Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-11 / 239. szám

Miről beszél a pusztai szél? 2700 lakos, öt éve még 3200 volt, mondják az őshonosak Egy község ügye: I ii rr I tv | w a közművel odes Süvölt a szél a földvári puez- j tán. Olyan október ez már, mint. i annak a rendje, nem csoda hát, ! hogy fázósan jön az iroda felől Rajki István, a Lenin—Dózsa sertéstelepének vezetője. Szim­patikus fiatalember, fekete kor­szakába elegáns, és az első pil­lanatra furcsa tartást kölcsö­nöz annak, aki viseli. Nehéz megmagyarázni mit érzek, ami­kor kezet fogok ezzel a fehér­köpenyes, a szó legmaibb értel­mében mai fiatalemberrel, a földvári puszta kellős közepén, a sertéstelep bejáratánál. Ügy kezdődött a dolog, hogy a pusztaföldvári' Lenin—Dózsa Egyesült Termelőszövetkezet | KISZ-titkárát kerestem. Hosszú az út a falutól olajhimbák, nyár- | falc között. A régi Lenin köz- j pontja a mostani központ, aztán hogy a KISZ-titkárt nem talál­tam. jött a párttitkár, Tarján Jó­zsef. Soha jobbkor, tőle máris első kézből kaphatok választ a kérdésre: milyenek a földvári fiatalok? 1 klubélet mag nem az igazi A történetnek, hogy eljussunk vele 1975-be, egy kis előzménye van. Legalább két esztendő, ak­kor építette, alakította át az új­telepi klubot az akkori Lenin építőbrigádjá. Legyen a telepen is, ne csak a faluban! Lett. Hat­szor hatos, kis folyosóval, de klub. A benti az nagyobb, ott még televízió is van. A hely vi­szont kevés. Az igazi nagy kérdés ezután: mi van ezekben? Milyen az élet? „Hát az nincs túlságosan, mondja a párttitkár, nehéz a fiatalokat összefogni. Még KISZ- taggyűlésre is kevesen járnak. Leteszik a munkát, aztán siet­nek. Az egyik haza, a másik máshová. Így van ez nagyjából a felnőttekkel is. -Párttaggyűlé­seken a határozatképesség a leg- nagyóbb gond. Ügy látszik, a fi­atalok ezt utánozzák”. Nem mondom, hogy túlzottan lelkes hangulatú a beszélgeté­sünk Tarján Józseffel, mert ez­úttal nem az eredményeket so­rolja, meg arról is ritkásan szól, hogy az egyesülés, véleményé szerint jól sikerült, és ez a mos­tani, az első közös év megha­tározó lesz; arról beszélünk in­kább, ami kevésbé megfogható, amit nem lehet számokban ki­fejezni, ami mégis alapvető: a közhangulatról, arról a különös pluszról, amit a negyven—öt­venéves korosztály úgy emleget, hogy „bezzeg, a mi időnkben, akkor ott voltunk mindenütt, ahol kellett. És együtt, össze­fogva!” A világ sokat változott azóta, és nem hátrányára. De azt, amit szavakkal kifejezni nehéz, azt a minden akadálvt legyőző össze­fogást. nagy akarást — a régi formában, hiába keresnénk. „Ezért nem igazi még a klub­élet sem, mert összejönnek ugyan a gyerekek, magnózuak, táncolnak, tévét néznek, rexez- nek, de néha az úgynevezett „tartalmas szórakozásnál” is több kellene. Hangsúlyozom: néha.” I KISZ-titkár szerint az a néha is megvan azért Autóval háromperces ugrás a központtól a sertéstelep, ahol fehér köpenybe burkolózva, fá­zósan fogad a KISZ-titkár, Raj­ki István. Pedagógus feleségé­vel évek óta Földváron lakik. Nyolc éve KISZ-titkár különbö­ző helyeken, dolgozott az Oros­házi Állami Gazdaság sertés­kombinátjában, négy éve pedig itt, a tsz-ben. „Nem rossz a hely­zet, és ez nem jelentésszöveg. Van az a két klubhelyiség, he­tenként négy összejövetellel, ket­tő az egyikben, kettő a másik­ban, és szinte ugyanazok járnak mind a kettőbe. Az, hogy újte­lepiek, meg régi falubeliek, nem számít már. Az igaz, hogy ko­moly program nincs, és hiába foglalta a tsz vezetősége intéz­kedési tervbe — például — az ismeretterjesztő előadásokat, ed­dig nem csináltunk. De, ha fel­sorolom. hányán tanulnak az 53 KISZ-tag közül, aít mondja: lehet, hogy nincs TIT-előadás, de tanulás azért csak van!” íme, azok a bizonyos számok, amelyekkel szemben mindig fenntartásunk van, de — ha igazak — mégis a valóságot mu­tatják. Tessék: „Tizennyolcán tanulnák az alapszervezetből középfokú és felsőfokú iskolá­ban, heten járnak marxista kö­zépiskolába, hárman esti egye­temre. KlSZ-alapszervezefünk- nek több mint a fele a tsz-tag, a többiek a faluban, vagy máshol dolgoznak.” Befutott az ősz alaposan. Mun­ka munka hátán a szövetkezet­ben, a cukorrépát modern gép­sorral szednék, de lassan veszi át a cukorgyár: nem bír a ter­méssel. Rajki Istvánt, a KISZ- titkárt ez is érdekli, de még jobban a közvetlen birodalma, a modern sertéstelep, még a Dó­zsa idejéből... „De ezt csak én mondom így most, az egyesülés óta elültek az alig-volt viharok, most már min­denkinek miénk ez is, az is... A gyerekek barátkoztak legelő­ször össze, habár az is igaz, nem volt nálunk erős az elkülönülés. Kis falu ez, ismerik egymást az emberek. 2700 lakos, öt éve még 3200 volt, mondják az őshono­sak. Közel a város, az üveggyár, az olajbányászat... De ez már más kérdés.” Mi lesz ezután? „Feltétlenül jobb lesz, min­den. Erősebb az egyesült tsz, bár ilyen nagy határt összefogni, nem lakodalom. Kaszapertől Ge­rendásig húzódnak a földek! Ez testvérek között is 15 kilomé­ter.” Pusztaföldvár. Kéttornyú köz­ség, az egyik magas, messzi­re látszik. Orosháza alatt járva A Gyulai Fa- és Fémbútorip ári Szövetkezet azonnali felvételre keres: mérlegképes könyvelői, vagy közgazdasági technikumi végzettséggel és 5 éves szakmai gyakorlattal rendelkező BELSŐ ELLENŐRT. Gyakorlattal rendelkező programozót és vasipari NORMATECHNOLÖGUST. Karbantartói munkára VILLAN VSZER ELÖT, valamint különböző munkaterületekre FÉRFI ÉS NŐI SEGÉDMUNKÁSOKAT. Fizetés megegyezés szerint Jelentkezni lehet mindennap a szövetkezet Gyula, Zrínyi tér 1—2. sz. központjában a szövetkezet személyzeti vezetőjénél. is búcsút int még, és emlékeztet erre a délutánra. Arra, hogy a puszta kellőd kö­zepén érik az új világ, változ­nak az emberek. Sokkal lassab­ban persze, mint gondoltuk, és jobban megkínlódva, vajúdva a szebb születését. Mert aki itt él, már sok mindent másképpen szeretne. Nincs kultúrház, düledezik, régi. Mozi játszik benne. A ta­nács felújítaná, lenne rá 300 ezer forintja, de az kevés. A szövet­kezet nem tud most adni. Mond­ják, még igazgatója sincs a ház­nak, csak moziüzem-vezetőie. A program pedig: néha egy-két la­kodalom. Nincs elég szórakozó­hely, a legtöbb csak kocsma­szinten. Volt strand is, még a felszabadulás előtt épült, évek óta zárva. Kimerült a kút, indo­kolják. A benti klubban csinál­nak néha bálát, táncestet, dis- cót, nevezzük valaminek a há­rom közül. Most búcsúra készül­nek, ez hagyományos, nagy ese­mény, és este discó lesz az ét­teremben. Sportélet alig. A fut­ballcsapat körzeti bajnokságban játszik, nagyon gyengén. Most épül viszont egy nagy tornate­rem. Az talán lendít majd a sporton is. „Azt kell számba venni, mond­ja Rajki István, ami van. Azt hiszem, rossz tanácsadó lenne a türelmetlenség, de ugyanolyan rossz a pesszimista belenyugvás is. Ez van, innen kell tovább lépni. Mindig jó irányba. És érezni a megfogalmazatlan vá­gyakat. Könnyű ezt mondani, tudom. De mondani kell, hogy mások is ráfigyeljenek.” Legújabb hír: a szövetkezet ifjúsági alapjából ebben az év­ben heten kaptak kamatmentes lakásépítési kölcsönt. Fejenként 30 ezret. Aki pedig tanul, fél nap átlagkeresetet kap, amikor iskolába megy. „Ékre vezet a jő út”, fogunk kezet most már a búcsúzáskor a telep bejáratánál, a süvöltő pusztai szélben. Az öreg kapus sokáig integet utánunk. Ügy lát­szik, ritka a vendég náluk. Sass Ervin A megfelelő fonnál ős módszerek keresése Dévaványán Törődni mindannyiunk szellemi gazdagodásával: egyre inkább össztársadalmi ügy lesz. A ho­gyan kérdése azonban minden közösségben más és más. Déva­ványán a közművelődési párt- határozat végrehajtásáról, a min­dennapok agitáló, szervező mun­kájáról Gellai Béla, a nagyköz­ségi pártbizottság tagja beszélt. — Nemrégen készült el a köz­ség egységes közművelődési ter­ve, amely leginkább a fizikai dolgozók művelődésének tovább­fejlesztésére épül. Elemeztük a párthatározat óta eltelt időszak munkáját. Ez azt is jelenti: a h'ányosságok, a „fehér foltok” felfedése után hogyan és mi­képpen kell a jövőben dolgoz­nunk. A dolgozók gimnáziumában Dévaványán ma kilencvenen ta­nulnak. Az iskolában ülők leg­nagyobb része a két termelőszö­vetkezet, a Lenin és az Arany­kalász, valamint a háziipari szö­vetkezet tagjai. A tsz-ek és a szövetkezet jelentős összegekkel segítenek. Az ismeretterjesztés új formája Dévaványán, hogy a 42 tagú szocialista brigádveze­tők fóruma néhány hét múlva vetélkedőt rendez általános is­mereti és szakmai kérdésekből. Ez egy sorozat első része lesz. A 18 ezer kötetes könyvtár központi helye a 'közművelődés­nek. Az Olvasó Népért mozga­lom ezidáig a nagyközség la­kóinak ötödét érinti közvetle­nül. Az utóbbi időben inkább a tudományos ismeretterjesztő művek, a szakkönyvek iránt nőtt meg az érdeklődés. De a könyv­tár tagjai általában még iskor lások és nyugdíjasok. A 20 és a 40 év közöttiek jelentik a „fe­hér foltot”, a közművelődés gaz­dái az ő megnyerésüket tűzték ki fontos feladatul. A műveltség tömegessé válá­sának sarkalatos pontja a meg­felelő forma megtalálása. S eb­ben a tömegméretűség a látszó­lagos siker ellenére sem a leg­célravezetőbb módszer. A kis­csoportok éppen a közösségte­remtő erejüknél fogva alkalma­sabbak. Ezért is szervezték meg a felnőttoktatásban részt vevők­nek a helyesírási szakkört, ezért tartanak kémiai, matematikai TIT-előadásokat. Tervet készítettünk a közmű­velődési kiadások fedezésének módjára. A példát a két szom­szédos község, Füzesgyarmat és Vésztő bevált módszere adta: a vállalatok és üzemek a kifizetett munkabér 2-3 százalékát fizes­sék be egy közös számlára. így megvalósulhat az anyagi erők koncentrálásával a pénz haté­konyabb felhasználása. Sajnos, a terv megvalósításával sok gondunk van. Ugyanis több olyan részleg működik Dévavá­nyán, amelynek központja más községben, városban, esetleg más megyében van. így a közműve­lődésre szánt összegeket másutt fizetik be a vállalatok. Pedig itt Ványán is vannak dolgo­zóik ... Az ifjúság kulturálódása itt a könnyebb feladatok közé tar­tozik. Ennek magyarázata is egy­szerű : a községi KlSZ-csúcsve- zetőség — ahogyan ezt mondani szokás — a helyzet magaslatán álL Az ifjúsági klub gazdag programokat, az iskolák szak­köröket és más, a szabad idő minél hasznosabb és praktiku­sabb eltöltését szolgáló alkal­makat szerveznek a község fia­taljainak. Közművelődésnek csak része és nem egésze az ismeretek szerzése. Egésszé az életmód alakításával, változtatásával vá­lik. Az elmúlt évben például hat különböző kiállítást rendez­tek, a legnagyobb sikerű a „Sár­rét népművészete” című volt. A községi nőbizottság, az ÁF’ÉSZ-szel közösen, áru-, illet­ve termékbemutatók sorát, ren­dezi. A párthatározat értelemszerű­en a párttagok felelősségét, pél­daadó szerepét hangsúlyozza. Dévaványán az alapszervezetek tevékenységét, részvételét a fo­lyamatos segítés, az ellenőrzés munkája jelenti. És nem utolsó­sorban : a szemlélet változása és változtatása, a művelődési, tanulási lehetőségek biztosítása nemcsak a párttagoknak, hanem a közművelődés gazdáinak min­denkor fontos feladata kell hogy legyen. (Nemesi) Öklével döngetni kezdte alulról a nehéz, vastag . • faajtót. Erőtlen volt az • ütése, tompa a hangja, az ud­• vari hercehurca zajában elenyé- ; szett. Mégis tovább dörömbölt, • ordított, kurjantgatott, majd ab- jj bahagyta, szájába vette ujját és ! élesen füttyentett. Közben alája ■ ért Bice; nekilapult, neki tapadt : a falnak, hogy megőrizze egyen- T súlyát és ő is a szájába dugta az • ujjait, és éleset füttyentgetett, . majd azt kiabálta károgo, éles 5 hangján, hogy: „Vitézek!” • A lent maradottak is fütyül- : tek, kurjongattak, hatalmas lár­■ mát vertek. Végül eredménye is ■ lett. A fedődeszkáról elgördült a 3 kőtömb, reccsent a nehéz fa, • hirtelen éles fény vágódott rá- ! juk. Györk azt hitte, belevakul. S Hunyorogva bámult fölfelé. Te­■ kintete két ferde szemű, kiálló | arccsontú kun vitézre esett, azok 5 is bámultak, Györk is, míg az­tán kimászott a szabadba, és térdén kuporogva odamutatott a sötét nyílásra. — Foglyok — mondta szédül­ten, és szemét le kellett huny­nia. Tüdejébe hasított a friss levegő, s könnyűnek, boldognak, mámorosnak érezte testét-lel- két. — Ártatlan emberek van­nak odalent. * Anna kezébe vette a kicsiny mécsest, és már lélegzetet is vett, hogy elfújja az apró, ve­ressárga lángocskát, de aztán félrefordította a fejét és csak nagyot sóhajtott. Félt a sötéttől, a komor, álmatlan vagy nehéz álmú éjszakáktól. Jó az, ha az ember szeme előtt ott táncol, vibrál a fény, addig nem mer­nek előlopózni a homályos sar­kokban leselkedő éjszakai ré­mek, addig, amíg ez a gyér vi­lág ébren van, nem rebben fe­léje a rettegés. Tudta, hogy itt az ideje, le kell feküdnie. A me­leg prémtakaró alá bújik majd, és hallgatja uránál^ szuszogás- ból horkolásba, horkantásból szuszogásba hullámzó lélegzet- vételét, és tüzelő, éber szemé­vel a sötétségbe bámul. És ta­lán odaképzel a fekete semmibe egy fiatal legényarcot, egy-egy mozdulatot, megelevenedik előt­te egy emlékkép, és az éjszaka szokásos neszeiből szavakat há­moz majd ki és mondatokat rak össze, szétrontja, majd újra ösz- szerakja, mindaddig, míg álom­ba nem szédül. A mécses kioltása előtt, mint mindig, most is elsusogta hal­kan, ajkát alig mozdítván; —Jó éjszakát, Györk... bárhol is vagy, szép álmokat. Kintről suttogó, pusmogó, sza­pora nesz tört bele a csendte: csoszogás, halk koppok. A szo­ba ajtaján túl keskeny folycsó nyílik, egyik vége a konyhába torkollik, a másik a szomszédos szobába, szemből pedig az ud­varra. Mintha ezek a zajok az udvari ajtó felől jönnének! Még végig sem futott rajta a szoká­sos dermesztő rettenet, isrr ét vak csönd terpeszkedett a ház­ra. Hányszor megismétlődött ve­le ilyesmi: hangokat hall, per- cegést, pattogást — felriad, hall­gatózik, és aztán semmi. Elfújta a mécsest és lefeküdt. Reggelre ébredvén frissnek, könnyűnek érezte magát. Ahogy kibontakozott az ébredés utáni bágyadtságból, rájött, mi okoz­za ezt! Nyugodtan s mélyen aludta át az éjszakát. Benedek még aludt mellette. Nehezen, küszködve szuszogott, kopasz fe­jén nedvesség fénylett. Anna ledobta magáról, a ta­karó prémet, magára térítette az este levetett köntöst, átment

Next

/
Oldalképek
Tartalom