Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-05 / 260. szám

fl rendőr két fia is köztünk volt

Endrőd peremén fekvő háza verandája elé volt támasztva biciklije a 80 éves Fekécs Mihálynak, amikor bezörgettem hozzá. A bicikli kormányára akasztva ételhordó csüngött. t>él felé járt az idő, az ebédjéért készült menni, mint máskor. A cipészipari szövetkezet konyhájából hordja .

Ezen az október eleji napon azért kerestem fel, hogy valamit felelevenítsen az életútjá- ból, mivel ebben az esztendőben van párttagságának 50. évfordulója És meg is idézi mindjárt a múltat: Nehéz és sok is volna elmondani, hogy mi minden történt az életemben — miközben a veranda asztalara rakja a dokumentumokat s lapozgat benn ük, — Ha a magam életét mondom, akkor sokakét mondom el, mert sok-sok ezer kubikos élt úgy, ahogy én.

1908-at írtak akkor a kaién- dárium-csinálók, amikor egy kordés lovait vezettem a messze Temes megyében. De négy hónap múlva visszahoztak Endrédre a hazafelé tartó rakodómunkások, mert nem kaptam meg a kordés gazdától a havonként ígért 5 forint bért Csak a kosztok Dehát panaszommal az istenhez sem fordulhattam, mivel az csak a gazdagok imáját hall. gáttá meg. így én nem bajlódtam ilyesmivel.

Aztán 1809-ben Túróé megyében, a szucsáni téglagyárban kaptam munkát. Szép vidék! Én azért legjobban a sáros csillékre emlékszem és a napi 40 fillér keresetre. Hiába fedeztem fel a szép vidéket, ha nem volt ott jó. Márpedig, ha nem jó az embernek valahol, akkor ott nem is lelheti meg a szépséget. Mert hiszen gödörben laktunk és mint a csőszkunyhót, galy- lyakkal fedtük be.

1910-ben cselédnek állított el apám Gyomára, majd 12-ben az ercsi állomáson dolgoztam. Bővítettük az állomást. A következő évben akasztattam hivatalosan a kubikoshámot a nyakamba; 18 éves voltam. Ekkor többen Székesfehérvárra mentünk, aztán újra Endrőd

Így tántorogtam másokkal ide-oda, míg végül a csabai 101. gyalogezredbe osztottak be s 1915. augusztus 10-én már Do- berdón voltam, 1916. január elsején pedig Macedónia fővárosában. Itt láttam életemben először. miként árulják a piacon a -nőket. A gazdagabb törökök vezették ki a piacra asszonyaikat és vagy pénzért, vagy terményért adták el. Később Go- rokovba kerültünk, 1917 szeptemberében egyszer az orosz front mögött erős tüzérségi tüzet vettünk észre, de a lövedékek nem nálunk csapódtak be, haöem visszafelé. Tisztjeink rémülten beszélték, hogy Oroszországban baj van s el is vezényeltek bennünket a gyi- mesi szorosba, onnan pedig Sósmezőre meneteltünk. 1918 októberében itt hallottuk, hogy itthon is van valami. Nem tudtuk, hoscv mi, csak láttuk, hogy a tisztek a csillagokat levagdossák gallérjaikról. November 4-én hazafelé indultunk. Abból a századból, amellyel 1915-ben Csabáról elindultam, a 264 emberből egyedül értem haza.

Ezután néhány társammal Budapestre, a Margitszigetre mentem munkát keresni, maid 1919 januárjában az Északi oá- lyarendezőn dolgoztam. Es áprilisban a 68. szolnoki gyalogezredbe álHam be. Cegléd, Kecskemét. Lajosmízse környékén vettem résr+ a harcokban, mint a Vörös Hadsereg katonája.

A Tanácsköztársaság leverése után Laiosmiz.sén fogtak el bennünket. Éav pap volt ott a mindenható. aki másnan misét szolgáltatott. Maid prédikációiéban kileien tette, hogy 56 bűnös lélek két órán belül kileheli a lelkét a kecskeméti internáló táborba». Át is kísértek oda bennünket.. Akiről azt állapították meg, hogy kisebb a bűne, azt kötélhurokkal kezénél fogva felhúzták és az orra alá. füstöltek. Amikor elájult, leengedték, fellocsolták és újra felhúzták. Akiről pedig azt állapították meg, hogy nagyobb a bűne, azzal nem találkoztunk többet.

Vagy 4000 ember sínylődött itt.

Fogságba kerülésünk után egy hónapra megjelent Héjas Iván az embereivel. S a tábor közepén fékpadot helyeztek el és tizenöt, elvtársat huszonöt botütésre ítéltek. Ezt egyedül csak egy Tiszai nevű kommunista bírta ki. Gyalogsági ásóval adták az ütéseket.

Különböző viszontagságok közt kerültem, haza 1919—1920 telén. Majd 1921-ben megalakítottuk Endrődön a Földmunkások Országos Szövetségének helyi csoportját. Vezetőnk Hunya István elvtárs lett. Én bizalmi lettem. De csak 1925-ig /működött a szervezet, mert. Szeder Ferenc helyiségünket bezáratta. Közben dolgoztam G yőngyösön; iparvasutat építettünk. Budapes. ten kikötőben, a kőbányai téglagyárban, Igaz, itt csak három napig, mert fizetésjavítást kértem társaim nevében, és az igazgató elzavart. Ezután Sarkadon dolgoztam, maid a Nagylapos- ivánfenéki csatornaépítésnél.

1925- ben megalakult Endrődön az MSZMP helyi szervezete, melynek vagy háromszázan lettünk tagjai. Vezetője Hunya István lett. Ennek ebbeii az évben ötven esztendeje.

1926- tól 1930-ig a Berettyó mezőtúri szakaszán dolgoztam. Ebben az időben volt az a razzia, amikor több társunkat a csendőrök elvittek, köztük Hunya István elvtársat. A nálunk levő röpcédulákat elégetjük vagy a Berettyó védőtöltésébe temettük.

A Tanácsköztársaság leverése után a felszabadulásig Endrőd életét két csoport irányította. Az egyik vezére Csemus apát- plébános volt, a másikhoz tartozott dr. Zeőke Antal országgyűlési képviselő. Ez a két csoport mindig szemben állt egymással. Nagyobb befolyása Csemusnak volt. ísv aztán a ..Gazdavég”-eri betonjárdát építtetett, a cigánytelepen pedig felállítottak egy vasfeszületet.

Egyben mindig egységesek holtak. Mégpedig, amikor rólunk volt szó.

Történt egyszer, hogy Béla Elek, Gyuricza Bálint és én bementünk az akkori bíróhoz. Kalmár Imréhez munkát, kérni. Persze Csernus is mindjárt ott- termett és kérésünkre a2t válaszolta, hogy országunk csonka és mindenki szegény. Ha nem hisszük el, kigombolja a kabátját és nézzük meg. hogy belől milyen rongyos. Nem restellt Ilyen maszlagokat mondani

Mint örökös kilincselő, 1934

tavaszán, piac alkalmával ismét munkát mentem kérni a községházára, Finta főjegyzőhöz. Azt mondta nekem akkor a főjegyző, hogy ezen a napon látogat a községbe a főispán. Hogy a nép honnan értesült erről, nem tudom, de mire a piac beállt, a községháza udvara tele lett emberekkel. Meg is jött a főispán, vele az alispán, a főszolgabíró v és dr. Zeőke Antal országgyűlési képviselő. Mi pedig készül- “■ \ tünk. Az összegyűltek öttagú £ bizottságot választottak. Tagjai £ lettek: Cs. Tóth István. Gyű- ; ricza Lajos,.- Smlri István, én, : és még egy elvtársunk. Smiri is- ; mertette a < kérésünket. A válasz ; az, volt, hogy elbukt.uk a hábo- £ rút, szegény az ország. Minden- | kinek engednie kell az igényei- • bői. Erre Cs. Tóth kivett a zse- j béből egy görhemálédarabot és S azt kérdezte, hogv lehet-e ennél £ kisebb igény? ök aztán azt • akarták, hogy mi nyugtassuk ■ meg az embereket, mert miránk • hallgatnak. Én azt mondtam, : hogy ők jöjjenek ki és beszél- £ jenek. Nagysokára kinyitották £ a folyosó ablakát. Természeté- I sen akkorára már két csendőr ! és két községi rendőr volt mel- : lettük. A főispán beszélni akart, 5 de az összegyűlt emberek nem £ hagyták. „Munkát, kenyeret!.... ■ Le a panamistákkal!” — hang- ■ zott mindenfelől. A főispán j odakiáltott a tömegnek: „Ne 1 amerikáz-zanak, mert más esz- £ közökhöz nyúl ok!”

Ezután a csendőrök megkezd- £

ték a tömeg szétoszlatását. Ek- ■

korára már mi is kint voltunk. 5

■

Az urak közül valaki utánunk- : szólt, hogy menjünk vissza. £ Visszamentünk. A tömeg is visz- £ szasereglett az udvarra. Ekkor £ valaki az urak közül azt kiabál- 5 ta, hogy dr. Zeőke Antal a saját ; zsebéből 1600 pengőt oszt ki a £ rászorultaknak és azok másnap £ jöjjehek el. 400—500 férfi rpeg ; is jelent másnap a piactéren. ■ Engem bíztak meg és Gyuricza i Bálintot, hogy Urban jegyzőtől £ papírt kérjünk. Amikor mi kér- £ tűk azt. odajött hozzánk a ; csendőr tiszthelyettes és kérdi • tőlünk, hogy mit, akarunk. De j már mondta is tovább: maguk £ katonák voltak, magukra hall- : gatnak a többiek. Mondják meg £ nekik, hogy menjenek ki a hűl- » Jámtérre vagy valamelyik mel- S lékutcába, mert nem szeretném, ! ha magyar embernek magyar : vért kellene ontani. , *

a

Mi ismertettük társainkkal, £ hogy mit mondott a tisztheiyet- £

tes. azok pedig felháborodtak. ■ Erre az urak mozgósították a £ csendőrséget és a rendőrséget A § községháza előtt a falnál, töltött I fegyverekkel álltak ők, mi pe- £ dig az útról farkasszemet néz- • tünk velük. Köztünk volt a fal- £ nál álló egvifc rendőr, Tálán £ István két fia is, Jóska és Pista. £ Ekkor sem adtak munkát, de ; a beígért pénzt sem kaptuk ; meg. :

Ilyen, előzményei voltak az £ 1935-ös endrődi sortűznek. Ezt ;i az ígéretüket betartották.

■

Ezután további vándorlások: £ Fűzfő, Csepel, Bákonvcsászár, £ majd Csingervölgy, és 1944. • október 6-án négy szovjet tank \ beállt a mi udvarunkba is. S a £ hónap végén megkezdtük a le- j gális kommunista párt szerve- £ zését. Ez a legújabb kori törté- j netünk kezdete. Ennek alakítá- £ sában részt vettem, mint tsz ■ tag. népi ülnök, tanácstag, műn- £ kásőr. Mikor mit kellett tennem. £ És a küzdelemnek volt és van [ értelme; van értelme az életem. £ nek. ;

*

■

■

li

Az MSZMP Békés megyei : bizottsága Fekécs Mihály elv- £ társnak párttagsága 59, évfor- 5 dulója alkalmából emléklapot £ és „Eredményes Pártníunká- £ ért” emlékplakettet adoma- £

P vereti.

tfeerei Pál •

Békéscsabán vendégszerepeit az Állami Bábszínház

Nagy izgalommal várták a békéscsabai óvodás és iskolás gyerekek a tegnapi napot. Ekkor rendezték meg ugyanis a Ku- lich Gyula Ifjúsági és Űttörő- ház színháztermében, délelőtt 10 és délután 14.30 órai kezdettel az Állami Bábszínház művészeinek vendégjátékát.

Délelőtt a város óvodásai, délután pedig az általános iskolás alsó tagozatos pajtások keresték fel az ifjúsági házat, amely mindkét időpontra előre eladta az összes jegyeket. A Békéscsabára érkezett művészek nagysikerrel adták elő a mintegy ezer gyermek előtt Fazekas Mihály műveiből készült Ludas Matyi című báhműsorukat.

Kései napsugár

Csodálatosan szép a napfényes ősz. Ha olykor ködösek is a hajnalok, napközben gazdagon ontja sugarait a Nap. A fák meg- sárgult levelei hullanak, a rö- zsatöveken azonban még festenek a bimbók, a mezőn pedig zöldell az őszi búzavetés. Talán azért olyan kedves számunkra az őszi verőfényes szép idő, mert nem tudjuk mikor köszönt ránk a nyirkos, hideg idő.

A napfényes ősz az utcára csalja a gyermeket és a felnőttet egyaránt. Csoportosan sétálnak az óvodások, az utcák, terek vidám fiatalok nevetésétől hangos, a járdákon egymást kerülgetik a gyermeküket sétáltató kismamák. Mintha a késet napsugár melegebben simogatná arcukat, mint a megszokott időben.

, Egy ilyen szép verőfényes őszi úapon jómagam is sétára indultam, s régi, kedves ismerősökkel találkoztam Békéscsabán: Pfeifer Gyulával és feleségével. Pár szót váltottunk a szép időjárásról? a szivet melengető kései napsugárról. Télire Pfeiferné utánozhatatlan anyai szeretettel megsimogatta kislánya homlokát s alig hallhatóan megjegyezte:

— A mi életünkben ö a kései napsugár.

A Pfeifer házaspár haja erősen deres. Róluk nyugodtan elmondhatjuk, hogy a homokóra jócskán, délen jár. A kisbaba IS évi házasság után érkezett.

— Már lemondtunk a gyermekáldásról — magyarázza a boldog édesapa — Eszter több alkalommal volt teherben, ds nem birta kihordani a magzatot. Sokat járt orvoshoz. Nagyon Szépen éltünk, szerelmi házasságunk igazi szeretetté kovácso- lódott. Eszter kiváló háziasszony és jó feleség.. Nálunk mindig ragyogott a lakás, príma volt a koszt, de a kis emberpalánta nagyon hiányzott.

Amikor már úgy gondolták, nem lesz gyermek, hozzáláttak, hogy még szebbé, otthonosabpá varázsolják kétszobás összkomfortos szövetkezeti lakásukat. Űj parkettát rakattak, kifestették az ajtókat, ablakokat, vadonatúj bútorokat, perzsa szőnyegeket vásároltak. És mire elkészültek a felújítással, Eszter ismét áldott állapotba került.

— Valósággal megrémültem

— magyarázza Pfeiferné. — Hiszen ekkorra betöltöttem a 39. évet. Nem tudtam, hogy kibírom-e hordani és hogyan tudom megszokni a kései pelenkázást., a bébiételekkel való pepecselést. Egyedül dr. Fekete István szülész-nőgyógyász vigasztalt. Ö volt mindig a kezelőorvosom. Valahogy mindig bízott abban, hogy egyszer ránk is ránk ragyog a napsugár. De a munkahelyemen is nagy-nagy szeretettel vettek körül. Örültek a lakótársak, örültek az SZTK dől*■ gozói is. Ha a rendelésről késtem pár percet, már izgultak: nem kerültem-e idő előtt kórházba.

Lassacskán csak eltelt a 9 hónap. A jó barátok mindig mondogatták: már csak két hónapot bírjál ki Eszter, már csak egyet, már csak egy hetet... És elérkezett a nagy nap. amikor Pfeifer Gyuláné makkegészséges kislánynak adott életet.

— Amikor haza indultunk a kórházból, egész úton .sírtam —» emlékszik vissza az édesanya.

— A férjem megijedt, faggatott, mi a bajom. De én csak sírtam, sírtam ,., Sokáig ném bírtam szóhoz jutni, mire nehezen kény ögtem:

— Olyan boldog vagyok, hogy hármán vagyunk ...

És a gyönyörűen fejlett, kreol- bőrű Pfeifer Gabriella mintha csak tudná, hogy róla esik szó —, hangos gurgulázással nevet. Amint a. szüleitől megtudjuk, vidám, jó kedélyű gyerek. Bearanyozza életüket, hangos kacajával megtelik, a lakás. Minden nap jut az apának is egykét óra arra, hogy vidáman el- játszadozzék gyermekével. Gabriella egyik szobából a másikba mászik. Visítva örül, ha megfogják, ha kergetik. Gyermeki ösztönével még nem érzi, hogy milyen soká várt rá ez az emberpár. Megérdemlik, hogy gazdagon ragyogjon rájuk a kései napsugár.

Arv Róza