Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-19 / 297. szám

MA Világ proletárjai, 1975. DECEMBER 19., PÉNTEK Ära: 80 fillér XXX. ÉVFOLYAM, 297. SZÁM Olyasóink figyelmébe! LAPUNK 21 -i, VASÁRNAPI SZÁMA FALINAPTÁR- MELLÉKLETTEL JELENIK MEG Hz országgyűlés egyhangúlag elfogadta az V. ötéves terv törvényjavaslatát A tegnapi tanácskozáson felszólalt dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese Csütörtökön délelőtt a Parlamentben folytatta munkáját az országgyűlés téli ülésszaka. Az elfogadott napirendnek megfele­lően folytatódott a vita a népgazdaság V. ötéves tervéről beter­jesztett törvényjavaslat fölött. Részt vett a tanácskozáson Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, fLázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Aptó Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai. továbbá a Központi Bizottság titkárai, valamint a Miniszter- tanács tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a Buda­pesten akkreditált külképviseletek számos vezetője és tagja. A vitában elsőként dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnök- helyettese szólalt fel. A tervjavaslat legfőbb célja népünk megalapozott életszínvonalának emelése Dr. Szekér Gyula beszéde Rövid bevezetője után a mi- nisztereinök-helyettes hangoz­tatta: — Hazánk adottságaiból kö­vetkezően sohasem mulaszthat­juk el a külgazdasági hatások figyelembevételét, a gazdasági építés belső és külső tényezői­nek együttes vizsgálatát. Ezért vessünk egy rövid pillantást a világgazdaság helyzetére. A KGST-országok gazdaságát a lendületes és tartós növekedés jellemzi. Ezzel szemben a fejlett tőkésországok gazdaságában a viszonylag hosszú ideig tartott konjunktúra után gazdasági vál­ság bontakozott ki. A fejlett tő­késországok ipari termelése a sok évi dinamikus fejlődés után különösen ezek hatékonyabb és nagyobb biztonságot nyújtó új formái. A tervjavaslat ezért a következő öt évre a külkereske­delmi forgalom 45—50 százalé­kos növekedését irányozza elő, úgy. hogy ezen belül nagyobb mértékben emelkedjen a kivi­tel, különösen tőkés viszonylat­ban. Fejlődésünk * szempontjából változatlanul a Szovjetunióval kialakított kapcsolataink a leg­fontosabbak, a legjelentősebbek. A Szovjetunióval bonyolítjuk le teljes külkereskedelmi forgal­munk egyharmadát. Országaink között a következő öt évben a külkereskedelmi forgalom csak­nem ötvenszázalékos növekedé­sét tervezzük. Igen örvendetes, hogy ener­giahordozó-importunk — kaló- riaaiapon számolva — több mint 60 százalékkal nő. A nyers­anyag- és energiaszállítások nö­velését részben azzal alapoztuk meg, hogy a különböző magyar szállításokkal részt veszünk a Szovjetunió területén a kiter­melő kapacitások bővítésében. igen örvendetes, hogv a Szov­tavaly már megtorpant és az idén előreláthatólag 5—10 szá­zalékkal csökken. A munkanél­küliek száma eléri a 14 milliót. A behozatalt a korábbi gyors ütemű fejlődés helyett, a múlt évi stagnálás után, ez évben a visszaesés jellemzi, ami eléri a 10—20 százalékot is. Megállt ex­portjuk korábbi gyors növeke­dése és e téren is jelentékeny visszaesés várható ez évben. Mindezeket a tényezőket mérle­gelni kell tehát ötéves tervünk jóváhagyásakor. Az előirányzott gazdasági nö­vekedés fontos forrásai — ha­zai erőfeszítéseinkre támaszkod­jetunióba irányuló magyar gép­export csaknem kétharmada kooperációs és szakosítási meg­állapodásokon alapul. A magyar—szovjet timföld­alumínium egyezményt a közel­múltban hosszabbítottuk meg 19ö5-ig. Ez az együttműködés adott módot a hatvanas évek kö­zepétől arra, hogy hazánk egyik jelentős ásványi kincsét, a bauxi. tot, energiaszegénységünk elle­nére is gazdaságosan hasznosít­hassuk. Külkereskedelmünkben is fon­tos helyet foglal el az alumíni­umipar. Míg a magyar külke­reskedelmi forgalom a világfor­galom egv százalékát sem éri el, a hazai alumínium készáruk ex­portja az alumínium készáru világforgalom 4 százalékára be­csülhető. A KGST-tagországokkal ki­épült járműipari együttműködés keretében a jármű-, részegység- és alkatrészgyártás ugyancsak jelentős, szétgyűrűző hatással: van az egész magyar gazdaságra.' A járműipari együttműködés ma már a különböző szakosítási és kooperációs egyezmények egész körére épül, amelyeket a Szovjetunióval, az NDK-val, Lengyelországgal, Csehszlováki­ával, Romániával és Jugoszlávi­ával kötöttünk. Elsősorban a szovjet iparral alakítottunk ki ezen a területen is nemzetközi jelentőségű együttműködést: az autóbuszok és a közúti jármű­vek hátsó futóműveinek szállí­tására, majd később a Zsiguli- egyezmény néven ismert meg­állapodás keretében személy- gépkocsi alkatrész-kooperációra E kooperáció kezdete óta 1980- ig a nagysorozatban gyártott au. tóalkatrészekért majdnem 150 ezer darab személygépkocsit vá­sárolunk. A Szovjetunióval és az NDK- val öt évre szerződésben rögzí­tett szállítások ezen & területen példa nélküliek a világon: sehol nem szállítanak egyetlen meg­állapodás keretében ilyen nagy mennyiségű autóbuszt. Az idén már megközelítően 9000 autó­buszt küldünk a KGST-tagor­szágokba. Az NDK-ban például ! nemrégiben indult * útjára a 20 ezredik magyar autóbusz. A Szovjetunióba pedig eddig több mint 30 ezer autóbuszt szállítot­tunk. A magyar—szovjet petrolké­miai együttműködés a hazai kor­szerű petrolkémiai ipar alapjai­nak lerakását segítette elő, nagymértékben hozzájárulva tő­kés műanyag-importunk csök­kentéséhez. Az együttműködés keretében tíz éven át, évenként 130 ezer tonna etilént és 80 ezer tonna propilént szállítunk a Szovjetunióba, ahonnan azonos értékben hatféle műanyagot vá­sárolunk vissza. A petrolkémiai együttműkö­désben ma már a Szovjetunió mellett Lengyelország, Cseh­szlovákia és Románia is részt vesz. A magyar—szovjet gazdasági együttműködés keretében a leg­utóbbi évben számos új egyez­mény született. A megkötött és előkészített egyezmények és megállapodások között — fon-1 tosságát és perspektíváját te­kintve — kiemelkedik az olaj-' és földgázveztékek műszer- és | h í rköz1 őrendszerének további közös fejlesztésére és gyártására vonatkozó szerződés. Ezek a be­rendezések a Szovjetunióban a több ezer kilométeres gáz- és olajvezetékek távirányítását vég­zik majd és jelentősen növelik a kőolaj- és földgázszállítások üzembiztonságát. Exportstruktúránk fejlesztése szempontjából jelentős, hogy a következő 10—15 évre kialakul­tak. illetve részben még alaku­lóban van egy sor a mezőgazda­ságot és az élelmiszeripart érin- : tő nagy horderejű megállapodás, elsősorban a Szovjetunióval, de I más KGST-országokkal is. A 15 ’ évre aláírt — számunkra több ■ mint 100 milliárd forint exportot lehetővé tevő — zöldség-gyü- ; mölcsegyezmény egy korábbi megállapodás meghosszabbítása és kibővítése. Lehetőség mutat­kozik arra, hogy újabb egyez­ményeket írjunk alá, amelyek gabona- és húsexnortunk hosz­szútávú és előnyös kiviteli fel­tételeit teremtik meg. Szekér Gyula ezután hangsú­lyozta, hogy a szocialista gazdasági együttműködés új formáinak hatása nemcsak a gazdasági eredmé­nyek pozitív változásában mér­hető le, hanem ezek új, moz­gósító, szervező erőt jelentenek a munkában, gazdaságunkban és társadalmunkban — mondotta, majd így folytatta: A járműipa­ri, a számítástechnikai és a pet­rolkémiai beruházások határidő­re elkészültek. A magyar—szov­jet petrolkémiai együttműkö­désben a két ország területén együttesen körülbelül 15 milli­árd forint összegű beruházás összehangolását valósítottuk meg három esztendő alatt. Kéz­zelfogható bizonyítéka ez a szo­cialista gazdasági integráció élet­revalóságának, megerősíti an­nak további kiszélesítésébe vé­tett bizalmunkat. Példának em­lítem a több mint 10 éves ma­gyar—szovjet és a magyar—len­gyel timföld-alumínium együtt­működést. Eddig hárommillió tonna timföldet szállítottunk ki és majdnem 1 millió tonna alu­míniumot vásároltunk vissza. Az V. ötéves terv egyik leg­Mindebből az a következtetés vonható le, hogy ma még na­gyobb hangsúllyal vetődik fel belső tartalékaink feltárásának szükségessége. Ügy látjuk, hogy exportfeladatunk nagyobb részét a jelenleg működő üzemekből, a meglevő termelőeszközökkel és emberállománnyal, tehát a már ma meglevő termelőerőkkel kell biztosítani. Említettem, hogy nem szocia­lista exportunkat 1972. évi válto­zatlan árakon 60—65 százalékkal kell növelni. Folyóárakon szá­molva azonban nem szocialista exportunkat több mint kétszere­sére kell növelni öt év alatt. Azért említettem a folyóárakat, mert vállalatainknak az évek során majd a mindenkor esedé­kes folyóáron kell idomulniuk a piac változó körülményeihez. Az élelmiszergazdaságnak kétszere­sére, a könnyűiparnak és a vegy­iparnak több mint kétszeresére, a gépiparnak csaknem három­szorosára kell növelnie tőkés ex­portját. Ez rendkívül nagy fel­adat. Éppen ezért, az eddiginél is jobban kell törekedni arra. hogv tőkés exportunk egyre növekvő hányada hosszabb időre megkö­tött, a műszaki fejlesztést és az értékesítést is felölelő kooperá­ciós és más együttműködési szer­ződések keretében jöjjön létre. Sajnos, ez évi tőkés exportunk elmarad a múlt évitől. Éppen ezért a jövő évi tőkés exportelő­irányzataink teljesítése mind a termelő, mind a külkereskedelmi nagyobb jelentőségű és legnehe­zebb feladata a nem szocialista országokat érintő export-import terveink teljesítésé. E viszonylatban importunkat 35—40, exportunkat legalább 60—65 százalékkal kell növelni, ez a feladat azért is bonyolult, mert itt nem támaszkodhatunk a szocialista országok között szo­kásos tervegyeztetés szilárd alapjaira. Termékeinknek csak egy része felel meg a tőkés piac követel­ményeinek. Tetézi gondjainkat az is, hogy tőkés exportunk né­hány hagyományos termékcso­port mellett eléggé szétaprózott és nem nyugszik tartós együtt­működési alapokon. Megérett az ideje annak, hogy az eddiginél sokkal jobban súly­pontokat képezzünk. Helyes vol­na nagyobb horderejű egvüttmű- tködési egyezmények kialakítá­sa, olyan termékek, termékcso­portok és területek kijelölése, amelyek fejlesztésével az eddigi­nél sokkal nagyobb lendületet adhatnánk tőkés exportunknak. A megdrágult energiahordo­zók, nyersanyagok és berendezé­sek ellentételezésére sokkal több árut kellene kitermelnünk több­letkiadásaink fedezésére, vagy még nagyobb értékű, jobb minő­ségű, illetőleg űj termékek tö­megét kellene exportálnunk. Nyilvánvaló, hogy az utóbbiakra kell törekednünk. Jobb minősé­gű, jobban értékesíthető, vala­mint vállalatok előrelátóbb és aktí­vabb munkáját igényli. Szembe kell néznünk ugyan­akkor azzal is, hogy a Közös Piac országaiban egyes termé­keinket diszkrimináció sújtja. Ez is nehezíti helyzetünket. Az európai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet záróokmánya szellemében is határozottan to­vább harcolunk a szocialista or­szágokat, köztük a hazánkat is sújtó diszkrimináció megszünte­téséért. Befejezésül a következőket mondta a miniszterelnök-helyet­tes: Végezetül arra szeretnék még- egyszer rámutatni, hogy a terv- javaslat legfőbb célkitűzése népünk életszínvonalának, gaz­daságunk megalapozott fejlesz­tésének szolgálata. A Magyar Szocialista Munkás­párt XI. kongresszusa határoza- i tának szellemében kell még job­ban dolgoznunk a fejlett szocia­lista társadalom építésén. A beterjesztett V. ötéves terv- javaslatot a Tisztelt Országgyű­lésnek elfogadásra ajánlom. Ezután Mag Pál (Csongrádi, dr. Tar Imre (Szabolcs), Gyu- ricza László (Veszprém), Klaukó Mátyás (Békés) szólalt fel. (Fel­szólalását lapunk 3. olda lán kö­zöljük.) Majd Szurdi István belkeres­kedelmi miniszter lépett a mik. roíonhoz. <Folytatás a 2. oldalon) a dinamikusan fejlődő külgazdasági kapcsolatok, új termékek gyártásával kell a tőkés piacokon megjelennünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom