Békés Megyei Népújság, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-14 / 293. szám

Hangverseny Békéscsabán és Gyulán Kedden, december 16-án es­te Békéscsabán és Gyulán ren­dezik meg az Országos Filhar­mónia bérletsorozatának követ­kező hangversenyeit. Békéscsa­bán a Békéscsabai Szimfonikus Zenekarral találkozhat a közön­ség este fél 8 órakor a Jókai Színházban. Az együttes Haydn: C-dúr gordonka, és D-dúr fu­volaversenyét játssza Mező László cselló- és Matuz István fuvolaművészek közreműködé­sével. A csabai hangverseny második részében a „Philemon és Baucis” című marionettope­rát ismerheti meg a közönség, amelyet a szimfonikus zenekar | mellett az orosházi Madrigál­együttes, valamint Somrjay Paula és Prevoz József éneke­sek adnak elő. Az előadás kar­mestere Jancsovics Antal (ké­pünkön) lesz. Miért keli fekete szemüveget feltenni, ami még nagyít is?! Békéscsaba közrendiéről, közbiztonságáról az Élet és Irodalom cikke kapcsán Gyulán, az új művelődési központ nagytermében a Tátrai­vonósnégyessel ismerkedhet meg a közönség. Műsorukon J. Haydn: D-dúr vonósnégyese, Schubert: B-dúr triója és Dvo­rak: F-dúr vonósnégyese szere­pel. A koncert szólistája Jan- dó Jenő zongoraművész lesz. Megvallom,ä “KíS Györffy Lászlónak (a további­akban Gy. L.) az Élet és Iro­dalom 48. számában megjelent cikke, amelyben Faragó Vil­mosnak az Újkígyósról szóló, Zsombér című írására reagált kéretlen visszhangként. Ugyan­is Az érem másik oldala című cikkében Gy. L. egy nagyon sö­tét tekintettel „világítja meg” Békéscsabát. Miközben felteszi a kérdést: „A gépesített mező­gazdasággal és korszerű állat- tenyésztéssel vajon együtt fej- lödik-e tudatunk is, és termé­szetesen az ebből következő emberi magatartás és viselke­dési forma?’’ — a szerző tulaj­donképpen a megyeszékhely életének vélt-valós árnyoldalait igyekszik bekenni feketére, ta­lán a tőle telhető legsötétebb tussal. Nincs szándékomban egy viszonylag új békéscsabai lakos írását elemeire bontva telje­sen megcáfolni (talán megteszi helyettem más, leleplezve az egyoldalúan túlzó, felszínes szemléletmódot), nem foglalko­zom különösebben azzal, hogy miként hördül fel a békéscsabai színész-író azért, mert kevés a taxi, mert nincs elég és jó szí­nészlakás, s hogy a’zt sem felej. ti el megemlíteni: író-olvasó találkozóján mily nagy sérelem érte őt. Csak 21-en voltak je­lenj!) (Gy. L. elsőkötetes író, a közelmúltban adták ki egy no- velláskötetét...) Hangsúlyozom, nem a szemé­lyeskedés, s nem is a túlzott lo­kálpatriotizmus vezeti tolia­mat. Amiért e cikk íródik, az a valóság elferdítése miatti fel­háborodás. Mert az Élet és Iro­dalomban megjelent súlyos, fe­lelőtlenül közzétett, biztonság- érzetünket, a közhangulatot ron­tó, szűkebb hazánkat, lakóhe­lyünket ország-világ előtt lejá­ratni akaró alábbi sorok — Gy. L. tollából — igen veszélyesek: „ ... pillanatnyilag a megye- székhelyen élek. Kérdés, milyen a tudatállapota egy olyan vá­ros lakóinak, ahol hetek óta garázdálkodik valaki, estenként egy-egy járókelőt fojtogatva, ahol az elmúlt napokban egy mellékutcában halálra késeitek egy nőt, ahol részeg férfiak rendszeresen zaklatják a nőket, ahol napközben tizenhat-tizen­Sikeresen tevékenykednek a TIT alapszervezetek Ülést tarlóit a TIT megyei elnöksége Pénteken délelőtt Békéscsabán tartotta meg soron következő ülését a TIT Békés megyei el­nöksége. A testület tagjait és az ülésen részt vevő Oláh Józsefnét, az MSZMP Békés megyei bizottsá­gának munkatársát, Hidi Péter- nét, a TIT Országos Központjá­nak Békés megyei referensét dr. Kertész Márton megyei elnök köszöntötte, majd dr. Krupa András megyei titkár a szerve­zet feladatairól beszélt a XI. pártkongresszus határozatainak alapján. A TIT mint a szocialis­ta közművelődés mozgalmi szer­vezete a megye ideológiai, kul­turális életében fontos szerepet kell, hogy betöltsön, különösen a párt értelmiségi politikájának érvényesítésében. Ezt a felada­tot a megyei szervezet — vala­mint az irányítása alá tartozó helyi csoportok és szervezetek — igen jól látja el, az eltelt öt év alatt a megye közművelődési in­tézményeiben az ismeretterjesztő előadások a duplájára, a tanfo­lyamok száma két és félszere­sére, az akadémiák száma négy­szeresére emelkedett. Az első napirendi ponthoz hozzászóló el­nökségi tagok a mezőgadzaság- ban dolgozók körében végzett is­meretterjesztés különös fontos­ságára hívták fel a figyelmet. Az elnökségi ülés második té- májd az elmúlt évben létreho­zott helyi TIT-szervezetek és -csoportok munkájának értéke­lése volt. Megyénkben hét helyi szervezet és 18 helyi csoport végzi egy-egy községben, illetve termelő üzemben az ismeretter­jesztést. A TIT alapszervezetei hamar megtalálták működésük legmegfelelőbb formáit és terü­leteit. Néhány helységben azon­ban — így Szarvason, Mezőko- yácsházán és Gádoroson — a szervezetek és csoportok még nem tudták kialakítani a helyi üzemekkel és szövetkezetekkel az ismeretterjesztés kiterjeszté­sét szolgáló kapcsolataikat. A pénteki megyei elnökségi ülés harmadik napirendi pont­jaként a testület megtárgyalta és elfogadta jövő évi munkatervét. Befejezésül a testület új tagok és szervezeti vezetők kooptálásá- ról döntött. A legközelebbi el­nökségi ülés február végén lesz: Különösen hét éves, enyhén illuminált ál­lapotban ödöngő fiúkat és lá­nyokat lehet látni a presszók és kocsmák környékén, esténként pedig felfordult gyomorral a szálloda előtt álló külföldi rendszámú kocsik oldalának tá­maszkodva." ez vágott. mellbe! Gy. L. novelláit nem ismerem, de ha már íróemberről van szó, bizonyára tudja, hogy más a novella és más a konkrét té­nyeken alapuló felelősségteljes újságírás. A cilck szerzője (fel­tételezhetően) tudja hol a ha­tár a realitás és a fantázia kö­zött, de most mégis messzire rugaszkodott a valóságtól, hi­szen — kénytelen vagyok leír­ni — csupán hallomások alap­ján pocskondiázott le egy 60 ezer lakosú várost. Az olvasó­nak olyan érzése támad, mint­ha itt lenne az ország bűnfész­ke, ki se mernénk lépni az itt uralkodó „vadnyugati” közbiz­tonsági állapotok miatt. Mert mit is írt Gy L.? „A napokban egy mellékutcában háláira késeitek egy nőt.” Va­jon ki mesélhette Gy. L.-nek ezt a rémtettet? Ugyanis rém­hírről van szó: évek óta nem késeitek meg senkit Békéscsa­bán. Ez tény, amely hivatalos tájékoztatás alapján a valóság­nak felel meg, mint az is, hogy az 1974-es adatok tanúsága sze­rint a megyeszékhely országo­san az úgynevezett „közepesen fertőzött” városok közé tarto­zik, hiszen olyan városokról is tudunk, ahol a lakossághoz vi­szonyítva a békéscsabainak dup­lájára, sőt triplájára rúg a bűn- cselekmények száma. Ügy lát­szik, a cikk szerzője eddig va­lamiféle „szent” helyen élt, ezért a sötét szemüveg, no meg a taxisra való haragvás. Mert bűncselekményeket — sajnos — még sokáig el fognak követni! Többek között azért van a rendőrség, hogy igyekezzen ezeket megelőzni, igyekezzen a tetteseket ártalmatlanná tenni. Bizonyos, hogy előbb-utóbb el­fogja a jelenleg gyakoribb erő­szakos bűncselekmények elkö­vetőit is. Mostanában szinte divat „a békéscsabai fojtogatóról” jólér- tesülten pusmogni — így infor­málhatták a cikk szerzőjét is. Mintegy három év alatt valóban több erőszakos bűncselekményt követtek el, illetve kíséreltek meg megyénkben. Így Békésen, Gyulán és Békéscsabán, tágabb meghatározással élve egy kb. 30x50 kilométeres körzetben. Ám Gy. L. sajnos azt írja, hogy hetek óta garázdálkodik vala­ki Békéscsabán, esténként egy- egy járókelőt fojtogatva ... Írását Ehhez tehát csak annyit: rit­kábban, régebben, és nemcsak egy valaki. De hát a cikk szer­zője nem túl régen került Bé­késcsabára ... olvasva felötlik bennem a kérdés: vajon mi céllal készült el a cikk, mi volt Gy. L. szándé­ka vele, mit akart tollával el­érni? Segíteni semmin sem se­gített, viszont alaposan felboly­gatta a kedélyeket, mind a te­lepülésük hírére kényes lokál- patriótákat, mind a hozzátarto­zóikat, ismerőseiket féltőkét. Nagyon sajnálatos, bosszantó, sőt elítélendő dolog ez. hiszen alapvetően jó nálunk a közbiz­tonság, a közrend. Miért kell fekete szemüveget feltenni, ami még nagyít is?! Miért kell meg­ingatni a hitet és a bizalmat azok iránt, akik nap mint nap esetleg életüket kockáztatják, nem egyszer áldozzák is a la­kosság nyugalmáért, békéjéért?! A rendőrségnek nincsenek rejlegetnivaló, titokzatos bűn­ügyei. A bűncselekményekről a Népújság olvasói rendszeresen tájékozódhatnak a Rendőrségi hírek vagy A tárgyalóteremből cím alatt. Sőt! A rendőrség nemcsak az „ismert tettesű” bűnügyekről tájékoztat, hanem sok esetben ezeken a hasábo­kon fordul segítségért a lakos­sághoz, az ismeretlen tettes el­fogása érdekében. Cáfolhatatlan tény, hogy Gy. L.-lel ellentétben sok ember spontán, külön kérés nélkül is segítette és segíti a rendőrsé­get, amely jelenleg is mindent megtesz az ismeretlen erősza- koskodók elfogásáért. Ezzel kapcsolatban természetesen nem kerülhet nyilvánosságra minden nyomozati fejlemény, hiszen ez zavarná a tettesek kézrekeríté- sét. Ml pedig az illuminált állapotban ődöngő fiúkról és lányokról, a nőket rendszere­sen zaklató férfiakról szóló megállapítását illeti: nem jel­lemző jelenség, mint ilyen, ál­talánosításra alapvetően alkal­matlan. Felelőtlenség tehát úgy fogalmazni, ahogy Gy. L. tette. És mint írásom elején említet­tem, az Élet és Irodalomban megjelent cikk a kiragadott idézeteken kívül még sok kü­lönböző, „utcán felszedett konk­rétumot” sorol fel rossz, torzí­tott fényben Békéscsabáról — a mi tudatállapotunkat firtat­va. Gy. L. „Az érem másik olda­la” című cikkével sajnos — a ló túlsó oldalán esett le... Vilaszek Zoltán \ jegyzet 1 Falatozó Ha valaki hosszabb útra in­dul, fel kell készülnie arra, hogy előbb-utóbb megéhezik, megszomjazik. A régen elma­radhatatlan kenyeres tarisznya azonban kiment a divatból. Se­baj! Manapság joggal számit arra a jámbor utas, hogy ha­zánk valamennyi városában, je­lentősebb községében, választé­kos ételekhez jut. Csak azt kell eldöntenie: mennyi pénzt és időt szán erre. Mert ugyebár, ha az ember beül egy „menő” étterembe, akkor jó ideig vár­nia kell, amíg észreveszik, amíg megkérdezik, hogy miért is jött. Üjabb várakozás az étlapra, majd a kiválasztott ételre, ital­ra, végül arra, hogy kiegyen­líthesse számláját. A napokban jómagam is öt megyén utaztam keresztül-ka- sul. Reggel indultam. Amikor megéheztem, úgy döntöttem: egy falatozónál megállók. Ott gyors a kiszolgálás, friss az étel, máris indulhatok tovább. De hát ember tervez, az ille­tékes vendéglátóipari vállalat végez. Az első „Falatozóba” megyénk egyik községében tér­tem be. Két helyiségből áll, a padló tisztára seperve, az asz­talokon tiszták az abroszok. A meglepetés akkor ért, amikor alaposabban körülnéztem. Né­hány ember sörözött, pálinká- zott,' mások feketét ittak. En­nivalót azonban hiába keres­tem. Volt ugyan néhány kás­ás májkonzerv, ropi, savanyú cukorka, olcsó csokoládé. De kenyér, péksütemény — ami­re! esetleg a konzervet meg- ehetné a vendég — az nem volt. Csalódottan távoztam. A hátra levő négy megye ki­sebb városaiban és nagyobb községeiben tendenciózusan ke­restem a hasonló felirattal „hí­vogató” helyiségeket. Találtam ragyogóan tiszta és kétes tisz­taságú falatozót, tágasat és pi- rinyót, mogorva és feltűnően ud­varias kiszolgálót. Egyben azon­ban nem volt különbség: ital­ban mindenütt nagy volt a vá­laszték, friss meleg ételt — lángost, virslit, forró teát stb. — sehol nem kaptam. Jó lett volna már szendvics is, de vál­tozatlanul máj- és húskonzer­vet, ropit, nápolyit kínáltak. Már az is különlegesnek szá­mított, ha száraz péksüteményt vagy több napos kenyeret kap­tam a pultról. Falatozó! Csábítóan hangzik a cím. De öt megyét bejárva ma sem tudom eldönteni, hogy mitől „falatozó” a falatozó? A. R. A. szeghalmiak 2,5 milliója A városiasodó Szeghalom la­kossága minden évben példát mutatott a társadalmi munka vállalásban. Tavaly a nagyköz­ségek kategóriájában' ennek eredményeként Szeghalam lett megyénkben az első. A lelkese­dés az idén fokozódott, ezt bi­zonyítják a számok is. Szegha­lom 1975. évi fejlesztési tervé­ben a társadalmi munka értékét 1 millió 605 ezer forintra ter­vezték. v Ezzel szemben novem­ber 30-ig már 2 millió 647 ezer forint volt a társadalmi munka értéke. A lakosság különösen szép példát mutatott a vízveze­ték-hálózat bővítésében és a járdaépítésben. Ifjúsági rádióműsorok decemberben 5 1975. DECEMBER 14. A Magyar Rádió ifjúsági fő­osztálya az év utolsó hónapjá­ban is több, érdekesnek ígérke­ző műsort ajánl a fiatal hallga­tóknak. Az általános és közép- iskolásoknak készítették el a december 17-én délután a Kos­suth adón sugárzott műsort, amely a magyar történelem egyik legszomorúbb sorsú alak­jával, a XVII. században élt Wesselényi Ferenc nádorral és a vérbe fojtott összeesküvés kö­rülményeivel ismerteti meg a hallgatókat. Akik szeretik a tudományos­fantasztikus irodalmat, feltétle­nül hallgassák meg Alexander Salimov regényéből készült, 22- én délután, a Petőfi adó hul­lámhosszán közvetített rádiójá­tékot. A halhatatlanság ára csillagász hőse kétezer évvel ké­sőbben él korunknál... A boldogságról lesz szó a Hú­szas Stúdió 23-i, a Kossuth rá­dióban 9 órakor sugárzott Mi­lyen színű a kék madár? című műsorban, amelynek zenei szer­kesztője ez alkalommal Kom­játhy György. A Magyar Rádió gyermekrá­dió- és mesejáték pályázatának díjas műsorait karácsony táján közvetítik. Az ünnep első nap­ján, 25-én délelőtt a Kossuth adón hangzik el Urbán Gyula első díjas műve, a Minden egér szereti a sajtot című. A pályá­zaton az egyik második díjat Vacskamatti és Mikkamakka megteremtője, Lázár Ervin nyerte eb A gyere haza, Mik­kamakka! című rádiójátékát 28- án délelőtt a Kossuth adó mű­sorában hallgathatják meg a gyerekek. Három manótestvér­ről szól Tarbay Ede harmadik díjas mesejátéka. A Melegho­zókat január elsején közvetíti délelőtt a Kossuth rádió.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom