Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

A közösség és az egyén érdekében 3avui A tsz-vezetők egységes bérezése Ez év júliusában jelent meg a termelőszövetkezetek. maga­sabb vezetői munkakört, és egyéb más vezetői munkakört betöltő tagjainak munkadíjazá­sára vonatkozó minisztertanácsi rendelet. A rendelet érintette a megyében működő valamennyi termelőszövetkezetet, végrehaj­tása heteken keresztül foglal­koztatta a tsz-ek tagságát. A minisztertanácsi rendelet megjelenése előtt semmilyen jogszabály, vagy kötelező jelle­gű előírás nem szabályozta a termelőszövetkezeti vezetők bé­rezését. A Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsa közzétett ugyan 1972-ben egy ajánlást. A Dél-Békés megyei Tsz Szövet­ség már 1972-ben azt ajánlotta valamennyi tagszövetkezetnek, hogy a bérek megállapításánál messzemenően vegyék figyelem­be a TOT irányelveit. Most utólag örömmel tapasztalhat­tuk, hogy a szövetség ezen ja­vaslatát kivétel nélkül minden szövetkezet elfogadta, és a be­rek megállapításánál a rende­let megjelenése előtt sem estek túlzásokba. Milyen körülmények tették szükségessé a minisztertanácsi rendelet kiadását? Vélemé­nyünk szerint a következő té­nyezők miatt vált szükségessé a jogszabályi rendezés: — a termelőszövetkezetek nagyarányú fejlődése miatt az eddig kialakult bérezési formák elavultakká váltak, ezért idő­szerű volt az új, korszerű, egy­séges bérezés bevezetése; — az eddig alkalmazott mód­szerek már nem adtak lehetősé­get megfelelő bérezésre az egye­sült szövetkezetekben; — sürgette a rendelet kiadá­sát az a körülmény is, hogy egyes szövetkezeti vezetők — w szocialista bérezési elvekkel ellentétes módon — indokolat­lanul magas fizetéseket szavaz­tattak meg saját részükre. A minisztertanácsi rendelet megalkotásánál arra töreked­tek, hogy az 1972-ben kiadott TOT-irányelvekkel az új jog­szabály szinkronban maradjon. Ezzel magyarázható, hogy a termelőszövetkezeti vezetők bé­rénél — a mi területünkön — az új szabáyozás lényeges vál­tozást nem eredményezett. Szövetségünk és a tagszövet­kezetek vezetői egységesen fo­gadták el azt az irányelvet, hogy a rendelkezésnek nem el­— Ők még nem tudják, hol járnak — jegyezte meg. *«* Lodz, ez a rendkívül gyorsan fejlődő és épülő nagyváros is méltó bizonyítéka a baráti len­gyel nép élni akarásának, szor­galmának, szocialista fejlődésé­nek. Minderről az egyik legil- letékesebb vezetőtől kaphattam tájékoztatást: Zbigniew Falins- kitől, a LEMP Lódzi vajdasági Bizottságának agitációs. és pro­pagandatitkárától. A titkár né­hány jellemző adatot sorolt föl: a város lakosságának 90 száza­léka az iparban, 10 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik. Az ipari termelés zömét, 47 száza­lékát a textilipar adja, s mel­lette olyan iparágak találhatók, mint a gép»-, az élelmiszer-, va­lamint a vegyipar. A mostani tervidőszakban, mint Lengyelország-szerte, itt is sokat tettek^ az életszínvonal emeléséért, öt év alatt új _ la­kónegyedek nőttek ki a földből, az újonnan épített 54 és fél ezer lakásból, vagy ahogyan itt mondták: a 150 ezer szobából. És még többet mond ez a szám, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tervidőszakban bölcső­dék, óvodák és iskolák tucatja, valamint 301 új üzem épült fel. Azaz öt év alatt többet építet­tek itt, mint előtte 10 év alatt feszesen. sődleges célja a kialakult bérek csökkentése vagy emelése. A rendelet végrehajtása során te­hát nem bérrendezésről volt szó, hanem a helyes arányok megteremtéséről s olyan össze­gek megállapításáról, amely összhangban áll a népgazdaság más ágazatában alkalmazott bé­rekkel. . A rendelet végrehajtását a szövetség folyamatosan figye­lemmel kísérte. Ennek során ta­pasztaltuk, hogy a termelőszö­vetkezetek testületi szervei és vezetői megfelelő módon értel­mezték a jogszabályt. A tagszüvetkezet vezetői ál­talában úgy értékelték, hogy a /endelet kiadása időszerű volt. A kötelező érvényű szabályozás­sal most már végérvényesen megszűnt az a nem kívánatos helyzet, amikor is a termelőszö­vetkezeti vezetők bérezési kér­déseit fenntartással kezelték. A rendelet egyértelmű, annak végrehajtását minden körülmé­nyek között biztosítani kell. Így a jövőben nem lehet ok alaptalan feltételezésekre. A mai légkör biztonságosabbá teszi a termelőszövetkezetben dolgozó vezetők helyzetét és tekintélyüket is nagymértékben növeli. Ügy tűnik, hogy a megye dé­li részén gazdálkodó szövetkeze­tek jól hajtották végre az elő­írásokat. Ezzel hasznosan szol­gálták a közösség és a vezetők érdekeit. Dr. Kovácsy István jogtanácsos Az élet 80 éven felüli korban is tartogathat sok örömet, szép­ségét. Kondoroson e nemes cél megvalósításán fáradoznak a tanács vezetői, a napközi otthon dolgozói és mindazok, akiknek feladata az idősekkel való törő­dés. Az öregek napközi otthona I960 óta működik Kondoroson. A kezdeti időkben ugyan ide­genkedtek a nagyközség lakói attól, hogy ide bejárjanak, mert féltek az utólagos anyagi, kiha­tástól, sőt esetleg attól is, hogy majd elveszik a házukat. Ez a szemlélet az évek során telje­Persze. s ezt egy pillanatig : sem rejtik véka alá, a nagyará- • nyű fejlődés ellenére is sok még : a kisebb-nagyobb megoldásra i váró gond. Erről különben a j vajdaság 110 ezer párttagjának S küldöttei sokat beszéltek a : pártértekezleteken. Ahogy elmondták, Lódzban [ szükségessé vált az ipar szer- s kezeiének megváltoztatása, még- • pedig az elektromos és a gép- : ipar erőteljes fejlesztésével. A ■ gyorsan épülő lakónegyedek sür- j getik a kereskedelmi és közle- • kedési hálózat fejlesztését, a : bölcsődék, óvodák és iskolák ■ építésének gyorsítását. Mások a párttagok felelőssé- [ ge és öntudata növelésének fon- ■ tosságáról szóltak a pártértekez- • leteken. És nem kevesen beszél- • tek arról, hogy a gyárakban és J üzemekben — a most zajló re- • konstrukcióval együtt — gyor- • sítsák meg az élet- és munkakö- ■ rülmények javítását is. A vajdaság párttagságát : nyolcvannégy küldött képviseli * majd a LEMP VII. kongresz- : szusán. Amint az eddigi párt- ; értekezletek tapasztalatai bízó- ■ nyitják; lesz majd bőven mi- • ről beszélniük, ha szót kapnak ■ a párt legmagasabb fórumán, j Podina Péter j Következik: Bányászokhoz mél- • tóan készülnek. a gázellátás Békéscsabán 54 millió forintot költöttéi; fejlesztésre Békéscsabán a IV. ötéves tervben 54 millió forintot köl­töttek a gázfűtéssel történő el­látásra, illetve fejlesztésre. A városközpont rekonstrukciója során további elosztó gázveze­ték építése szükséges. A városi tanács és a DÉGáZ között lét­rejött megál'apodás alapján évente 5-6 millió forint értékű elosztó vezeték és nyomáscsök­kentő építését végzi el a vál­lalat saját fejlesztési alapjából. A városi tanács vállalta, hogy valamennyi állami tulajdonú lakást, a tömblakásokat a terv­időszak végéig gáztüzelésre ala­kíttat át. Ezen kívül a gyer­mek- és egészségügyi intézmé­nyek átépítését is tervbe vették. Ez jelenleg is folyamatban van. Az elmúlt 5 év alatt az 1970-ig történt 3197 lakás be­kapcsolásával együtt 5167-re emelkedett Békéscsabán a gáz­tüzelésű lakások száma. Szalanunbásképzés A Budapesti Mg. Gépgyár békési gyáregységében évente mintegy 40 ezer forintot költenek a dolgo­zók képzésének támogatására. Eddig 63-an végezték el az álta­lános iskolát. Hamarosan egy lakatos továbbképző tanfolya­mot indítanak, melyen 23 dol­gozó vesz részt. sen megszűnt, hiszen tapasztal­hatták, ménnyire kellemesen tölthetik el idejüket rádió, te­levízió mellett, vagy folyóira­tok, újságok olvasásával, filmek megtekintésével, társasjátékok­kal. Nem is szólva arról a sze- retetről és gondoskodásról, amit a napközi otthon vezetőjétől és dolgozóitól kapnak. Ennek eredményeként az elmúlt évben már annyian kérték felvételü­ket, hogy sokakat el kellett uta­sítani, és csak a legrászorultab- bakat vehették fel. Az otthon­ban kitűnő az étkeztetés, s a szolgáltatást ki akarják egészí­teni uzsonnával is. A gondo­zottak részére a szórakozási le­hetőségeken kívül biztosították a mosókonyhát, mosógépet, sőt a vasalási lehetőséget is. Szük­ségük lenne viszont egy varró­gépre, ahol nemcsak megjavít­hatnák holmijaikat, hanem a legszükségesebb ruhadarabjai­kat is megvarrhatnák. Nagyon fontos ugyanis a foglalkoztatott­ság, ez az, amit pillanatnyilag nem tudnak még biztosítani a nagyközség vezetői, hiszen nincs bedolgozói munkára lehetőség. A nagyközség többi idős la­kójával is törődnek. Jól bevált a házi szociális-gondozói rend­szer, jelenleg 12 embert gondoz­nak a társadalmi aktívák. Rend­behozzák a háztartást, a betege­ket ellátják gyógyszerrel, ki­hordják az ebédet és így tovább. A tanács a rászorultaknak rend­szeresen segélyt is nyújt, 12- en kapnak átlagosan 710 forint segélyt havonta, ezenkívül van­nak, akik kiegészítő segélyoen részesülnek. Rendkívüli segé­lyezésre 1974-ben például 17 ezer forintot fordítottak, 33 idős ember részesült ilyen jut­tatásban. Az évek során nőtt a szaciális gondoskodásra felhasz­nált összeg: 1971-ben 101 ezer 398 forint volt, az idei előirány­zat pedig 174 ezer, melyből ed­dig 149 ezer 622 forintot hasz­náltak fel. Ebből jutott a több- gyermekes anyák megsegítésére, illetve jutalmazására is. >aaaaaaaaaa«caBi Raaaaaaaaaaaaaaaai Törődnek az öregekkel Kondoroson j I Magyar Szakszervezetei HUJ. lesgresszasiial küldötte; * Hivatástudat -j- közéleti szereplés Hogyan egyeztethető össze a hivatástudat és a közéleti sze­replés? Nehezen, mert mindket­tő egész embert kíván. Ha va­laki hivatástudattal végzi muiv kaját, akkor aligha jut ideje közéleti szereplésre vagy leg­alábbis nagyon kevés és azt sza­bad idejéből kell elvennie. Dr. Szepesvári Elemér eleki körzeti orvos ezt nagyszerűen tudja egyeztetni. Hogy miért? Azt a következőképpen fogalmazta meg: — Nem akarok máshol köz­életi ember lenni, mint az egészségügyben, mert itt hasz­nálok a legtöbbet. E-gv orvos ak­kor tud ennek eleget tenni, ha saját területén dolgozik a köz javára. Szerinte tehát a kettő szoro­san összefügg, s ezt a saját gya­korlatában bizonyítja. Jelenleg ugyanis a Magyar Általános Or­vosok Tudományos Egyesületé­nek megyei titkára, az Orvos­egészségügyi Szakszervezet me­gyei bizottsága mellett működő szakmapolitikai bizottság tagja. Részt vett és felszólalt a szak- szervezet országos vezetőség­választó küldöttgyűlésen is. De hogyan kezdődött dr. Sze­pesvári Elemér közéleti szerep­lése? A válasz: — Gerlán, 1968-ban. Szeretem azt a falut Jó iskola volt egy kezdő orvosnak. Körzeti orvos­ként 1500 ember egészségére vi­gyázni hálás feladat. Megismer­hettem az embereket, nemcsak a betegeket hanem az egészsé­geseket is, családi problémáik­kal, környezetükkel, gondolko­dásmódjukkal együtt Ha ak­kor nagyobb körzetet kaptam volna, aligha mondhatnám eze­ket most. A lehetőség adott volt egy nagyobb munkára is: a köz javára dolgozni. Így tá­madt az a gondolatom, hogy a 14 éven felüliek általános vizs­gálatát elvégzem. A helybeli la­kosság és a vezetők szívesen fogadták és segítettek is. flz eredmény; az egész fel­nőtt lakosság szűrése, több be­tegség felismerése, mint pél­dául a látásromlás, a cukorbe­tegek megismerése, az idült hörghurut felkutatása. Az elhí­zás, mint alkati népbetegség vizsgálata szintén érdekelt és célom volt. Sikerült. Tapaszta­lataimról 60 oldalas tanulmányt írtam, melyért egy pályázaton Semmelweis-díjat kaptam. Nem vált volna meg Gerlé­től, ha a családi hejyzet nem úgy kívánja. Felesége gyermek- orvos, tovább tanul, szakorvo­sira jár. A két fiú: Szabolcs és Csaba általános iskolás^ Nevel­tetésük és a tanulási lehetőség miatt ment Elekre, de ide is határozott programmal: folytat­ja ásít, amit Gerlán megkezdett. Megvalósításához minden se­gítséget megkapott a tanácsból, a pedagógusoktól és a művelő­dési otthon igazgatójától, akik Elek szellemi életének irányí­tói. Megértették, hogy egy or­vos is azt akarja, amit ők: e mai és a jövő generációjának szellemi fejlődését úgy, hogy a testi fejlődést is elősegítse. A szűrés megszervezéséhez sok idő kellett, míg végül is 1973-ban megvalósíthatta. Sze­gedről az orvostanhallgatóktól kapott segítséget: 120-an vállal­ták a munkát, s bár nehéz fel­adat volt, a körzeti orvos érez­te, hogy egyem bérként állnak mellette a kollegák, a nagyköz­ség lakói és vezetői. A 120 egyetemi hallgatót egyszerre kellett elhelyezni, s ez más­képpen nem ment, mint csalá­doknál, de ezek a családok szinte versengtek egymással azért, hogy kinél helyezzék el a diákokat. Emellett az olyan „apróság”, mint 60 darab vér­nyomásmérő beszerzése ott, ahol a hétköznapi gyakorlatban két-három is elég, már szinte nem is számított feladatnak. Míg ezekről beszélgettünk, el is jutottunk a közéleti sze­replésihez, hiszen, a szervezés során számtalan vezető ember­rel kellett beszelni, különböző szervekkel kapcsolatot terem­teni. A gerlai évek idején már felfigyeltek, munkájára, így lett a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének me­gyei titkára is. Közéleti ember­ként is kezdeményező, javasla­tára szervezték meg a körzeti orvosok első megyei konferen­ciáját Szarvason ebben az év­ben. Ennek olyan sikere és visszhangja volt, ihogy kérték, rendszeresen szervezzenek ilyen találkozókat. — Ez érthető — mondja, mintegy indokolásképpen — a megyében 180 ember, körzeti orvos él azonos körülmények között, azonos munkakörben, mégsem ismerik egymást. A ta­lálkozó módot adott erre, s ar­ra is, hogy elmondják, mit vár­nak, mit szeretnének. A kör­zeti orvosok továbbképzési fel­tételei például nincsenek biz­tosítva. Az országos küldött- gyűlésre ezt a témát vittem ma­gammal szakszervezeti küldött-' ként Fel is szólaltam, és el­mondtam, mi fáj a körzeti or­vosoknak, amin feltétlenül se­gíteni kell. És milyen az élet? An­nák, aki a közösség javára kí­ván dolgozni, módot is ad arra, hogy ezt tegye. Küldöttnek vá­lasztották a szakszervezetek XXIII. kongresszusára. Hogy felszólal-e? Igen. Ez feltett szándéda, élni akar a jogával, mert a körzeti orvosok várják, hogy ügyüket tovább vigye. Lám, ez a közéleti szereplés — hivatástudattal... Kasnyik Judit A DÉMÁSZ Hódmezővásárhelyi Üzemigazgatóság hálózatszerelési osztálya értesíti a lakosságot, hogy 1975. december 4-én az alábbi létesítményeket feszültség alá helyezi: Orosháza, Dózsa György u. közvilágítási hálózat, Eperjes, Ifjú Gárda Tsz. 20 kV VHTR-állomás Battonya, MOM Forgácsoló Üzem 20 kV -f- VHTR- t állomás A vezeték érintése életveszélyes és tilos! K. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom