Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-07 / 287. szám

Jobb táplálkozás — egészségesebb világ A KÖRNYEZET ÉS A RAK Az emberi rákos megbetege­dések több mint négyötödét va­lószínűleg a környezet toxikus anyagai okozzák — hangoztatja dr. Walter Davis, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség vezető munkatársa. A lyoni központi ügynökség kutatóinak feltűnt a rákos megbetegedések előfordu­lásának szabálytalan földrajzi mintája, s megkísérelték kiderí­teni a rákkeltő anyagokat. Rájöttek például, hogy a tü­dőrák gyakoribb Nagy-Britan- niában, a nyelőcső rákja pedig Észak-Franciaországban fordul elő gyakrabban, mint bárhol másutt. Más ráktípusok ugyan­csak bizonyos földrajzi térségek­ben mondhatók tipikusnak. Japánban 100 000 lakosra átla­gosan 98 gyomorrákos megbete­gedés esik, sokkal több, mint az Egyesült Államokban, ahol csak 15. A japán bevándorlók Ameri­kában született gyermekei azon­ban lényegesen kevésbé vannak kitéve a gyomorrák veszélyének, mint szüleik. Ez Davis szerint arra utal, hogy a karcinogén (rákkeltő) anyag a japán kör­nyezetben dominánsabban van jelen, mint az amerikaiban. Da­vis elmondotta azt is, hogy a májrák, amely igen gyakran for­dul elő Afrikában, erőteljes kor­relációt mutat az afrikaiak táp­lálékában található aflatoxin mennyiségével. Az aflatoxin olyan anyag, amely a nyirkos, melegfchelyen tárolt és megpené- szedett élelmiszerben jön létre. Az afrikai májrákos megbetege­déseket az ügynökség munkatár­sai hét esztendőn keresztül ta­nulmányozták a kontinens kü­lönböző részeiben. Davis elmondta még, hogy a Franciaország északi részében elterjedt nyelőcső rák Angliá­ban is előfordul, főleg az idült alkoholistáknál, s úgy látszik, a karcinogén anyag az almabor­párlatban található, ami ezeken a helyeken divatos ital. A nyelő­csőrák egyébként eléggé elter­jedt betegség abban a földrajzi övezetben is, amely Irán észak­keleti részétől a Szovjetunió kö­zép-ázsiai köztársaságain ke­resztül Kína északi területeiig ér. Az Irán északi részében és a Kaszpi-tengertől délre elterülő vidékeken végzett helyi megfi­gyelések szerint azokon a helye­ken a gyakoribb a nyelőcső rák­ja, ahol az emberek kenyeret esznek, s ott ritkább, ahol a fő táplálék a rizs. AZ ÖSZTROGÉN HORMON VAD alatt Állítólag az ösztrogén hormon, amelyet menopauzában levő nőknek szoktak felírni, okozza a jómódú amerikai fehér nők kö­rében észlelt méhrák-megbete- gedések számának 35 százalékos emelkedését. Kaliforniában közzétett sta­tisztikai adatok szerint a lakos­ság 100 000 főjére jutó 1969-es 27,2 méhrák-megbetegedés 1973- ban 41,4-re emelkedett. Dr. Donald Austin, a statiszti­kai felmérés vezetője elmondta, hogy a vizsgálatot főleg San Franciscóban végezték, de a szó­ban forgó időszakban hasonló növekedés volt tapasztalható Connecticut államban is. Austin doktor szerint a méh- rák okozója az ösztrogén hor­mon kell hogy legyen. A hipoté­zis alapja az, hogy az ösztrogén- alkalmazás mértéke korrelál a méhrákos megbetegedések szá­mával. A legtöbb méhrákos megbetegedést 50 éven felüli jó­módú nőknél tapasztalták — s ezek azok, akik szívesen íratnak fel maguknak ösztrogén hor­mont, hogy késleltessék a vál­tozás kora után jelentkező tü­netek megjelenését. ONKOLÓGIAI KÖZPONT MOSZKVÁBAN A daganatos megbetegedések elleni harc világviszonylatban egyik legnagyobb központját épí­tették fel nemrég a szovjet fő­városban. A centrum segítségé­vel tovább fejlődhet a Szovjet­unió nemzetközileg elismerten kitűnő onkológiai ellátása. Az onkológiai központhoz kísérleti és klinikai onkológiai intézetet is csatolnak. A hatalmas egészségügyi komplexus számos épülete kö­zött egyebek között gvermek- és felnőtt-poliklinikát, 850 ágyas kórházat, ambuláns betegek szá­mára szolgáló hotelt és tudósok részére berendezett szállót is ta­lálunk. A centrum épületei közt van két, egyenként 600 méter­nyi hosszúságú épület és egy 24 emeletes magasház is. Az egészségügyi személyzetet munkáiéban automatikus beren­dezések. komputerek és televí­ziós rendszer segíti. Az életfenntartáshoz és a munkavégzéshez szükséges tápanyagokat biztosító táplálko­zás, mindennapi életünknek ez a legtermészetesebb velejárója, gyakorta kórokozó tényezővé is válik. Korunkban a táplálkozás kórokozó szerepe kettős formá­ban jelentkezik: az egyik olda­lon a hiányos táplálkozás és az éhség következményei, a másik oldalon a túltáplálkozás követ­keztében kifejlődő betegségek. A kalorikus alultápláltság az emberiség felét sújtja: a minő­ségi éhezés ennél is szomorúbb képet nyújt. Az emberiségnek majd kétharmad része fehérje­éhségben szenved. Ugyanakkor jól ismert ténye­ző a világ népességének roha­mos emelkedése. Századunkban kb. egymilliárd fővel szaporo­dott az emberiség, és várható, hogy kétezerre eléri a hat-hét- milliárdot. Vajon mit hoz a kétezredik év? — Sikerül-e megsokszorozni az élelmiszerek termelését és világméretben is elérni jó elosztását, vagy a nagy éhínségek problémájával kell számolni? A kérdés tovább súlyosbodik azáltal, hogy a fej­lődő országokban a legnagyobb a népszaporulat. Á kérdés egészének tárgya­lásához helyes a világ népeinek táplálkozását feltérképezni. A mennyiségi ellátottságot az egy országra vagy világrészre jutó kalóriafogyasztásban szokás ki­fejezni. A kalóriafogyasztást több tényező befolyásolja: a kor, a nem, a munkavégzés, az ég­hajlat, de ezek is csak egy bi­zonyos határig. Az élettanilag szükséges kalorikus tápanyag­igényt Is megszabja a szervezet fenntartásához szükséges kaló­riamennyiség, amely a szerve­zet fejlődését, fizikai és szelle­mi alkotóképességét biztosítja. Az emberiség táplálkozásának feltérképezése változatos képet mutat. A felmérések azt bizo­nyítják, hogy a Távol-Kelet, Kö­zel-Kelet, Latin-Amerika és Af­rika népeinek csekély kalória­fogyasztása semmiképp sem az igénytelenség és ennek megfe­lelően a minimális szükséglet, hanem a rendkívül alacsony élelmiszer-ellátási színvonal ki­fejezője. Ez egyben azt is je­lenti, hogy a világ lakosságá­nak nagy hányada nemcsak mi­nőségileg, de mennyiségileg is — kalorikusán — alultáplált. A teljes értékű élelmezés ideá­lis aránya az állati eredetű táp­lálékból 37 kalória százalék, a gabonafélékből ugyancsak 37 százalék, és az egyéb eredetű élelmiszerekből 26 kalória szá­zalék. Ezek alapján érthető, hogy a fejlődő országokban a meny- nyiségi táplálkozás hiánya adja a legsúlyosabb egészségügyi problémákat. A gyermekek fej­lődésben való elmaradottsága, a magas gyermekkori halandóság, a hiánybetegségek, a vérsze­génység, a fertőző betegségek nagy száma és súlyos formája jellemző képét mutatja a hiá­nyos táplálkozásnak. Az Egész­ségügyi Világszervezet adatai szerint a világon évente 35—40 millió ember hal meg táplálék­hiány miatt, nagy részük gyer­mekkorban. Jogos a kérdés, hogy mi­képp sikerül a világ népessége szempontjából ezt a mennyisé­gi és sokoldalú minőségi kérdést megoldani ? Alapvető probléma a fejlődő országok demográfiai túlszaporodása és a fejlett or­szágok túltermelése következté­ben megbomlott egyensúly hely­reállítása. Ebből következik az az ellentmondás, hogy míg az egyik országban éhenhalnak az emberek, a másik országban a bőség válságával küzdenek. Amikor Brazíliában az aszály miatt éhen haltak az emberek, az Egyesült Államokban hatal­mas mennyiségű élelmiszer rom­lott meg a raktárakban és a kormány jutalmazta azokat a farmereket, akik hajlandók vol­tak parlagon hagyni földjeiket. Egyszerre és egymás mellett kell tehát beszélni az éhezés és a túltáplálás problémájáróL A gazdaságilag fejlett országok lakossága a túltáplá­lás gondjával küzd. A túltáplál­kozás ugyancsak kórokozó té­nyező, de ellenkező előjellel je­lentkezik. Ezekben az országok­ban egyre inkább növekszik azoknak a betegségeknek a szá­ma, amelyek keletkezésében a túlzott táplálkozás játszik szere­pet. A megfigyelések nagy szá­ma bizonyítja, hogy az elhízot­tak között tekintélyes számú cu­korbeteg, érelmeszesedésben, magas vérnyomásban, epekőbe­tegségben szenvedő ember talál­ható. Mindezek az életkor ala­kulását is kedvezőtlenül befo- lyásoliák. E bonyolult kérdések sorában mi a teendő? Mit kell tenni, hogy az éhség, az emberiség ré­me megszűnjön és egészségesebb táplálkozás alakuljon ki? Mindenekelőtt szükség van a mezőgazdaságilag elmaradt ál­lamok mezőgazdaságának a fej­lesztésére, a kereskedelem és az elosztás javítására és a jobb nemzetközi koordinációra. A vi­lág táplálkozásának mennyiségi és minőségi kielégítése a cél, hogy egészségesebb legyen az -el­következő nemzedék, hogy meg­szűnjék az éhség réme, és ne váljék kórokozó tényezővé az egészségtelen, túlzott táplálko­zás. Egyformán érdeklik ezek a kérdések a laboratóriumok kutatóit, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar prognóziskészítő­it. Ez azonban még nem elég. Az egészséges táolálkozás szabá­lyait minden embernek ismernie kell, hogy a családok egészséges étkezése megvalósulják. Sokadikárt Leesnek a betűk Albérlet Apa és fia í e : * » ■ a a * : ■ » m ■ » : : KOlCSONEo SOLT — Ancsa, adjon kölcsön egy szálast... Jó ég! Hová kerültem?! í «- J ­Mindig csöpög? Á. dehogy, csak esős időben. — Mi történt 1769-ben? — Akkor született Napóleon. i — És 1772-ben? — Akkor volt hároméves. (Kallus rajzai) S Azt beszélik... ... hogy sokakat igen érzéke­nyen érintett a napokban nyil­vánosságra hozott új rendelke­zés az ebadóról. Magyarán szól­va arról van szó, hogy a külön. böző céllal tartott kutyákért ez­után többet kell fizetni. Az éles­szemű olvasók bizonyára fel­figyeltek a „különböző céllal tartott” kifejezésre, úgyhogy vi­lágosabbá kell tennem e meg­határozást: minálunk valóban nem veszik egy kaptafára a ku­tyákat, sőt nemcsak kis kutya és nagy kutya (külön írva) van. Ennél sokkal mélyebb a diffe­renciálódás, mert az is nagyon lényeges, hogy mit csinál az az eb. Ha vakot vezet, a gazdi­nak kevesebb adót kell fizetnie, mint annak, aki csak grasszál a főutcán és a gyermekjátszó­tereken teszemazt kedvenc ber­náthegyijével ... Az utóbbi időben tényleg fö­löttébb elszaporodtak nálunk a kutyák, divattá, sőt státuszszim- bólummá váltak. Nem árt tehát ha most már egy kicsit többet kell fizetni értük, pozíciójuk szerint, hogy melyik kutyáról is van szó, mennyi hasznot hajt a társadalomnak. Nagyon helyes, ha a körmükre nézünk, ponto­sabban: mi is van a fejükben? Fej — fő... Két azonos és mégsem azonos jelentésű szó. A Népújságban a minap azt ol­vastam, hogy az egyik vállalat „egy fő takarítónőt azonnali be­lépéssel felvesz". Nos, ezek sze­rint most már a takarítónőket is megkülönböztetjük egymástól, hiszen egy „fő takarítónő” nyil­ván többet ér, mint egy „ai”. Abból is látszik ez, hogy al- takarítónők felvételét tudtom­mal még sehol sem hirdették. Ám ha van fő takarítónő, len­nie kell alnak is, aki nyilván beosztottja a főnek, és akkor ez a fő már főnököt jelent. De hát egy főnök csak nem áll neki takarítani?! Valahol itt van a titok nyitja, s egyben a felelet is arra a kérdésre, hogy vajon miért újsághirdetésben keres az illető vállalat egy fő takarítónőt. Egyszerűen azért, mert azt nem lehet csak úgy leakasztani a szegről. Mint tudjuk, a gazdasági vál­ság egyik feltétele, jele, vele­járója a tnunkanélküliség, amely nálunk nem létezik, hiszen a tőkés országokkal ellentétben van munkalehetőség. Csak csi­nálni kell a dolgunkat — lehe­tőleg hibátlanul. Nem akarnak hibázni például azok a bolti el­adók sem, akik átvéve tőlem az üres autoszifon-patronokkal azt a bizonyos kis dobozocskát, fi­gyelmesen megnézik: vajon benne van-e mind a tíz darab. Ügyelnek rá, már csak azért is, nehogy ráfizessenek. Köny- nyü nekik, ők nem leragasztott dobozt vesznek át tőlem, mint én tőlük. Nekem már nehezebb dolgom van, ezért jártam pórul a múlt héten. Otthon bontottam fel a már említett dobozocskát, s akárhogy számoltam, csak ki­lenc patron volt benne. Most azon töprengek, mit csináljak. Visszavigyem? Ki hiszi el ne­kem, hogy nem ittam meg azt az ominózus tizediket a szóda­vízzel. Vagy próbálkozzam be­csapni az eladókat? De ők be­lenéznek a dobozba. Mindegy! Van még időm gondolkodásra, hiszen a kilenc patron közül csak hármat használtam fel, négyhez még nem nyúltam. Hogy ez összesen csak hét? Ja igen! Kettő szokás szerint csü­törtököt mondott. De ki hiszi el ezt nekem? Vltaszek Zoltán Egészség Ez és az a rákról

Next

/
Oldalképek
Tartalom