Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-17 / 14. szám
Fényképezőgéppel a szarvasi húsüzemben Á „sumér atyafiság' A Szarvasi Állami Gazdaság húsfeldolgozó üzeme 1973 októbere óta látja el Szarvast és környékét tőkehússal és készáruval. Az elmúlt évben 15 ezer sertést dolgoztak fel, ebből 35 vagon tőkehúst adtak közfogyasztásra. Harminc féle töltelékárut készítenek sajátos szarvasi ízekkel, termékeik igen keresettek. Naponta 70 sertést vágnak és délután 3-ra az utolsó is tisztítva kerül le a szalagról. A kórháztisztaságú üzemben szigorúan megtartják az egészségügyi előírásokat is, minden sertést megvizsgál az állatorvos. Amikor ezelőtt dővel derék tudósunk, Sajno- vics János elsőként állapította meg, hogy a magyar nyelv a lapp (és ezáltal a finn) nyelvvel rokonítható, az új tudományos igazság bizony sokaknak nem volt ínyére. A „halzsíros atyafiság” gondolata elviselhetetlennek tűnt a „szittya”, „hun” származás bűvkörében élő magyar nemesség számára, amely csak egy harcos, pusztai lovasnépet volt hajlandó rokonául elfogadni. A tudományos életben mégis néhány évtizeden belül világszerte elfogadottá vált, hogy a magyar nyelv a finnugor nyelvek családjába tartozik. Mindig akadtak persze kívülállók, ábrándos álomkergetők, akik nem a tudomány szolgálatát, hanem illúziók iránti vágyaik kielégítését tartották „hazafias” feladatuknak. A buzgó és tudománytalan őskeresők múltszázadi, reformkori hulláma még a bibliai népek között is magyarokra tudott bukkanni, így Góg és Magóg vagy éppen Noé apánk magyar származását vélték bizonyítani. A naiv és romantikus szándék nyilvánvaló: az őskeresés buzgalma itt azt akarja elhitetni a kortársakkal, hogy népünknek jelentős múltja, többezer éves világraszóló kulturális értékei vannak, sőt, hogy az emberiség kultúrájának jelentős része tőlünk, magyaroktól származik. A mítoszgyártás a huszadik században sem szünetelt. A rokonkeresés ekkor már véresen komoly ügyet, a „fajok” rokonságát firtatta, a magyarságot a „turáni” mítosz ködébe takarta, s így a tőlünk talán minden szempontból leginkább távol álló japánok vagy éppenséggel az indiánok állíttattak elő, mint közeli atyafiak. A felszabadulás “vt?zedekig úgy látszott, hogy sem a rokontalanság, társtalanság kínos érzése, sem a reakciós politika igényei nem fogják befolyásolni őstörténeti kutatásainkat. Az évszázados bizonyosság, a finnugor rokonság további pontos, részletező bizonyítást nyert. Ma már, nagy vonalaiban (elsősorban a nyelvészet és a régészet eredményei nyomán), rekonstruálni tudjuk népünk őstörténetét. Eszerint a finnugor őshaza, ezelőtt hat—nyolcezer esztendővel az Ural vidékén volt. Időszámításunk előtt kb. háromezer esztendővel következett be a finn-permi ág és az ugor ág szétválása, az előbbiek Európába kerültek, az utóbbiak Ázsiában maradtak. Az ugor őshazán belüli szétválás i. e. 1500 körül ment végbe, s ez a szétválás nem kelet—nyugat, hanem észak—dél irányú volt. Ettől az időtől kezdve beszélhetünk magyarokról. Az ugor- ság déli csoportjában elhelyezkedett magyarság ekkor ismerkedett meg a földműveléssel, a fémművességgel. A „magyar őshazát” tehát, ha már ezt az elnevezést akarjuk használni, jelenlegi ismereteink szerint nem Európában, hanem az Uraitól délkeletre, Ázsiában kell keresnünk. Valószínűleg csak időszámításunk kezdete után került át a magyarság Európába, arra a területre, amelyet a 13. században még Magna Hungáriának neveztek, s ahol ekkor még Julianus barát meg tudta találni a magyarok ottmaradt töredékeit. Innen vándoroltak tovább a nyolcadik században Levédiába, az Azovi-tenger mellékére, a kilencedik században Etelközbe, s a tizedik század elejére, mint ismeretes, befejeződött a Kárpát-medence meghódítása. Mindezt, amit dióhéjban ösz- szefoglaltunk, azért is szükséges volt elmondanunk, hogy bemutassuk: őstörténeti képünk g BÉKÉS MŰM 1975. JANUÁR 17. népünk hajdani területi elhelyezkedését, vándorlásának időrendjét tekintve az utóbbi évtizedekben is jelentős módosuláson ment át. Az alapok ugyanakkor változatlanok maradtak, hiszen biztosan ismerjük ma már azt a népcsaládot, amelyből a magyarság is származik. Szenzációs felfedezések tehát nincsenek, s nem is va- lószínűek. (Magát az utóbbi években felbukkant, „kettős honfoglalás” nevet kapott elméleti hipotézist sem sorolhatjuk ide, hiszen itt is csak arról van szó, hogy magyar nyelvű néptörzsek első ízben nem a kilencedik század, hanem már a hetedik század közepén megjelennek a Kárpátmedencében. Időrendi, eseménytörténeti, s nem annyira etnikai kérdésről van itt tehát szó!) Néhány esztendeje azonban nyugati emigráns magyar történészek körében egy új teória kapott lábra, amelyet vaskos könyvekben, folyóiratokban hirdetnek. Eszerint a magyarság őseit, de legalábbis legközelebbi rokonait nem az Ural vidékén s nem a finnugor népek körében, hanem sokezer kilométerrel távolabb, az ősi Mezopotámia vidékén, etnikailag pedig a sumér néptörzsek között kell keresnünk! A magyarság bölcsője eszerint ott ringott, ahol az emberi kultúráé. Rokonaink pedig az ókor történetében kulcsszerepet játszó, eddig rokontalannak tartott nép, a sumirok! Félreértés ne essék, nem vicclapokról és ötletbörzékről van szó, ez az elmélet a tudományosság igényével lép fel. Honnan veszi tehát „bizonyítékait”? Mint minden ábrándos ősmagyarkodó elmélet, elsősorban nyelvészeti bizonyítékokkal próbálkozik. Ezek mindegyikéről bebizonyosodott, hogy teljesen megalapozatlanok. Előfordul, hogy olyan szó, amelyet Kazinczy és társai ezelőtt százötven évvel alkottak, mint az ötezer évvel ezelőtti kapcsolat tanúbizonysága bukkan fel. Régibb szavainknál pedig az általános nyelvészet hasonulásai- illeszkedései törvényszerűségeit hagyják figyelmen kívül. Hasonlóképpen gyenge lábon állnak a régészeti emlékanyagra alapozott érvek. Hiszen kétségtelen, hogy a rovásrendszeren alapuló írás vagy az életet szimbolizáló fa ábrázolása megtalálható a suméroknál is, a magyaroknál is — de megtalálható csaknem valamennyi ókori keleti népnél, s az alaposabb vizsgálat a legközelebbi rokon típusokat korántsem a suméroknál mutatja ki. Kétségtelen az is, hogy a magyarok elődeit déli irányból, a fejlettebb életmódú és gazdálkodású népek felől érték jelentős, olykor fennmaradásunkat is lehetővé tevő hatások. Hiszen háziasít- ható állatok, termeszthető növények nem voltak Nyugat-Szi- bériában, s hasonló a helyzet az , ércekkel, következőleg a fémműveléssel is. De mindebből közvetlenül sumér hatásról A Kőbányai Gyógyszeráru- gyár dorogi üzemének bővítésére a negyedik ötéves tervben 440 millió forintot költöttek. A jelentős összeg felhasználásával elérték, hogy ma már 80—90-fé- le alapanyagot, illetve kész gyógyszert állíthatnak elő. Az ötödik ötéves tervben az eddiginél is nagyobb ütemben fejlesztik a dorogi gyáregységet. A tervek szerint 1980-ig csaknem egymilliárd forintot költenek az üzem bővítésére, kétszer többet, mint a negyedik ötéves beszélni, már i megengedhetetlen is beszélve az el „felfedezéséről”! fiság nem meg.' képzelés, mint : kel való rokoni Mi a magy; emigráns ma: egy csoportja s mibe veszi a kutatás eredi egyértelmű vá! kérdésre. Szere ne mindeneké vágyás. Aprói zai történetin igazodva vajm sikereket elérr , ténete teljes Szovjetunió te ' le. Üjat mo együttműködés gészeti feltár: lehet, s ezért dik, hogy az tásban csak a történettudom; zető szerep. P lenne az ősha: átkerülnek a 1 iratokba. Tál messze az igaz i dományos elszi egy méltányo giai tényezőről szünk. Egy nyu Amerikában élő gyár történelem zik, az érdeklődő sősorban azt kei nia, hogy kik is Milyen szerepet világtörténelembe! szór talán a nen dott vágy, hogy történelmének * fontosságát bizor el olyan konstrul nadai Baráth Tib rint „az Európába hatoló magyar i kották a kontiner. jelleggel letelep< gát, a magas kt nosítói, ők lettel tárói, az első hi ak.” Kétségtelen, volt világtörténel pontból is mi történelmi érdéi az is kétségtelen, ho*, őstörténelmünk legkoi kaszaiban kell keresr elszigeteltség, a nemzeti rendűség kompenzációja zátlanság, a hazától va vollét kínos érzése, a gy telenség immár csak az e ránsokat nyomasztó tudata torz eszméket vizsgáló szoc lógus számára érdekes, de tudomány szempontjából nenr csak érdektelen, hanem kifeje zetten káros konstrukciót eredményezett. Hiszen van bizonyos veszélye annak, hogy működésük nyomán a nyugati tájékozatlan közvélemény a hun rokonság ugyancsak tudománytalan, de sajnos ma is elevenen élő elképzelését most a sumér elmélet propagandája segítségével a sumér—magyar rokonság immár nem annyira félelmetes, mint inkább nevetséges családfájával cseréli fel. Gergely András tervben. CTjabb csarnokokat, üzemrészeket és szociális létesítményeket építenek. A különféle gyógyszerek, vitaminok gyártásának növelésén kívül berendezkednek növényvédőszerek nagyüzemi előállítására is. Az új ötéves terv beruházási programjának megvalósításához már hozzá is kezdtek. Elsőként egy 280 millió forintos költséget igénylő gyógyszergyártó csarnokot építenek, amelyben 1978 elején kezdik meg a termelést 15 óra ... a 79. sertés Is útjára indul Bányai József és Hunya László kezeiből Balázs Tibor hasítja ketté, Roszik Pál a szalonnát fejti le a fél sertésről Munkában a töltőbrigád (Demény Gyula képriportja) Fejlesztik a kőbányai gyógyszergyár dorogi üzemét
