Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-17 / 295. szám

Apróságok a 30-as OBC-ben Több észrevétel érkezett mos­tanában a Békés megyei élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat 30-as békéscsabai ABC-ben ta­pasztaltakról. Az utóbbi időben csökkent az áruválaszték. Nem le­bet kapni a reggeli órák­ban — fél 8 óra köriil — friss péksüteményt, annak ellenére, hogy e témával már egyszer fog­lalkoztunk és ígéretet is kap­tunk a helyzet javítására. Este sokszor hiányzik a ke­nyér, már zárás előtt egy órá­val is, vagy nincs tej. Vajon miért? — kérdezik jog­gal a vásárlók. Nem szólva ar­ról, hogy a hús mellett árulják a kolbász töltéséhez való belet, ami enyhén szólva is gusztusta­lan. amellett, hogy rendkívül kellemetlen „illatot” áraszt. Az udvariasság pedig sokszor ki- vánnivalót hagy maga után. December 4-én történt egy kellemetlen epizód, melynek többen voltak tanúi. A fiatal cladónö, akinek szakmunkás-bi­zonyítványán alig száradt meg a tinta, megengedhetetlen han­gon utasította rendre a nála idő. sebb vevőt, aki 15 deka juhtúrót kért. Némi vita is kialakult. Olyan szituáció keletkezett, mintha az eladó szívességet tett volna azért, hogy kiadta az árut Pedig a szó igazi és nemes ér­telmében kiszolgálnia kellett volna, hiszen a kereskedelem, a munkahelyek válfaja szerint, a szolgáltató üzemekhez tartozik. Távol áll tőlünk, hogy elma­rasztaljuk a kereskedelmi dol­gozókat az egy példa alapján. Sőt, tisztelet és megbecsülés mindazoknak, akik e nagyon is fontos poszton állnak. De el kell marasztalnunk azokat, akik az előbb említett példa szerint vi­selkednek. Éppen a becsületes, szorgalmas, tisztességes és a ke­reskedelemben példás magatar­tása emberek megbecsülése kí­vánja ezt tőlünk. És megkíván­ja. hogy a vállalat illetékes ve­zetői is ezt tegyék. Kasnyik Judit Bolthálózat-fejlesztés 300 millió forintért Békés megye fogyasztási szö­vetkezetei a IV. ötéves tervidő­szakra 319 millió 157 ezer forint összegben határozták meg beru­házási és hálózatfejlesztési cél­kitűzéseiket. Ebből a szinte biz­tosra vehető megvalósulás 303 millió 414 ezer forint értékben várható. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi tervidőszak beru­házási és hálózatfejlesztési tervet a megye szövetkezetei 95,1 százalékra teljesítik, ötéves időszakra vetítve, ez akkor is jónak mondható, ha tudjuk, hogy némely létesít­mény átadására az építkezés el­húzódása miatt csak 1976 első hónapjaiban kerülhet sor. Különösen nagy összegű beru­házást valósított meg a IV. öt­éves tervidőszakban a mezőko­vácsházi, az orosházi, a gyulai, az újkígyósi. a békési és a bé­késcsabai ÁFÉSZ. Az említett szövetkezeteknél hosszú távra előre tekintve is korszerű bolt- hálózatfejlesztés történt. Ez mondható el Mezőberény, Sar­kad. Medgyesegyháza. Battonya esetében is. Ugyanakkor szép egységek nyíltak "Szarvason, Endrődön, Dévaványán, Füzes­gyarmaton, Gádoroson és Vész­tőn is. Viszont az is igaz, hogy a jelenlegi tervidőszakban több létesítmény megépítése maradt el Szarvason. Gyomán. Vésztőn, Füzesgyarmaton, kisebb mér­tékben Endrődön és Mezőhegye­sen. Ezeken a helyeken a már befejeződött szö­vetkezeti egyesüléseket kö­vetően képződő nagyobb anyagi erőforrásokból épülnek majd meg a tervezett kereskedelmi és vendéglátó egységek. A bolti kiskereskedelmi háló­zat dinamikus fejlődését repre­zentálja megyénk fogyasztási szövetkezeteinél az a 48 egység, amely áruház, ABC,, kisáruház, élelmiszer-, ruházati-, iparcikk szaküzle', továbbá vegyes- és egyéb boltként épült meg a mostani tervidőszakban. Továbbá az utóbbi négy hét alatt a megye fogyasztási szö­vetkezetei 23 vendéglátó egysé­getve, hogy se terhes, se unal­mas ne legyen. Szombaton a munkálkodó anya nyugodtan el tud merülni a szintúgy munkál­kodó gyermektársaságba — fél­tévé, hogy mindenki közremű­ködik — és sem az apa, sem' a gyerekek nem tekintik az anyát mindannyiuk kiszolgálására ren­delt robotgépnek, mert ezt akkor is nehezen fogja tűrni, ha látszó­lag zokszó nélkül teszi. Előbb vagy utóbb talán egészen má­sért kirobt^anó házsártosságban benne lesz a lázadás. Nem is a munka, hanem a magárahagyott- ság, a megaláztatás miatt. A szabad szombat a családi élet átstrukturálódását hozza: múlhatatlanul szükséges, hogy az iskolák is alkalmazkodjanak hozzá. Sok iskola megtette már kísérletképpen: mindegyik si­kerrel. A szabad szombat közös otthoni munkája a családi élet­re nevelés legjobb iskolája, s ahol az együttlét öröme lengi át, ott valósággá válik a költő sza­va: .„édes az otthon”. Korunk asszonya még csak tanulgatja az új életmódhoz szükséges, szervezés, ésszerűsí­tés, tervszerűség tudnivalóit. A család ugyanis nemcsak a tár­sadalom alapközössége, nemcsak érzelmi kötelékekkel átszőtt kis csoport, hanem apró ..szolgálta­tó-vállalat” is, amelynek szer­vezése, vezetése, irányítása több­nyire még az anya vállán nyug­szik. A legjobb férj, és a leg­segítőkészebb gyermekek is csak részfeladatokat hajtanak végre ebben a munkamegosztásban. A karmester az anya, csupán azért, musrt ő sok évezredes gyakor­lottságot őriz ösztöneiben — a szerzett tulajdonságok örökölhe. tők!—, és így az otthon irányí­tásában ő „van otthon”. De hogy ezt munkahelyi, közéleti tevé­kenységével összekapcsolja: ab­ban még nem szerzett igazi gya­korlatot. Család és társadalom együtt kell segítse, különben túl nagy lesz a tandíj; minden elté­vesztett lépés nemzedékek egész sorára hat. Manapság gyakran hallani pe­dagógusoktól: azokkai a tanítvá­nyaikkal boldogulnak legnehe­zebben, akiknek édesanyja az ötvenes évek elején volt kis­lány, akiknek nagyanyja — az első kereső női nemzedék — még sem segítséget, sem köny- nyitést nem kapott; a munkaidő viszont hosszabb volt a mainál, és rendszerint nem is ért, idejé­ben véget. Ebben az időben a gyermekeknek vajmi kevés tö­rődés jutott — hacsak nem volt a háznál egy áldozatkész nagy­mama. Csakhogy ezek a gyer­mekek példakénnen saját any­juk életmódját vitték magukkal, s amit meg nem kaptak, azt to­vábbadni sem tudják, a könnyí­tett terhek közepette sem. A mai kisiskolások egy része ezért gyötrődik idegesen, hiányérzettel küzdve. A családi élet harmóniája nemzedékek sorára ható erő, táptalaj, amelyből az utódok szívják éltető nedveiket. Vi­gyázni kell rá, mint a szemünk világára. Akkor is, ha ez sok áldozattal, nehézséggel iár, mert innen ered, ami a legfontosabb az életben: a boldogság képes­sége. Bozóky ßv» Üt év alatt 63 kiskereskedelmi és vendéglátó .egységet nyitottak az flFÉSZ-ek get, illetve éttermet, cukrászdát, eszpresszót, falatozót, büfét, italboltot, cukrászüzemet létesí­tettek. Ezen ágazat említésekor külön kell szólni a magyarbán- hegyesi, a sarkadi, a békéssám­soni tőépítkezésű, illetve felújí­tott vendéglő-éttermekről, to­vábbá a csorvási, a mezőkovács­házi, a békési, a tótkomlósi a békéssámsoni, az orosházi cuk­rászda illetve eszpresszó létesí­téséről, korszerűsítéséről, A megye fogyasztási szövet, kezetei — és ez mindennél töb­bet mond — a XV. ötéves terv­idős zakban bolti kiskereskedelmük alap­területét több mint 19 ezer, míg vendéglátó egységeik alap­területét 6645 négyzetméterrel növelték. A kiskereskedelmi és a ven­déglátóipar dinamikus hálózat- fejlesztése mellett azonban hát­térbe szorult a felvásárlási és ipari tevékenységet végző léte­sítmények korszerűsítése. Ilyen célokra az utóbbi négy év alatt csak 12 millió 723 ezer forint jutott. Ezért is mondta ki a Minősítés, hasított súlyban Január 1-től a termelőszövet­kezetek többsége nem az eddigi gyakorlatnak megfelelően kap­ja meg az Állatforgalmi Válla­lattól az átadott hízók árát. A Húsipari Vállalat ugyanis áttér a nagyüzemekből származó ser­tések objektív minősítésére. Ez azt jelenti, hogy a levágott ál­latokat hasított súlyban, a fe­hér és a húsáru arányának elemzésével minősítik, állapít­ják meg az ellenértéket. A Dél-Békés megyei Tsz-ek Területi Szövetségének elnöksé­ge december 5-én foglalkozott a sertésfelvásárlásban és -elszá­molásban bevezetésre kerülő új módszerrel. Megállapította: jö­vő évre 85 ezer vágósertést szerződtek le a tag tsz-ek, mely­ből 71 ezret zömmel az I. fél évben adnak át a Békés megyei Állatforgalmi és Húsipari Vál­lalatnak. A mégyei húsipar egész évben 50—60 ezer hízott sertés objektív minősítésére vál­lalkozik, így a szövetkezetek ar­ra számíthatnak, hogy az át­adott sertések 25—30 százaléka a megyében, a többi pedig más megyék vágóhídiam kerül le­vágásra, minősítésre. Á termelőszövetkezetek ked­vező tapasztalatokkal rendel­keznek a minősítéssel kapcso­latban. mivel a budapesti mar- havágóhidon és a debreceni vá­góhídon közös átadót tártanak annak ellenőrzésére. A gyulai vágóhídon egy átadó alkalmazá­sát szervezik, ugyanakkor tár­gyaltak a Csongrád megyei és a Pest megyei Tsz Szövetségek­kel, a szegedi, a vásárhelyi és a ceglédi vágóhídon átadandó hasított sertések minősítésében való közreműködésről. Az új minősítési eljárás csak a nagyüzemek tevékenységére terjed ki. A háztájiból felvásá­rolt. a szövetkezeten keresztül értékesített hízott sertéseket az eddigi hngvománvoknak megfe­lelően vásárolja fel az jállatfor- palmi és Húsipari Vállalat. MÉSZÖV elnöksége, hogy az el­következő tervidőszakban elsőd­legesnek a felvásárlási és ipari hálózat fejlesztését, a meglevők korszerűsítését kell tekinteni. Az új kereskedelmi és ven­déglátóipari egységek „belépé­sével” jelentősen javult a vásár­lás szívonala. Viszont az is igaz, hogy a korszerű egységek jó­részt a nagyobb helységekben, a szövetkezeti körzetek központ­jaiban épültek. Ebből követke­zik, hogy a megve periférikus részein még koránt sem mond­ható megnyugtatónak az ÁFÉSZ-ek bolti és vendéglátó hálózatának korszerűsége. És ez­zel máris adva van az V. öt­éves tervidőszak részbeni fel­adata. Mindent egybevetve, a beru­házási és hálózatfejlesztési terv 95,1 százalékos teljesítése egy­értelműen bizonyítja: Békés me­gye fogyasztási szövetkezetei eredményesen valósítják meg a IV. ötéves tervidőszak beruhá­zási és hálózatfejlesztési célki­tűzéseiket. Ez akkor is ígv igaz, ha jól tudjuk, hogy a jószán­dékú erőfeszítéseket esetenként kudarcok árnyékolták be. Balkus Imre Ötszázmillió forintos kifizetés a háztáji gazdaságok állattartóinak Három évvel ezelőtt a megye takarékszövetkezeteinél újfajta szolgáltatás kezdett meghono­sodni. Az Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat megbízásából a szövetkezeti pénzintézetek meg­kezdték a háztáji gazdaságokból felvásárolt állatok ellenértéké­nek kifizetését. 1973-ban — vagyis az első évben — 26 ta­karékszövetkezeti egységnél vé­gezték ezt a szolgáltatást. És már ebben az évben 101 millió forintot fizettek ki e pénzinté­zetek azoknak a termelőiknek, akik állataikat e vállalat útján értékesítették. A múlt évben már 35 taka­rékszövetkezeti egység foglalko­zott eredményesen ezzel a te­vékenységgel és 416 millió fo­rintot fizettek ki a háztáji kis­gazdaságok állattartóinak. Az idén további 10 szövetkezeti pénzintézet kapcsolódott be az állatforgalmi kifizetések ügyin­tézésébe. így a 45 takarékszö­vetkezeti egység ez év december végéig — várhatóan — több mint 500 millió forintot fizet ki a termelőknek a leadott állataik ellenértékéként. 5 sím Mimire 1975. DECEMBER 17. Ki mit gyárt? Kedvenc könyvesboltom kira­katában időről-időre megjelenik egy testes mű; a címe — Ki mit gyárt? Aligha kell már külön hangsúlyozni, hogy nem izgal­mas krimiről, útirajzról vagy történelmi visszapillantásról van szó, hanem egyszerű áru-kataló­gusról, amelyben a szerkesztők (dicséretes ötlet!) összegyűjtik és kiadják a hazai terméklistát. Mint, ahogy a címben szerepel: ki mit gyárt. Ha én vállalatve­zető, főmérnök, szóval gazda­ságirányító lennék valamilyen területen, minden bizonnyal gyakran forgatnám ezt a köny­vet. Nem kisebb segítséget re­mélhetnék általa, mint azt, hogy megtudom: hol, kiben lel­hetek kooperációs partnerre, kik, hol gyártanak olyan anya­got, alkatrészt hazánkban, amelyre vállalatomnak múlha­tatlanul szüksége van. Legutóbb megkérdeztem is­mert nagyüzemünk igazgatójá­tól, hogy ők is „szeretík”-e a magyar gyártmányok katalógu­sát? Némi udvariaskodás után ezt válaszolta: tagadhatatlanul, jó célt szolgál ez a munka, ám ők mégsem hagyatkozhatnak rá. Több okból is. Előfordult, hogy mire kézbevettek (értsd alatta: megvásárolták) és elol­vashatták — az örömmel felfe­dezett cég már nem gyártotta azt a terméket, ami a listán sze­repelt. Vagy: megszűnt maga a kisüzem, a jogutód hallani sem akart elődje feladatairól. Ám a legnagyobb gondjuk e könyvvel az, hogy számukra akkor is kés­ve születne, ha naprakész hely­zetet tükrözne. Hogy miért? — azért, mert a termelést, az al­katrészgyártást, a bérmunkákat, a kooperációt jóval előbb kell megszervezni, mint ahogy a gyártás elindul — mint ahogy a könyvből értesülnek a lehet­séges új partnerek szándékairól, létezésükről. Tévedés ne essék — nem az emlegetett könyvet akarom hárí­tani, dehogyis, nem ezért hoz­tam szóban a dolgot. Sokkal in­kább, mert jól példáz egy nap­jainkban élő gyakorlatot: azt, hogy az üzemek, vállalatok ke­vés gondot fordítanak egymás tájékoztatására. A „Ki mit gyárt” — valóban hasznos lehet, de a meglevő helyzetet tükrözi. Ennek ismerete többnyire kevés a megalapozott, összehangolt tervezéshez, a kooperációs kap­csolatok fejlesztéséhez Példák tucatjait lehetne felso­rolni a termelő és szolgáltató vállalatok fura titkolózásáról, nagyvonalú bezárkózásról, mind­ennek káros következményeiről. Mennyi fölösleges importtermék szükségeltetik, mert két gyár egymás tervéről, elképzeléséről nem tudván — külföldről ren­deli meg az új termékhez szük­séges anyagot vagy alkatrészt. Évek múlva aztán találkoznak, mondjuk a BNV-n, külföldi szakvásáron, s sajnálkozva álla­pítják meg: milyen jó lett vol­na, ha tudunk — ha előbb tu­dunk — egymástól! Az elmúlt esztendőben anekdota számba menő eset történt; híradástech­nikai készülékeket gyártó, és ilyen alkatrészeket előállító két cégünk képviselője véletlenül találkozott a külföldi világhírű cég portáján. Az igazgató ké­rette egyszerre őket. mert taka­rékoskodni akart idejével és a tolmácsdíjjal... Ebből a vélet- let találkozásból derült ki, hogy annak az alkatrésznek a licen- cét kívánja megvásárolni a ha­zai alkatrészgyár, melynek ere­detijét a készülékgyártó impor­tálni szeretné! Sebaj, még ide­jében találkoztak, mindkét kép­viselő beszámolhatott tapaszta­latairól, itthon egy telefon elég volt ahhoz, hogy a két üzem vezetői összehangolják elképze­léseiket. így legalább nem kés­tek éveket — csak egyet. Tudom, egyedi példákból nagy merészség általánosítani, az ef­féle ténykedés kicsit hasonlít a hályogkovács operációjához. Ám ezúttal nem erről van szó — napjaink gazdálkodási ese­ményeit figyelve, számtalan jel mutat arra: volna mit keresni, javítani a kooperációkban, azok kihasználatlan lehetőségeiben! Talán nem tűnik túl merész javaslatnak mindezért — a „Ki mit gyárt” könyv mellett ki­nyomtathatnánk a „Ki mit akar gyártani” című gyűjteményt is ... Sikere lenne, annyi bizo­nyos, hiszen az igazgatóknak, főmérnököknek — s más illeté­kesnek — csupán le kellene sé­tálni a legközelebbi könyves­boltig, megvásárolni e művet — máris egyszerűbben tervezhet­né a holnapot. Vagy akad más mód is? — érdemes lenne erről jó néhány vállalatnál gondolkodni... Matka István

Next

/
Oldalképek
Tartalom