Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-17 / 295. szám
Apróságok a 30-as OBC-ben Több észrevétel érkezett mostanában a Békés megyei élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 30-as békéscsabai ABC-ben tapasztaltakról. Az utóbbi időben csökkent az áruválaszték. Nem lebet kapni a reggeli órákban — fél 8 óra köriil — friss péksüteményt, annak ellenére, hogy e témával már egyszer foglalkoztunk és ígéretet is kaptunk a helyzet javítására. Este sokszor hiányzik a kenyér, már zárás előtt egy órával is, vagy nincs tej. Vajon miért? — kérdezik joggal a vásárlók. Nem szólva arról, hogy a hús mellett árulják a kolbász töltéséhez való belet, ami enyhén szólva is gusztustalan. amellett, hogy rendkívül kellemetlen „illatot” áraszt. Az udvariasság pedig sokszor ki- vánnivalót hagy maga után. December 4-én történt egy kellemetlen epizód, melynek többen voltak tanúi. A fiatal cladónö, akinek szakmunkás-bizonyítványán alig száradt meg a tinta, megengedhetetlen hangon utasította rendre a nála idő. sebb vevőt, aki 15 deka juhtúrót kért. Némi vita is kialakult. Olyan szituáció keletkezett, mintha az eladó szívességet tett volna azért, hogy kiadta az árut Pedig a szó igazi és nemes értelmében kiszolgálnia kellett volna, hiszen a kereskedelem, a munkahelyek válfaja szerint, a szolgáltató üzemekhez tartozik. Távol áll tőlünk, hogy elmarasztaljuk a kereskedelmi dolgozókat az egy példa alapján. Sőt, tisztelet és megbecsülés mindazoknak, akik e nagyon is fontos poszton állnak. De el kell marasztalnunk azokat, akik az előbb említett példa szerint viselkednek. Éppen a becsületes, szorgalmas, tisztességes és a kereskedelemben példás magatartása emberek megbecsülése kívánja ezt tőlünk. És megkívánja. hogy a vállalat illetékes vezetői is ezt tegyék. Kasnyik Judit Bolthálózat-fejlesztés 300 millió forintért Békés megye fogyasztási szövetkezetei a IV. ötéves tervidőszakra 319 millió 157 ezer forint összegben határozták meg beruházási és hálózatfejlesztési célkitűzéseiket. Ebből a szinte biztosra vehető megvalósulás 303 millió 414 ezer forint értékben várható. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi tervidőszak beruházási és hálózatfejlesztési tervet a megye szövetkezetei 95,1 százalékra teljesítik, ötéves időszakra vetítve, ez akkor is jónak mondható, ha tudjuk, hogy némely létesítmény átadására az építkezés elhúzódása miatt csak 1976 első hónapjaiban kerülhet sor. Különösen nagy összegű beruházást valósított meg a IV. ötéves tervidőszakban a mezőkovácsházi, az orosházi, a gyulai, az újkígyósi. a békési és a békéscsabai ÁFÉSZ. Az említett szövetkezeteknél hosszú távra előre tekintve is korszerű bolt- hálózatfejlesztés történt. Ez mondható el Mezőberény, Sarkad. Medgyesegyháza. Battonya esetében is. Ugyanakkor szép egységek nyíltak "Szarvason, Endrődön, Dévaványán, Füzesgyarmaton, Gádoroson és Vésztőn is. Viszont az is igaz, hogy a jelenlegi tervidőszakban több létesítmény megépítése maradt el Szarvason. Gyomán. Vésztőn, Füzesgyarmaton, kisebb mértékben Endrődön és Mezőhegyesen. Ezeken a helyeken a már befejeződött szövetkezeti egyesüléseket követően képződő nagyobb anyagi erőforrásokból épülnek majd meg a tervezett kereskedelmi és vendéglátó egységek. A bolti kiskereskedelmi hálózat dinamikus fejlődését reprezentálja megyénk fogyasztási szövetkezeteinél az a 48 egység, amely áruház, ABC,, kisáruház, élelmiszer-, ruházati-, iparcikk szaküzle', továbbá vegyes- és egyéb boltként épült meg a mostani tervidőszakban. Továbbá az utóbbi négy hét alatt a megye fogyasztási szövetkezetei 23 vendéglátó egységetve, hogy se terhes, se unalmas ne legyen. Szombaton a munkálkodó anya nyugodtan el tud merülni a szintúgy munkálkodó gyermektársaságba — féltévé, hogy mindenki közreműködik — és sem az apa, sem' a gyerekek nem tekintik az anyát mindannyiuk kiszolgálására rendelt robotgépnek, mert ezt akkor is nehezen fogja tűrni, ha látszólag zokszó nélkül teszi. Előbb vagy utóbb talán egészen másért kirobt^anó házsártosságban benne lesz a lázadás. Nem is a munka, hanem a magárahagyott- ság, a megaláztatás miatt. A szabad szombat a családi élet átstrukturálódását hozza: múlhatatlanul szükséges, hogy az iskolák is alkalmazkodjanak hozzá. Sok iskola megtette már kísérletképpen: mindegyik sikerrel. A szabad szombat közös otthoni munkája a családi életre nevelés legjobb iskolája, s ahol az együttlét öröme lengi át, ott valósággá válik a költő szava: .„édes az otthon”. Korunk asszonya még csak tanulgatja az új életmódhoz szükséges, szervezés, ésszerűsítés, tervszerűség tudnivalóit. A család ugyanis nemcsak a társadalom alapközössége, nemcsak érzelmi kötelékekkel átszőtt kis csoport, hanem apró ..szolgáltató-vállalat” is, amelynek szervezése, vezetése, irányítása többnyire még az anya vállán nyugszik. A legjobb férj, és a legsegítőkészebb gyermekek is csak részfeladatokat hajtanak végre ebben a munkamegosztásban. A karmester az anya, csupán azért, musrt ő sok évezredes gyakorlottságot őriz ösztöneiben — a szerzett tulajdonságok örökölhe. tők!—, és így az otthon irányításában ő „van otthon”. De hogy ezt munkahelyi, közéleti tevékenységével összekapcsolja: abban még nem szerzett igazi gyakorlatot. Család és társadalom együtt kell segítse, különben túl nagy lesz a tandíj; minden eltévesztett lépés nemzedékek egész sorára hat. Manapság gyakran hallani pedagógusoktól: azokkai a tanítványaikkal boldogulnak legnehezebben, akiknek édesanyja az ötvenes évek elején volt kislány, akiknek nagyanyja — az első kereső női nemzedék — még sem segítséget, sem köny- nyitést nem kapott; a munkaidő viszont hosszabb volt a mainál, és rendszerint nem is ért, idejében véget. Ebben az időben a gyermekeknek vajmi kevés törődés jutott — hacsak nem volt a háznál egy áldozatkész nagymama. Csakhogy ezek a gyermekek példakénnen saját anyjuk életmódját vitték magukkal, s amit meg nem kaptak, azt továbbadni sem tudják, a könnyített terhek közepette sem. A mai kisiskolások egy része ezért gyötrődik idegesen, hiányérzettel küzdve. A családi élet harmóniája nemzedékek sorára ható erő, táptalaj, amelyből az utódok szívják éltető nedveiket. Vigyázni kell rá, mint a szemünk világára. Akkor is, ha ez sok áldozattal, nehézséggel iár, mert innen ered, ami a legfontosabb az életben: a boldogság képessége. Bozóky ßv» Üt év alatt 63 kiskereskedelmi és vendéglátó .egységet nyitottak az flFÉSZ-ek get, illetve éttermet, cukrászdát, eszpresszót, falatozót, büfét, italboltot, cukrászüzemet létesítettek. Ezen ágazat említésekor külön kell szólni a magyarbán- hegyesi, a sarkadi, a békéssámsoni tőépítkezésű, illetve felújított vendéglő-éttermekről, továbbá a csorvási, a mezőkovácsházi, a békési, a tótkomlósi a békéssámsoni, az orosházi cukrászda illetve eszpresszó létesítéséről, korszerűsítéséről, A megye fogyasztási szövet, kezetei — és ez mindennél többet mond — a XV. ötéves tervidős zakban bolti kiskereskedelmük alapterületét több mint 19 ezer, míg vendéglátó egységeik alapterületét 6645 négyzetméterrel növelték. A kiskereskedelmi és a vendéglátóipar dinamikus hálózat- fejlesztése mellett azonban háttérbe szorult a felvásárlási és ipari tevékenységet végző létesítmények korszerűsítése. Ilyen célokra az utóbbi négy év alatt csak 12 millió 723 ezer forint jutott. Ezért is mondta ki a Minősítés, hasított súlyban Január 1-től a termelőszövetkezetek többsége nem az eddigi gyakorlatnak megfelelően kapja meg az Állatforgalmi Vállalattól az átadott hízók árát. A Húsipari Vállalat ugyanis áttér a nagyüzemekből származó sertések objektív minősítésére. Ez azt jelenti, hogy a levágott állatokat hasított súlyban, a fehér és a húsáru arányának elemzésével minősítik, állapítják meg az ellenértéket. A Dél-Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetségének elnöksége december 5-én foglalkozott a sertésfelvásárlásban és -elszámolásban bevezetésre kerülő új módszerrel. Megállapította: jövő évre 85 ezer vágósertést szerződtek le a tag tsz-ek, melyből 71 ezret zömmel az I. fél évben adnak át a Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnak. A mégyei húsipar egész évben 50—60 ezer hízott sertés objektív minősítésére vállalkozik, így a szövetkezetek arra számíthatnak, hogy az átadott sertések 25—30 százaléka a megyében, a többi pedig más megyék vágóhídiam kerül levágásra, minősítésre. Á termelőszövetkezetek kedvező tapasztalatokkal rendelkeznek a minősítéssel kapcsolatban. mivel a budapesti mar- havágóhidon és a debreceni vágóhídon közös átadót tártanak annak ellenőrzésére. A gyulai vágóhídon egy átadó alkalmazását szervezik, ugyanakkor tárgyaltak a Csongrád megyei és a Pest megyei Tsz Szövetségekkel, a szegedi, a vásárhelyi és a ceglédi vágóhídon átadandó hasított sertések minősítésében való közreműködésről. Az új minősítési eljárás csak a nagyüzemek tevékenységére terjed ki. A háztájiból felvásárolt. a szövetkezeten keresztül értékesített hízott sertéseket az eddigi hngvománvoknak megfelelően vásárolja fel az jállatfor- palmi és Húsipari Vállalat. MÉSZÖV elnöksége, hogy az elkövetkező tervidőszakban elsődlegesnek a felvásárlási és ipari hálózat fejlesztését, a meglevők korszerűsítését kell tekinteni. Az új kereskedelmi és vendéglátóipari egységek „belépésével” jelentősen javult a vásárlás szívonala. Viszont az is igaz, hogy a korszerű egységek jórészt a nagyobb helységekben, a szövetkezeti körzetek központjaiban épültek. Ebből következik, hogy a megve periférikus részein még koránt sem mondható megnyugtatónak az ÁFÉSZ-ek bolti és vendéglátó hálózatának korszerűsége. És ezzel máris adva van az V. ötéves tervidőszak részbeni feladata. Mindent egybevetve, a beruházási és hálózatfejlesztési terv 95,1 százalékos teljesítése egyértelműen bizonyítja: Békés megye fogyasztási szövetkezetei eredményesen valósítják meg a IV. ötéves tervidőszak beruházási és hálózatfejlesztési célkitűzéseiket. Ez akkor is ígv igaz, ha jól tudjuk, hogy a jószándékú erőfeszítéseket esetenként kudarcok árnyékolták be. Balkus Imre Ötszázmillió forintos kifizetés a háztáji gazdaságok állattartóinak Három évvel ezelőtt a megye takarékszövetkezeteinél újfajta szolgáltatás kezdett meghonosodni. Az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat megbízásából a szövetkezeti pénzintézetek megkezdték a háztáji gazdaságokból felvásárolt állatok ellenértékének kifizetését. 1973-ban — vagyis az első évben — 26 takarékszövetkezeti egységnél végezték ezt a szolgáltatást. És már ebben az évben 101 millió forintot fizettek ki e pénzintézetek azoknak a termelőiknek, akik állataikat e vállalat útján értékesítették. A múlt évben már 35 takarékszövetkezeti egység foglalkozott eredményesen ezzel a tevékenységgel és 416 millió forintot fizettek ki a háztáji kisgazdaságok állattartóinak. Az idén további 10 szövetkezeti pénzintézet kapcsolódott be az állatforgalmi kifizetések ügyintézésébe. így a 45 takarékszövetkezeti egység ez év december végéig — várhatóan — több mint 500 millió forintot fizet ki a termelőknek a leadott állataik ellenértékéként. 5 sím Mimire 1975. DECEMBER 17. Ki mit gyárt? Kedvenc könyvesboltom kirakatában időről-időre megjelenik egy testes mű; a címe — Ki mit gyárt? Aligha kell már külön hangsúlyozni, hogy nem izgalmas krimiről, útirajzról vagy történelmi visszapillantásról van szó, hanem egyszerű áru-katalógusról, amelyben a szerkesztők (dicséretes ötlet!) összegyűjtik és kiadják a hazai terméklistát. Mint, ahogy a címben szerepel: ki mit gyárt. Ha én vállalatvezető, főmérnök, szóval gazdaságirányító lennék valamilyen területen, minden bizonnyal gyakran forgatnám ezt a könyvet. Nem kisebb segítséget remélhetnék általa, mint azt, hogy megtudom: hol, kiben lelhetek kooperációs partnerre, kik, hol gyártanak olyan anyagot, alkatrészt hazánkban, amelyre vállalatomnak múlhatatlanul szüksége van. Legutóbb megkérdeztem ismert nagyüzemünk igazgatójától, hogy ők is „szeretík”-e a magyar gyártmányok katalógusát? Némi udvariaskodás után ezt válaszolta: tagadhatatlanul, jó célt szolgál ez a munka, ám ők mégsem hagyatkozhatnak rá. Több okból is. Előfordult, hogy mire kézbevettek (értsd alatta: megvásárolták) és elolvashatták — az örömmel felfedezett cég már nem gyártotta azt a terméket, ami a listán szerepelt. Vagy: megszűnt maga a kisüzem, a jogutód hallani sem akart elődje feladatairól. Ám a legnagyobb gondjuk e könyvvel az, hogy számukra akkor is késve születne, ha naprakész helyzetet tükrözne. Hogy miért? — azért, mert a termelést, az alkatrészgyártást, a bérmunkákat, a kooperációt jóval előbb kell megszervezni, mint ahogy a gyártás elindul — mint ahogy a könyvből értesülnek a lehetséges új partnerek szándékairól, létezésükről. Tévedés ne essék — nem az emlegetett könyvet akarom hárítani, dehogyis, nem ezért hoztam szóban a dolgot. Sokkal inkább, mert jól példáz egy napjainkban élő gyakorlatot: azt, hogy az üzemek, vállalatok kevés gondot fordítanak egymás tájékoztatására. A „Ki mit gyárt” — valóban hasznos lehet, de a meglevő helyzetet tükrözi. Ennek ismerete többnyire kevés a megalapozott, összehangolt tervezéshez, a kooperációs kapcsolatok fejlesztéséhez Példák tucatjait lehetne felsorolni a termelő és szolgáltató vállalatok fura titkolózásáról, nagyvonalú bezárkózásról, mindennek káros következményeiről. Mennyi fölösleges importtermék szükségeltetik, mert két gyár egymás tervéről, elképzeléséről nem tudván — külföldről rendeli meg az új termékhez szükséges anyagot vagy alkatrészt. Évek múlva aztán találkoznak, mondjuk a BNV-n, külföldi szakvásáron, s sajnálkozva állapítják meg: milyen jó lett volna, ha tudunk — ha előbb tudunk — egymástól! Az elmúlt esztendőben anekdota számba menő eset történt; híradástechnikai készülékeket gyártó, és ilyen alkatrészeket előállító két cégünk képviselője véletlenül találkozott a külföldi világhírű cég portáján. Az igazgató kérette egyszerre őket. mert takarékoskodni akart idejével és a tolmácsdíjjal... Ebből a vélet- let találkozásból derült ki, hogy annak az alkatrésznek a licen- cét kívánja megvásárolni a hazai alkatrészgyár, melynek eredetijét a készülékgyártó importálni szeretné! Sebaj, még idejében találkoztak, mindkét képviselő beszámolhatott tapasztalatairól, itthon egy telefon elég volt ahhoz, hogy a két üzem vezetői összehangolják elképzeléseiket. így legalább nem késtek éveket — csak egyet. Tudom, egyedi példákból nagy merészség általánosítani, az efféle ténykedés kicsit hasonlít a hályogkovács operációjához. Ám ezúttal nem erről van szó — napjaink gazdálkodási eseményeit figyelve, számtalan jel mutat arra: volna mit keresni, javítani a kooperációkban, azok kihasználatlan lehetőségeiben! Talán nem tűnik túl merész javaslatnak mindezért — a „Ki mit gyárt” könyv mellett kinyomtathatnánk a „Ki mit akar gyártani” című gyűjteményt is ... Sikere lenne, annyi bizonyos, hiszen az igazgatóknak, főmérnököknek — s más illetékesnek — csupán le kellene sétálni a legközelebbi könyvesboltig, megvásárolni e művet — máris egyszerűbben tervezhetné a holnapot. Vagy akad más mód is? — érdemes lenne erről jó néhány vállalatnál gondolkodni... Matka István