Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-12 / 291. szám
\ Szereődésfcfttés fanuérbaw és februárban Fejlesztik az öntözést A Tiszamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat gyulai kirendeltsége 1974-ben 19 ezer 500 hektár termőföld öntözéséhez és 2 ezer 500 hektár halastó ellátásához szükséges vizet hasznosított a megyében. Az idén a tavaszi csapadékos időjárás miatt mintegy 22 százalékkal kevesebb terület öntözésére kötöttek szerződést a gazdaságok, a felhasznált (115 millió köbméter) vízmennyiség azonban csaknem azonos volt az 1974. évivel. Pántye Péternek, a kirendeltség vezetőjének tájékoztatása szerint a jövő évi szerződéskötés jánuárban és februárban lesz várható, hogy a gazdaságok az ez évinél nagyobb terület öntözését határozzák el. Szükséges azonban, hogy az öntözőberendezéseket kellő időben helyezzék üzemképes állapotba. A ■ kirendeltség vizkiviteli műveinek a karbantartása hamarosan befejeződik. A Kö~ VÍZIG a Décs- Fazekas-zugi vízkiviteli művet elektromos Üzeművé alakítja át, ami biztonságosabbá és gazdaságosabbá teszi a víz kitermelését. A kirendeltség a vízhasznosításon kívül szennyvízcsatornákat és átemelő berendezéseket épít, hidroglobuszokat tart karban és újít fel, az idén pedig egy nagy raktár betonmunkáit 'is elkészítette. A termelés — értékben — várhatóan meghaladja a 35 millió forintot. hogy csak a kivételes képességű gyerekek bírják az iramot, rájuk van alapozva a tanterv, Holott éppúgy, mint a jelnőttek munkanormája esetében, itt is az átlagos, közepes képességet kellene figyelembe venni. Hiszen ez a döntő többség. ■— Ez így is van. A követelményeket minden normális képességű gyerek teljesíteni tudja. Az ellenkezője talán azért merül fel a szülőkben, mert mindenki azt szeretné, ha legelsők közt lenne a gyermeke. Tévedés pedig azt hinni, hogy csak az a tanuló lehet tehetséges, aki könnyen és gyorsan tanul. Vannak különös képességek: manuális. technikai, műszaki és művésziek például. Ezeket fel kell ismerni, kibontakozásukat segíteni és kifejlesztésükre módot adni. És az már a pedagógus felkészültségétől és lelkiismeretességétől függ, hogy ez menynyire sikerül. — Nemcsak a képességekben vannak különbségek egy-egy osztályban, hanem az eredményekben is. Igaz, ez mindig volt, mert nem vagyunk egyformák. De mi történik a lemaradókkal? — Igen, különbségek vannak. A gyermekben, pedagógusban és a környezetben. Főleg ez a három a meghatározó. A megoldás nem az élenjárók külön osztályba helyezése, hanem a differenciáit oktatás. Többet és másképp foglalkozni & lassabban haladókkal, az osztályon belüli csoportoktatást kialakítani és mindenkinek a képessége szerinT ti feladatot adni. A jobbak így húzóerőt jelentenek. Közben ók Munkásfiatalok a kombinál építésén A tábor K A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat gyulai munkás- szállásán kellemes meleg fogad — A KISZ-esek? Azok csak öt óra után jönnek haza. Van idő körülnézni és beszélgetni a ráérő portással, meg a szállás gazdaasszonyával, mert a KISZ-esek csak őt óra után érnek haza. — Nincs a fiúkkal semmi különösebb probléma. Időben hazajönnek, jól viselkednek. Hogy érzik itt magukat nálunk? Tőlük tessék megkérdezni... Kérdezném, de bizony jóval elmúlik öt óra, amikor belép az ajtón az első KISZ-és — azokat hívják itt így, akik a KlSZ-véd- nökségl tábor tagjai. Aztán jönnek a többiek, egyesével, meg kisebb csoportokban. Hat óra felé jár az idő, amikor megérkezik Szőke Lajos, az operatív bizottság titkára, Bálint Mihály társaságában, aki a közakaratból lett a tábortanács vezetője. Találomra behívunk néhány fiút az egyik hálószobába — háromágyas, tágas, tiszta — és rögtönzött „panasznapot” tartunk. Mindegyiküktől azonosat kérdeztem: —. Miért jöttek a táborba, mi tetszik itt és mi nem? Szőke Lajos külön a lelkűkre kötötte, hogy nagyon őszinték legyenek, mert szeretnének az eszmecseréből is tanulni. A betöbb önállóságot, a gyengébbek pedig több segítséget kapnak. — A tanulók örök panasza a beskatulyázás. Azt mondják, ha egyszer valaki hármas vagy né ■ gyes lett, akárhogy igyekszik, nem tud attól szabadulni. De a fordítottját is emlegetik: nehéz egy ötös tanulónak négyesre felelni. — Ezt az érzést leginkább a szubjektív önelbírálás okozza, de előfordulhat. Akkor viszont a pedagógus hibája. Hiszen a mostani oktatás fő feladata a gyermek fejlődését elősegíteni. Ha hozzávesszük még a tanuló akaratát és szorgalmát, a felkerülés adva van. Tehát a csoportok közötti mozgást biztosítani kell. A pedagógus jó munkáját ebben is lemérhetjük. — Ez már /tényleg a modern, korszerű oktatás, bár az elvei a régi iskolákban is megváltak, akkor, amikor még palatáblával járták a gyerekek az első osztályt. — Az iskola korszerűsödik, de a hagyományt is tiszteli. A jó módszereket és eszközöket megtartja, vagy visszahozza és korszerűsítve alkalmazza. Ilyen a palatábla is, amiből mára „fekete tábla” lett, s amit az ismeretek megértésének a visszajelzésére használunk. A praktikussága teszi modernné, az, hogy egyszerre — még egy negyvenes létszámú osztály esetén is — percek alatt tud a nevelő választ kapni minden egyes gyerektől a táblájára írt és felmutatott eredményt látva. így találkozik a régi és az új — megújulva, korszerűsödve. Vass Márta SZ-esei gyorsították szélgetés előtt ismerkedjünk meg a fiúkkal. Bálint Mihály az endrődi Béke Tsz_ből jött, ahol kőművesként dolgozott. Róka Lajos a békéscsabai 1. sz. téglagyár géplakatosa, Vidovenyecz Mihály ugyancsak a megyeszékhelyről jött, ahol segédmunkásként dolgozott a ■ 3. sz. téglagyárban. Sztanojev László a battonyai Petőfi Tsz kőművese, Huszár István pedig a megye északi csücskéből, a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezetből jelentkezett, ahol szintén kőművesként dolgozott. — Kő ka Lajos: Becsületemre mondom, először nem akartam jelentkezni. Igaz, jóformán nem is tudtam, hogy mi is készül itt tulajdonképpen. Aztán meggondoltam magam. Rosszabb csak nem lesz, és tanulhatok is valamit. Amikor ide jöttem, az első napokban már megbántam, hogy jelentkeztem. Szokatlan volt a környezet, az itteni munka, meg a munkatársak is. Szerencsére nem sokáig. Jó kollektívába kerültem. Szakik közé, egy lakatosbrigádba. Segítettek mindenben, abban is, hogy megszokjam az itteni melót, még a légkört. Most már nincs semmi baj, de a kaja lehetne több is, jobb is ... Vidovenyecz Mihály: Azonnal vállaltam, amint felkerestek, és elmondták, hogy mi újság. A volt munkahelyemen 10.50 forint volt az órabérem, itt meg 16.20- at is megkeresek. Teljesítménybérben dolgozunk. Nem mondom, kell hajtani, de megéri. Én hamar beleszoktam ebbe az életbe, nem volt előttem ismeretlen. Voltam már táborban az iskolából is, meg a KISZ-től is. Szabad időben jó programot biz_ tosítanak, legszívesebben azonban a kórház Semmelweis klubjába járunk. Vannak lányok és ott klassz a hangulat. Szeretek focizni, nagyon jó volt az ötlet, hogy megrendezték a Véd- nökségi Kupát. Az én csapatom eljutott a döntőig. Sztanojev László: Felkeresett a KISZ-titkár, hogy: Lacikám, lenne egy ilyen lehetőség, volna-e kedved elmenni. Azonnal kaptam az alkalmon, a faterék sem ellenezték. Miért szeretek itt? Jobbak a főnökök, lehet velük rendesen beszélni. Kár, hogy hamarosan be kell vonulni, szívesen maradtam volna még egv turnusban. Én, amióta itt vagyok, négy kilót híztam, de igaz, ebben főleg a „hazai” játszott főszerepet. Huszár István: Régi KISZ-es vagyok, van ismeretségem a megyénél is. Már régebben hallottam Varga Imrétől, hogy lesz egy ilyen tábor Gyulán. Akkor elhatároztam, eljövök. Füzesgyarmaton egy brigádban dolgoztam Szabó Gyurival, neki is megsúgtam, hogy mi van, aztán mind a kerien jelentkeztünk. Szeretem a változatosságot, le- | hét. hogy kinevet, de tényleg ezt I KlSZ-munkának, megbízatásnak | tekintem. Ezért is tartottam fon- • tosuak. hogv részt vegvek az ; éoftésben. Bevallom, egv kicsit ■ csalódtam a táborban. Hiányzik j az az igazi hangulat, ami a | KTSZ-tábörok sajátja. Szerin- “ tem, egy gazda kellene, aki joba munkát ban . kézbe fogná ezt az egész ügyet. Meg azt is kifogásolom, hogy brigádokba osztottak szét bennünket, nem mi alakítottunk ki külön ifjúsági brigádot. Bálint Mihály: Szeptemberben ide jöttünk sok helyről, Füzesgyarmattól Battonyáig. Idegenek voltunk mindannyian. Egy hónap kellett ahhoz, hogy összeismerkedjünk, megtudjuk, ki mire képes. Eleinte az OB patronált bennünket, meg a BM ÁÉV KlSZ-szervezeté, de úgy érezzük, segíthettek . volna egy kicsit többet a beilleszkedésben. Ez a kettősség sok gondot is okozott, majdnem úgy jártunk, mint a bábák között a gyerek. Hogy az .előbb elhangzottakhoz fűzzek néhány gondolatot. Huszár Pistának nincs mindenben igaza. Ennél a vállalatnál olyan magasfokú a gépesítés, hogy itt nem lehet külön brigádot alakítani. Meg, amilCor ide jöttünk, nem is tudtuk, ki mire képes. Szerintem jobb volt így beépülni egy-egy, tapasztal brigádba. Nekik is jót tett a fiatalítás. Az a véleményem, hogy anyagilag a tábor minden tagja jól jár. Nyolcvan százaléka többet keres, mint volt munkahelyén. Igaz, ezért becsületesen meg kell dolgozni, jobban, mint odahaza. A vállalat dicséretére legyen mondva, megkülönböztetett bánásmódban van részünk. A szórakozásról? Nagyon kedvesek voltak a gyulai KISZ- szervezetek, többségük meghívott bennünket közös klubestre, sajnos, minden meghívásnak nem^tudunk eleget tenni. Szőke Lajos: Az első turnusban mindenütt vannak gondok, problémák. Ez alól mi sem vagyunk kivételek. Azért is nehéz a helyzetünk, mert az országban sehol nem volt még ehhez hasonló tábor, nem volt honnan ellesni az ilyen táborvezetés tudományát. Ami a tapasztalatokat illeti, elsősorban élelmezési gondjaink vannak. A fiúk elmondották, hogy ötven százalékkal többet dolgoznak, mint otthon, nem is könnyű a munka s végül is 18—20 évesek, úgy esznek, mint a farkasok. A másik a szabad idő hasznos eltöltése. Most már látjuk, hogy nem jó előre, naprakész, mindennapos programot készíteni, a kialakult hely-zet kényszeritett arra, hogy valami más szórakozási formát találjunk ki. Megkértük a városban levő KTS7-alaoszer- vezeteket. akik tehetik, híviák meg a fiúkat. Ez a módszer — már most elmondhatjuk —, iól bevált. Ezt az utat kell iárni a jövőben is. Melyek a további ter_ vek? a legközelebbi táboroyjtás március 1-én lesz, bővebb létszámmal. Azt tervezzük, hogy en-e hatvan fiatalt szervezünk, ők négy hónap időtartamra jönnek. Bár még két hét van hátra, bátran kiielenthétem, hogy a tábor beváltotta a hozzáfűzött reményeket. A fiatalok csaknem ötezer órát do'y^rta^ vagvis ennyivel hozták előbbre' * Vvvn. hin ét átadásának ha+árHeját. Ez Pedig írurdo-zíi-ízizien és ha másért nem. már ezért érdemes volt ^létrehozni ezt a íábort * Béla Ottó Miért változott? Négyszáz hektáron került víz alá a kukorica a tsz-ben, ahol ebben az évben 40 mázsa körüli átlagtermést vártak hektáronként. A víz kötésig ért, a termést nem lehetett betakarítani. A kár meghaladta a hárommillió forintot s ennek alapján a főkönyvelő úgy „saccolta”, hogy a biztosító legalább másfél millió forint kártérítést fizet. Azután jött a kárbecslő, a® épen maradt 400 hektár kukoricából megállapította, hogy a termésátlag alig-alig éri el a 36 mázsát s így a kár összege sem nagyobb kétmillió forintnál, a biztosító tehát csak egymilliót fizet. Ez pedig már éppen elegendő ok a vitára... A növénybiztosítás új, 1978- ban életbe lépő rendszerében ez a vita azonban a biztosítás I-es változatánál végképp megszűnik: a termésben keletkezett elemi károk nagyságát nem termésbecsléssel állapítják meg —- mint eddig, illetve a „hagyományokat” őrző Il-es változat szerint —■, hanem a kárt szenvedett növény termesztésében az utóbbi három évben elért átlagtermés alapján, A változás értelmében, a fent! példában szereplő tsz-ben tehát a kár nagyságát a következőképpen számítják ki: az utóbbi három évben a kukorica 35 mázsát adott átlagosan hektáronként. Négyszáz hektáron most ez a termés elúszott. A hárommillió forintos kár 70 százalékát téríti meg a biztosító, de csak akkor, ha a betakarított kukorica átlagtermése végül is — a teljes vetésterületre számítva — nem éri el ezt a 35 mázsát. Ha tehát tsz-Ünkben a víztől megmenekült másik 400 hektáron 75 mázsás átlagtermést érnek el, akkor a teljes 800 hektárra számítva ez 37 és fél mázsát jelent területegységenként, vagyis a 30% -os alapkártalanításon túli kártérítés már nem indokolt. Ez — a kiragadott — példa talán már érzékelteti: ml a lényege a mezőgazdaság biztosítási szerkezetében végrehajtott változtatásoknak. A módosításokat tudniillik nem a biztosító és a biztosítottak közötti viták tették szükségessé. Nem az Állami Biztosítót kellett ezzel is nagyobb fizetési kedvre hangolni, amit igazol az is, hogy ebben az évben is a 185 millió forintnyi biztosítási díjjal szemben csaknem 320 millió forint kártérítést fizetett ki a megye mezőgazda- sági üzemeit ért növénykárokért. Arról van szó csupán, hogy a mezőgazdaságban — népgazdaságunkban talán egyik Iegkár. veszélyesebb ágazatában — megváltoztak a termelés feltételei. A termelési rendszerek, az iparszerű növénytermesztés és állattartás, a korszerű és drága termelőeszközök felhasználása erőteljesen növelte a mezőgazdasági termékekben felhalmozott értékeket. Következésképp ugyanaz az elemi csapás, ugyanazon a területen ma már sokszorosát okozza annak a kárnak, mint amire 10—15 évvel ezelőtt „vólt képes”. A növény- és állatbiztosítás új rendszere a gazdasági szabályzók változása mellett elsősorban az utóbb elmondottakat veszi figyelembe és magában foglalja értelemszerűen azt a jogos törekvést is, hogy a biztosítási fedezet egyensúlyban legyen az üzemi veszteségekkel. A biztosításnak — mint kollektív kockázatvállalásnak — népgazdasá. gilag ugyanis nem sok értelme van akkor, ha arra akármelyik fél is ráfizet. (kőváry) 1975. DECEMBER, 12.
