Békés Megyei Népújság, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-15 / 12. szám

Szocialista brigádok vetélkedője Az élelmiszeriparban dolgozó szocialista brigádok IV. országos vetélkedőjére készülve a békés­csabai Baromfifeldolgozó Válla­latnál a napokban rendezték az elődöntőket. Békéscsabán és Orosházán egy időben került sor a vetél­kedőkre, amelyeken 16—16 bri­gád vett részt, öt témakörben mérték össze tudásukat: szak­mai, politikai, kulturális, sport, valamint munka- és egészség- védelmi kérdésekre kellett vá­laszt adni. A felkészülés már hónapokkal ezelőtt megkezdő­dött, Békéscsabán a vállalat mfl- __t_____________________ v elődési otthona, Orosházán pe­dig a gyár könyvtára nyújtott segítséget. Ezenkívül irodalmi délutánok, filmestek, ismeretter­jesztő előadások szolgálták a felkészülést A színvonalas ve­télkedő békéscsabai győztese a Radnóti Miklós Brigád lett, Orosházán a Marthin Luther King Brigád végzett az első he­lyen. Ez a két kollektíva képvi­seli majd a vállalatot a márci­usban sorra kerülő iparági ve­télkedőn. A győztesek és a to­vábbi négy helyezett brigád pénzjutalmat, illetve elismerő oklevelet kapott. A politikai pártok különbö­ző típusait és egyes pár­tok történeti fejlődésé­nek szakaszait tekintve, nem mindig találunk kiépített párt­apparátust. A klaszikus polgári parlamenti pártok, azaz csak parlamenti frakcióként létező pártok esetében nem volt a pár­toknak saját apparátusa. Más kérdés az, hogy ezek a pártok is fölhasználtak céljaik eléréséhez bizonyos szervezeteket, mint ahogy például a magyar szabad­elvű párt is főként a vármegyei tisztviselőkre támaszkodott. A pártapparátus nyilvánvaló szük­ségessége a tömegpártokkal je­lenik meg, mégpedig elsőként a munkáspártoknál, ahol eleve adottként építik be a szakszer­vezetek apparátusát. Ez azután a későbbiekben hatással volt a polgári pártok szervezetére is. A kifejlődő kommunista párt viszont — az első időkben hiva­tásos forradalmárok együttese lévén — nem támaszkodhatott a többnyire már szociáldemok­rata befolyás alatt levő szakszer­vezeti apparátusokra és így csak fejlődésének későbbi szakaszá­ban építette ki saját apparátu­sát. A politikai apparátus mindig valamely állami vagy mozgalmi feladat ellátáshoz szükséges szakértő személyek együttese, a szervezet hatóképességének in­tézményi feltétele. így a párt­apparátus is a párt céljainak el­éréséhez szükséges képzett sze­mélyek csoportja; amely a dön­tések előkészítésének és végre­hajtásának szervezeti eszköze. A pártapparátus ezért önma­gában soha nem azonosítandó a politikai párttal, mert a párt tagságához és választott szervei- hoz képest ugyan szükségszerű, de csak eszközrendű képződ­mény. A pártapparátus a párt „hivatala” — ne féljünk ettől a szótól — amely a párt alkal­mazottainak hivatásszerű mun­kájával segíti a pártpolitikai oöntések érvényesülését. Ennek a feladatnak az ellátásához ál­talános politikai képzettség és ágazatpolitikai szakértelem szük­séges. A mi esetünkben mármost ez azt jelenti, hogy a szocializmus építésének vezérlő pozíciójában levő kommunista pártnak olyan apparátussal kell rendelkeznie, amely az országos érvényű poli­tikai döntések kialakításához és végrehajtásához megfelelő kép­zettséggel rendelkezik. Minden­kor hangsúlyozandó azonban az, hogy a pártpolitikai döntéseket nem a párt apparátusa hozza — bár arra igen nagy befolyással bír —, hanem ennek joga és fe­lelőssége a választott és döntés­re jogosult szervek feladata. Az apparátus joga és felelőssége csak ezen döntések politikai ér­telmű szakszerűségének elősegí­tésében adott, azaz a döntéshez szükséges információk és elmé­leti alternatívák kidolgozásában, és a végrehajtás hatékonyságá­ban. A pártapparátus ugyanakkor nemcsak képzettséget követel alkalmazottaitól, hanem a konk­rét munkából következően állan­dó politikai iskolát is jelent azok szamára. A politikussá és álta­lában a vezetővé válás legfőbb képző csatornája nálunk a párt­apparátusban végzett munka. S ez még tovább növeli az appará­tusba való kiválogatódás krité­riumainak fontosságát, a ráter­mettség és a képzettség szem­pontjából mind politikailag, mind emberileg. Épp ez a vonat­kozás teszi roppant fontossá azt a törekvést, hogy a párt „hivata­lában” hivatásuk magaslatán álló emberek legyenek, ne pedig hivatalnokok. —g— Politikai szótár Politikai apparátus pártapparátus I i A Jelenkor januári száma A Pécsett szerkesztett irodal­mi és művészeti folyóirat új számának élén Csorba Győző költeményei kaptak helyet. A versekhez egy tanulmány is kapcsolódik: Csűrös Miklós elemzi az elmúlt évfolyamban megjelent Jobb című költe­ményt. A lírai rovatban olvashatjuk még többek között B értők László, Galambos László, Kiss Dénes, Makay Ida és Pécsi Gabriella új verseit. — A szépprózai írások sorában Lá­BfKtsmm&a 1976, JANUAR 15. zai Ervin, Barta Ignácné, Kob­rák Juilanna című riportját, Kende Sándor elbeszélését és Sőtér István készülő regényé­nek részletét közli a folyóirat. — Az első részletet találjuk to­vábbá Szűts Bernát Istenek csa­tája című, az elmúlt évadban Pécsett bemutatott drámájából. A Képzőművészet műhelyé- ben-sorozatban ezúttal Simon Béla festőművésszel beszélget Tüskés Tibor. Láncz Sándor krónikája a pécsi kerámia- és a budapesti kisplasztikái bien- náléról számol be. A kritikai rovat élén Aczél György Szocialista kultúra — közösségi ember című könyvét elemzi Pintér Zoltán Írása. „Agrárklub" alakult a Békéscsabai Állami Gazdaságban Üjítási feladatterv 1976-ra Kiváló újítók kitüntetése a szarvasi talajjavítónál Szarvason, a Tiszántúli Talaj­javító és Talajvédelmi Vállalat­nál a múlt év végén rendezték az újitók vállalati tanácskozá­sát, amelyen a szocialista brigá­dok vezetői is részt vettek. He­gedűs Lajos, a vállalat főmér­nöke előadásában az újítómoz- galom erőteljes fejlődéséről, ki­bontakozásáról beszélt. Adatok­kal bizonyította, hogy mit jelen­tett a vállalat gazdálkodásában az újítómozgalom. A IV. ötéves terv idején benyújtott újítások 3 millió 268 ezer forint haszon­hoz juttatták a TTTV-t. Az újí­tóknak kifizetett összeg megkö­zelíti a 125 ezer forintot. A vállalat vezetése minden esztendőben valamilyen közös feladat megoldására kéri a dol­gozókat. A következő időszak­ban elsősorban az üzem- és a munkaszervezés tökéletesítésére, a termelés tartalékainak feltá­rására irányítják az újítók fi­gyelmét. Ugyanakkor a bizton­ságos munkára, a termelékeny­ség növelésére vonatkozó javas­latokat is várnak. Tehát olyan újításokat, melyek csökkentik az önköltséget és növelik az ered­ményt. A tanácskozás alkalmából ki- emlkedő munkájáért Kiváló Dol­gozó kitüntetést kapott Vass Jó­zsef, Csekő Vince, Tóth László és Szín Gáspár, a Békés— Csongrád megyei iroda, Czesz- nak Pál, Gubucz Béla és Tasi Sándor, a gépjavító üzem dolgo­zója, továbbá Darabos János és Ambrus Ferenc, a Békés— Csongrád megyei iroda, vala­mint Markovics György és Ke­lemen Ferenc, a gépjavító üzem többszörös újítója. A Felsőnyomési Állami Gaz­daság és a Gyulai Állami Tan­gazdaság összevonásával kialakí­tott, mintegy 10 ezer hektáros Békéscsabai Állami Gazdaság­ban megalakult az „agrár klub”. Puskás Attila, a gazdaság nö­vénytermesztési osztályvezetője elmondotta többek között: a gazdaság telekgerendási köz­ponttal üzemel, de a földjük Orosházától a román határig nyúlik. A,két legtávolabbi kerü­let egymástól ötven kilométer­nyire található. A klub nagy szerepet játszik majd abban, hogy minél jobb legyen az együttműködés, az anyagi és a szellemi erők koncentráltsága. Felsőnyomás egyebek között arról volt híres, hogy annak­idején elsők között csatlakozott az iparszerű termelési rendszer­hez. Elsők között próbálták itt ki az új növényfajtákat, illetve a mezőgazdasági gépeket, tech­nológiai berendezéseket. A meg­növekedett területen — a kiváló termőképességű talajok figye­lembevételével — kerületenként szakosították a növénytermelést, így az iparszerű termelés job­ban érvényesül. A soeciális gé­peket, gépsorokat adott kerüle­tekben hasznosítják. A szakem­berek azonban nem szakadhat­nak el egymástól. A Békéscsabai Állami Gazda­ságban ötven diplomás és 70 középiskolát végzett egyén dol­gozik. A középiskolával rendel­kezők zöme fiatal, s a munka I mellett tovább tanul. A klub le­hetőségeket ad a rendszeres ta­lálkozásra, eszmecserére,, egymás örömének, gondjainak megisme­résére. Éves terv alapján műkö­dik a klub, a témákat a tagság javaslatai alapján állítják össze a napokban. Egyebek között megvitatják a hazánkban jól bevált termelési módokat, de kitekintenek a nagyvilágba is. Előadásokat hallgatnak meg, filmeket néz­nek meg az Amerikai Egyesült Államokban, Európa tőkés álla­maiban és a KGST-tagállamai- ban elért mezőgazdasági ered­| ményekről. Megállapodtak a ta­gok abban is: nem szorítkoznak | csak szakmai területre. A ma­gyar és világirodaftni esteken kívül előadásokat hallgatnak művészettörténelemről és egyéb, számukra kevésbé ismert témá­ból. Természetesen a szakmai „csemegék” megvitatása lesz mindenkor a legfőbb téma. A Békéscsabai Állami Gazda­ság az új esztendőben egyebek között ezer hektáron termel zöldborsót, hasonló nagyságú a cukorrépa-termőterületük is. Arukukoricát legalább 1300 hek­táron vetnek, s több mint 1400 vagon lucernalisztet, silókuko­rica- és cukorrépa-préselvényt állítanak elő exportra és hazai értékesítésre. Az űj esztendő­ben még nagyobb gondot fordí­tanak a hatékonyság növelésére, a terméshozamok emelésére. Eb­ben lesz jó segítőtárs az „agrár klub”, amelyben agrármérnö­kök, gépészmérnökök, techniku­sok, állatorvosok, közgazdászok, jogászok, üzemgazdászok adnak egymásnak randevút. A. R. Kinyílt a hóvirág A Mecsekalján — amely na­pok óta az ország legmelegebb térsége — a szokatlanul enyhe januári időjárás hatására ki­nyíltak a kora tavaszi virágok, Pécsett. már árulják a hóvirá­got, s ez a korai időszak még ebben a mediterrán jellegű Vá­rosban is ritkaságnak számít. A hóvirág nyílását időben ugyan megelőzte az illatos hunyor, amely a mecseki völgyekben vi­rít, ám ez nem kerül utcára, mert védett virág. A verőfényes időben — főleg a déli órákban — kirepültek kaptáraikból a méhek és városszerte búgnak a vadgerlék, sőt már költő gerlé­ket is láttak. (MTI) Reflektorfényben az V. ötéves terv o Nemzeti jövedelem, beruházás Gazdasági fejlődésünk egyik legátfogóbb kifejezője a nemzeti jövedelem alakulása. A nemzeti jövedelem színvonala átfogó ké­pet ad az ország gazdasági fej­lettségéről. A nemzeti jövedelem növekedési üteme pedig arról tá­jékoztat, hogy milyen' dinamikus a gazdaság fejlődése, milyen mértékben fejlesztik a társada­lom szükségleteinek kielégítését és a bővített újratermelést szol­gáló termelést. Kézenfekvő, hogy a nemzeti jövedelem dinamikus növelése egyúttal a fogyasztás és a felhalmozás lehetőségeit is ja­vítja. Az ötödik ötéves tervtörvény a termelőerők fejlesztésében eddig elért eredményeinkre alapozva öt év alatt a nemzeti jövedelem 30 —32 százalékos növelését irá­nyozza elő. Értékét akkor látjuk igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a felszabadulás előtt Ma­gyarország nemzeti jövedelme — a nyugati országok pénzügyi tá­mogatása ellenére is — mindösz- sze évi 1-2 százalékkal növeke­dett, sőt egyes években csökkent. A nemzeti jövedelem növeke­dése döntően a foglalkoztatottak számának változásától és a mun­ka termelékenységének növeke­désétől függ. A következő terv­időszakban mindössze a foglal­koztattak számának 60 ezerrel történő növelésével lehet számol, ni. S ha mindehhez még azt is figyelembe vesszük, hogy a nö­vekedés egyéb hazai forrásait — a beruházásokat, az energiát, a nyersanyagot — a korábbinál ki­sebb mértékben bővíthetjük, s hogy a világgazdasági folyama­toknak népgazdaságunkra gyako­rolt kedvezőtlen hatásával, to­vábbra is számolnunk kell, még egyértelműbbé válik, hogy a jö­vőben a termelés növelését teljes egészében a munka termelékeny­ségének növelésével biztosíthat­juk. A nemzeti jövedelmet az anya­gi javak termelése során hozzák létre: az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság, valamint a szállí­tás és hírközlés területén. A nemzeti jövedelem létrehozásá­ban az egyes fő ágazatok rész­vételének arányából következ­tetni lehet az ország gazdasági szerkezetére, illetve az arány- változásból a gazdasági szerke­zetben bekövetkezett változá­sokra. A nemzeti jövedelem teremt alapot a lakosság anyagi és kul­turális szükségleteinek kielégí­téséhez, a fogyasztáshoz, az or­szág termelő és nem termelő ál­ló-, illetve forgóalapjainak nö­veléséhez, a felhalmozáshoz, il­letve külföldi adósságaink tör­lesztéséhez. A fogyasztási és a felhalmo­zási alap között szoros az ösz- szefüggés: adott nagyságú nem­zeti jövedelem esetén az egyik növekedése szükségszerűen ma­ga után vonja a másik csökke­nését, de a fogyasztás és fel­halmozás arányának változat­lansága mellett is növekszik mindkét alap, ha nő a nemzeti jövedelem. x Érvényes azonban ennek for­dítottja is. Ha a nemzeti jövede­lem a tervezettnél lassabban nö­vekszik, akkor ennek következ­ményeit vagy a fogyasztásban, vagy a felhalmozásban — eset­leg mindkettőben — érvénye­síteni kell. Amennyiben a megtermettnél több nemzeti jö­vedelmet használunk fel, úgy a különbséget behozatali többlet­tel kell fedezni. Az ötödik ötéves terv során alapvető gazdaságpolitikai fel­adat az egyensúly fokozatos ja­vítása és a fejlődés folyamatos­ságának biztosítása. Vagyis a nemzeti jövedelem növekedésé­nek mértékét a belföldi felhasz­nálás növekedése nem érheti el. Ezért a nemzeti jövedelem 30— 32 százalékos növekedése ellené­re a terv a belföldi felhasználás 24 százalékos növelését tervezi. Az ötödik ötéves terv a nem­zeti jövedelem felhasználásá­nak fő arányát — a fogyasztás és felhalmozás arányát — lé­nyegében az előző öt év átlagá­hoz közelállóan írta elő. Ennek megfelelően a nemzeti jövede­lem a belföldi felhasználásra eső részéből 73—75 százalék jut a fogyasztási alapra, 27—25 szá­zalék a felhalmozási alapra. A felhalmozási alap a nem­zeti jövedelemnek lényegében az a része, amelyet a termelés bővítésére és a nemzeti jövede­lem gyarapítására fordítunk. Ez teremti meg a népgazdaság to­vábbi gyors fejlődésének lehe-

Next

/
Oldalképek
Tartalom