Békés Megyei Népújság, 1975. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1975-10-08 / 236. szám

ÖTPERCES INTERJÚNK AZ ÚTTÖRŐKNEK „Mesterségünk címere” rádiós vetélkedő megyénkben Nemzetközi vízügyi korróziós kollokvium Szolnokon Ezekben a napokban indul hazánk hét megyéjében — köz­tük Békés megyében is — a „Mesterségünk címere” elneve­zésű rádiós pályaválasztási ve­télkedő 'úttörőknek. Az előkészü­letekről kérdeztük Apró Tibort, a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársát: — Megyénkben mely üzem­hez kapcsolódik a vetélkedő? —■ A munkáról, a dolgozó em­ber világáról lesz az immár har­madik alkalommal megrendezés­re kerülő vetélkedő. A Békés megyei pajtások az Orosházi Síküveggyárral ismerkednek meg, s ott az üveggyártó auto­matagépész munkájával. A be­nevezett őrsök gyárlátogatáso­kon vesznek részt. — Hogyan segíti a felkészülést az intézet? — A gyárlátogatást mi szer­vezzük. S hogy sikeres legyen a felkészülés, a tanulók mindent pontosan figyeljenek meg. Mi­lyen üvegipari termékek készül­nek Orosházán; hová, milyen üzemnek és gyárnak szállítják az üveget; milyen alapanyagok­ból lesznek a termékek? — ég sorolhatnám tovább a szempon­tokat, amelyek alapján köny- nyebben eligazodhatnak a paj­tások. De ez már az ő lelemé­nyességüktől is függ. A nyers­anyagokból vegyenek mintákat, mert ez is jó pont az értékelés­nél. Beszélgessenek el a gyár dolgozóival munkájukról, éle­tükről ; kérdezzék meg, miért vá­lasztották eppen azt a szakmát. És nem utolsósorban: ismerjék meg a védőfelszereléseket, a bal­esetelhárítási rendszert. — S mindezt hogyan örökít­sék meg a pajtasok? — Megfigyeléseiket gyűjtsék al­bumba. Ide kerüljenek a rajzok, fényképek, feljegyzések. Az al­bumokat értékeljük, s amennyi­ben sikeresnek minősíti a zsűri,* akkor az Őrs az elövetélkedőben szerepelhet. •«s9»BS»es3*=«®M»59essssssS9as*esesasse9eaea sebb fájdalmat, zsibbadtság sulykolta a tagjait. — Törted a csudát! — mond­ta a rekedtes hang. — Hiszen felfogtunk, amikor zuhantál. Azt hittük, eleséget hr-.jgálnak bé, azért a nyílás alá álltunk. Az­tán te pottyantál le. Mondha­tom, jó nagy darab hús ... — Aztán hogyan visznek si bennünket innen ? — Ki vinne ki? — gúnyoló­dott a rekedtes hang. — Nem kellesz te senkinek. Különben miért dobtak volna le? Itt ro­hadsz ítélet napjáig. — No, én ugyan nem!—ber­zenkedett még a gondolattól is Györk. — Kijutok, meglássátok, ki én! — Ugyan hogyan? — neve­tett csúfondárosan az éles han­gú alak. Lassan feltápászkodott, sánttkálva, a nyirkos falnak ta­pogatózva Györkhöz bicegett, áztáa letelepedett melléje — Hogyan folytatódik tovább a verseny? — Az elővetélkedőt a döntő követi, amelyen a legjobb há­rom őrs méri össze tudását. E döntőt a rádióban október 17- én rendezik meg. Reméljük, hogy a vetélkedőben részt vett valamennyi csapat — azaz őrs — sokat tanul a felkészülés, a gyárlátogatás során. Nem utol­sósorban: egy érdekes és szép szakma „titkaival” is megismer» kedtek a gyerekek. Kedden délelőtt Szolnokon megkezdte munkáját a víz­ügyi tudományos korróziós kollokvium, az európai korró­ziós szövetség 81. rendezvé­nye. A százötven hazai és ki­lenc országból érkezett 55 kül­földi szakember két fő témát vitat meg: a" környezetvéde­lemhez kapcsolódva foglal­koznak a kommunális létesít­mények korrózió védelmével, továbbá a vízépítési acélszer­kezetek vízbe merülő részei­nek hatékonyabb védelmével. Tanulmányozzák a magyaror­szági kutatások eddigi ered­ményeit. A résztvevők kétna­pos vita úján tanulmányutat tesznek a kiskörei vízlépcső­nél, ahol a nagy duzzasztómű acélszerkezeti létesítményei­nek állapotát és az ott alkal­mazott NDK-beli korrózió- védelmi módszer hatását ta­nulmányozzák. (MTI) Tanyai emberek — városi igények Csabacsűd tipikus alföldi fa­lu. Csend és nyugalom honol az utcákban, az országúti for­galom zaját felfogják a sűrűn ültetett fák. Zajtkeltő üzeme sincs, hacsak a szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet kihelyezett részlegét nem számítjuk annak, ahol 28—30 asszony és. lány dol­gozik. A hatalmas gyümölcsös kertek a házak tövében, ezt a zörejt is megszűrik. Ilyenkor az őszi mezőgazdasá­gi munka dandárjában szinte minden épkézláb ember kint van a földeken. így hát valóban nagy a csend. Irigylésre méltó ideális környezet, a városi zaj­tól, a rohanó tempótól menekü­lő embernek. Közel a faluhoz, mégis távol Am ha közelebbről megnéz­zük, hogyan élnek itt az embe­rek, mik a gondjaik, akkor már egy csöppet sem irigyelni való a helyzetük. Olyan gondok ezek, amelyeket egy városi embernek már furcsa hallani is. A legény fojtó, nehéz bűzt ér­zett, de az arca még csak el sem fjntorodott. Arra gondolt, lehet, hogy hamarosan ő is ilyen undok szagot fog árasz­tani magábóL — Én már négy esztendeje vagyok itt, de odáig még nem tudtam felkapaszkodni — mu­tatott felfelé. — Most pedig még úgy sem! Zörög rajtam a bőr, gyenge vagyok, ha lépni kell, az is nehezemre esik. Meg az­tán, mit érek vele, ha feljut­nék? Megvakulnék a kinti fény­től. — Miért kerültél ide? — kér­dezte Györk szánakozva. — Hosszú beszéd ... — Hall­gatott egy jó ideig, aztán a le­gény vállára tette csontos ke­zét. Olyan súlytalan volt ez a mozdulat, hogy a fiú elcsodál­kozott. — Tudod, ki vagyok én? A király úr pristaldus vitéze... voltam. Törvényt hoztam az is­pánra, kemény parancsolatot a nádorispán úrtól. Ide vetettek érte. — De hát miért? — Mit tudom én! Azóta foly ton ezt találgatom. Tudod, mire gondolok? Az Ispán nem hajtot­ta végre a király úr parancso­latát, mert nem volt ínyére. Le_ tyrndta azt is, hogy parancsot kapott. Engem meg, aki hozta az íráát, ide vetett,, nehogy ta­núskodni tudjak: megkapta a parancsolatot. De meg sem öle- tatt, mert ki tudja, mit hoz a jövendő, hátha egyszer majd azt kell bizonyítania... — elhall­gatott, legyintett. — Ejh, nem ismered te "ezeket! Meg vannak ezek kenve minden hájjal. Té­ged miért dobtak ide? (Folytatjuk) \ ' Nemrég Békéscsabán hatal­mas vihar söpört végig. Körül­belül egy órára kialudt a vil­lany. A sötétségben leállt a for­galom, a boltok redőnyeit le kellett húzni, a lakásokban el­hallgattak a tv-készülékek, nem működtek a hűtőgépek. Ebben a zűrzavarban jó lett volna magnófelvételt készíteni ai’ról, kik hogyan reagáltak az alig 60 perces áramszünetre. Csakhogy a magnó sem működött, az áramszünet miatt, hacsak nem elemmel. Ez a kis kitérő csak azért volt, hogy érzékeltesse a Zima Já- nosnéval történt beszélgetést, aki mindennapi gondjairól szólt — nem panaszképpen, csak a tényeket megállapítva: — A szarvasi szövetkezet rész­legében dolgozom. Tehát mun­kásasszonynak • számítok. De ott­honi körülményeim már merő­ben mások. Két iskolás lányom van, hármasban élünk, tanyán, a Rokkant-dűlőben, petróleum világítás mellett. Csak néhány száz méterre vagyok a falutól, mégis nagyon távol, ha a vil­lanyra gondolok. Nekünk és a többi hozzám hasonló tanyán élőnek ez a leg­nagyobb gondja. Igaz, vannak más dűlőbeliek, akik bevezet­tették a villanyt, de nekem nincs 15—20 ezer forintom és az itteniek közül sokaknak. Pe­dig a villany nagyon kellene. Mert ha az hiányzik, akkor nincs mosógép, porszívó, hűtő­gép és televízió sem. És nincs második műszak megkönnyítés, több kulturálódási lehetőség ... Nem mintha a kulturálódási csak a tv-ben találnám meg, de magamfajta egyedülálló asszony hová menjen, anélkül, hogy megszólják?... Mint mondtam, üzemben dol­gozom, s élek azokkal a jogok­kal, amelyek egy munkásasz- szonynak járnak. Többek között a szabad szombattal is. Ez nagy könnyebbség, bár sokszor csak annyit jelent, hogy ilyenkor mosok — kézzel.. Patyolat- felvevőkely nincs, nem is kell, hiszen a falubeliek többségének van saját mosógépük. Aztán ott a szombatonkénti nagytakarítás, no meg a kerti munka, esetleg bemegyek Szarvasra vásáréin* Mert itt aztán nem igen lehet, főleg ruhaneműt. Ilyenkor per­sze a gyerekeket ki kell kérni az iskolából, mert csak délelőtt vannak nyitva a boltok. Nagyon kellene egy áruház. A falusi népnek is vannak öltözködési, no meg más, mondjuk: kultu­rálódási igényei. Hiányzik ai áruház Csabacsűdőn Ez az észrevétel mások részé­ről* is elhangzik beszélgetéseink során. Szirony Pálnét már bent ta­lálom a községben, nemrég vá­sárolt házukban. A Lenin Tsz tejházában dolgozik már 12 éve. Beköltöztek, s ennek okáról hadd beszéljen ő. — Mióta a világon vagyok, mindig tanyán éltem, de már elég volt. Mi is szeretnénk ké­nyelmesebben élni, akárcsak a községbeliek, vagy a városiak. Azért költöztünk be, mert a vil­lany nagyon hiányzott. Rajtunk kívül sokan bekívánkoznak. Higgye el, nem könnyű ott kint az élet. Van olyan tanya, amely 6—7 kilométerre van a falutól, vásárolni pedig csak itt tudnak, vagy Szarvason. Ma már ndm igen sütnek kenyeret házaknál, így hát ezt a legfontosabb élel­miszert is a boltban veszik. Képzelheti mit jelent öt kilo­méteren át cipelni a kosarakat, a nem is könnyű csomagokat, hiszen sokszor egy hétrevalót kell egyszerre megvenni. Az ember nem járhat be naponta — főleg télen, sárban, hóban. Jó lenne, ha a meglevő bol­tokban nagyobb\lenne a válasz­ték. Felvágott, kolbász, szalámi csak ritkán van, s ha jön is, kevés. Azért egy áruház is el­kelne, ahol modern, divatos ruházati. cikkeket vehetnénk. Mert Csabacsűd mégiscsak kö­zelebb van, mint Szarvas. Kulturált körülmények J — felemás élet Madács Andrásék a Tanya 360-ban laknak, a falutól mint­egy 1200 méterre, de merőben mások a körülmények, mint az előző beszélgető partnereimnek: a tanyán van villany. Még 1970- ben vezették be, közel 13 ezer forintba került. — Nehéz volt összegyűjteni a pénzt, de sokkal kényelmesebb így az életünk — mondja. Ma- dácsné, akit egyedül találok a tanyán — A lakást gépesítet­tük. Mosógép, porszívó, hűtő- szekrény, rádió és televízió, da ráló és morzsoló. Ez a villany áldása. És van olajkályha, gáz­tűzhely is — bár a palackcsere sokszor gondot okoz. A gépesítéssel természetesen könnyebb a háztáji és a háztar­tási munka. Az állatokat ma­gam gondozom. Évente 6—8 hí­zót, 8—10 süldőt és van anya­koca is, no meg száz- baromfi. Tehenet nem tartunk. A sertés 'kifizetődőbb. Nemrég adtunk el nyolc süldőt. A tojást, baromfit a szarvasi piacra viszem. Ha a munkámat elvégzem, jut idő a tv-nézésre, olvasásra, és rádió­zásra is. Szeretnék moziba és színházba is járni, azonban er­re itt nagyon ritkán van lehe­tőség. A férjem kőműves, Andris fiam megnősült, városi ember, Szarvason, emeletes házban la­kik. János Mezőtúron tanul a gépészeti főiskolán. Ösztöndíjas. Ha végez üzemmérnökként dol­gozik majd. ök már azt az éle­tet választották. Ez is amellett szól, hogy a városba kívánkoz­nak és magam is szívesen be­mennék. Persze kertes házba ... Kasnyik Judit [jegyzet ) ÉRTHETŐ? Amikor a Hidasháti Állami Gazdaság közgazdasági igazga­tóhelyettese az üzemi takarékos- sági tervet ismertetve megje­gyezte, hogy ebben az évben csak a műtrágya-felhasználás so­rán takarítanak meg négy és fél millió forintot, mindenki fel­szisszent. Érthető. Első hallásra valóban úgy tűnik, mintha a Hidasháti Állami Gazdaság tulajdonkép­pen csak azoknak a mezőgazda- sági üzemeknek a sorát gyarapí­taná, amelyek a békéscsabai AG- ROKER-nél rendre visszamond­ják korábbi műtrágya-megren­deléseiket. (Szeptemberben 4200 vagonnyi maradt igy az AGRO- KER „nyakán”.) El kell ismernem, először én is a felszisszenők között voltam. Hihetetlennek csak az tűnt, hogy a mezőgazdasági termelés elis­mert szakemberei — még ha nem is közgazdászok mindjárt — ne tudnák azt, hogy jövőre a tízszeresét veszi ki a zsebünkből gyenge termésével a föld annak a pénznek, ami most a meg nem vásárolt műtrágyával a zse­bükben maradt Ugyancsak ők, a mezőgazdá­szok azok, akiknek legjobban kell tudniuk: egyáltalán nem mindegy, hogy a műtrágya mi­kor jut a talajba. Az időben végzett műtrágyázás (akár köl­csönpénzen is) meghozza, az el­késett műtrágyázás pedig (még ha saját pénzen is) elviheti bő­ven a ráfordított költségek ka­matait is. Nem is így értelmezik egyéb­ként a műtrágyával való takaré­koskodást Hidasháton. És még csak nem is úgy, hogy raktá­rozás, trágyaszórás közben gon­dosan kezelik az anyagot — bár tagadhatatlan: így is lehet meg. takarítani. De ne csigázzuk tovább a kar délyeket. Működik egy labora­tórium a gazdaságban, amely a műtrágyázás előtt megvizsgálja minden tábla talajának táp­anyagtartalmát és az adagokat — az igazán szükséges műtrá- gyaadagokat — a táblákba kerü­lő növény ismeretében, határoz­za meg. Hogy ezenkívül még a nö­vényenként! optimális műtrágya­adagok megállapítására is kí­sérleteket végeznek a gazdaság­ban ? Ezt csak dicsérni lehet! Ügy látszik nem az egy hektár­ra kiszórt műtrágya, hanem az egy hektáron megtermő kukori­ca, cukorrépa, rizs mennyiségé­vel akarnak a hidashátiak ki­tűnni. No persze így megtakarítani négy és fél millió forint érté­kű műtrágyát egy gazdaságban — mindjárt más. Más — de nem érthetetlen. Köv°tendő. (kőváry) Országos kiállítások Ma és holnap két kiállítást nyitnak a múzeumi és műemlé­ki hónap alkalmából Budapes­ten. Ma, szerdán délután az or­szág fiatal képzőművészeinek bemutatótermében, a Stúdió Galériában Jávor Piroska festő­művész kamaratárlatát nyitják meg. Holnap, csütörtökön délután a Csontváry-terem egy kimagas­ló képzőművészeti eseménynek lesz színhelye: a magyar—cseh­szlovák államközi kulturális egyezmény keretében megren­dezett cseh és szlovák grafikai- kisplasztikai kiállítást Raszler Károly Kossuth-díjas grafikus- művész tárja a közönség elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom