevezetőben említettünk: szerzőik meggyőződése, hogy a mai valóság megismertetésével társadalmi problémák megoldásában segítenek. Ez a meggyőződés, különböző hőfokon (ismét csak azt mondhatjuk, hogy az író karakterének megfelelően) valamennyi könyvben ott van. S mellette; az anyag alapos ismerete, az objektivitásra való törekvés, elfogulatlanság. (A téma szeretete és az elfogulatlanság nem egymást kizáró fogalmait.) Mikulás-ének Szenté Béla (Tegnap láttam az újságban egy képet. Kislány volt rajta, állt az ínségkonyha előtt, rongyokban, szurtos képpel, s kezében üres tányért tartott. Valahol még éheznek .., 0 mondta ezt a verset.) Hull a hó hull a hó jöjj el hozzánk Télapó mért nem jöttél eddig soha ölel a hó pillés puha Hull a hó hull a hó jöjj el hozzánk Télapó Anyánk keze kérges árva munkára meg tejre várva Hull a hó hull a hó jöjj el jöjj el Télapó láttunk szánkót csilingelöt arany-rúdja szívünkbe lőtt Könnyekből jaj álmodó jöjj el jöjj el Télapó szánkba száraz kenyér harap ülünk üres deszkák alatt Hűti a hó hull a hó Télapó csudajó rágondolni arra hátha eljössz egyszer nagykabátba' S hull a hó s hull a hó s várunk s várunk Télapó sok-sok cukrot hozzál nekünk énekelünk jaj de szépen énekelünk Jer már jer Télapó pici kucsmád csupa hó kiskezünket összefonjuk imádkozni összefonjuk tüzet rakunk kevés fából apró tüzűnk fagyot lángol Hull a hó hull a hó meleget hozz Télapó jó Anyánknak munkát hozzál s szebb gyöngyöt a csillagoknál Hull a hó hull a hó s csillag is hull Télapó álmodunk egy álmot rólad álmodói Télapónak Hull a hó hull a hó jöjj már jöjj már Télapó hideg van és anyánk nagyon fáradt ugye lesz egy pici csengő nálad? azzal ringasd el ma éjre s gyöngyöt szórj a tenyerébe Hull a hó hull a hó jöjj el hozzánk Télapó A sorozatnak eddig tizenhat kötete jelent meg. Ha száz kötetesre tervezték volna a szerkesztői, azt mondhatnánk, hogy Magyarország tizenhatod részét „felfedezték”. Persze, ez csak játék egy ötlettel; nincs ilyen arány. A kötetek ütemesen követik egymást. — 1 valamennyinek nagy a kritikai visszhangja, s mostanában kezdenek igazán népszerűvé válni. Kell néhány esztendő ahhoz, hogy az olvasók alaposan megismerkedhessenek velük, hogy belekerüljenek a köztudatba, alakról-tipográfiai megjelenéséről is felismerhetők legyenek a sorozat darabjai. Könyvtárosok mondják, hogy az érdeklődés igen nagy, a kötetek csak néhány óráig vannak a helyükön, nyomban kölcsönzik őket. Az érdekelt országrészek, városok könyvesboltjaiban is gyorsan fogynak az „odatartozó” művek. (Gyakoriak a második kiadások is.) Ne feledkezzünk meg a szerzők társaiul szegődött fotóriporterekről, fotóművészekről sem; a kötetek többségének képanyaga kiváló. Élmény végiglapozni olvasás előtt egy-egy új munka*, — a képek tükrözik a tájat, megmutatják az emberek arcát, y mozdulatait, feltárják, mi lett új, s szebb a környéken, bemutatják az elmúlt századok meglévő emlékeit, s napjainkat * Korunk, s mai világunk irodalmi monumentuma ez a sorozat; szól a mai, s szól az eljövendő olvasóhoz. Hűségre és igazságra törekedve ábrázolja azt, hogy milyen Magyar- ország a felszabadulást követő huszonöt-harminc esztendőben. Olvasók tízezrei várják minden kötetét Tamás István Fordította-: Rónai Mihály András Téli dal Babits Mihály Esik c hé, a dal ma megered esik a hó a kályha szint halkan dobbanó a dal ma szép lesz, mély lesz ét enyém szimbólumokkal telje* költemény. Mondom nektek, hagy bérydtjofc vagyunk, mondom bizony, bár elfog gyakran « mélyé giszemy s mint aki szédül tornyok ormáén, émelygünk ormos akna kormom. A bánya mély, ae »Jent piszkét ém a bánya mély, az akna piszkot, mént ■ ttenoodétyforró sötétben fényló kincseket keresünk míg valami eltemet. S talán a víz tamei bmwéhtfcot st, talán a viz, talán a tűz, talán a viheder, talán a föld, a kő, talán a jég, talán a forró, fojtó bányalég. Hó- t férfié, egyforma köntösünk nő- s férfié, mi nem kérdezzük, hogy melyik ktá: meleg űrben mezitlen dolgozunk s tán drágakő lesz, amit felhozunk. Tán drágakő lesz, nmét felhozunk, tán drágakő, tán gyémánt, koronába ülhető, tán áldott szén, tán átkozott arany: mi dolgozunk tovább, vigasztalan! Tudom Tájnál Lásslé Ha rakétaként kiszállna belőlem a szivem, fel a Napra, fel, a Holdra, a végtelen-messzi csillagokra: Visszatérne rigófüttyre, pacsrrtaszóra, hogy emberiségért-dobbanásait ráhagyhassam az utókorra. Póka György Falusi txáz
