Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-21 / 299. szám
Alkoholizmus: „Szeszes italok rendszeres és mértéktelen fogyasztásának kóros szenvedélye”. (Magyar értelmező kéziszótár) Magyarországon jelenleg több mint százezer nyilvántartott, alkoholista van. Számuk hazánk lélekszámát tekintve, meghaladja az egy százalékot, ami igazolja, az idült alkoholizmus népbetegséggé vált. Ha az évente elfogyaisztott különböző szeszes italok mennyiségét átszámítjuk, kiderül, az ország minden egyes lakosa — beleértve a csecsemőket is; — tíz liter abszolút, százszázalékos alkohollal egyenértékű italt csörgedeztet le a torkán. Ezzel a tekinté- lyés mennyiséggel a világranglistán a tizedikek vagyunk; csak a tömény ital fogyasztását véve figyelembe, éppenhogy a második helyre szorulunk! Az alkoholisták által elkövetett bűncselekmények száma is figyelmeztető: a szándékos emberölések 65, az erőszakos nemi közösülések 40 százaléka írható számlájukra. E betegségben szenvedők mielőbbi gyógyulását hivatott szolgálni az 1974/10. sz. tvr. (törvényerejű rendelet), amelynek alapján létrejött az alkoholisták kötelező kezelése munkaterápiával A Közép-Európá- ban egyedülálló kezdeményezés nyomán 1975. január 1. óta működik ilyen intézet hazánkban, mégpedig Nagyfán. Kanyargós, rázós út visz a Tisza-Maros háromszögében elterülő, még az 1900-as évek elején létesített nagyfaj rabgazdaságba, amely tulajdonképpen ma már csak igen kis hányadában az. Az őszutói táj, különösen annak, aki nem tudja merre jár, idillikusnak tűnhet. A hepehupás, rozsdás levelekkel hintett úton haladva, a közepes tempóban guruló autómotorja szolgáltatta monotoh „kísérőzene” volt társam. Magányomban utam állam ásónak lakóira gondolva, a mindennapi élet általuk festett képeinek kavalkádja kergetőzött bennem: a füstös-bűzös kocsmák pultjait támasztok, asztalait könyöklők kifejezéstelen, semmibe néző tekintete, értelmetlen, összefüggéstelen motyogása, az innen induló családi tragédiák sokasága. A Nagyfára kígyózó szürke, keskeny aszfaltcsík a véletlen szimbóluma. Sokat, nagyon sokat bukdácsol az, aki ilyen, gödrökkel teli úton járva, idáig jut. Az intézetet magába foglaló gazdaság határvonalánál az ide érkezőt, minden hiedelemmel ellentétben nem szögesdrót, ál- lig felfegyverzett, marcona őrök fogadják. Az útlezáró sorompó is inkább jelkép, mint válaszfal. Az ízlésesen berendezett ..parancsnoki” szobában dr. Banka Lajos igazgató- főorvos fogad. Vele az itt folyó, általa irányított gyógyításról, az intézetben lakók személyiségéről, a közeljövőben megvalósítandó cselekvéseik módjáról cseréljük a szót. — Munkaterápiás intézetütík- ben a gyógykezelés az eddig ismerteknél merőben más, ideje eltarthat két évig is. Az ide kerülők állapota szabja meg, meddig maradnak. Betegségük^ dimenziója általában sokrétíj, hiszen nemcsak az alkohol az oka, hogy azokká váltak, amik. Itt más élet kezdődik számukra. Tapasztalataink szerint rövid idő alatt megszokják környezetüket; s ami igen megnyugtató, a rájuk vonatkozó kötöttségek ellenére is feltalálják, jól érzik magukat. Megértették, a „sorompók” értük vannak, s nem ellenük. Ha ezek nem volnának — menthetetlenül elvesztené őket a család, a Visszafelé hosszabb az út társadalom. A kívülállók azt gondolják, börtönbe jön, aki ide kerül. Nem így van. A börtön, ami fogva tartja őket — — bármily furcsán hangzik —, nem Nagyfa, hanem az alkohol! Ebből a rabságból, a kóros mámor kovácsolta rácsok mögül akarjuk kiszabadítani őket. — Ittlétük kettős zártságot jelent ugyan, de mégsem börtönben vannak. Elítélt nem kerülhet intézetünkbe! Hogy mit jelent a kettős zártság? Elkülönítést. Egyrészt védjük tőlük a társadalmat, másrészt őket óvjuk a társadalomtól, az ivócimboráktól, az italtól. Az intézet lakói aránylag fiatalok, az átlagéletkor 40 év. Alig akad, akinek nincs meg a nyolc általáncxsa, többségük érettségizett, de egyetemet, főiskolát végzett, sőt nők is vannak közöttük. (Az országos statisztika szerint minden tíz alkoholista közül egy nő.) Korukat nézve, aktív cselekvőképességük zenitjén hatalmasodott el rajtuk az alattomosan roncsoló kór. Visszakérésüket mindenképpen erdemes, kell siettetni. Ezért is került előtérbe a velük és hasonló korúnkkal való foglalkozás, ami természetesen nem jelenti, hogy a többi korosztályról eleve lemondtak volna. — A jelenlegi létszám, ami hétről hétre nő, meghaladja a százat — mondja az igazgató főorvos. — Felesleges szankciókat alkalmazni, a kezdeményezésnek foganatja lett, a jelek azt mutatják, megindult a folyamat- A beutaltak többsége rádöbbent, miről van szó, mi a cél. Olyan esetek is előfordultak, amikor előállítást kellett alkalmazni, de szerencsére egyre kevesebbszer. Annál örven- detesebb, nincs olyan hét, hogy ne lenne önként jelentkező, aki koloncától szabadulni akarván mondja: „Magamtól jöttem. Meg akarok gyógyulni, ne küldjenek haza!” Sajnos, nem ilyen egyszerű a dolog. Csak azt vehetjük fel, akinek beutalója van. Az illetékes tanácsnál viszont bárki önként kezdeményezheti felvételét. Két év hosszú idő. A Föld, miközben 730-szor perdül Saját tengelye körül, kétszer kerüli meg a Napot Gyárak, üzemek, lakóházak, iskolák, hidak, utak épülnek ennyi idő alatt Az itt lakók esetleges 17 ezer 520 óráját, amit nem bezárva, de a külvilágtól elzárva töltenek, bonyolult, összetett feladat okosan, kellő tartalommal, hittel megtölteni, a valahova tartozás nemes érzésének melegével bélelni. Pedig kell. Mégpedig úgy, hogy testük betegségét, lelkűk sérülését maguk mögött hagyva, mielőbb gyógyultan távozhassanak. — Lehetőségeink a rendelkezésünkre álló idővel lényegesen bővültek — magyarázza elképzeléseik indítékát dr. Banka Lajos. — Alkalmazunk aktív kezelést, antaethyl tablettát is, de munkánk, gyógymódunk meghatározója: a beutaltak beteg emberek. Az elvonás megkezdését hosszabb ideig tartó kivizsgálások előzik meg. Az első hónapok komoly odafigyelésit kívánnak. A gyomor- és érrendszer, a máj, a testi, szellemi, valamint a személyiség kóros el- változásánalj mértékét kívánjuk megállapítani. Ha ez megvan, csak akkor látunk a gyógyításhoz. 4 MEsjMm tmrúiúck 1975. DECEMBER 31. — Betegeink esetében szabványmódszereket alkalmazni lehetetlen. Üj gyógymódokat használunk. Ahány ember, any- nyi egyéniség, annyi gond. Másként kell kezelni az italért reszkető alkoholistát, és megint másként a pszichopatákat, akikre másodlagosan ragadt az alkoholizmus. ök a nehezebb esetek. Náluk fel kell kutatni lelki betegségük okait, meg kell találni azok kiváltóit. Hogy mi a gyógymódunk alapja? Nincs benne semmi ördöngösség. Alapja a „betegségbelátás”, ezen sok múlik. Ha sikerül pácienseinkkel megértetni, elfogadtatni, hogy ők tulajdonképpen betegek — az már fél győzelmei jelent' Erre viszont maguktól kel! rájönniük. Ezért sem alkal mázunk kényszergyógykezelést. — Az sem közömbös, mit. csinálnak szabad idejükben. Kialakítottuk életritmusukat, ami nem más, mint a rendszeres, fegyelmezett élet. Átlagban napi nyolc órát dolgoznak két műszakban, természetesen fizetésért. Szabadidő-felhasználásukat ' irányított szabadfoglalkozásokkal, sporttal, önképzéssel töltjük ki. Újságot járathatnak, hallgathatják a rádiót, nézhetik a tévét. Levelezhetnek, kéthetenként látogathatják őket, havonta csomagot küldhetnek nekik. Egy év alatt 14 nap eltávozást kapnak — részletekben. Nem élnek vissza vele, cselekedeteik bizonyítják, gyógyulni akarnak! Mindig időre, s ami igen biztató, józanul érkeztek meg!- A maguk alkotta önigazgatásnak, közösségnek ebben az esetben is érvényesül formáló ereje. Eddig számukra a szabad időt a kocsma jelentette, amelynek társaslélektana ezer meg ezer szállal kötötte őket a megszokotthoz. Nekik ez az életforma volt a minden; a beteljesülés és a vég. Hogy mi volt a kezdet, arra talán ők sem emlékeznek pontosan. A véget sokan látjuk, tudjuk. — Komoly tudományos munkára lesz szükség, hogy minden téren sikeresen oldhassuk meg a reánk váró feladatokat — mondja a jövőre gondoló főorvos. — Felmérések sokaságával tudjuk majd rögzíteni a tájak, vidékek jellemző szokásait, társadalmunk megannyi régi és új vonásait. Országos keresztmetszetet kapunk ezáltal, ami a későbbiekben mind a megelőzéshez, mind az utógondozáshoz nyújt majd elengedhetetlen segítséget. Az intézet körüli gondozott területen nagyarányú építkezés, korszerűsítés folyik. Az állam sok-sok millió forintot áldoz azért, hogy az ide kerülők ismét emberré, dolgos, teljes értékű becsületes, egész emberekké váljanak. Nagyfa rövidesen po- liklinikával rendelkező, minden igényt kielégítő, korszerű egészségügyi jellegű intézetté válik. A gyógyítást 60 főnyi személyzet — köztük nyolc orvos, hét pszichológus — segíti majd. — Másfél, két év múlva minden elkészül, s akkor ezer beteget is elláthatunk — ismerteti a majdani befogadóképességet az igazgató főorvos, miközben készségesen kalauzol végig a gondozottak körletében, a munkavégzéshez alkalmat adó helyiségek között. A hálótermekben hófehér minden, katonás rend van. Az ebédlőben — egyben társalgó is —, ki olvasással, ki sakkozással, vagy éppen beszélgetéssel tölti a munkaidő kezdetéig visszamaradt idejét. — Örömmel vesszük, ha érdeklődnek a világ dolgai iránt. Azt akarjuk, tanuljanak meg ismét okosan, hasznosan gazdálkodni szabad idejükkel. Nagyon reméljük, törekvéseinket minden téren siker koronázza. A látottak is igazolják, igénylik a társaséletet. Példák bizonyítják, az alkoholtól szabadultak klubokat alakítanak, összetartanak, visz- . sza akarnak térni a társadalom- j ba, a családi tűzhely melegéhez. Intézetünk, mondhatnám úgy is, a mankó szerepét tölti be. Felkaroljuk őket, segítünk nekik a helyes út kiválasztásában. A további lépések megtételéhez viszont elengedhetetlen a társadalom, valamennyiünk segítőkészsége! Visszatérésük utáni befogadásukat segíti a munkaügyi miniszter módosított rendelete is, amely kimondja, az elbocsátás után tizenöt napon belül a volt munkahely köteles állásba helyezni a dolgozóját, mivel munkaviszonya nem szűnt meg! Ha ezt a szándékot sok más is követi, akkor biztosan nem vész kárba értük végzett ’ munkánk. Utunk és beszélgetésünk végén, amikor „Viszontlátás”-t mondunk egymásnak, az igazgató főorvos mosolyogva megjegyzi: — Látja, ez az a hely, ahol a meggyógyult távozótól sohasem búcsúzunk így! Kanyargós, gidres-gödrös élet- úton bukdácsolva érkeznek a nagyfai munkaterápiás intézetbe lakói. A visszafelé ' vivő út, amely a társadalomba vezet — hosszabb. Megértő segíteni akarásunkkal siettessük őket, tegyük rövidebbé hazafelé vezető útjukat... Gyürki Ernő Építik a mályvádi árvízi szükségtározót A nehézgépek 700 ezer köbméter földet mozgatnak meg Izotópos eljárással vizsgálják a gát tömörségét A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság, valamint a Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat, dolgozói szeptember elején kezdték meg a mályvádi árvízi szükségtározó építését. Ezzel párhuzamosan építették az árvíz során megrongálódott Remete és Gyula között húzódó vasútvonal háttöltését is 630 méter hosszban. Ehhez 9 500 köbméter földet használtak fel. A Fekete-Körös remetei bal partjától, a dénesmajori körtöltésig húzódó gátatl 1977 december 31-ig kell a munkában résztvevőknek elkészíteni. A ved- töltés hossza megközelíti a kilenc kilométert. Az építésben résztvevő nagy teljesítményű gépek az idén negyedmillió köbméter földet építenek be. A gáthoz összesen 700 ezer köb-' méter földet kell megmozgatni. A szükségtározó több mint 3 000 hektárnyi területet ölel fel és szükség esetén 80 millió köbméter víz tárolására lesz alkalmas. Megnyugtató módon rendeződött a mályvádi őstölgyes és az abban élő vadak sorsa. A KÖVIZIG védőtöltéssel veszi körül a ritka, értékes fá: kát és 15, úgynevezett mentőd dombot alakít ki. Az igazgatóság az építés során arról is gondoskodik, a műtárgya^: és csatornák kialakításával, nogy meg legyen a tározónak a lecsapolási lehetősége is. Az összes beruházás értéke megközelíti az 50 millió forintot. B. O.
