Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-30 / 304. szám

Beszélgetés a kereskedelemről Eladók — vevők — szabad idő — nyitva tartás A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szak- szervezetének kongresszusa a munkaidő-csökkentés teljes vég­rehajtását a kereskedelemben a boltok nyitva tartási rendjének és idejének módosításában; az élelmiszer-kereskedelemben pe­dig a vasárnapi nyitva tartás megszüntetésében látta. Hogyan egyeztethető ez ösz- sze a vásárlók érdekeivel, to­vábbá milyen gondokkal küzd a kereskedelem? Erről beszélgettünk a KPVDSZ me­gyei titkárával, Rákóczi Fe­renccel. —A kongresszusi határozat azt jelenti, hogy nem tudták mindenütt megvalósítani a 44 órás munkahetet, és ezért szük­séges a nyitva tartás rendezése. — A csokentett munkaidő be­vezetését felmérés és tervké­szítés előzte meg, majd később ellenőrző vizsgálatot végeztünk. Megállapítottuk, hogy az állami és szövetkezeti kereskedelem dolgozóinak 61 százaléka szom­baton vagy hétfőn kapja meg a szabadnaoiát, a pihenőnaphoz csatolva. Kedd és oéntek között 34 százalékuk, míg 6 százalék az éves szabadsággal együtt. — A szabad szombat ezek sze­rint csak egyesek részére sza­bad szombat? — Igen. Ugyanis, ha a kéthe­tenkénti 88 órás munkaidővel számolnak, ebbe két pihenőnap — mindig vasárnap — esik és egv szabadnap a munkaidő­csökkentésből. Az élelmiszer­kiskereskedelemben van a leg­több probléma. A boltok több­félék; egy- és többszemélyes, egy- és többműszakos, osztott munkaidős; van vasárnapi nvit- va tartás; és nem utolsósorban vannak létszámgondok. — A kereskedelmi alkalma­zottak többsége nő és ezért sem mindegy, hogyan bizto­sítják számukra a csökkentett munkaidőt. — A nők aránya kétharma­dos. Munkájuk nehéz, fárasztó. Magánéletükben anyák, felesé­gek, háziasszonyok. Sokan köz­életi tevékenységet is kifejte­nek. Viszont a létszámprobléma egy része a szülés és a gyermek- gondozásból ered. Ehhez még hozzájön a felnőtt szakképzés és az egyéb oktatás. Az így kieső­ket a többiek helyettesítik. Ezért csak túlórával lehet meg­oldani a munkaidő-csökkentést az ilyen boltokban vagy a rend- szertelen munkaidővel. — Ez azt jelenti, hogy egy fix nap helyett bármikor ki­adható a szabad nap? — Igen. Holott a dolgozók ér­deke azt követelné, hogy meg­határozott munkarend legyen, mert csak akkor lehet jól ki­használni az időt, ha valaki elő­re tudja, mikor számíthat rá. — Ezt segítené a vasárnapi zárva tartás. Véleménye sze­rint nem okozna ez zökkenőt a vásárló közönség ellátásá­ban? — A vasárnapi nyitva tartás a legfontosabb közszükségleti cikkek — kenyér-tej — beszer­zése miatt van. De elsősorban nem ezt veszik ilyenkor, hanem főleg olyan árukat — liszt, cu­kor, só, italok, édességek —, amikhez még hűtőszekrény sem kell és hét közben nyugodtan megvásárolhatók. Az egy vasár­napi órára eső forgalom, mely az eevébkéntinek háromszorosa, nagy beszerzésekre mutat. — Ha tudjuk, hogy vasárnap is mehetünk a boltba, köny- nyebben elfelejtünk valamit a hét végén. Kettős ünnepekre, amikor minden zárva van, jobban felkészülünk. — A vásárlási szokásokat az eddigi lehetőségek alakították ki. Mi csak azt szeretnénk, ha a közönség egv kicsit változtat­na rajta, hiszen a hét többi nap­ján mindent megkaphatnak. — Valóban? Hiszen így is me­rülnek fel panaszok helyen­lalatoknál gyakorolják a legna­gyobb nyomást a demokratikus jogok korlátozása végett. Chile: Erősödik az ellenállás Luis Figueroa, a Chilei Dolgo­zók Egységes Központjának el­nöke ezt mondta az ország hely­zetéről : — A chilei szakszervezeti mozgalmat nem tudta megtörni a fasiszta diktatúra. A szakszer­vezetek ma a rendkívül nehéz körülmények között is egysége­sek és aktívak, bár kétségtelen, hogy a fasiszta puccs súlyos vesz­teségeket okozott nekik. Allende népi kormánya idején kiemel­kedő szerepük volt a szakszer­vezeteknek. A dolgozók képvi­selői részt vettek az államosított vállalatok irányításában, az Or­szágos Gazdaságfejlesztési Ta­nács munkájában, a bérbizottsá­gokban, a társadalombiztosítási intézményekben. Az egészség- ügyi tanács, valamint a lakásta­nácsok szintén a szakszerveze­tek részvételével működtek. A parasztok szervezeteit tömörítő Országos Paraszttanács közvet­lenül irányította a földreform­törvény kidolgozását és gyakor­lati végrehajtását. A Népi Egy­ség kormányzásának három éve alatt nagyon fellendült a szak- szervezeti élet. Számos új szak- szervezet alakult, egységes szak­mai szervezetek jöttek létre, és r tagok száma is gyorsan nőtt. — A fasiszta puccs után a ■unta első dolga volt, hogy ér­vényesítse a szakszervezetek vív­mányait, nemcsak azokat, ame­lyeket az Allende-kormány alatt, hanem azokat is, amelyeket az elmúlt 50 év során elértek. Szak- szervezeti aktívák százait börtö- nözték be, sokukat agyonlőtték. Sok százezer embert bocsátottak el azon a címen, hogy az Allen- de-kormányt támogatták. A jun­ta uralma alatt rohamosan rom­lott a dolgozók életszínvonala is, mivel a béreket befagyasztották, az áraknak viszont szabad moz­gást biztosítottak. 1874 és 1975 novembere között több mint 400 százalékos volt az infláció. A junta által közzé tett hivatalos adatok szerint a munkanélküli­ek aránya 24,4 százalék. Ez azt jelenti, hogy minden negyedik munkaképes ember munka nél­kül van. Csökkentek az állami beruházások, és ennek következ­tében a munkaalkalmak. Ugyan­akkor Chilében ma háromszor annyit költenek fegyverkezésre, mint 1972-ben. — Sikertelen maradt a juntá­nak minden arra irányuló pró­bálkozása, hogy a fasiszta poli­tikát kiszolgáló hivatalos szak- szervezeteket hozzon létre. Nem sikerült elfogadtatni a dolgozók­kal az új, fasiszta jellegű mun­katörvénykönyvet sem, amelyet az 1925 óta érvényben levő he­lyett próbáltak életbe léptetni. A dolgozók aktív ellenállása mi­att a fasiszta kormány nem tud­ta életbe lépteni az új vállalati szabályzatot sem. A ielenlegi kö­rülmények között a szakszerve­zetek a legális és az illegális harci módszereket együttesen al­kalmazzák, hiszen nem minden esetben lehet a nvílt harchoz fo­lyamodni. Az ellenállás egyre szélesebb körű: a chilei szak- szervezetek ma a legkülönbö­zőbb politikai és vallási meg­győződésű embereket tömörítik egységbe a fasiszta juntával szénben. (Folytatjuk) ként, hogy baj van a szom­bati ellátással: délután már nincs tej vagy kenyér. — A szombati tej-kenyér pa­naszok valóban előfordulnak olykor, de még akadnak hétköz­ben is zökkenők. Ezeket csak a pontos és időbeni rendelés és az ugyanilyen szállítás tudja kiküszöbölni. A gazdaságvezetés a maga eszközeivel — bérezés, premizálás, ellenőrzés — erre törekszik. A fő cél, ezt hang­súlyozom, a mindenkori ellá­tás legjobb biztosítása, ami pe­dig nagy erőfeszítést és jó szer­vezést kíván a jelenlegi lét- számnehézségek mellett. — Ha már ú.iból felmerült a létszámprobléma, megkérdem, igaz-e az, hogv az önkiszoláló boltok bevezetésével úgyszól­ván mindenütt a világon csők. kent a bolti dolgozók száma, csak nálunk nem? — Igaz. De csak ott, ahol a technikai feltételek korszerűek voltak. Ehhez tágas, nagy üzle­tekre van szükség, továbbá kon­téneres megoldásra az árukhoz olyképpen, hogy az ki- és betol­ható legyen. A mi — leginkább — átalakított boltjainkban az anyagmozgatás modem formáit nem tudjuk megvalósítani, ezért az önkiszolgálókban is hason­lóan kell dolgozni — csomagol­ni, rakodni —, mint a régi bol­tokban. És még nagy a zsúfolt­ság, áttekinthetetlenség is. Így aztán nem is csökkenhetett a személyzet — Jelenleg tehát nagy a lét­számgond. De milyenek a ki­látások a jövőre, hogyan áll­nak a szakmunkásképzéssel, az utánpótlással? — Nem kielégítő. A IV. ötéves tervben évi 5,7 százalékkal nőtt ugyan az állományi létszám, de szakképzett ebből csak 3 száza­lék volt. És ez nem jó. Szakkép­zetlenül nem lehet tökéletesen ellátni a feladatot, s később, ha mégis oktatásra kerül-a sor, ez újabb időkiesést jelent Sajnos, iskolai hely hiánya miatt nem lehet az igényeknek megfelelő számú tanulót felvenni. — Jelentkező ezek szerint van bőven? — Ha bőven nem is, és nem a legjobb iskolai eredménnyel, de van még mindig, pedig a pó­lya sokat vesztett a régebbi vonzerejéből. Főleg azért, mert másutt magasabbak a bérek, jobb a szabad idő megoldás, ké­kesebb a kötöttség. Ez ki fog hatni a jövőre is, ha idejében nem ellensúlyozzuk. — Még egy utolsó kérdés. Va­lamikor az üzletekben szinte személyes kapcsolat volt a vevő és a kereskedő között. Ma ez már megszűnőben van a nagy forgalom és az idő­hiány miatt. De az udvarias­ság továbbra is alapvető kö­vetelmény marad. Van-e ilyen tantárgy, tanítják-e a kulturált kiszolgálást? — Tanítják. Bár a ráfordított idő elég kevés. De ezt elsősor­ban nem az iskolában lehet megtanulni. Sokkal inkább a gyakorlatban, a hét többi nap­ján a boltokban. Ezért van nagy és meghatározó szerepe a mun kahelyi kollektívának. Ahol ez jó, ott formálják, nevelik a fia­talokat, segítik a beilleszkedést. Ahol jó a bolti gárda, jók a szo­cialista brigádok, ott megtanul­ják a fiatalok a szakma szerete- tét, s ami ezzel iár, az udvarias kiszolgálást is. S az ilyen bol­tokból kerülnek ki később a versenygyőztesek és a legjobb ifjú szakmunkások. Mert. csak a jó mesterektől lehet jót ta­nulni — fejezte be a beszélge- lést Rákóczi Ferenc. V. M. 3 ÜKÉ 1075. DECEMBER 30 Négy tárca intézkedése a külkereskedelmi egyensúly javítására (Folytatás az 1. oldalról) ban. E cikkek előállítását foko­zatosan felszámolják, gazdaságos termékekkel - helyettesítik. A legintenzívebben a fényforrások, a vákuumtechnikai berendezé­sek, a közúti járműrészegységek, a számítástechnikai berendezé­sek, valamint az olaj- és gázve­zetékhez szükséges automatikai és telemechanikai készülékek gyártását fejlesztik. Fokozni kívánják a komplett gyárak és teljes gépsorok, nagy- berendezések exportját is, első­sorban azokba a fejlődő orszá­gokba, amelyek fontos nyers­anyagokat szállítanak népgaz­daságunknak. Ezek az országok főként fényforrást-gyártó üze­mek, mészművek, elektromos kemencék, élemiszerfeldolgozó vonalak, konzervgyárak és hús­ipari berendezések, iránt érdek­lődnek. Nehézipari Minisztérium: A hosszú távú államközi egyezmények itt is szilárd ala­pot biztosítanak a szocialista országokba irányuló exporthoz, s egyben a tőkés export foko­zásához is kedvező feltételeket teremtenek. A szocialista orszá­gok együttműködése nyomán ugyanis olyan többlettermékek­hez jutunk, amelyek minden piacon jól értékesíthetők. A magyar—szovjet és a magyar— lengyel timföld—alumínium egyezmény például lehetővé te­szi, hogy a nemzetközi munka- megosztás alapján kohósított alummiumtömb feldolgozásá­val. a hazai ellátáson túl, kü­lönböző gép- és járműipari ter­mékbe építve a tőkés országok­ba is exportáljunk alumíniu­mot. A nehézipari ágazatban egyébként jövőre a vegyipar növeli a legdinamikusabban az exporttermékek előállitását. E munkában rendkívül jelentős a magyar—szovjet olefin-egyez­mény, amelynek alapján 1976- ban 130 ezer tonna etilént, 80 ezer tonna propilént és 73 ezer tonna úgynevezett C—4 frak­ciót szállítunk a Szovjetunió­nak, ugyanakkor a műanyag­ipar alapanyag választék bőví­tésére polietilént, polisztrirolt, á magyar gumiipar ellátására pedig többféle műkaucsukot és egyéb alapanyagokat kapunk. Így a vegyipari átlagnál is gyorsabban növelheti exportját a gumiipar. Az olefinmű és más, az idén átadott jelentős vegyipari beruházások ugyan­akkor lehetővé teszik, hogy a tőkés országokban keresett, jól eladható, illetve tőkés importot feleslegessé tevő termékek gyártását növeljék. Így jelentős tételben szállítanak etilént és propilént Ausztriának, Jugosz­láviának és az NSZK-nak. A minisztérium a módosított szabályozók adta lehetőségek jó kihasználásával ösztönzi az ága­zat vállalatait a tőkés export növelésére. A tervek szerint a vegyipar 1976-ban több mint 20 százalékkal, tehát az ideinél jó­val nagyobb mértékben bővíti tőkés exportját. Könnyűipari Minisztérium: A jó választékú belföldi ellá­tás elsődlegessége mellett a könnyűipar jövőre össztermelé­sének mintegy 40 százalékát kí­nálja exportra. Első helyen itt is az államközi szerződésekben meghatározott kötelezettséget akarják teljesíteni. A szocialis­ta partnerek a magyar vállala­toktól új kollekciók, mintázatok eddig példátlan gazdag válasz­tékát kapták kínálatként, ami jól szolgálja a szocialista ex­port 1976-ra tervezett 4,4 száza­lékos növelését. Mind a szocialista, mind a tőkés piacon az eddigieknél na­gyobb arányban kínálnak ma­gasabb használati értékű ter­mékeket. Gazdaságosság szem­pontjából ennek különösen nagy a jelentősége a tőkés piacon, ahol az ideinél 13,6 százalékkal több árut akarnak jövőre érté­kesíteni. A vállalatokat az iparvezetés intézményesen is ösztönzi az ex. port bővítésére. A szabályozók magasabb jövedelmezőséget biz­tosítanak az exportra termelő vállalatoknak. Ebbe az irányba hat a minden piacon értékesít­hető termékek gyártását előse­gítő bankhitel is, amire eddig 36 könnyűipari vállalat nyúj­tott be pályázatot, további 15 vállalat pedig importmegtaka­rítást jelentő termékek gyártá­sához kért hitelt. Az export nö­velését szolgálják a közelmúlt­ban a fuvarozás és szállítás ve­zetőivel folytatott tárgyalások is, amelyek nyomán intézkednek, hogy a bútorok sérülés nélkül jussanak el a külföldi megren­delőkhöz. Az eddigieknél nagyobb vál­lalati érdekeltséggel ösztönzik egyebek mellett a konfekcio­nált kötöttáruk exportját, amely jövőre mind a szocialis­ta, mind a tőkés országokba 20—20 százalékkal növekszik. A tőkés országokba jövőre 13 százalékkal növelik a lábbelik kivitelét, amit elsősorban a magyar sportcipők nyugaton már megszerzett jó hírnevére, és az Angliában és néhány más országban újabban növekvő keresletre alapoznak. (MTI) Segítik a nőket a népfrontbizottságok A népfrontmozgalom nőpoliti­kái munkájának tapasztalatairól tájékozódott az MTI munkatársa a HNF országos nőbizottságánál. Elmondták, hogy a párt nőpoli­tikái határozatának megjelenése óta a népfrontban kifejtett sok­irányú politikai munka aktív ré­szesei lettek a mozgalomban te­vékenykedő nők tízezrei. Jelenleg a népfront választott testületéiben 31,4 százalék a nők aránya, a helyi bizottságok vezető tisztségeiben jóval ala­csonyabb (7—10 százalék), a tit­kári tisztségekben pedig 20—25 százalék. Szükségesnek tartjuk — mondták —, hogy a nők ará­nya jelentősen emelkedjék a bi­zottság — elnöki funkciókban a népfrontmozgalom helyi szervei­nél és tovább javuljon a titká­rok között is. A nők példás fe­lelősséggel dolgoznak a szülői munkaközösségekben, a pedagó­giai bizottságokban, kiemelkedő a részvételük a gyermek- és if­júságvédelemben, az idős embe­rekkel való törődésben. Jelen vannak a népfront különböző — béke és barátsági, város- és köz­ségpolitikai, alkotmányjogi, mű- velgjjk*óliUjW!i — munka'-özös ségeiben. A népfrontbizottságok többsége tudatosan törekszik ar­ra, hogy a megüresedett közéle­ti posztokat arra alkalmas nők­kel töltsék be. A Hazafias Népfront eredmé­nyes nőpolitikái munkájához el­engedhetetlen a más társadalmi szervekkel való hatékony együtt­működés. Az országos nőbizott­ság értékelése szerint jó a kap­csolat a Magyar Nők Országos Tanácsával, részt vesz a HNF a KISZ-lányok és fiatal asszonyok tanácsának munkájában, s most van kialakulóban az ígéretes együttműködés a SZOT nőbi­zottságával. A más társadalmi szervek nőbizottságaival való kapcsolat, együttműködés külö­nösen eredményes a kisebb te­lepüléseken, ahol szinte nélkü­lözhetetlen feltétele a sikeres munkának. A népfront nőpolitikái munká­jának továbbfejlesztésére a moz­galom illetékes vezető testületéi elhatározták, hogy az eddiginél is fokozottabb mértékben hív­ják, várják a nőket, segítik is őket a közéleli levéken/wég terű leién.

Next

/
Oldalképek
Tartalom