Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-27 / 22. szám

Púja Frigyes a VDK-ban Vasárnap megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Kékesdi Gyula, az M¥I tudó- titója jelenti: jPuja Frigyes külügyminiszter, aki Nguyen Duy Trinh-nek, a VDK mimszterelnökj-hely éltesé­nek és külügymmiszterének meghívására tartózkodik Ha­noiban, szombaton délután meg­látogatta a VDK megalakulásá­nak 30. évfordulóján megnyitott, a vietnami nép háromévtizedes harcát és gazdasági eredményeit bemutató kiállítást. Este Nguyen Duy Trinh, a hanoi kormánypa­lotában vacsorán látta vendégül Púja Frigyest és kíséretét. A va­csorán részt vett Hoang Van Lói külügyminiszter-helyettes és Karsai Lajos, a Magyar Népköz- társaság hanoi nagykövete is. Vasárnap délelőtt a magyar külügyminiszter Ho Si Minh el­nök mauzóleumába látogatott el, majd hivatalos tárgyalást folyta­tott a VDK külügyminiszterével. A magyar vendégek vasárnap délután megtekintették Ho Si Minh elnök egykori lakóházát, este pedig a tiszteletükre rende­zett hangversenyen vettek részt. ( A hanoi lapok vasárnapi be­számolói a magyar külügymi­niszter látogatását a két nép kö­zötti barátság újabb megnyilvá­nulásaként értékelték. A Nhan Dan, a Vietnami Dolgozók Párt­jának központi lapja első olda­lán fényképpel illusztrált tudó­sítást közölt Púja Frigyes repü­lőtéri fogadtatásáról és röviden ismertette a magyar külügymi-| niszter életrajzát. Részvéltávirat A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa részvéttáviratot intézett a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságához és a Román Szbcialista Köztársaság Államta­nácsához Emil Bodnaras elvtárs, a .Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága Politikai Végre­hajtó Bizottsága tagja, a Román Szocialista Köztársaság Államta­nácsa alelnöke elhunyta alkal­mából. (MTI) Álvaro Curthal összefogásra és egyetértésre szólította fel Portugália demokratikus erőit Lisszabon Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára Se- tubalban elhangzott szombati beszédében összefogásra és egyetértésre szólította fel az or­szág demokratikus erőit. A Portugál Kommunista Párt — hangsúlyozta Cunhal — ha­tározottan és eltökélten síkra száll a fasiszta múlt visszatérése Nyugatnémet hírlapi kacsa Moszkva A Pravda hétfői száma szeny- nycs hírlapi kacsának minősíti a frankfurter Allgemeine Zeitung című nyugatnémet lap „értesü­lését”, amely szerint a Szovjet­unió Csehszlovákián, Magyaror­szágon és Jugoszlávián át fegy­vereket szállít az angolai szaka- dár erőknek, az FNLA-nak és az UNITA-nak. A nyugatnémet lap, amelyet Igen szoros szálak fűznek a CDU—CSU reakciós vezetőihez, soha nem riad vissza szovjetelle­nes inszinuációk és leplezetle­nül provokációs célzatú kohol­mányok közlésétől, jegyzi meg a Pravda. A Frankfurter Allge­meine Zeitung természetesen ar­ra számított, hogy akadnak majd akik felkapják ezt az álhirt is és ebben nem is csalatkozott, mert az az AFP és néhány más hírügy­nökség közvetítésével azonnal „világkörüli útra” indult. Nem kétséges azonban, állapítja meg a szovjet lap, hogy ez a „szen­zációs” sztori nagyon rövid életű lesz, aminthogy pillanatok alatt eltűntek a világsajtóból azok a „hiteles” értesülések is, melyek szerint deszantcsapatokat szállító szovjet hadihajók tűntek volna fel Angola partjainál. Az egész világ tudja, hogy a Szovjetunió internacionalista kö­telezettségéhez híven erkölcsi és anyagi segítséget nyújtott és nyújt az angolai hazafias erők­nek, az MPLA-nak a gyarmato­sítás elleni küzdelemben. Az egész világ tudja azt is, hogy a szakadár FNLA és UNITA meg­segítése ürügyén szerveztek még Angolában a külföldi interven­ciót, amelyben reguláris dél-afri­kai csapatok részt vesznek. Ilyen körülmények között a nyu­gatnémet hírlapi kacsa nyilván­valóan azt a célt szogálja. hogy elvonja a figyelmet az angolai tragédia tényleges okozóiról. (bokor) ellen küzdő összes erő, vala­mennyi irányzat és minden por­tugál egységéért. A kommunis­ták véleménye szerint ez objek­tív szükségszerűség, mivel e pil­lanatban egyetlen politikai erő, a fegyveres erők egyetlen irány­zata sem képes egyedül biztosí­tani a demokratikus Portugália jövőjét. Meg kell érteni — mondotta a főtitkár —, hogy a portugál nép előtt jelenleg két választási lehe­tőség áll — vagy felépítjük a demokratikus társadalmat, vagy alávetjük magunkat a fasiszta diktatúrának. A fasizmus vissza­térésének veszélye — reális fe­nyegetés. A tervezett törvényhozó nem­zetgyűlési választásokkal kap­csolatban Alvaro Cunhal hang­súlyozta, hogy a párt véleménye szerint a jelenlegi helyzetben a választás pozitív szerepet játsz­hat a demokrácia megszilárdítá­sában. A főtitkár ugyanakkor bírálta a kormánynak azt a pén­teki döntését, amely szavazati jogot biztosított a külföldön élő kétmillió portugál számára is. Lisszaboni politikai körökben ugyanis általánosan elterjedt vé­lemény, hogy a tengerentúli ál­lamokban élő portugálok döntő többsége jobboldali, konzervatív nézeteket vall. Az 1975. április 25-én megtartott alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon csak azok a külföldön élő por­tugálok kaptak szavazati jogot, akik öt évnél nem régebben tá­voztak az országból, vagy gyer­mekeik Portugáliában maradtak. India és lakéi India a világ második legné­pesebb országa, ahol 560 millió ember él. Területe 3 268 692 négyzetkilométer. Sokáig volt angol gyarmat. Ez idő alatt csak lassan fejlődött. Az angol ura­lom megszűnéséig India nyers­anyagbázis volt. Egyedül a köny- nyűipart fejlesztették, a nehéz­ipar fejlettsége elhanyagolható volt. A nép nagy szegénységben élt, az emberek éhbérért dolgoz­tak. A közoktatással nem törőd­tek. Nagyarányú volt az analfa­bétizmus. A gyarmattartók tud­ták, hogy az írástudatlan ember nem képes öntudatosan harcolni szabadságáért. Mahatma Gan­dhi állt az India Szabadság-moz­galom élére. Maga és társai gyakran kerültek börtönbe. Pan­dit Dzsvaharlal Neharu (Indira Gandhi édesapja) a legkiválóbb politikai harcosok egyike volt, aki élete végéig küzdött a szabad­ságért, és az ország újjáépítésé­ért. Vezetése alatt India kivívta szabadságát és megkezdődött a gyors fejlődés korszaka. Jelenleg Indira Gandhi mi- niszterelnök-aszony vezetése alatt India rohamosan fejlődik. A Szovjetunió és a szocialista országok segítségével egymás után épülnék a nagy kohók és gépgyárak. Magyarország is részt vesz az ipar fejlesztésében. India nemcsak agrárország és ipari ország, hanem tudományos élete is igen fejlett. India az atomkutatás terén is nagyot lé­pett előre, sőt békés célú föld­alatti atomrobbantást is vég­zett. A Szovjetunió segítségével mesterséges holdat készítettek. Az indiai tudósok megszerezték azt a tudóst és képességet, hogy atomerőművet építsenek. India mezőgazdasága sok Ma­gyarországon is ismert terményt termel. Terményei között szere­pel még szezám, ricinus, kávé, tea, cukornád, gyapot, juta, kó­kuszpálma, fűszerek és déli­gyümölcsök. Ásványi kincsekben is gazdag ország. Területén talál­ható arany, gyémánt, kőolaj, földgáz, ólom, vas, uránium, szén. gipsz, titán, magfiezit stb. India legnagyobb városa Bom­bay az Indiai-óceán partján fek­szik. A világ egyik legszebb vá­rosa. Számtalan filmstúdiója van, ezért Színész-városnak is neve­zik. India fővárosa Üj-Delhi. Legnagyobb ipari városa Calcut­ta. India hatalmas kiterjedésű or­szág: a kelet—nyugati vagy az észak—déli távolság nagyobb, mint London és Moszkva között. Számos folyója több mint 15 kilométer széles és 1500 kilomé­ternél hosszabb. Indiában ugyan­úgy megtalálhatók az örök hó­val borított hegyvidékek, mint a perzselő hőségtől égetett sík­ságok. Ugyanilyen szélsőségek között változnak az országban élő emberek is. A világ vala- . mennyi vallása megtalálható itt, s az ország népei 15 fontosabb nyelvet beszélnek. Azért írom le mindezt, hogy érzékelhessék, mi­lyen nehéz egy ilyen óriási or­szágban haladást elérni, életet modernizálni. Én tíz évig tanul- i tam Indiában és azt tapasztal­tam, hogy szorgalmas és béke­szerető emberek élnek ott. Jelenleg 90 millió gyermek jár iskolába s három és fél millió di­ák tanul az egyetemeken. Ugyan­akkor nagyon sokan azért nem járhatnak iskolába, mert nincs kellő számú iskola vagy a tanu­láshoz szükséges felszereléseket nem tudják biztosítani. Mind­ezek ellenére India lépésről lé­pésre halad a fejlődés útján. India törekszik a szocialista országokkal való baráti kapcso­lat megteremtésére, ezt igazolja Indira Gandhi 1972 júniusi ma­gyarországi látogatása is. (Harikrishna Prasad Gupta) DATE Öntözéses-Meliorá- , ciós Főiskolai Kara, Növény­tani-Növényvédelmi Tan- j szék, Szarvas I Kölcsönös előnyök Bűz», olaj és kereskedelem A külföldi sajtó tág teret szen­tel a szovjet—amerikai olaj és búzakereskedelemnek. Az ameri­kai cégeknek címzett szovjet szállítmányokban ugyanis meg­határozott helyet foglal el a fo­lyékony tüzelőanyag a Szovjet­unióba irányított amerikai szál­lítmányokban pedig a gabonafé­lék, a többi között a búza. Ezeket a kereskedelmi ügyle­teket a nemzetközi sajtó gyak­ran igen tendenciózusan ítéli meg. A nyugati hírközlő szervek egy része ulfrarcakciós, a pekingi propaganda pedig ultrabalos szemszögből támadja a szovjet— amerikai olaj- és búzakereske­delmet, s hamis megvilágításban tálalja. Holott a szovjet—ameri­kai olaj- és búzaügylet oka ké­zenfekvő: az olajkitermelés geo­lógiai feltételei az Egyesült Álla­mokban sokkal kedvezőtleneb­bek, mint a Szovjetunióban; a búzatermesztés éghajlati feltéte­lei pedig a Szovjetunióban ke­vésbé kedvezőek, mint az Egye­sült Államokban. Az utóbbi években az Ame­rikai Egyesült Államoknak szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy a jelenlegi mód­szerekkel és eszközökkel kiter­melhető olajtartalékai elkerülhe­tetlenül gyorsan kimerülnek. A rendelkezésre álló összes készle­tek, bár újabban az alaszkai le­lőhelyekkel gyarapodtak, 1970— 74 között 5 milliárd tonnáról 4,8 milliárd tonnára csökkentek. Az olajtermelés az Amerikai Egye­sült Államokban ugyanezen idő alatt 40 millió tonnával — 475- röl 435 millió tonnára — csök­kent. Ugyanakkor az olajnak és az olajtermékeknek a behozata­lát évi 30 millió tonnával — 170- ről 220 millió tonnára — kellett növelni. Természetesen a Szovjetunió­nak is egyre többe kerül az olaj: egyre mélyebb, s a fogyasztási központoktól egyre messzebb fekvő területeket kell bekap­csolnia az olajtermelésbe, mégis a Szovjetunió olajkitcrmelésc növekedik. A kitermelt olaj egy része exportra kerül; 1970—74 között a szovjet olaj és olajter­mékek exportja 97 millió tonná­ról 116 millió tonnára gyarapo­dott. A múlt évben 72 millió tonnát a szocialista országok kaptak, 44 millió tonnát pedig az iparilag fejlett kapitalista és a fejlődő országok. Ami a búzát illeti, az Egye­sült Államokban a szántóterüle­tek 60 százaléka évente 700 mil­liméter vagy ennél is több csa­padékot kap. A Szovjetunióban viszont csapadékkal bőven ön­tözött földek csupán a szántóte­rület egy százalékát teszik ki. Az Egyesült Államokban a szántó­területek 11 százaléka kap éven­te 400 milliméternél kevesebb csapadékot, a Szovjetunióban 40 százaléka. A Szovjetunió területén a szél­sőségesen kontinentális, sok kör­zetben zord és száraz éghajlat gyakran okoz veszteségeket a gabonafélék terméshozamában. A kolhozrcndszcr sikerei mégis megszabadították a lakosságot a cárizmus idején rendszeres éhe­zéstől, hiánvos táplálkozástól. A búza bruttó terméshozama a Szovjetunióban csupán J94Q és 1973 között 32 millió tonnáról 110 millió tonnára növekedett. A szovjet mezőgazdaság fejlő­désének hatalmas lökést adott az SZKP KB 1965. márciusi plénu­ma. Azóta ugrásszerűen nőtt a kolhozok technikával és ásványi műtrágyákkal való ellátottsága. A mezőgazdasági gépek és esz­közök előállításában a Szovjet­unió az első helyet foglalta cl a világon. A terméshozam növeke­dését bizonyítja, hogv 1.970 és 1974 között a gabonafélék hek­táronkénti átlagos terméshoza­ma 15.6 mázsát tett ki. s>z 1961 és 1965 közötti átlagos 10,2 mázsá­val szemben. Az elért sikerek ellenére, az időjárás időről időre akadályoz­hatja a fokozatos fejlődést. így az 1974. évi* igen gyenge termés következtében a biíza termésho­zama az előző évihez képest (17 0-ről 84 millió tonnára) 26 millió tonnával csökkent. A szovjet családok azonban ezt a ritka rossz termésű évet nem érezték meg. a szovjet bú­za állandó vásárlói pedig — fő­leg a KGST-tagországok —, mint azelőtt is, hatalmas mennyiségű búzát importálnak a Szovjet­unióból. A szovjet mezőgazda- sági rendszer a rossz termésű években is biztosítja, hogv há­romszor annyi búzát takarítsunk be, mint közvetlenül a második világháború élőik A rossz term V okozta kiesés pótlására pl. 19í.t-ban és 1 Mi­ben (2 év alatt) a Szovjetunió 18 millió tonna búzát importált. Ez csupán 8-9Vo-a annak a meny- nyiségnek, amelyet a Szovjet­unió maga termelt meg az em­lített években. A feszültség enyhülése utal nyitott a békés gazdasági kap­csolatok fejlődéséhez, a szüksé­ges árucikkek kölcsönös szállítá­sához. Ez tükröződik a szovjet— amerikai olaj- és búzakereske­delemben is. Borisz Racskov, a közgazdasági tudományok kandidátusa (APN—KS) Díszdoktorrá avatták Kurt Waldheimet, az ENSZ főtitkárát Denver A denveri egyetem díszdokto­rává avatta Kurt Waldheimet, az ENSZ főtitkárát. A doktori diploma ' átvétele alkalmából Waldheim rövid beszédet mon­dott. „A nemzetközi helyzet nem olyan aggasztó, mint azt sokan gondolják” — jelentette ki a fő­titkár. „Tény, hogy a helyi és regionális konfliktusok, legyen szó akár a Közel-Keletről, akár Angoláról vagy Ciprusról, nagy­mértékben veszélyeztetik a nem­zetközi enyhülést és a békét. De a közelmúlt tragikus eseményei Libanonban ugyancsak arra fi­gyelmeztetnek, hogy mindent meg kell tenni á béke elérése ér­dekében. bármilyen lekuzdhe­tetlennek tűnnek is az akadá­lyok.” „A jövő szempontjából a leg­fontosabb feladat: fenntartani az ésszerű kapcsolatokat a nagyha­talmak között. Le kell fékezni a fegyverkezési versenyt, meg­szüntetni azt az ördögi kört, amely meggyengiti az emberi ci­vilizációt és létét fenyegeti.” A közel-keleti helyzetről szól­va a világszervezet főtitkára le­szögezte, hogy a válság bármi­lyen megoldásának egyedüli kul­csa a palesztinai probléma ren­dezése. Waldheim hangoztatta, hogy bármennyi bírálat éri is az Egyesült Nemzetek Szervezetét, jelenleg nincs alkalmasabb fó­rum a vitás kérdések tárgyalásos rendezésére. (Reuter, TAS ASZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom