Békés Megyei Népújság, 1975. november (30. évfolyam, 257-280. szám)

1975-11-28 / 279. szám

Tanácskozott a népfront menyei b'zs'tsáia (Folytatás az 1. oldalról) rí és Ecsegí&lva kivételével — valamennyi településen 19 szá­zalékkal csökkent a népesség. 1970. és 74. között pedig továb­bi 11 százalékkal lett kevesebb. Legnagyobb mértékben Nagy­kopáncs (56), Űjszalonta (44), : Kardoskút (41), Kertészsziget (40), Csárdaszállás (37), ör­ménykút (34) és Körösújfalu (33) lakossága csökkent. TrSib oka van az eiyándorlásnako A megye külterületi népessé­gének 21 százaléka ezeken a településeken él, több mint 14 ezer 600 ember. Községenként nagyon változó a tanyasi lakos­ság: örménykúton, Kardo­son és Nagykopáncson a lélek- szám 90 százaléka, ugyanakkor Geszten, Mágyardombegyházán, ; Dombiratoson, Végegyházán és Körösnagyharsányban az embe­reknek mindössze néhány szá­zaléka él tanyán. Almáskama­rásnak és Kisdombegyházának pedig egyáltalán nincs külterü­leti lakóhelye. A külterületi né-( pesség magas aránya tehát a több településekhez képest egy- értelműén jelzi az ellátottságuk! közötti különbséget is. Ezt ná- hány adattal érzékeltetjük. A 1 27 falu közül 7 rendelkezik vasútállomással, 13 állatorvosi körzeti székhellyel, és 22-nek van filmszínháza. A felszabadu­lás utáni 30 esztendő törődését jelzi viszont, hogy postahivatal és távolsági autóbusz-megálló minden községben van. Érdemes felfigyelni arra is például, hogy a legközelebbi kórház Kertészszigethez 85, Ecsegfatyához pedig 70 kilomé­terre van. Körösnagyharsánylól a rendelőintézetig és a mentő- állomásig 62 kilométert kell megtenni Űjszalontához . 33, Geszthez pedig 45 kilométerre ! van a legközelebbi szülőotthon. Látszólag elég sötét képet íes- 1 tenek ezek a felsorolások, azon­ban az ottani lakosok életében bekövetkezett változások mégis j óriásiak a néhány-évvel ezelőt- j tihez képest; Mégis miért is él- 1 nek ott szívesen most már az ! emberek? Miért lassult meg az j elvándorlás? Néhány évé még az életkörül-1 ményeket alapvetően befolyá- j solta a foglalkoztatottság már- | téke. Napjainkban néhány te-1 rület kivételével gyakorlatilag: megoldódott a ■ teljes roglalkoz- i íatottság, mely jó hatással van \ az életkörülmények javulására j is. Az iparban foglalkoztatottak ( arányának növekedése és a me­zőgazdasági arány csökkenése kedvezően hat a jövedelmekre. A növekedő ipar maga után vonja a kommunális ellátás ja­vítását, a mezőgazdaság gépesí­tése. a felesleges munkaerőknek az iparba nyit kaput, akik be­járóként saját falujukban ma­radnak. Míg a 60-as évek ele­jén csaknem mindenki a me­zőgazdaságban dolgozott. 1970- ben ez lecsökkent 70 százalék­ra, de már az aktív keresők 16 százaléka az ipar és az építő­iparban dolgozott. Számuk fő­ként a városok környékén nőtt erőteljesen. Az utóbbi években több községben: Gerla, Gyula­vári. Csabaesűd, Végegyháza, Kertészszigetről nőtt az ipari be­járók száma. A mezőgazda-ági nagyüzemek egyesítése, az álta­lános iskolák körzetesítése szin­tén növelte az otthonuktól tá­vol dolgozók számát Ezzel a közlekedési feltéte’ek nem min. dig tudtak lépést tartani. Szük­séges, hogy a jövőben a mun­kahelyi központok, városok, nagyközségek és a köm~ák"’k között a be'áráM fe’tételek fo­kozatosan javaiknak. \ „hogyan továbbra” inkáob a fe;!tídrs lehel ős igeinek taífalásival érdeme.s foglalkozni. A falvak­ban ipari fejlesztés — különö­sen. új nagyüzemek létrehozása — nem indokolt. Ez alól kivétel a helyi igényeket kielégítő szol­gáltató tevékenység, a csak he­lyi jelentőségű mezőgazdasági termékek feldolgozása, és olyan munkaerők helybeli foglalkoz­tatása, melyre a megye más te­rületén nem lehet számítani. Tehát a vizsgált települések lé­tének és haladásának meghatá­rozója az ipari központtal ki­helyezett teleppel, a várossal, nagyközséggel való kapcsolata. E kapcsolatok alakú fásába* mind nagyobb és erős gazdasági háttérre! rendelkezik a város, a nagyközség, tehát ez a megha­tározó. Politikai, társadalmi és bizonyos értelemben gazdasági felelősség is ez. Éppen ezért szükséges erősíteni azt a szem­léletet, hogy a város, a nagy­község és vidéke szerves egy­ség, _ hogy vonzáskörzetükért, a fejlődés hordozói a városok és a nagyközségek a felelősék. Ez érthető, ha csak a bolthálózat és a kiskereskedelmi forgalmat nézzük is. Kitűnik, hogy a me­gye összes bolti forgalmából a faluk részesedése 3,8, a vendég, látóiparéból 8,4 százalék. Ez azt mutatja, hogy az üzlethálózat ezeken a területeken kevésbé kihasznált. Ennek oka, hogy a lakosság vásárlásait — a napi cikkek kivételével — zömében a környező városok, nagyköz­ségek iparcikk szakboltjaiban végzik. Az egy lakosra jutó kis­kereskedelmi forgalom e kis te­lepüléseken csak 8500 forint évente, a megyeinek mintegy fele. A lakosság vásárlásait szí­vesen teszi meg a közeli város­ban, nagyközségben. Például Gyulavári kereskedelmi ellátott, sága — Gyula város közelsége ellenére — igen jó. A község centrumában levő ÁFÉSZ-ABC- áruház mind az élelmiszerek, mind az Iparcikkek kínálatában közel áll a fejlettebb települé­seken levő hasonló üzletekhez A ruházati cikkek kínálata vi- . szőni nem megoldott. Ennek je­lentős részét Gyulán szerzik be. Űjszalonta alapvető ellátását a kiskereskedelemben egy vegyes, bolt, vendéglátó területen egy italbolt elégíti ki., A nagyobb értékű iparcikkeket főleg Sar­kadon és Gyulán vásárolja meg a lakosság. Éppen ezért nagyon fontos az, hogy a közlekedés zavartalan legyen, mert ezzel m^síŰDÍk az itt !akck elszigeteltsége* De fontos a közlekedés megja­vítása azért is, mert rendelőin­tézet, szülőotthon, kórház, tbc­gondozó, szociális otthon é- mentőállomás a 27 település kö­zül egyben sincs. Bölcsőde csak Gyulaváriban,, gyógyszertár pe­dig Gyulavári, Csabaesűd, Nagy- bánhegyes, Medgyesbodzás és Gerendás községben van. Tehát e települések gazdasági fejlő­désének biztosítása és az ott élő népesség életkörülményeinek to­vábbi javítása csak a környező nagyobb településekkel történő, az eddiginél is szorosabb kap­csolatok kiépítésével képzelhető eL Ez a vázlatos felsorolás is utal figyelemreméltó előrelépé­sekre. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és az ÁFÉSZ-ek egyesülése, az iskolák körzetesí­tése, az úthálózat fejlesztése, a közlekedés javítása után idő­szerűvé válik a kis lakosú te­lepülések más, fejlődőkápesebb településhez való csatolása iS. Ennek létjogosultságát a koráb­bi tapasztalatok igazolják. A tennivalókat pártunk XI. kóng- resszusa így fogalmazta meg: „Tovább kell javítani a külte­rületen élő lakosság helyzetét. Azon kell munkálkodnunk, hogy tovább csökkenjenek a különb­ségek az azonos jellegű telepü­lések, valamint a város és falu kommunális, kulturális, egész­ségügyi ellátásában. Települé­seink nyújtsanak a szocializ­must apítő embernek mind ked­vezőbb életfeltételeket." E ha­tározat végrehajtásában a fa­lun élők keresik a helyüket és igénylik, hogy ‘saját ügyeikben, lakóhelyük fejlesztésében kikér, jék véleményüket. E tekintet­ben nagy szerep jut a helyi népfrontbizottságoknak, a ta­nácstagoknak. Az itt élők vár­ják a párt-, állami, társadalmi és gazdasági szervek vezetőit, megyei tanácstagjukat és az or­szággyűlési képviselőiket a kü­lönböző fórumokra, vitaestekre. Készt kívánnak venni a helyi tervek kialakításában és végre­hajtásában egyaránt. Egészséges és jogos igénye ez a kis telepü­lések lakóinak. Azt várják, hogy a megtett és a teendő intézke­dések mindinkább a közmegelé­gedéssel találkozzanak. Kocskár János Harmincöt alkotás érkezett a VL alföldi amatőr filmszemlére Három megye: Báes-Kis- kun, Békés és Csongrád ama­tőr filmesei harmincöt alko­tást küldtek az idei filmszem­lére, amelyet november 29-én délután fél 5 órakor rendez­nek meg a művelődési köz­pont klubtermében. A zsűri elnöke Kárpáti György ren­dező lesz. A gyulaiak négy filmmel szerepelnek, köztük Koszta Rozália festőművésznő is görögországi útifilmjejvel, a stúdió két biológiai témájú alkotásával nevezett be. Yasdíp!@m@ Tegnap délelőtt Békéscsabán, bensőséges ünnepség keretében a Budapesti Semmelweis Or­vostudományi Egyetem által adományozott vasdiplomát Gu­lyás Sándorné, a Békés megyei Orvosegészségügyi Szakszerve­zet titkára nyújtotta át dr. So­mogyi Istvánnak 65 éves orvosi tevékenységének elismeréseként A most 90 éves Somogyi dok­tor 1910-ben vétte át az orvosi diplomát Nagyváradon, ahol közkórházban kezdte gyakorolni hivatását, majd NagykáUÓ kö­vetkezett, ahol elmegyógyinté­zetben gyógyított, utána Nyír­egyházán körzeti orvos volt Huszonöt évvel ezelőtt költözött Békéscsabára, s Itt a MÁV In­tézet vasú^egészságügyi szolgála­tát látra el. Négyei ívstízat 2 zeneeklatásért A gyulai Erkel Ferenc Zene­iskola december 1-én rendezi meg jubileumi emlékünnepsé­gét a zeneiskola koncerttermé­ben. A 19 órakor kezdődő ren­dezvényen dr. Cácser József, & Békés megyei Tanács V. B. mű­velődésügyi osztályának vezetője tart ünnepi megemlékezést, s ezt követi az iskola pedagógu­sainak hangversenye. Az eltelt negyed évszázad történetéről beszélgetünk az iskola igazgatójával, Herbály Andrással: — Milyen jelentősebb vál­tozásról számolhat be, visz- « szatekintve az eltelt 25 évre? — Az iskola annak idején nem ebben az épületben nyitot­ta meg kapuit, hanem egy na­gyobb lakásban. Ez elég is lett volna az akkoriban beiratkozott, alig 80 gyereknek. Számuk azonban egyre nőtt, s hamaro- , re5a ui san — 1958-ban — új épületbe Ferenc költöztünk. Jelenlegi helyére ; 1962-ben került a zeneiskola, 1 ahol jóval tágasabb teret kapott az oktató tevékenység. Több diákot tudtunk foglalkoztatni, I je’enleg több mint 400 „kis ze­nészünk” van. A másik, ami- I 25 éve^ a gyulai zeneiskola ért nagy örömöt jelentett ez az épület, hogy itt hangversenyte­rem is rendelkezésünkre állt. A fejlődést jelzi az is, hogy kez­detben csupán zongorát, hege­dűt és csellót tanítottunk. Ezt követte később a klarinét, az oboa és sorolhatnám tovább. Ma tíz hangszer közül választ­hatnak a gyerekek, ezenkívül magánéneket és persze szolfézst tanítunk. A vadászkürtre va­gyunk a legbüszkébbek, hiszen tudtommal a megyében egyedül itt van ilyen oktatás. Iskolánk fejlődésében fontos állomás volt az 1966-ban elkészült tantervek megjelenése, amelyek egysége­sítették a zeneiskolában folyó munkát. — Gyula nagy zenei múlt­ra tekint vissza. Segít-e a hagyomány ápolásában a ze­neiskola? — Erkel Ferenc, majd Ker­tész Lajos zongoraművész, Vári zeneszerző és sorelhat­nám tovább a zenei nagyságok nevét, a’<-ik városunkhoz- képcső- j lódnak. Sok olyan volt diákunk­ról tudunk — mintegy negy­venről — akik konzervatórium- 1 ban folytatták zenei tanúimé- 1 nyaikat. Közülük jelenleg csak- 1 űvelődésl ház a munkáskerülethen A békéscsabai Tégla-' és Cse­répipari Vállalat művelődési házát gyakran felkeresik az üzem dolgozói és a közelben la­kó erzsébethelyiek. A szocialista brigádklub megalakulása óta a látogatók száma tovább növeke­dett, hiszen a gyár csaknem minden dolgozója brigádban dolgozik. A klub létrehozásával a bri- gádtagok segítését tűzték ki cé­lul vállalásaik teljesítésében. Év elején a lehetőségekkel is­mertetik meg a dolgozókat, akik a szétküldött programterveze­tet áttanulmányozva megteszik kulturális vállalásaikat. Ezután a művelődési házra vár a ren­dezvények biztosítása. A lehe­tőségek korlátozottak, ezért az igények kielégítésében sok se­gítséget nyújt a Kulieh Gyula Ifjúsági és Űttörőház. amellyel riiégállapodást kötöttek. Ennek értelmében több, ott megtartott rendezvényre látogatnak el az üzem dolgozói. Legutóbb, a Ka- rinthy-esten vettek részt igen nagy számban. A klub tagjai azért szíveseb­ben gyűlnek össze „otthon”, ahol legutóbb az üzemi orvos dr. Tóth Mihály tartott elő­adást a szívizomelhalásról és a trombózisról A nagy siker hatására hasonló egészségügyi előadást terveznek december 5- te, amikor dr. Czeizler Endre kandidátus látogat el a klubba, s az öröklődés titkaiba avatja be az érdeklődőket. Természete­sén nem csupán az ismeret­szerzést, a szórakozást is bizto­sítják a brigád klub rendezvé­nyei. Legközelebb Forgács Gá­bor színművészt látják vendé­gül, s decemberben vacsorával egybekötött nótaesten találkoz­nak majd a gyáregységekben ' dolgozó brigádok. A művelődési ház nagy gon- | dot fordít a fiatalok “szabad idejének hasznos eltöltésére. Az ifjsági klub ez év elején el­nyerte a „kiváló” címet. Sok fiatal eljár a magnós klub fog­lalkozására is — jó kapcsolat- 1 ban vannak a Fővárosi Művelő­dési Ház magnósaival, tekercse­ket cserélnek. A színjátszó szakkör egy éve működik, tagjai jelenleg az SZMT által meghirdetett vers­mondó versenyre készülnek, amelynek december 2-án lesz a megyei döntője. A művelődési ház tervei közt szerepel, hogy nőklubot szer­veznek, melynek összejövetelein nőket érintő problémákról tar­tanak majd előadásokat. Tovább javítja a kulturális élet lehetőségeit, hogy a műve­lődési házat több mint 500 ezer forintos költséggel hamarosan felújítják. Ebben a dolgozók társadalmi munkájára is számí­tanak. nem húszán pedagógusok. Há­rom tanárunk növendéke volt az iskolának. Ezek persze szűk­re szabott adatok, hiszen már igazi nyomozás kellene a régi nevek felkutatásához. Jelenleg öten felsőfokú, hárman közép­fokú iskolában folytatnak 2enel tanulmányokat. Mindezen kívül mintegy száz növendékünk jár pedagógusképző főiskolák ének szakára. — Mi a véleménye zeneok­tatásunkról, illetve a gyulai zeneiskolában folyó munká­ról? — Sokszor kérdezik a szülők gyermekük egy évi taníttatása után, miért nem tud zenélni még a gyerek? Ilyenkor meg­kérdem, hány évig tanulja a földrajzot, vagy a nyelveket? Meggyőződésem, hogy tantárgy­ként kell felfognunk a ze. nét. Azt kell megértetnünk, hogy nem csodagyerekeket aka­runk nevelni. Célunk, s ez nem is kevés, segíteni; az emberi teljetsség elérését. A zeneiskola egyébként amolyan „Janus ar­cú” intézmény. Tanít és beihu- tat egyszerre. Ez utóbbi leg­alább olyan fontos, hisz ez a gyermeknek sikerélményt je­lent, s ennek nevelőhatása is­mert. Ezt a célt szolgálják nő,, vendékkoncertjeink. A zenepe­dagógusok is félidőnek évente egy-egy koncerten. Ezt nemcsak a gyulaiaknak, hanem a szom­szédos községekben is bemutat­ják. A Gyulai Kamarazenekar javarészét is tanáraink alkot- ják­— Milyen tervet vannak, az igazgatónak, az iskola továb­bi fejlesztésében? — Remélem nem válik be a babona, hogy „ha kimondom nem valósul meg”: mert ter­vem, vagy inkább ábrándom van bőven. Például, hogy le­gyen egy hárfánk. Ezzel sok olyan zenét ismernénk meg; melyekről eddig nemigen hal­lottunk. Jó lenne, ha mind a 20 tanárunk helybenlakó lenne és azt hiszem akkor csodákat érnénk el együtt... Már köze­lebbi terv a koncertterem fel­újítása, amelyet jövőre szeret­nénk megvalósítani. Mi is a legfontosabb még? Szeretnénk minél sokszínűbben tanítani, persze az ésszerűség határain belül és jó lenne, ha több gyer­meket vehetnénk fel. Szélesre kell tárni a kaout a város min­den fiatalja előtt! A kővetkező 25 évben bizonyára mindez megvalósul... — Ezt kívánjuk mi is. N. A. 5 sMmssssi. 1975. NOVEMBER 2&

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom